A hitvallás napja (94)

Uram, kérlek, segíts, hogy az Ige megmaradjon a fejemben.

A hitvallás napja (94)

"És minden versengés nélkül nagy a kegyességnek eme titka: Isten megjelent testben, megigazíttatott lélekben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a pogányok közt, hittek Benne a világon, felvitetett dicsőségbe." (1Timótheus 3, 16.)

1./ Erről az Igeversről azt mondják a telológiákon, hogy Pál apostol a Timotheushoz írt első levelébe beleillesztette azt, a korban elfogadott, széles körben terjedő összefoglalást is, ami ilyen rövid megfogalmazásban "hitvallást" jelentett a legegyszerűbb korai keresztények számára is.

-- Ahogy elolvasom - a szövegkörnyezetbe beleillesztve is - ez simán belefér.

-- Amúgy más Igeversekről is mondják ezt, ahol szintén simán belefér, hogy így legyen. Pl. a Filippi 2, 5-11 verseiről is mondják ezt.

2./ Ez a "minden versengés nélkül" az eredetiben a "homologumenósz", ami azt jelenti, hogy "általánosan elfogadott", vagy "ennek nem mond ellene senki", "köztudomású". ?

3./ A "kegyesség" az akkori kifejezéssel az "eüszebeia", amit nehezen lehet ma kifejezni. Talán valahogy így: "helyes életvitel Isten szerint", vagy "Istennek megfelelő hozzáállás, gondolkodásmód és cselekvés".

-- Ez egy tiszta, a mennyhez igazított, következetesen jelen levő viselkedési módot, beszédstílust és kapcsolatápolást jelentett.

-- Azt, hogy amiről hallasz az Igében, áthat téged, és ott van a hétköznapjaidban. Tehát egy tiszta, Igéhez kapcsolt életvitel jellemez.

4./ A "titok" a "müszterion" (misztérium) abban a korban népszerű vallások (un. misztériumvallások) egyik kulcsszava volt. Az eredeti kifejezés összekapcsolódott a "hallgatással" - "müó" - ami hallgatási fogadalmat is jelentett akkoriban a "beavatás" kapcsán. (Aki részese lett az ottani szertartásoknak, hallgatni volt köteles.)

--Milyen izgalmas, hogy az Evangélium pedig hirdettetik, erről a "titokról" az Úr Jézus követői kifejezetten beszélnek, ezt kimondják, megvallják, képviselik.

-- Ugyanakkor, mindig látnunk kell a világot, ahol képviseljük a megváltást és a Megváltót.

-- Ha egy ideológiáktól és vallásoktól áthatott világban képviseled a megmentés üzenetét, az Igét, úgy fogalmazol, hogy az emberek megértsék azt, amit mondasz. Közel hozod a fogalmaidat, amennyire lehet, az ő fogalmaikhoz. (Persze, csak amit lehet - mert az üzenetet, a "fő tartalmat" nem akarod elveszíteni.)

-- Ezek szerint a mennyhez igazított élet, az Úr Jézust követő tiszta élet, az "eüszebeia" titka ("misztériuma") ez volt:

a./ Isten megjelent testben

b./ megigazíttatott lélekben (szellemben)

c./ megláttatott az angyaloktól

d./ hirdettetett a pogányok (népek) közt

e./ hittek Benne a világon

f./ felvitetett a dicsőségbe.

--Mindegyikről érdemes beszélni kicsit.

5./ "Isten megjelent testben"

-- "Az Ige testté lett" - s itt a "szarksz" kifejezés, amit a "test"-re alkalmaz az Ige, nagyon "durva" ebben a korban. Sok görög filozófián nevelkedő ember számára teljesen idegen, hogy a "tiszta Ige" (a "gondolat", ahogy ők gondolkodtak róla, ami leginkább "szellemhez" kapcsolódott az ő gondolkodásukban) "testté" (hússá, portestté) lesz. (János 1, 14.)

-- De Isten ezt tette. Emberré lett. Amikor az emberről gondolkodunk, látnunk kell azt is, hogy "az Ige testté lett", vagyis, Isten megbecsülte az emberi létet, annak fizikai, földi megnyilvánulásaival együtt. Nem nézte le, hanem eljött, és "felvette" a mi földi testünket, hogy ebben meghalhasson értünk... ez volt a megváltás útja.

