A végig-kísérő imádság napja (61)
Édesanyák, édesapák, ahogy megfogan a gyermekük, elkezdenek imádkozni. Ahogy megmozdul az anyaméhben a kicsinyünk, imádkozunk. Áldunk, jót mondunk, kérünk, szellemi harccal védelmet mondunk ki - imádkozunk.
-- S azután, amikor megszületik (már magáért a szülésért is), imádkozunk. Meddig? Ameddig élünk ezen a földön. Mert a miéink... imádkozunk
-- S ez Istentől való, ezzel tanulunk is valamit, megismerjük, milyen Ő, és mit jelent "Atyának lenni", mit jelent hordozni, ott állni a háttérben, mit jelent szeretni, elszenvedni, végigküzdeni, ott maradni, hűségesen, és jelen lenni, ha a másik már esetleg távolabb is van (akár fizikailag, akár lelkileg-szellemileg is).
-- Az imádság egy "kísérő-imádságot" is jelent. Egy "végig-kísérő" imádságot.
"Hálát adok az én Istenemnek, minden tirólatok való emlékezésemben. Mindenkor minden én könyörgésemben mindegyiktekért nagy örömmel könyörögvén. Mivelhogy részt vettetek az Evangélium ügyében az első naptól fogva mind ez ideig. Meg lévén győződve (meg vagyok győződve) arról, hogy Aki elkezdte bennetek a jó dolgot, elvégzi a Krisztus Jézusnak napjáig. Amint hogy MÉLTÓ, hogy én ilyen értelemben legyek mindegyiktek felől, AZÉRT, mert én szívemben hordalak titeket, mint akik mind az én fogságomban, mind az Evangéliumnak oltalmazásában és megbizonyításában mindnyájan részestársaim vagytok a nekem adott kegyelemben. Mert bizonyságom az Isten, mely igen VÁGYAKOZOM mindnyájatok után a Krisztus Jézus szerelmében. És AZÉRT imádkozom, hogy a ti szeretetetek még jobban-jobban bővölködjön ismeretben és minden értelmességben (megértésben). HOGY megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó. HOGY legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára." (Filippi 1, 3-10.)
1./ Azokért is imádkozunk, "kísérő-imádsággal", akik mellettünk tértek meg (vagy gyülekezetünkben, környezetünkben), s így lettek - szellemi - gyermekekké.
2./ Az imádságnak jellege van és konkrét tartalma.
a./ A jellege szív szerinti, "szívben hordozó", szeretetből fakadó, felelősséget felvevő, tudatos, folyamatos, meg-megújuló, "kísérő", várakozó (meggyőződéssel járó, jót váró), örömmel is teljes, megemlékező jellegű (ismerettel is járó), maximálisan bízó (az imameghallgató Istenben bízó).
b./ Tartalma szerint az építkezést, a felépülést munkáló, a jövőt szem előtt tartó, tudatosan kérő imádság. Mit kér? Azt, hogy a szeretet mellett (ami kell, hogy átjárja a rábízottakat), legyen ott a megítélés képessége is, hogy tudják, mi a jó és a helyes, a követendő, és mi az, amitől tartózkodni kell, ami buktat, elvisz a jótól, a helyestől... és ez a különbségtétel segítse őket abban, hogy a tisztaságban járjanak és növekedjenek, és legyenek megőrizve a botlásoktól, bukásoktól.
Egy másik helyzet, amiben ott van a "végig-kísérő" imádság:
"Kérlek pedig titeket atyámfiai a mi Urunk Jézus Krisztusra és a Lélek szerelmére, tusakodjatok (szünagonidzomai - együtt harcolás) velem együtt az imádkozásokban, én értem Isten előtt. Hogy szabaduljak meg azoktól, akik engedetlenek Júdeában, és hogy az én Jeruzsálemben való szolgálatom legyen kedves a szentek előtt. Hogy örömmel menjek hozzátok az Isten akaratából, és veletek együtt megújuljak." (Róma 15, 30-32.)
3./ Pál apostol nehéz küldetés előtt áll. Adományt visz fel Jeruzsálembe, ami egyúttal a két különböző háttérről származó Gyülekezeti rész összekapcsolását, egyben tartását is segítené.
-- De vannak, akik kifejezetten ellenlábasai az ő szolgálatának.
-- "Engedetlenek" - nyilván nem pusztán embereknek, hanem Isten munkájának, Isten jó tetszésének, Isten akaratának, a jövő mennyei kibontakozásának és az ezzel kapcsolatos mennyei látásnak, üzenetnek, tanításnak is.
-- Amit kér a római gyülekezettől, akiknek ez útja megkezdése előtt ír még Korinthusból, az, hogy kísérjék őt, az ő szolgálatát, az ő útját, folyamatosan, vele együtt "harcolva" (együtt-küzdve... s a kifejezés itt nagyon erőteljes, az "agóniára" utal, ami harcot, megfeszített küzdelmet, élet-halál jellegű erőfeszítést jelent) Őérte...
