KINCS NAPJA (BÖJT/11)
Ezt az életet, amit ezen a földön élünk, nem csak "túlélni" lehet, hanem lehet értelemmel is megtölteni.
És egy másik oldalról, nem csak önző módon, a magunk élvezetére és gazdagodására lehet élni, hanem lehet napról-napra úgy kincset gyűjteni, hogy abban NEM te vagy a középpontban... tehát nem leszel magányossá, depresszióssá, kiüresedetté (amik, ugye az önző élet következményei).
-- Ezt az életet nevezem én "kincsgyűjtő" életnek, ami a mennyei kincsekkel lesz teljes.
-- És ez nem egy "sovány vigasz" a "sikerteleneknek", a "más egyébre képteleneknek", hanem egy tudatos váltás azok felé a javak felé, amik nem fognak elmúlni, hanem maradandóak, és amik nem "csak rólad" szólnak, hanem amik áldására vannak másoknak, s így egy hatalmas munkát végeznek el benned s környezetedben... Isten megmentő tervének megvalósulására.
1./ A tanítványok élete, Jézussal, egy ilyen, "kincsgyűjtő" élet. Olyan élet, amiben kiteljesedés van, felépülés, bontakozás, gyümölcstermés, és ami szüntelen kihatásban van másokra is. "Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek, és legyetek nekem tanítványaim." (János 15, 8.)
2./ Vannak múlandó értékek, (sokan ezekre futnak, és ezeknek nagy reklámja is van), és vannak maradandók. Mindkettőbe be kell fektetni, és mindkettő vonzerőt gyakorol.
-- De a te életedben, korlátozott időddel, pénzeddel, lehetőségeiddel TE rendelkezel, és TE döntöd el, mibe fogsz fektetni, mire fogod a hangsúlyt helyezni.
-- ezen múlik majd a jövőd is. "Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is." (Máté 6, 21 és Lukács 12, 34.)
3./ Ha megnézed, egy ószövetségi történetben meglátod egy "hűséges szolga" hozzáállását: Isten-ismeretét, készségét, hogy megtegye, amit rábíztak, a teljességre való törekvését, a fontossági sorrendjét (pl. addig nem eszik, míg el nem mondja, amiért jött), tiszteletét, (pl. ahogy bemutatja urát, Ábrahámot), imádságát, a mennyei vezetés iránti kiszolgáltatottságát és ezért a vezetésért való könyörgését, helyzetfelismerését, s az Úr ismeretét helyzetenként is, alázatos és bölcs szavait, tekintélyét, amiben járt... 1Mózes 24.
-- A Damaszkuszi Eliézer élete, jelleme, hozzáállása az újszövetségi tanítványok számára is előkép, minta, ahogy ők Jézussal járnak, az Ő küldetésében, illetve, ahogy a gyülekezetben, (és gyülekezetek között, a testvéri kapcsolatokban) élnek, viselkednek, ellátják feladataikat, betöltik küldetésüket.
4./ Kincs, ami maradandó, pótolhatatlan, amiből kizárólagos a rendelkezésedre álló, (és itt mindenki ugyanígy jár el, nem "mástól" veszed el az "övét", hanem kinek-kinek meg van, amit az Úr NEKI készített el, de az pótolhatatlan, és kizárólagos, vagyis, ha nem használod fel az időt megfelelően, hogy megtaláld, megnyerd, elfoglald azt, lemaradsz róla, és az a kincsed elveszett... ilyen, egy-egy beszélgetés, evangelizációs lehetőség, egy-egy adakozás, egy-egy szolgálati időszak, szolgálati lehetőség - és itt arra gondolok, amit megtehetsz mások javára, mások életének elősegítésére, sokszor a legnagyobb titokban, anélkül, hogy "nagy dobra lenne verve", amiért nem kapsz esetleg dicséretet senkitől, de amivel elősegítetted valaki kibontakozását, előrejutását, egy-egy ajándék, szolgálat működését, az Úr egy-egy tervének megvalósulását... legalább kicsi lépésekben... ilyen az imádság is, ami titokban történik, és a böjtölés, amit az Úrral teszel, az adakozás mellett, ami szintén az Úrra tartozik...), és amit áron veszel meg, ragadsz meg.