-- Amikor "Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Ő az Istennel egyenlő". Más szóval: ebből az "állapotból" lett emberré, úgy, hogy "megüresítette Önmagát" és "szolgai formát" vett fel. (Filippi 2, 6-7.)

-- Igen, van, akinek ez "botrányt" jelent, (mint a zsidó gondolkodásban nevelkedett embereknek is ezt jelentette - nem csak a kereszthalál, hanem már magában az is, hogy "Isten megjelent testben"), de ettől még aa./ valóság, amiről az Ige beszámol, az Ószövetségben is, és az Újszövetségben is, bb./ képviseljük, mert EZ a "titka" a megváltásnak, az Isten szerinti életnek, (az "eüszebeia"-nak) - nem tudunk másként Isten szerint élni. Ez az útja, hogy megváltottak bennünket, és új életet kaptunk Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása által. ?

6./ "Megigazíttatott lélekben (szellemben)".

-- Más szóval: igaznak nyilvánult, igaznak lett nyilvánítva a "mennyei szinten".

-- Vagyis: amikor itt utoljára látták az emberek, egy kereszten függött, véresen, leköpve, megszégyenítve, egész a halálig. Mint egy bűnöző, egy elítélt, számkivetett, lenézett, megvetett "senki". Mindenki úgy nézhetett Rá, hogy Ő egy bűnös, Akit elért "méltó büntetése".

-- S ennek az oka az volt, hogy a mi bűneinket Magára vette. Isten Őt "bűnné tette". Céllal. Azért, hogy bennünket megigazítson, hogy Isten igazságává legyünk, ezen a földön, éljük és képviseljük Isten valóságos igazságát, életünkkel, szavainkkal, gondolatainkkal, viselkedésünkkel és azzal, hogy hirdetjük Őt és azt, amit Ő tett. (2Korinthus 5, 17-21.)

-- Szóval: itt, "utoljára" úgy látták Őt az emberek, mint egy bűnöst - jóllehet Benne nem volt bűn - de a menny mégis, Őt igaznak ismerte el, kijelentette, hogy Ő igaz, és lerögzítette ezt azzal is, hogy feltámadt.

-- "Aki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért." (Róma 4, 25.)

-- "Aki megbizonyíttatott hatalmasan Isten Fiának a szentség Lelke (Szelleme, Szent Szelleme) szerint, a halálból való feltámadás által..." (Róma 1, 4.)

7./ "Megláttatott az angyaloktól."

-- Ő az "angyalok világából" jött erre a földre, a mennyből, ahol Isten dicsőségét az angyalok is hordozzák, s ezen a földön is úgy járt, hogy "le és felszálltak Róla az Isten angyalai" (János 1, 52.)

-- "Látták" Őt az angyalok a Gecsemáné kertjében is, ahol erősítették, s ahol igent mondott arra, hogy bűnné lesz Isten terve szerint, fenn a golgotai kereszten.

-- S "látták Őt" a feltámadásában is, hiszen Ő már nem volt a sírban, de az angyalok ott voltak "fejtől és lábtól", ahol Ő korábban feküdt, s az elgördített kő is "ülőhelyként" szolgált nekik.

-- Az asszonyok, akik kijöttek a sírhoz, harmadnapra, az Ő halála után ezekkel az angyalokkal találkoztak, akik hirdették nekik, hogy Ő nincs már itt, mert feltámadt.

-- És angyalok voltak jelen a mennybemenetelkor is, az Olajfák hegyén, ahol az Úr Jézus után néztek a tanítványok, de az angyalok figyelmeztették őket, hogy "ez a Jézus, Aki felvitetett tőletek a mennybe, akképpen jön el, amiképpen láttátok Őt felmenni a mennybe" (Apcsel 1, 11.)

-- Tehát az angyalok hitelesítők voltak és Jézusra mutattak.

8./ "Hirdettetett a pogányok közt".

-- A "pogányok" a nem Izráelhez tartozó népek (ethnosz).

