TÖBB SZERETET NAPJA... (BÖJT/4)
"Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele!" (Kolossé 3,14.)
1./ A szeretetet felöltözzük
-- Gondoltál rá, hogy a szeretet nem csak egy érzés, hanem valami olyan, amit tudatosan választasz? Ha épp néha ellenkezőleg érzel is - pl. haragszol... de NEM árasztod rá a másikra a haragodat, hanem uralmat veszel felette, és jó szót szólsz, bár érzés szerint leginkább kiabálnál csúnya dolgokat. De nem teszed a rosszat, hanem választod a jót
-- Gondolsz rá, hogy az Isten Igéje azt mondja, hogy öltözd fel a szeretetet? Vagyis, hogy TEDD meg a magad részét, s legyen EZ a jellemző rád... a többit Ő adja hozzá... mert, hogy megígérte: veled van élethelyzeteidben, minden nap... kitöltetik (mert, hogy kitöltetett, és innentől bármikor kitöltethetik) az Ő szeretete a Szentlélek (Isten Szent Szelleme) által a szívedbe - Róma 5,5.
-- Gondolsz rá, hogy vannak dolgok, amikben engedsz a te Uradnak, és akkor fog teljesedni, amit Ő tud véghez vinni benned? A menet tehát ez: a./ Ő hív, indít, szól, parancsol (mint itt, most, a Kolossé 3, 14-ben). b./ Te hallod a hívást, indítást, szót, és engedsz neki, a HIT által, mert szereted őt, és akarod, amit Ő mond, amit Ő akar. c./ S miközben te engedsz Neki, és ami rajtad áll megteszed, Ő is megteszi az Övét, és adja hozzá az Ő oldaláról, ami még kell... szeretetet, ötleteket, megoldásokat, türelmet a mennyből, erőt, bölcsességet, szelídséget... s ez így jó, hatalmas, ez Isten országa a földön
2./ Tökéletesen összefog
-- Ez a "tökéletesség kötele" az új fordításokban úgy is szerepel, hogy "mindent tökéletesen összefog". Más szóval: ha a szeretet szerint cselekszel, akkor "összeállnak" a dolgok, nem lesz megrövidülés, hanem valahogy harmóniába kerül minden, amit teszel...
--Van valami rögzítés, ami felette van az emberi erőfeszítéseknek, elképzeléseknek, s mégis-jelleggel megtartja a dolgokat... s ez a szeretet. Érdemes kipróbálni
3./ Van haszna...
-- Végiggondolod ma, hogy milyen három hasznát tudnád felsorolni annak, ha gyakorlatba teszed azt, amit a Kolossé 3, 14 mond? Mi lesz belőle, ha tudatosan felöltözöd a szeretetet a mai napon, ill. a mai naptól fogva.
-- Van még 36 napja ennek a böjti- és imaidőszaknak... még sok lehetőséged van arra, hogy gyakorold ezt a tudatosan felöltözött szeretetet, még a legnehezebb helyzetekben is... "jó legyél"...
-- Gondolsz rá, hogy elmélyül benned ennyi idő alatt ez az "elsődleges reakciómód", a "szeretet reagálása", ha tudatosan gyakorlod, vagyis "felöltözöd" magadra minden nap ez alatt az időszak alatt? jó lesz belőle...
Szóval, "gyakorlatra" fel!
A hit által, felöltözzük magunkra, és tesszük, ami rajtunk áll, s az Úr megadja hozzá ami még kell.
Akkor, gondold közben végig azt a három "hasznot" is, ami abból fakad, hogy felöltözöd a szeretetet az Ige szava szerint! Jó?
HÁLA
Uram, köszönöm, hogy Te tetted. Te így jöttél el, erre a földre, Te végigvitted, szeretted a Te Atyádat, és szeretted a tanítványokat is, mindvégig szeretted őket. Mindvégig. Még Júdásnak is ADTÁL lehetőséget, újra és újra, hogy ne a rosszat válassza.
Köszönöm, hogy minden embert szerettél, még a Te kivégzőidet is - közbenjártál értük. A bűnözőt is befogadtad, még ott fenn, a kereszten is, amikor megbánta bűneit és kiáltott Hozzád.
Köszönöm, hogy MA IS szeretsz, és befogadod, akik jönnek Hozzád. Köszönöm, köszönöm Neked, Uram. Ámen.
ODASZÁNÁS
Uram, bocsánatot kérek Tőled, mindazért, amivel elrontottam a szeretet lehetőségeit, kihagytam, vagy pont az ellenkezőjét tettem - szavaimmal (mennyire, de mennyire sokszor, csak tegnap is, vagy épp már ma is), viselkedésemmel... bocsáss meg, Uram, kérlek, a mulasztásokért is... Nálad, Uram, Nálad van a bocsánat és az újrakezdés. Köszönöm Neked, most, itt, a mai napon, az újrakezdés lehetőségét. Ámen.
Itt vagyok, Uram, és készen állok, hogy cselekedjem, amit Te mondasz. Itt vagyok, hogy tegyem a Te akaratodat. Felöltözöm a szeretetet, HIT által, tudatosan, köszönöm, hogy tehetem, hogy ADOD ma, és ADOD az életembe minden nap, innentől, mindvégig.
Erre ADOM oda magamat, tudatosan, és akarom, hogy az ELSŐ REAKCIÓ mindig a SZERETET legyen, a szeretet által áthatott szó, viselkedés, cselekedet. És köszönöm, hogy MEGADOD hozzá az erőt, a mennyből a szeretetet, a bölcsességet, az önfegyelmet. Adom magam rá, és Te elvégzed. Köszönöm, köszönöm, köszönöm Neked, Uram. Ámen.
