Életútváltozás
"Jábes pedig testvéreinél tiszteletreméltóbb volt, és azért nevezte őt az ő anyja Jábesnek, mondván: Mivelhogy fájdalommal szültem őt. És Jábes az Izrael Istenét hívta segítségül, mondván: Ha engem megáldanál és az én határomat megszélesítenéd, és a Te kezed én velem lenne, és engem minden veszedelemtől megoltalmaznál, hogy bút ne lássak! És megadta Isten neki, amit kért." (1Krónika 4, 9-10.)
"Jábesz volt a legnevezetesebb a testvérei között; anyja nevezte el Jábesznek, mondván: »Fájdalommal szültem őt, Jábesz pedig segítségül hívta Izrael Istenét: »Bárcsak megáldanál engem s kiterjesztenéd határaimat s velem lenne kezed s nem engednéd, hogy elnyomjon a baj!« – Isten teljesítette is, amit kért." (1Krónika 4, 9-10. Káldi)
"Jabec történetesen tekintélyesebb lett, mint testvérei. Anyja a Jabec nevet adta neki, mert úgymond: „fájdalommal szültem." Jabec így fohászkodott Izrael Istenéhez: „Áldj meg engem, és növeld területemet, legyen velem a kezed, és tartsd távol tőlem a csapást, hogy baj nélkül éljek”. Isten megadta neki, amiért imádkozott." (1Krónika 4, 9-10. Szt I)
Sok baj érhet téged is.
Sok minden próbál elnyomni téged.
Vannak beszűkítő tényezők.
Vannak akadályozások, amikre, ha nézel, kilátástalannak is tűnhetnek a dolgaid.
De... de van egy Istened, az Élő Isten, Akinek nincs lehetetlen.
És, ha Őt segítségül hívod, akkor más lesz a jövőd, mint ahogy kinéznének a dolgok!
Van életút-javító-lehetőséged! És ez az, hogy segítségül hívod a Mindenható és Örökkévaló Istent. Ő a Teremtőd és a Megváltód. Nála nincs lehetetlen.
Igen, a gondolataidban van lehetetlen, és a tapasztalataidban is, sőt, környezetedből is ezt hallod - de Neki nincs...
Ahogy Jábec (Jábesz) indult, nem volt a legkedvezőbb. Édesanyjának nehézséget okozott a születésével - igaz, az édesanya túlélte, nem úgy, mint Benjáminé, vagy mint Radnóti Miklósé. De a nyomorúságot, amit az édesanya szenvedése, és különösen, ahogy ezt az édesanya "feldolgozta" (gyerekének ilyen nevet adott - vagyis nem dolgozta fel, hanem a gyermekére terhelte, a nevével együtt), meg volt az esély, hogy ez a gyerek egész életében hordozni fogja...
-- Sokan ilyenkor okolni fogják a szüleiket... "nem is tehettem róla, és ők mégis így bántak velem"... vagy: "nem adták meg, amire pedig szükségem lett volna..." és: "bezzeg mások mi mindent megkaptak szüleiktől... én pedig semmit"... és hasonlókat mondanak, gondolnak, éreznek... s a fájdalom, ami átjárja őket, szinte kezelhetetlen... Nem jó!
-- Ha te nem mész bele a szüleid okolásába, meg van a lehetőséged, hogy kiszabadulj ebből a helyzetből. S ez egy másik út! Ez a segítségül hívás útja:
a./ Szólítsd meg a Mindenható Urat.
b./ Mondd el, mire vágysz.
c./ Mondd ki konkrétan.
d./ Várd, hogy meghallgat, bízz Benne.
e./ Amit közben mutat, amire ráteszi a kezét, engedj abban, és tedd meg, változtass.
f./ Légy készen, légy nyitott, hogy ha valamit tesz, észre vedd és cselekedj, amikor rajtad a sor.
g./ És meg fogod látni, hogy meghallgat, és más lesz az életutad, sorsod nem a gonosz sors lesz, hanem beáll a mennyei terv az életedben! Ha hátrányból indultál is, ha ellened lejtett is a pálya, te akkor is gólt rúgsz az ellenség hálójába, s az ördög befogja a száját. Ellene állsz és elfut tőled.
Jábec így lett (így vált) "tiszteletre méltóbbá", vagyis "tekintélyesebbé", mint a testvérei. Bár rossz volt az indulás, a hátrányt hordozta magában, mint egy megbélyegzést, szinte sütött belőle, amit anyukája átélt és mondott vele kapcsolatban, de más lett az életútja és máshová jutott, mint amire "predesztinálva volt".
Az Úr meghallgatta.
Gondolod, hogy téged ne hallgatna meg?