-- A Megváltóról szólt a hirdetett Ige. Az Evangélium.

-- Ő, "Aki Istennek formájában volt, de nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Ő az Istennel egyenlő, hanem Önmagát megüresítette, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett", Őbenne Isten úgy mutatta meg szeretetét irántunk, hogy amikor mi még bűnösök voltunk, Krisztus értünk meghalt. Mindezt pedig azért, hogy bennünket igazakká tegyen, s Vele közösségben lehessünk, mint megváltottak, s új életet élhessünk. (Filippi 2, 5-11. Róma 5, 8. 1Korinthus 1, 9. Róma 6, 10-11.)

-- Ez a hirdetés, a "titkot" mi nem tartjuk "titokban", hanem meghirdetjük, képviseljük, nyilvánvalóvá tesszük, hogy mindenki hallhassa, hitre juthasson és megmenekülhessen. Ez is hozzá tartozik a megváltáshoz.

-- Ez is hozzátartozik az "Isten szerint való élethez" (eüszebeia), ennek a titkához. (Más szóval: ha egészséges, Jézus követő, tanítványi - keresztén - életet akarsz élni, hirdetned kell neked is az Élet üzenetét. A megváltást. Hozzá tartozik ahhoz az "életvitelhez", amiről itt az Ige szól az 1Timótheus 3, 16-ban... "nagy a kegyességnek - eüszebeia - eme titka".)

9./ "Hittek Benne a világon."

-- A megmenekülés a hit által történik. Az Igét azért hirdetjük, hogy hit támadhasson fel a szívekben.

-- A hit szoros kapcsolatban van a bizalommal. Feltámad a bizalom, s az ember odaadja magát a Megváltónak. Elfogadja Őt, mint Megváltóját és Urát, és alárendeli az életét az Ő akaratának. Szóval, a hit szoros kapcsolatban van az engedelmességgel is.

-- Ahogy hirdették a megváltást és a Megváltót a népek között (ahogy Ő parancsolta, hogy tegyék meg - Máté 28, 18-20.), a népek (ethnosz - a zsidó nép számára ez a "pogányokkal" volt egyenlő), hitre jutottak. hittek, elfogadták Őt, és ez is egy megerősítés volt az Ő igazsága mellett.

-- Természetesen, ha valaki nem hisz, ez nem húzza át az Ő igazságát. Az emberek igazságtalansága ("adikia" - jogtalansága, álnoksága) sokszor Isten igazságosságát ("dikaioszűné" - jogszerűségét, igazságát) mutatja meg... ahogy az Ige mondja: Róma 3, 5.

-- De a tény, hogy vannak, akik hitre jutnak, ahogy az Igét hallják, megerősíti Isten igazságát. (János 3, 33.)

10./ "Felvitetett dicsőségbe."

-- Ez a végső pont. Miután átélt mindent, amit, mint ember át kellett élnie, egészen a kereszthalálig, és megpróbáltatott mindenben, és "Isten Fiának bizonyult" (Róma 1, 4.), most ott van a mennyei dicsőségben, de nem passzív módon, hanem "alakító módon", úgy, hogy közben itt is jelen van, minden nap az Övéivel, a "világ végezetéig". Onnan fog eljönni, vissza erre a földre, az Övéiért, és majd az Övéivel... s a történelem egy ponton más irányt fog venni.

--A "dicsőségbe" való áthelyezés nem jelenti azt, hogy lezárult "minden", hanem zajlik, de egy más módon, mondhatnám azt is, hogy "több lehetőséggel", hiszen az Övéi hite összekapcsolódik az Ő dicsőségével, ami a hatalmat is jelenti, a végeredményt, a kereszthalálból és feltámadásból fakadó új helyzetet is. Azt, hogy te és én, mi már az örökségünkben járhatunk, az Ő vezetésével és szüntelen jelenlétével. Már nem csak "egy helyen", ahol korábban, Ő éppen ott volt, hanem minden helyen, ahol az Övéi jelen vannak. S ez jó.

Uram, hálás vagyok, hogy Te most a dicsőségben vagy, és onnan vezetsz bennünket, átlátással, a menny tervébe illesztve mindent, amin átmegyünk, vagy amiben várjuk a Te hatalmadat, cselekedeteidet. Ámen.