-- Isten ismerete (és amit ennek érdekében teszel - ez az idő, befektetés, odaadás, és minden, amit ezzel kapcsolatban tudatosan megtettél - kinccsé válik a mennyben... elveszíthetetlenül)
-- Az Ő tervének megvalósulása (nem csak a te életedben, de másokéban is, ahogy az ő életük elkezd kibontakozni, teljesedik, szépül, gazdagodik, és ahogy ők is elkezdenek az Úrral járni, megtérnek, felépülnek, vagy csak lépéseket tesznek az Úr Jézus felé) - minden területen. Ez kincs, és ki nem tudod előre számítani, mi minden jó lehet majd belőle! Csak az Úr látja, hogy egy-egy ilyen befektetésből mennyi, de mennyi előrelépés lehet
-- Az, ami már elvégződött, benned, (amit az Úr ki tudott benned formálni), és másokban, az Ő Evangéliumáért... ez az, amit nem tud elvenni az ördög sem (bár sok mindent tesz ellene... de az elvégződöttek már kincsek, amik a mennyben vannak...)
-- Kincs, amit az Igéből megértesz. A tiéd - üzenet - és belülről épít téged is, és összekapcsolódik kinccsé mások számára is.
-- Kincs a szeretet, amit adtál, az irgalmasság, aminek engedtél, a szelídség, amiben megmaradtál, az alázatosság, amivel a békesség útján jártál, minden egyes helyzetben, amikor tetted, és ahogy folyamatosan teszed... kincsgyűjtő élet...
- -Kincs a hit, amiből nem engedtél, amire építettél, a reménység, ami alatt jász, és ami áthatja napjaidat. Kincs a szó, amit HIT által mondtál, és reménységben formáltál ki, s másokat is jóra vezetsz általa.
- - Kincs a jellem, ami átformálódott benned, ami másoknak is javára van, ami már nem az, ami korábban jellemzett téged - önfeláldozó, béketűrő, szerető szívű, kedves, háttérben-maradni tudó, gyöngéd, felemelő, bölcsen szóló s bölcsen hallgató, gondolkodó, mérlegelő, bölcsességet kereső, Istent szerető és az Úr Jézust felemelő, dicsőséget Neki adó jellem... elkísér egész életedben, (s boldoggá is tesz így az Úr), és jön veled az örökkévalóságba is.
5./ Nincs senki, aki ne lehetne kincsgyűjtő, ha itt él a földön Jézussal.
Mindenki lehetősége, és ha ebben jár, akkor mindenki így, mások javára él, Jézus Krisztus tanítványaként
HÁLAADÁS:
Uram, drága Úr Jézus, hívtál, hívsz, hogy gyűjtsem a kincset a mennyben, s ne keseregjek a földön átélt "veszteségeken". Köszönöm.
Azt is köszönöm, hogy ez MINDENKORRA érvényes, ameddig itt élek a földön. Nem kell félnem, hogyha változnak a körülmények. Kicsiben és nagyban is működik - csak Veled járjak, Te megtanítasz rá, mikor, hol, hogyan láthatom meg a maradandót, a kincset, és mit tegyek, hogy a kincs ott legyen az életemben, áldással.
Köszönöm, hogy a Te tervedben lehetek, felismerhetem, járhatok Veled, napról-napra. Ma is. Ámen.
KÉRÉS:
Kérlek, ne engedd szívemet rosszra hajlani - önzésre, megkeseredésre, rezignáltságra, hogy feladjam az élet maradandó kincseinek felismerését és megragadását. Nem. Uram, nem akarom ezt.
Kérlek, taníts, napról-napra, ezen a mai napon is, hogy MEGLÁSSAM, és adj erőt, hogy MEGRAGADJAM, ami pótolhatatlan, ami PONT most, erre az időre van elkészítve, hogy MEGTEGYEM, amit Te készítettél el, akármibe kerül ott, pillanatnyilag - kényelem, saját elképzelés, vagy emberi biztonság ellenében, akár mások értetlenségét is elhordozva... nem ez számít, hanem Te, és az, amire Te tanítasz, amire Te vezetsz, Uram.
Várom, Uram, hogy vezess a kincsgyűjtő életben. Ámen
REMÉNYSÉG:
Uram, köszönöm, és bízom Benned, hogy sikerülni fog, hogy napról-napra formálod a szívemet, a gondolkodásomat, hogy tényleg a mennyei kincseket lássam meg, ragadjam meg, és hódítsam meg... s ezek meghódítanak engem, belülről átformálnak, s a jellemembe is beépülnek. Köszönöm Neked, Úr Jézus. Veled, én ezen a területen (is) győzni fogok. Tudom, mert TE GYŐZTES vagy. Feltámadtál. A mennyben uralkodsz. Dicsőségben. És itt vagy velem, mégis, minden nap, a világ végezetéig. Ma is. Ámen.
