A megváltás napja (2) az engedelmesség napja is (86)
"Mert miképpen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképpen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek." (Róma 5, 19.)
1./ Az engedetlenség itt Ádám engedetlensége volt.
-- A "parakoé" azt fejezi ki, hogy hallasz valamit, de figyelmen kívül hagyod. Úgy döntesz, mintha nem mondták volna neked, mi helyes és mi nem helyes.
-- A maga-választotta út, a másikat (Urát, vezetőjét, felettesét, elöljáróját) figyelmen kívül hagyó út ez.
2./ Ma engedelmességre tanítani nem népszerű feladat. Pedig a lázadás és elszakadás mögött az engedetlenség lakik, s ettől jó megőrizni azokat, akiket szeretünk.
-- A mi Istenünk is szerette volna megőrizni az embert a lázadás útjától. Ezért mondta neki, hogy ne válassza azt, amit a kígyó ajánlott fel neki.
-- Az ember - ha nem értette is teljesen, amit Isten mondott neki - bizalomból és engedelmességből megmaradhatott volna a helyes úton. Csak annyit kellett volna tennie, hogy kimondja: "nem! Nekem Isten mást mondott. Nem tárgyalok arról, amit Isten mondott. Nem fogom áthúzni pillanatnyi hangulatból, emberi kívánságból, kecsegtetésből, mások szava miatt. Nem."
"Mert miképpen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképpen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek." (Róma 5, 19.)
3./ Az "egy embernek engedetlensége" a hatalomba helyezett és felelősséggel felruházott Ádám engedetlensége volt. Ez szabadította rá az emberiségre az elszakadás - lázadás - minden következményét.
-- Az engedetlenség gonosz, még akkor is, ha ma megérthetővé sőt, követendővé teszik is ideológiai megalapozással.
-- "Sokan" bűnösökké - "hamartólosz", bűnelkövető - lettek... vagyis, amit Ádám tett, kihatott sokakra. Az engedetlenségnek is vannak követői.
4./ "Egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek." - az EGY itt az Úr Jézusról szól.
-- Az Ő "engedelmessége" itt az volt, amivel az igazságot közel hozta az emberekhez. Megszerezte nekik. Lehetővé tette a számukra. Odaadta nekik. Megajándékozta őket. Ingyen átadta nekik. Kegyelemből... érdem nélkül, mindenkinek, aki igényli, aki át akarja venni Tőle, akinek szüksége van rá, aki kéri Tőle, és elfogadja... a hit által. (Róma 4,23.)
-- Az engedelmesség kezdettől fogva jellemezte a Megváltót. De itt arra is vonatkozik, ami végülis elhozta nekünk az "igazságot", az igazzá tételt, azt, hogy igazakká lehessünk. A kereszthalálra.
"Mert miképpen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképpen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek." (Róma 5, 19.)
5./ Az Úr Jézusról már a Lukács 2-ben olvassuk, hogy kész volt az engedelmességre. Mindkét irányban: a menny felé (az Atya felé) és az emberek felé is, szülei felé.
-- A Lukács 2, 51 a "hüpotasszó" kifejezést használja - az Úr Jézus "alávetette" magát, alárendelte magát a szüleinek, annak az élethelyzetnek, amiben volt, mint 12 éves. Jóllehet a méltósága, az, hogy Ő "ember Fiaként" is, egyidejűleg Isten Fia volt, mégis, mint "ember Fia", megalázta magát, és "engedelmes volt a halálig..." (Filippi 2, 5-11.)
-- Ez az engedelmesség a családi kapcsolatokban is meglátszott, vagy abban a készségben, hogy feleslegesen ne botránkoztasson meg senkit, aki hatalomban van...
-- "De, hogy őket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd ki a horgot és vond ki az első halat, amely ráakad. És felnyitván száját, egy státert - kb. 80.000 ft értékű ezüstpénzt - találsz benne, azt kivévén, add oda nekik - az adóhatóságnak - énértem és teérted." (Máté 17, 27.)
-- "És mondta neki: Meglásd, hogy senkinek semmit ne szólj; hanem eredj el, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel a te tisztulásodért, amit Mózes parancsolt, bizonyságul nekik." (Márk 1, 44.) Ezt a frissen meggyógyított leprásnak mondta, így lehetővé téve a papi hatalom számára is, hogy lássanak és higgyenek, s ne érezzék, hogy Ő ellene kell fordulniuk.
-- A későbbi időkben is így volt, amikor már nagyon kritizálták őt, nyomoztak utána, és próbálták csellel elbuktatni, hogy gyenge pontot találva Nála, vádolhassák, és az embereket elfordíthassák Tőle... még ekkor is ezt mondta tanítványainak:
"Akkor szólt Jézus a sokaságnak és az Ő tanítványainak. 2 Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében (katedra - másokra kiható módon foglalnak el egy méltóságbeli, hatalmi helyet) ülnek. 3 Annak okáért (EZÉRT) amit parancsolnak nektek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik." (Mátt 23, 1-3.)
"Mert miképpen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképpen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek." (Róma 5, 19.)
6./ Itt a megváltó engedelmességről van szó. Ahogy az Úr Jézus engedelmes volt végig... a halálig... mégpedig a keresztfának haláláig. (Filippi 2, 5-11.)
-- Az Atya iránti engedelmesség vezetett a megváltáshoz.
-- Mert az Atya akarata az volt, hogy legyen, aki tökéletes lévén odaadja magát a tökéletlenekért, aki bűnt nem ismer, és bűnné lehet értünk, hogy mi Isten igazságává (dikaioszüné) lehessünk.
