Maradandó...
"A Te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvuk erősen megáll Előtted." (Zsoltárok 102, 21.)
-- Más szóval: munkám nem hiábavaló, hanem maradandó!
-- Ez az én imádságom, ez az én reménységem, ez jár át, napról-napra, hogy nem hiábavaló a munkám...
-- "Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban." (1Korinthus 15, 58.)
-- Az Úrnak dolga - amit rád bíz, amit meglátsz a Szentlélek által, amire indítást kapsz, amibe bevon téged. Ebben "erősen állsz, mozdíthatatlanul", vagyis nem adod fel, bármilyen ellenállással vagy kritikával vagy érzéssel, vagy beállítással találkozol is. Végzed.
-- Az Úr "dolgát" (to ergon - munka, cselekedet, foglalkozás, feladat, dolog, cselekvés, tevékenység, eredmény, teljesítmény, alkotás) buzgón végzed, vagyis ezen jár az eszed, ez van előtted, erre vágysz, ennek sikerére, eredményére, arra, hogy végbe menjen, figyelsz az Úrra, hogyha mutat valamit, azonnal tudj váltani, rugalmasan tenni, amit Ő mond, és nem adod fel, bármilyen nehézséggel találkozol is, hanem imádkozol, kéred az Úrtól, hogy Ő cselekedjen, mutassa meg a következő lépést, tegye, amit Ő tud tenni, és jelezze, amit te tudsz megtenni... de nem vonod vissza erőidet, készségedet, idődet, figyelmedet, magadat... hanem teszed, ami rád van bízva, a HIT által, méghozzá szeretettel, örömmel, hogy Vele járhatsz, Neki engedhetsz, és Neki teheted, amit teszel...
"A Te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvuk erősen megáll Előtted." (Zsoltárok 102, 21.)
-- Ha ezt a láncolatot megnézem, itt több generációról van szó. Más szóval: továbbadódásról, szaporodásról és sokasodásról.
-- Te az Úr szolgája vagy. Az Ő munkájába álltál be. (Persze fia is, örököse is, harcosa is, sőt, barátja is, munkatársa, "együtt-munkálkodó" Vele... ez így, mind, együtt igaz.) De megbízottja is vagy, "sáfára", aki Neki ad számot, és ahogy Pál apostol magáról mondta: "az Úr Jézus rabszolgája" - vagyis mindenben Őhozzá tartozó, aki mindenét Tőle kapta, és mindenéért Neki hálás - így mi is azok vagyunk, az ÖVÉI, mindenestül.
-- És azok, akik melletted megtértek, akikre a te szolgálatod kihatott, akiket az Úr kezedre bízott, akikért téged felelőssé tett, a "fiaid". (Lehet, a megértésed szerint fizikai "fiaidról" is szó itt, vagyis gyermekeidről, teljesen megáll, hiszen ők is rád vannak bízva, hordozod őket az Úr előtt, és ugyanúgy formálod az életüket, amennyi ebből rajtad áll - de "szellemi fiaid" is idetartoznak... azok is, akik "csak egy rövid időre" lettek a "tiéid", akiket "egy időre kaptál", akiknek az életében "egy időszakban" tudtál "hatni", és azok is, akik huzamosabb ideig itt voltak vagy vannak "veled", melletted, rád bízva, hogy életed formáló hatása hasson rájuk, és az "Úr munkáját" végezd bennük.)
"A Te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvuk erősen megáll Előtted." (Zsoltárok 102, 21.)
-- Fiaid "megmaradnak"... s ez örömmel tölt el téged. "Letelepednek", más szóval van jövőjük, végezhetik a rájuk bízottakat, békességük van, szeretettel vannak, és az Úr kedvessége járja át őket, és gyümölcsöző, amit tehetnek ők is... megállapodnak, ami egy "vándorlás" után megnyugvást jelent, és biztonságot.
--Itt Izráel fiairól is szó van, nyilván, a Zsoltárban, hogy helyük van, hogy békéjük lesz, hogy megmaradhatnak... de újszövetségi értelemben - ahogy én megértettem, ahogy nekem szól - a szellemi "fiakról" is szó van, azokról, akiket az Úr rám bízott, hogy megtalálják helyüket, kibontakozik életük, hogy boldogok lesznek, és tudják végezni, ami rájuk van bízva. Gyümölcsözők lesznek, az ellenség nem tudja kimozdítani őket, "megnyugszanak"...