OLVASMÁNY:
1./ Máté 6 - ezt a fejezetet, ha végigolvasod, meglátod a kincs üzenetét - de nem csak ott, ahol ezt a szót olvasod... elejétől végéig, ott van, ragadd meg... a titkos (jó) cselekedeteket, Jézussal, a lehetőségeket arra, hogy Vele formálj és tervét betöltsd.
2./ 1Mózes 24 - egy hűséges szolga jelleme - és ahogy ő eljár a hétköznapokban... ? (Az Újszövetség tanítványai is így járnak, Jézussal.)
"Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. 21 Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is." (Máté 6,20-21.)
És az Úr Jézus azt szeretné, hogy szívünk ott legyen, Vele...
Máté 6
1. Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat ne osztogassátok az emberek előtt, hogy lássanak titeket; mert különben nem lesz jutalmatok a ti mennyei Atyátoknál.
2. Azért mikor alamizsnát osztogatsz, ne kürtöltess magad előtt, a hogy a képmutatók tesznek a zsinagógákban és az utczákon, hogy az emberektől dícséretet nyerjenek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.
3. Te pedig a mikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed;
4. Hogy a te alamizsnád titkon legyen; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.
5. És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, a kik a gyülekezetekben és az utczák szegeletein fenállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.
6. Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.
7. És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg.
8. Ne legyetek hát ezekhez hasonlók; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle.
9. Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;
10. Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.
11. A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.
12. És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;
13. És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!
14. Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok.
15. Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.
16. Mikor pedig bőjtöltök, ne legyen komor a nézéstek, mint a képmutatóké, a kik eltorzítják arczukat, hogy lássák az emberek, hogy ők bőjtölnek. Bizony mondon néktek, elvették jutalmukat.
17. Te pedig mikor bőjtölsz, kend meg a te fejedet, és a te orczádat mosd meg;
18. Hogy ne az emberek lássák bőjtölésedet, hanem a te Atyád, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.
19. Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;
20. Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
21. Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.
22. A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz.
23. Ha pedig a te szemed gonosz, a te egész tested sötét lesz. Ha azért a benned lévő világosság sötétség: mekkora akkor a sötétség?!
24. Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.
25. Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet?
26. Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?
27. Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy araszszal?
28. Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak;
29. De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy.
30. Ha pedig a mezőnek füvét, a mely ma van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek?
31. Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?
32. Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.
33. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.
34. Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.
1Mózes 24
1. Ábrahám pedig vén élemedett ember vala, és az Úr mindenben megáldotta vala Ábrahámot.
2. Monda azért Ábrahám az ő háza öregebb szolgájának, a ki őnéki mindenében gazda vala: Tedd a kezed tomporom alá!
3. Hogy megeskesselek téged az Úrra, a mennynek Istenére, és a földnek Istenére, hogy nem vészesz feleséget az én fiamnak a Kananeusok leányai közűl, a kik között lakom.
4. Hanem elmégysz az én hazámba, és az én rokonságim közé és onnan vészesz feleséget az én fiamnak Izsáknak.
5. Monda pedig őnéki a szolga: Hátha az a leányzó nem akar velem eljőni e földre, ugyan vissza vigyem-é a te fiadat arra a földre, a honnan kijöttél vala?
6. Felele néki Ábrahám: Vigyázz, az én fiamat oda vissza ne vidd.
7. Az Úr az égnek Istene, ki engemet kihozott az én atyámnak házából, és az én rokonságimnak földéről, a ki szólt nékem, és megesküdött nékem mondván: A te magodnak adom ezt a földet; elbocsátja az ő Angyalát te előtted, hogy onnan végy az én fiamnak feleséget.
8. Hogyha pedig nem akar a leányzó teveled eljőni, ment lészesz az én esketésem alól; csakhogy az én fiamat oda vissza ne vidd.
9. Veté azért a szolga az ő kezét az ő urának Ábrahámnak tompora alá, és megesküvék néki e dolog felől.
10. És vőn a szolga tíz tevét az ő urának tevéi közűl, és elindula; (mert az urának minden gazdagsága az ő kezében vala). Felkele tehát és elméne Mésopotámiába, a Nákhor városába.
11. És megpihenteté a tevéket a városon kivűl egy kútfőnél, este felé, mikor a leányok vizet meríteni járnak.
12. És monda: Uram! én uramnak Ábrahámnak Istene, hozd elém még ma, és légy kegyelmes az én uram Ábrahám iránt.