-- Ez volt a mennyei terv. Aki áldott volt, átvegye a mi átkunkat, hogy mi áldottak lehessünk. Aki befogadott, "otthon levő" volt, elutasítottá legyen, hogy mi befogadottakká lehessünk. Aki fiú volt, kitaszított, megtagadott legyen, hogy mi fiakká fogadtathassunk.
-- Ezt senki más nem tehette meg, csak a Fiú Isten, Aki a mennyből jött, Aki asszonytól lett, és nem a férfi magvából, hanem Istentől született, Aki maga a megtestesült Ige, testben megjelent Isten (1Timótheus 3, 16.)
-- Ő volt ez a személy, és Neki kellett engedelmeskedni, elfogadni ezt a helyet, és betölteni ezt a szerepet, és elvégezni a helyettesítő áldozat munkáját... tudatosan, "alávetve magát" a mennyei akaratnak... más szóval: engedelmesen.
7./ Erről az engedelmességi harcról beszél a Gecsemánéban való imádsága.
-- Ő kész volt engedelmeskedni, készen állt betölteni a mennyei tervet, a megvetett, elutasított szolga szerepét elvállalva, jóllehet méltó volt minden dicséretre és tisztességre - de kérte, hogy ha lehet, mégse kelljen elszakadnia az Atyától, a Vele való mélységes közösségtől.
-- Ezért imádkozott a Gecsemánéban. Ne kelljen "kiinnia ezt a poharat", az ítélet, az átok, a bűnért való büntetés, a teljes elszakadás, a kárhozat poharát.
-- De készséggel hozzátette: "mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tiéd". És ez az akarat - a menny akarata valósult meg. A kereszthalállal.
"Mert miképpen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképpen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek." (Róma 5, 19.)
8./ Nem mindenki lesz igazzá - Isten igazságává, megváltoztatott életűvé, akiben Isten igazsága teret nyerhet, működhet, és akin keresztül Isten igazsága megjelenhet mások előtt is, meghódítva mások életét is az Ő országa számára - nem mindenki... de sokan.
-- Miért nem "mindenki"?
-- Szerintem azért, mert mindenki odakerül ez elé a döntés elé: készen áll-e elfogadni, amit Jézus Krisztus érte megtett... készen áll-e engedelmesen alávetni magát Isten akaratának.
-- A tényekkel való szembesülés az emberből két választ hív elő:
a./ Az alázatosságot - "igen, Uram, igazad van, elismerem, nélkülözöm a Te közelségedet, tisztaságodat, dicsőségedet... bűnben van az életem".
b./ És az engedelmességet: "igen, Uram, szükségem van rá, hogy megtisztíts, kérem ezt Tőled, és odaadom Neked az életemet, Rád bízom a hit által, s legyen velem, amit Te akarsz".
9./ Ha valaki
a./ Készséges arra, hogy felismerve, hogy szüksége van az Úr Jézus kereszthalálára - a váltságáldozatra, amit az Úr Jézus a golgotai kereszten mutatott be érte, ahol "bűnné lett értünk", elhordozva a mi bűneink büntetését, és elszenvedve az átkot, ami abból fakadt, hogy az ember a bűn alá került -
b./ és kimondja, hogy innentől nem a maga akarata és útja szerint akar élni, hanem elfogadja, hogy neki Ura van, és Megváltója, Aki életirányt szabhat számára, és megmondhatja mi a jó és mi a gonosz, az meg fog menekülni... az Úr Jézus engedelmessége (kereszthalála, váltságáldozata) által "igazzá lesz".
-- Ha valaki a maga útján akar járni, nem lesz kész elfogadni azt a kereszthalált és megváltást, amit az Úr Jézus engedelmességből elvégzett érte, hanem bármilyen mást talál ki, nem lesz igazzá, az Úr Jézus megigazításával.
"Mert miképpen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképpen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek." (Róma 5,19.)
Imádság:
Uram, köszönöm a Te készségedet, a Te engedelmességedet, ahogy Te beálltál a résbe.
Köszönöm, hogy mindenekben megkísértett Téged az ellenség, és az élethelyzeted, de Te nem követtél el bűnt - nem lettél engedetlen, egyetlen helyzetben sem.
Köszönöm, hogy megmentettél, és engedelmességed által én is igazzá lehettem, és lehetek.
Odaszánás:
Odaadom magam, Uram, erre a Te engedelmességedre. Legyen bennem is, megtanulom Tőled, hogy Te szelíd és alázatos szívű vagy, és a Te békességed lakik bennem.
Odaadom magam a Te igazságodra, hogy a Te igazságod bennem is elvégezze, amit Te csak így, a Te mennyei megváltásod által, a Te újjászülő életed által tudsz elvégezni bennem - a Te igazságodra, ami dolgozik, áthat, működik és megváltoztat.
Dolgozzon bennem, Uram, vigyen véghez minden átformálást, amit Te szeretnél. A Te igazságoddal dolgozol bennem, Uram, és hasonlóvá teszel engem Hozzád, amiért hálás vagyok, és amire odaadom magam, Uram. Amint a mennyben, úgy itt, a földön is, legyen meg a Te akaratod. Ámen.
Olvasmány:
Az Úr Jézus engedelmességéről a Lukács 2-ben, s a János 5-ben is olvashatsz. Az engedelmességnek ára van... és jutalma is.
A János 14-ben és a János 16-ban hol találsz engedelmességre hívást, ill. hol találod meg a "jutalmat"?
A Zsoltár 40-ben hol látod ezt, és a Zsidó 10-ben?
Ha az engedelmesség imádságát akarod ismét átnézni, az Evangéliumok végén, a szenvedéstörténetben találod a Gecsemáné kerti imádságot: Máté 26. Márk 14. Lukács 22. S ugyanígy, egy különleges imádság a János 17 is. Mindig meglátod az Úr Jézus engedelmességét.
A megváltás engedelmesség nélkül nem működött volna