-- Sőt, még az Ő magvukról is szó van, vagyis tovább megy mindaz, amit elkezdtél. (A hetekben William Wilberforce életéről és munkájáról olvastam - fél évszázados harcokról van itt szó, egy olyan korszakban, amikor az ébredés átjárta a szegényebb rétegeket Angliában, John Wesley és munkatársai munkája nyomán. Wilberforce-ot a Parlamentbe hívta el az Úr, és az országot, sőt, sokkalta szélesebb kiterjedésben, az emberiség nagy részét formáló munkát bízott rá. A rabszolgafelszabadítás munkáját. Végigküzdötte. És munkája maradandó volt. Kihatott a mai napig - még, ha sokan nem is tudják, ki volt ő, élete gyümölcsei még máig is hatnak. Jézushoz hűséges, Neki engedelmeskedő, az Ő munkájáért tűzben égő ember... aki NEM adta fel, míg elvégzett mindent, ami rá volt bízva.)
"A Te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvuk erősen megáll Előtted." (Zsoltárok 102, 21.)
-- Uram, köszönöm az ígéretet, hogy munkánk nem hiábavaló, hanem maradandó, hogy Te ott állsz mellettünk, és végzed a Te munkádat, amibe bekapcsoltál bennünket.
-- Köszönöm, hogy amikor veszteségeket látok, harci helyzeteket, nehézségeket, amik rossz érzéssel töltenének el, Rád nézek, és a Te igédre, a Te biztatásodra, itt, az igében, és mondom: ez a valóság... a valóság a Krisztusé... és én meg fogom látni, hogy fiaim, és az ő magvuk is, a Tiéid, és van jövőjük, és a Te munkád bennük maradandó, és maradandó is lesz, és megmaradnak, és gyümölcsözők lesznek... Ámen.
"A Te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvuk erősen megáll Előtted." (Zsoltárok 102, 21.)
-- Hétfőn egy szűkebb körű Palántás munkatársi megbeszélésünk volt - sok-sok kincset hallottam. Vagy tízet leírtam jegyzetbe magamnak, hogy ezeket meg kell osztanom veled is, a "ládámhoz tartoznak", amin én "nem ülhetek csak", hanem ki kell tárnom, hogy mások is kapjanak belőle. (Még nem volt időm leírni őket... igyekszem...)
-- Tegnap a Palánta Gyermek-és Ifjúsági Misszió évzáróján is sok áttekintést hallottam és adtam is. Egy-egy területről, ki-ki a saját szempontjából számolt be, és gyönyörködtem...
-- Munkánk nem hiábavaló... amikor nagy nyolcadikosok jönnek le külön engedéllyel a bábelőadásra, amit amúgy alsósoknak tartanak munkatársaim, de ők részt akarnak rajta venni, mert "olyan sokat jelent" a számukra, és ölelgetik a bábosokat, hogy mennyire szeretik őket... (pedig csak egy évben kétszer találkoznak velük, karácsony és húsvét előtt...), akkor ez erről beszél. Azt mondják: "egész életükre" viszik el magukkal, amit látnak, hallanak - és én tudom, hogy így van!
-- Amikor az előző hónapban filmfelvétel készült, riportokkal, a Boldogságkeresők munkájáról, s a gyerekek úgy nyilatkoztak, többen is, hogy reményt jelent számukra, amit munkatársaimtól hallanak (ebben az iskolában már 25 éve jelen vagyunk, itt hitoktató munkatársunk is folyamatosan jelen volt, és kicsi elsős koruktól, a gyerekek látják a bábelőadásokat, és felsős korukban nem egyszer találkoznak a Boldogságkeresők munkatársaival is, sőt, még a Rhema Bibliaiskolából ide érkező külföldi misszionáriusokkal is). Ez a valóság... néhányan megfogalmazzák, másoktól nem halljuk, de VISZIK magukkal, és életükre kihat... egy nap pedig az Isten országában meglátjuk, ami elvégződött... meglátjuk az Úr munkáját, bennük és általuk!
Uram, köszönöm, köszönöm Neked, köszönöm a biztatást. Ámen.
2023. 12. 21.