13. Ímé én a víz forrása mellé állok és e város lakosainak leányai kijőnek vizet meríteni.
14. Legyen azért, hogy a mely leánynak ezt mondom: Hajtsd meg a te vedredet, hogy igyam, és az azt mondándja: igyál, sőt a te tevéidet is megitatom: hogy azt rendelted légyen a te szolgádnak Izsáknak, és erről ismerjem meg, hogy irgalmasságot cselekedtél az én urammal.
15. És lőn, minekelőtte elvégezte volna a beszédet, ímé jő vala Rebeka, Bethuélnek leánya, a ki Milkhának, az Ábrahám testvérének Nákhor feleségének vala fia, és pedig vedrével a vállán.
16.
A leányzó pedig felette szép ábrázatú vala; szűz, és férfi még nem ismeré őt, és aláméne a forrásra, és megtölté vedrét, és feljöve.
17. Akkor a szolga eleibe futamodék és monda: Kérlek, adj innom nékem egy kevés vizet a te vedredből.
18. Az pedig monda: Igyál uram! és sietve leereszté a vedret az ő kezére, és inni ada néki.
19. És minekutána eleget adott néki innia, monda: A te tevéidnek is merítek, míg eleget nem isznak.
20. És sietett és kiüríté vedrét a válúba és ismét elfuta a forrásra meríteni, és meríte mind az ő tevéinek.
21. Az ember pedig álmélkodva néz vala reá, és veszteg hallgat vala, tudni akarván: vajjon szerencséssé teszi-é az Úr az ő útját, vagy nem.
22. És lőn, mikor a tevék már eleget ittak, elévőn az ember egy aranyfüggőt, a melynek súlya fél siklus, és két karpereczet, a melynek súlya tíz arany.
23. És monda: Kinek a leánya vagy te? kérlek mondd meg nékem: van-é a te atyádnak házában hálásra való helyünk?
24. Az pedig felele néki: Bethuél leánya vagyok a Milkha fiáé, a kit ő Nákhornak szűlt.
25. Azt is mondá: Szalma is, abrak is bőven van minálunk, és hálásra való hely is van.
26. Meghajtá azért magát az ember, és imádá az Urat.
27. És monda: Áldott az Úr az én uramnak Ábrahámnak Istene, ki nem vonta meg az ő irgalmasságát és hűségét az én uramtól. Az Úr vezérlett engem ez útamban az én uram atyjafiainak házához.
28. Elfuta azonközben a leányzó, és elbeszélé az ő anyja házában, a mint ezek történtek.
29. Vala pedig Rebekának egy bátyja, kinek neve Lábán vala. És kifutamodék Lábán ahhoz az emberhez a forráshoz.
30. Mert mikor látta a függőt, és a pereczeket az ő húgának karjain, és hallotta húgának Rebekának beszédét, a ki ezt mondja vala: Így szóla nékem az a férfiú; akkor méne ki a férfiúhoz; és ímé ez ott áll vala a tevék mellett a forrásnál.
31. És monda: Jőjj be Istennek áldott embere; mit állasz ide kinn? holott én elkészítettem a házat, és a tevéknek is van hely.
32. Beméne azért a férfiú a házhoz, ő pedig lenyergelé a tevéket, és ada a tevéknek szalmát és abrakot; és vizet az ő lábai megmosására és az emberek lábainak, kik ő vele valának.
33. És enni valót tevének eleibe, de ő monda: Nem eszem, míg el nem mondom az én beszédemet. És szóla: Mondd el.
34. Monda azért: Én az Ábrahám szolgája vagyok.
35. Az Úr pedig igen megáldotta az én uramat, úgy hogy nagygyá lett: mert adott néki juhokat, barmokat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálóleányokat, tevéket, szamarakat.
36. És Sára az én uramnak felesége fiat szűlt az én uramnak, az ő vénségében, és annak adá mindenét, a mije van.
37. Engem pedig megesküdtetett az én uram, mondván: Ne végy feleséget az én fiamnak a Kananeusok leányai közűl, a kiknek földjén én lakom.
38. Hanem menj el az én atyámnak házához, és az én rokonságom közé, hogy onnan végy feleséget az én fiamnak.
39. Mikor pedig azt mondám az én uramnak: Hátha nem akarna velem az a leányzó eljőni?
40. Monda nékem: Az Úr, a kinek én színe előtt jártam, elbocsátja az ő angyalát teveled, és szerencséssé teszi a te útadat, hogy feleséget vehess az én fiamnak az én nemzetségem közűl, és az én atyám házából.