"És minden versengés nélkül nagy a kegyességnek eme titka: Isten megjelent testben, megigazíttatott lélekben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a pogányok közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe." (1Timótheus 3, 16.)

11./ Sokan a hitvallásuk miatt adták életüket Jézusért. Sokan a hitvallásuk miatt tudták megtartani a hitüket egy olyan világban, ahol "minden ellene szólt" annak. Voltak ilyen időszakok. Az első keresztények ideje is ilyen volt.

-- Igen, igazad van. A hitvallás kiüresedhet. Válhat csupán "vallásos szöveggé", amit az ember gyerekkorában megtanul, utána csak rutin a fejében, ha kell, elkezdi mondani, ha megakad benne, újrakezdi, és csak visszajön a folytatás is.

-- Sokaknak a "Miatyánk" is ilyen.

-- De mégis, van benne valami, ami emlékeztető, vissza-visszaköszönő, s ami talán csak a halálos ágyán is, de visszakötheti a Megváltóhoz, ahogy a gyermekkorában hallott bibliai történetek és akkor átélt csodák, imameghallgatások is.

Uram, köszönöm, hogy Te vagy az elme Ura, a régi emlékek Ura is, és Te mindig vissza tudod hozni, amit korábban hallottak, meg tudod tenni, hogy a kulcshelyzetekben visszaköszönjön, ami Tőled volt, bármilyen egyszerű is volt, ami segít az embereknek, hogy Hozzád jöjjenek, hogy feltámadjon bennük a vágy, hogy visszakapcsolódjanak Hozzád, hogy feltámadjon bennük a remény is, hogy Te visszafogadod őket, hogy feltámadjon bennük az üzenet, hogy vissza tudjanak jönni Hozzád. Ez a kérésem, és az, hogy Te ilyen vagy, hogy ebben segíted őket, ez az én hatalmas örömöm, Uram, és reménységem, hogy az elvetett szó, az Ige, vagy aminek igei alapja van, vissza fog köszönni. Ámen.

12./ Érdekes az emberi elme. Szeret kötődni a rövid, "hitvallás-szerű" megfogalmazásokhoz, biztonságot jelent neki.

--A nem hívő embereknek is vannak "hitvallásai", amik Istenre, vagy a mennyhez tartozó dolgokra nézve jelentenek "eligazítást". Megközelítések, amikre szintén támaszkodnak a gondolatok a hétköznapokban. Pl.

"Majd, ha kezet fog velem Isten...", vagy

"Hiszem, ha látom", vagy

"Onnan még nem jött vissza senki", vagy

"Mindent, amit itt látsz, ezzel a két kezemmel teremtettem meg", vagy

"Minden szentnek maga felé hajlik a keze".

-- Lehet, hogy egy-egy "igazi hitvallást" nem pótolnak, de igazolnak egy-egy döntést az emberek életében, ezekkel tudnak "takarózni", hivatkozási alapot jelentenek, és amit "megdönthetetlen igazságként" hoznak elő az emberek egy-egy beszélgetésben.

Uram, az én kérésem, hogy segíts, Szent Szellemeddel, add meg mindenkor a továbblépést. Ahogy egy-egy ilyen berögzült nem hívő "hitvallással" találkozom, kérem, add meg a megfelelő szót, az Igét, a bizonyságtételt, a megfelelő megközelítést, mindenkor, irgalmasan és a Te mennyei vezetéseddel, hogy tudjak segíteni, ki tudjon robbanni ebből, aki belekötődött egy-egy ilyen megközelítésbe. Köszönöm, hogy soha nem egyedül megyek az ilyen "harcba", hanem Veled, Uram. Ámen. ?

13./ Még ez is a "hitvalláshoz" kapcsolódó tény: az első keresztények között sokan voltak oktatástól elszakított emberek (pl. rabszolgák, hölgyek, egyszerű emberek a "népek" (ethnosz) között), akiknek sokat számított, hogy egyszerű fogalmakkal is összefoglalják számukra a "HIT alapjait".