-- Konkrét imakérésbe vonja be őket:
a./ Szabaduljak meg az engedetlenektől.
b./ Legyen kedves a szolgálatom a "szentek" (az ottani gyülekezet tagjai - s nyilván vezetőiket is érti) előtt.
4./ Tehát van ilyen imádság, és lehet kérni ilyen imádságot, sőt, lehet számítani is az ilyen imádságra, és annak hatására... gyümölcsére, munkájára.
(Az, hogy az apostol "túlélte", ami Jeruzsálemben várta, s az utána következő két évet is, s végül eljutott Rómába, az ottani gyülekezethez - is, meg az ottani börtönbe is - ezeknek az imádságoknak a gyümölcse... az ördög nem tudta elpusztítani... még kígyó útján sem, Máltában... sem korábban, a viharban... sem az orgyilkos szövetkezők által. Sehogyan sem...)
„És felnevekedett a gyermek (Mózes), és vitte őt a fáraó leányához, és fia gyanánt lett annak, és nevezte nevét Mózesnek, és mondta: Mert a vízből húztam ki őt.” (2Mózes 2, 10.)
5./ Mózes édesanyja és édesapja (s lehet, hogy testvérei is) folyamatos "kísérő-imádsággal" imádkoz(hat)tak a megmentett gyermekért. (A történetet olvashatod a 2Mózes 2.részében.)
Amit én megértettem ebből a helyzetből is:
-- Az imádság végig kíséri a folyamatokat éveken át, folyamatosan.
-- Ez az imádság mindig újra kéri a jót, a helyeset, ennek megerősödését, megmaradását, és kibontakozását.
-- Gondolj rá, hogy az elején pl. itt a fáraó leányának jóindulatát kéri ez az imádság az Úrtól, amikor a kis gyékény ládácskában kiteszik a Nílus vizére a kisgyermeket.
-- Utána ennek a jóindulatnak a megmaradását, miközben a felnövekedés időszakai vannak…
-- És zajlik ez az imádság függetlenül attól, hogy közben a nép életéért, a többi fiúgyermekek kitétele ellenében, a döntések megváltozásáért, vagy éppen esetleg a fáraó félretételéért is imádkoznak az emberek, (akár ugyanaz is, aki a fáraó leányának jóindulatáért imádkozik) – mert a nagy társadalmi folyamatoknak is változniuk kell…
-- Imádkozni kell azért is, hogy a rossz uralkodói döntések kikerüljenek a forgalomból… s valószínűleg ki is kerültek, mert amikor Mózes kivezette Izráel népét a pusztába, voltak kortársai, és néhány évvel fiatalabb férfiak is a népben, jóllehet a fáraó korábban ki akarta tétetni a fiúgyermekeket a krokodilok közé). Szóval, volt hatása az imádságoknak.
6./ Fontos:
-- Attól, hogy lett valami jó, még nem engedjük el az imádságot, a jó fennmaradásáért sőt, tovább bontakozásáért is imádkozunk.
-- Az imádság végig kíséri a folyamatokat
-- Így is, úgy is – a személyekért való imádsággal is, de a folyamatokért (rossz folyamatok ellen) való imádsággal is. Ahogy az Úr mutatja egy-egy időszakban, néha a kettőt együtt… párhuzamosan…
VÁLASZOM:
Uram, hálás vagyok azért, hogy lehet imádkozni. Hogy van szerepe az imádságnak. Hogy formál az imádság, alakítja az élethelyzeteket, és nem marad minden úgy, mintha nem imádkoznánk.
Köszönöm, Uram, hogy bevonsz, hogy akarod, hogy a Te néped imádkozzon.
Köszönöm, hogy tanítasz imádkozni, és én akarok tanulni Tőled. Akarom, hogy vezess tovább, vigyél, formálj, hogy alkalmasabb eszközöd - munkatársad - legyek az imádság területén is. Kérem, és várom Tőled, Uram, és adom magam erre. Ámen.
OLVASMÁNY:
2Mózes 2 - az előbbi történet a megmentésről és végig kísérésről (gondolj arra, amikor Mózesnek menekülnie kellett... lehet, hogy soha többé nem látták őt szülei... de imádságban meddig kísérték őt... így, a távolból is)
Róma 15 - itt látjuk a változási időszakot, a váltási helyzetet, amiért Pál apostol imádságot kér. És, ha megnézed az Efézus 6, 10-18 verseit, és tovább, látod, hogy mennyire fontos a szellemi fegyverzet elemei között az imádság minden fajtája. ?
Még találsz hasonló kísérő imádságokat: Efézus 1, 16-21 és Efézus 3, 14-21. Ezek az imádságok is árulkodnak - jellegük és konkrét tartalmuk van. Hívnak bennünket is, hogy így imádkozzunk.