41. Csak akkor leszesz fölmentve esketésem alól, ha elmenéndesz az én nemzetségem közé; és ha nem adják oda: ment leszesz az én esketésem alól.
42. Mikor ma a forráshoz érkezém, mondék: Uram, én uramnak, Ábrahámnak Istene, vajha szerencséssé tennéd az én útamat, melyen járok:
43. Ímé én e forrás mellett állok; és legyen, hogy az a hajadon, a ki kijön vizet meríteni, s a kinek azt mondom: Adj innom nékem egy kevés vizet a te vedredből,
44. És az ezt mondja nékem: Te is igyál, és a te tevéidnek is merítek; az legyen a feleség, a kit az Úr az én uram fiának rendelt.
45. Én még el sem végeztem vala az én szívemben a beszédet, és ímé kijő vala Rebeka, vedrével a vállán, és leméne a forrásra és meríte, én pedig mondék néki: Adj innom kérlek.
46. Ő pedig sietett és leereszté az ő vedrét és monda: Igyál, sőt a te tevéidnek is inni adok; és én ivám, s a tevéknek is inni ada.
47. És megkérdezém őt és mondék: Ki leánya vagy? ő pedig felele: Bethuélnek, a Nákhor fiának leánya vagyok, a kit Milkha szűlt vala őnéki. Ekkor a függőt orrába, és e pereczeket karjaira tevém.
48. Meghajtván azért magamat, imádám az Urat, és áldám az Urat, az én uramnak Ábrahámnak Istenét, ki engem igaz úton vezérelt, hogy az én uram atyjafiának leányát vegyem az ő fiának feleségűl.
49. Most azért, ha szeretettel és hűséggel akartok lenni az én uramhoz, mondjátok meg; ha pedig nem, adjátok tudtomra, hogy én vagy jobbra vagy balra forduljak.
50. És felele Lábán és Bethuél, és mondának: Az Úrtól van e dolog: Nem mondhatunk neked sem jót, sem rosszat.
51. Ímé előtted van Rebeka, vegyed, menj el; és legyen felesége a te urad fiának, a mint az Úr elvégezte.
52.
És lőn, a mint hallja vala az Ábrahám szolgája azoknak beszédét, meghajtá magát a földig az Úr előtt.
53. És hoza elő a szolga ezüst edényeket és arany edényeket és ruhákat, és adá azokat Rebekának: drága ajándékokat ada az ő bátyjának is és az ő anyjának.
54. Evének azután és ivának, ő és a férfiak, a kik ő vele valának, és ott hálának. Mikor pedig felkelének reggel, monda: Bocsássatok el engem az én uramhoz.
55. Monda pedig a leány bátyja és anyja: Maradjon velünk a leány még vagy tíz napig, azután menjen el.
56. A szolga pedig monda nékik: Ne késleljetek meg engem, holott az Úr szerencséssé tette az én útamat; bocsássatok el azért engem, hogy menjek az én uramhoz.
57. Mondának akkor: Hívjuk elő a leányt, és kérdjük meg őt.
58. Szólíták azért Rebekát, és mondának néki: Akarsz-é elmenni e férfiúval? és monda: Elmegyek.
59. Elbocsáták azért Rebekát, az ő húgokat, és az ő dajkáját, és az Ábrahám szolgáját, és az ő embereit.
60. És megáldák Rebekát, és mondák néki: Te mi húgunk! szaporodjál ezerszer való ezerig. És bírja a te magod az ő ellenségeinek kapuját.
61. És felkele Rebeka és az ő szolgálóleányai, és felűlének a tevékre, s követék azt a férfiút. Így vevé a szolga Rebekát, és elméne.
62. Izsák pedig visszajő vala a Lakhai Rói forrástól; és lakik vala a déli tartományban.
63. És kiméne Izsák este felé elmélkedni a mezőre, és felemelé szemeit és látá, hogy ímé tevék jőnek.
64. Rebeka is felemelé szemeit s meglátá Izsákot, és leszálla a tevéről.
65. És monda a szolgának: Kicsoda az a férfiú, a ki a mezőn előnkbe jő? A szolga pedig monda: Az én uram ő. Akkor fogta a fátyolt és elfedezé magát.
66. Elbeszélé azután a szolga Izsáknak mindazokat a dolgokat, a melyeket cselekedett vala.
67. Izsák pedig bevivé Rebekát Sárának az ő anyjának sátorába. És elvevé Rebekát és lőn néki felesége és szereté őt. S megvigasztalódék Izsák az ő anyja halála után.