-- Ezen felül, amikor "kiélezett egzisztenciális- és hitvallási helyzetek" következtek be az életükben, amikor dönteni kellett, hogy megmaradnak-e amellett, amit tanítóiktól kaptak korábban, amiből az új életüket nyerték, az Ige mellett, sokat számított, hogy röviden is összefoglalt, üzenet-jellegű hitvallás (is) volt a fejükben.

-- Néha az ember, kínzások között, vagy "agymosási helyzetekben" nagyon rövid, egyszerű igazságokhoz tudja csak kötni magát... fáradtság idején is hasonló a helyzet... de ezek megtartják az életét.

-- És a hamis tanítások között, amikor minden arra irányul, hogy elforduljanak attól, amit korábban befogadtak, a "Krisztustól, ahogy Őt - annak idején - "vették", vagyis befogadták", (Kolossé 2, 6.) - ezekben a helyzetekben is segítség az ilyen világos és egyszerű megfogalmazás.

-- Ezért is csodálatos, ahogy bevésed, megtanulod, elméd legmélyére is beilleszted az Igeverseket. Ezek egy-egy nehéz helyzetben támogatnak, hogy megállj helyesen.

-- Én ezt teszem előre: az Igét, az Igeverseket, amik bevésődnek, a tieddé lesznek, és eligazítanak, segítenek megállni helyesen és erősen, szemben minden sodrással és a felejtéssel is.

Hálaadó imádságom:

Uram, köszönöm Neked, hogy van Ige.

Köszönöm, hogy a Te Igéd sok helyen annyira egyszerű, és olyan közel tud jönni.

Köszönöm, hogy megmarad, hogy eligazít, irányba állít, megerősít, és jövőt ad. A legkilátástalanabb helyzetekben is. Még akkor is, amikor úgy tűnik, hogy "mindenki más" elfordul, más irányba megy.

Kérésem:

Uram, kérlek, segíts, hogy az Ige megmaradjon a fejemben. A szívemben is, a fejemben is.

Kérlek, segíts, hogy mindenkor a megfelelő Igét tudjam mondani. Megerősítésül is, elgondolkodtatásul is, válaszként is, minden helyzetben, minden beszélgetésben.

Lerögzítés:

Uram, a Te beszéded élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait is.

Uram, a Te beszéded lélek (szellem) és élet. Teli élettel, teli Szentlélekkel, teli válasszal, teli megerősítéssel, jövőmutatással, reménységgel, hittámasztással, bátorítással, bölcsességgel.

Köszönöm, hogy az Ige nem tér vissza üresen, hanem elvégzi, amiért Te küldted és küldöd azt.

Köszönöm, hogy bennem is, teljes mélységben, teljességgel elvégzi, és általam is elvégzi, s akarom is, hogy elvégezze. Formálj, Uram, erre, és köszönöm, hogy formálsz is. Ámen.

Olvasmány:

Az Ézsaiás 55 beszél az Ige ilyen természetéről.

A Filippi 2-t is említettem, de hozzákapcsolom az Efézus 1-et is, ahol még az imádság is megerősíti ezt a vágyat, hogy az Ige elvégezze mélységben, a mennyei kijelentéssel az átformáló munkát, és megerősítsen abban, ami már végbement, hogy ezen a földön is láthatóvá legyen, általad is, amit Isten megtett.

A Zsoltárok 19 is az Ige Zsoltára.

Bibliatanulmányozás:

Ha győzted eddig végigolvasni - hosszú volt, nem tagadom - esetleg van kedved egy bibliatanulmányozáshoz is: a Róma levél első 8 fejezetéből az "összefoglaló igeverseket" kiírhatod, és lerögzítheted a magad számára azt a "hitvallást", ami igazából egész életedre nézve eligazítást jelenthet és amit imádságaidban is mindig tudsz majd használni lerögzítésként, kinyilvánításként, hogy mi mellett állsz, mit tekintesz életed alapjának, miből indulsz ki - ez neked is megerősítés és az ellenséggel szemben is fegyver, ami megvédelmez téged, a dolgaidat, amikért imádkozol és elkergeti az ördögöt - a Jakab 4, 8 és a Máté 4, 4-11. alapján.