OLVASD EL:
Mi lenne, ha ma a Kolossé levél 3. fejezetét végigolvasnád, a kritikus verseket többször is, ki is írnád magadnak (itt a Kol 3,12-17. verseire gondolok, ahol rengeteg gyakorlati útmutatást is kapsz)?
Ha még van hozzá időd, a János evangéliuma 13. fejezete is megerősít a jóra
Kolossé 3
1. Annakokáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, a hol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén,
2. Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel.
3. Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben.
4. Mikor a Krisztus, a mi életünk, megjelen, akkor majd ti is, Ő vele együtt, megjelentek dicsőségben.
5. Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat, paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot és a fösvénységet, a mi bálványimádás;
6. Melyek miatt jő az Isten haragja az engedetlenség fiaira;
7. Melyekben ti is jártatok régenten, mikor éltetek azokban.
8. Most pedig vessétek el magatoktól ti is mindazokat; haragot, fölgerjedést, gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet.
9. Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel együtt.
10. És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, a ki teremtette azt:
11. A hol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés és körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus.
12. Öltözzetek föl azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést;
13. Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképen ti is;
14. Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint a mely a tökéletességnek kötele.
15. És az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hívattatok egy testben; és háládatosak legyetek.
16. A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak.
17. És mindent, a mit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa.
18. Ti asszonyok, engedelmeskedjetek a ti férjeteknek, a miképen illik az Úrban.
19. Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, és ne legyetek irántok keserű kedvűek.
20. Ti gyermekek, szót fogadjatok a ti szüleiteknek mindenben; mert ez kedves az Úrnak.
21. Ti atyák, ne bosszantsátok a ti gyermekeiteket, hogy kétségbe ne essenek.
22. Ti szolgák, szót fogadjatok mindenben a ti test szerint való uraitoknak, nem a szemnek szolgálván, mint a kik embereknek akarnak tetszeni, hanem szíveteknek egyenességében, félvén az Istent.
23. És valamit tesztek, lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek;
24. Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak szolgáltok.
25. A ki pedig igazságtalanságot cselekszik, jutalmát veszi igazságtalanságának; és nincsen személyválogatás.
János 13
1. A husvét ünnepe előtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket.
2. És vacsora közben, a mikor az ördög belesugalta már Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe, hogy árulja el őt,
3. Tudván Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába adott néki, és hogy ő az Istentől jött és az Istenhez megy,
4. Felkele a vacsorától, leveté a felső ruháját; és egy kendőt vévén, körülköté magát.
5. Azután vizet tölte a medenczébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendővel, a melylyel körül van kötve.
6. Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én lábaimat?
7. Felele Jézus és monda néki: A mit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted.
8. Monda néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám.
9. Monda néki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is!
10. Monda néki Jézus: A ki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.
11. Tudta ugyanis, hogy ki árulja el őt; azért mondá: Nem vagytok mindnyájan tiszták!
12. Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felső ruháját felvette, újra leülvén, monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek?
13. Ti engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok.
14. Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.
15. Mert példát adtam néktek, hogy a miképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek.
16. Bizony, bizony mondom néktek: A szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, a ki azt küldte.
17. Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.
18. Nem mindnyájatokról szólok; tudom én kiket választottam el; hanem hogy beteljesedjék az írás: A ki velem ette a kenyeret, a sarkát emelte fel ellenem.
19. Most megmondom néktek, mielőtt meglenne, hogy mikor meglesz, higyjétek majd, hogy én vagyok.
20. Bizony, bizony mondom néktek: A ki befogadja, ha valakit elküldök, engem fogad be; a ki pedig engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött.
21. Mikor ezeket mondja vala Jézus, igen nyugtalankodék lelkében, s bizonyságot tőn, és monda: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy ti közületek elárul engem.
22. A tanítványok ekkor egymásra tekintének bizonytalankodva, hogy kiről szól.
23. Egy pedig az ő tanítványai közül a Jézus kebelén nyugszik vala, a kit szeret vala Jézus.
24. Int azért ennek Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, a kiről szól?
25. Az pedig a Jézus kebelére hajolván, monda néki: Uram, ki az?
26. Felele Jézus: Az, a kinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának.
27. És a falat után akkor beméne abba a Sátán. Monda azért néki Jézus: A mit cselekszel, hamar cselekedjed.
28. Ezt pedig senki sem érté a leültek közül, miért mondta néki.
29. Némelyek ugyanis állíták, mivelhogy az erszény Júdásnál vala, hogy azt mondá néki Jézus: Vedd meg, a mikre szükségünk van az ünnepre; vagy, hogy adjon valamit a szegényeknek.
30. Az pedig, mihelyt a falatot elvevé, azonnal kiméne: vala pedig éjszaka.
31. Mikor azért kiment vala, monda Jézus: Most dicsőítteték meg az embernek Fia, az Isten is megdicsőítteték ő benne.
32. Ha megdicsőítteték ő benne az Isten, az Isten is megdicsőíti őt ő magában, és ezennel megdicsőíti őt.
33. Fiaim, egy kevés ideig még veletek vagyok. Kerestek majd engem; de a miként a zsidóknak mondám, hogy: A hová én megyek, ti nem jöhettek; most néktek is mondom.
34. Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.
35. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.
36. Monda néki Simon Péter: Uram, hová mégy? Felele néki Jézus: A hová én megyek, most én utánam nem jöhetsz; utóbb azonban utánam jössz.
37. Monda néki Péter: Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet adom éretted!
38. Felele néki Jézus: Az életedet adod érettem? Bizony, bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, mígnem háromszor megtagadsz engem.