A böjtről/2

A BÖJTRŐL... (2 - FOLYT.) - BÖJTI- ÉS IMAIDŐSZAK

Lehet egyszeri "gyors böjt" is az életünkben, amikor hirtelen kell böjtölni, s van rá egy napunk, mondjuk... vagy kérnek, hogy imádkozzunk és böjtöljünk valakiért, valamiért, és egy napot odaszánunk erre... ez kicsit más, mint egy hosszabb böjti- és imaidőszak.

1./ A rövidebb böjt is hatalmas erőt jelent, és az Úr Jézus munkája tovább megy általa.

--Az első keresztények minden héten két böjti napot tartottak, reggeltől egészen naplementéig: szerdán és pénteken az Úré volt az étkezésük, a testük, a figyelmük (amúgy is, de ilyenkor böjttel is megerősítették ezt) - és ha belegondolunk, az első kétszáz évük alatt, szinte folyamatosan, újra és újra üldözési időszakokat kellett átélniük, s mégis, a háromszázas évek elejére, azt mondják sokan, hogy a Római birodalom lakosságának kétharmada az Úré lett. (Az üldözési időszakok sokszor megpróbálták a testvéreket, és azok maradtak az Úr mellett, jobbára, akik "komolyan gondolták". Szóval, a munka valóságos volt... és ebben ott volt az imádság és a böjt munkája is, és a hitelt érdemlő életeké.)

--A hirtelen felindítású böjt és a rendszeresen elfogadott és követett böjti- és imanap ugyanúgy áldás rád is, és azokra, akikért imádkozol, harcban vagy.

2./ A hosszabb böjti- és imaidőszaknak különleges munkája van az életünkben.

--Néha fel sem fedezzük, de mégis van, utólag meglátszik, vagy egy nap, a mennyből vissza fogjuk látni, mi minden végződött el ilyen időszakokban.

--Vannak speciális áldásai is a nehézségei mellett...

(Nem csak úgy gondolkodhatsz erről a hosszabb böjti- és imaidőszakról, hogy "semmit sem" eszel, hanem úgy is, hogy korlátozottan eszel, csak annyit, hogy erőd legyen, valamennyi, hogy tudd végezni munkádat, de ezt úgy teszed, hogy közben böjtben maradsz az Úr előtt... odateszed az Ő kezébe, mit eszel és mit nem, illetve, hogy mikor... pl. egész nap nem, de egy pici étkezést meghagysz valamikor a nap végén... vagy néhány napon egyáltalán nem... vagy minden másnap, és egy "váltó társsal" csináljátok, ő is minden másnap böjtöl teljesen - hát, több lehetőség van... egy hétnél hosszabb időt úgy, hogy semmit nem eszel, csak vizet iszol - ezt bőven - mennyei vezetéssel tedd... ha az Úr mondja... hív erre. Lehet, van rá mód, de óvatosan. És akkor is, ha rendszeresen kell gyógyszert szedned... ilyenkor bölcs, ha egy pozitív gondolkodású orvossal beszélsz előtte...)

--A böjt egy olyan időszak, amiben néha hullámzik az erőnk. De ez nem azért van, mert ne Istentől lenne. Azért van, mert emberek vagyunk, itt a földön, és érthető, hogy amit a hétköznapokban normálisan megszoktunk, amire szervezetünk ráállt, és ami most másként zajlik, zavaróként tud hatni.

--De a böjt második napjára néha már szűnik az éhségérzet - ha jelentkezne, egy pohár víz, és rendszerint lecsöndesül (ha nem rakunk mellé fantáziát csuda finom ételekről - hanem azt mondjuk saját lelkünknek, hogy "lesz még ilyen, máskor") - és megjelenik, amiről szombaton a gyülekezetben beszéltem, egy fajta világosabb kép, látás, rálátás, meglátás. Egy tisztább megközelítés, valami új, valami nagyon jó.

--És jön az imádság is, könnyebb ilyenkor, s az Ige megértése.

--De, van, hogy nem minden pillanatban egyforma és egyszerű ... viszont mégis nagyon jó, és áldás van rajta. Szóval, ne hagyd abba, ha valamit elrontottál, ne bánkódj túl sokat, kérj bocsánatot, és lendülj neki újra. Ezért is jó a hosszabb böjti időszak, mert újra tudsz kezdeni, és áldás lesz rajta így is...

Legyen védelem, békesség, áldás rajtad ma is, és fedezd fel, mennyire csodálatos, gondoskodó Istenünk van, a biztatás Istene, és lásd meg, mennyire csodálatos küldetésed van, a szavak küldetése, a biztatásé, a megerősítésé... és töltsd be ezt, ma, maximálisan. Ámen. Ma is. Ámen. ?

Olvasd el a Böjt/2-es üzenetet is, (fent van a blogon *szerk.), a biztatás istenéről - és a - biztatás embereiről...

Egy ige a tanítványok mostani életszakaszáról

"Azok pedig mondták Neki: Mi az oka, hogy a János tanítványai gyakorta böjtölnek és imádkoznak, valamint a farizeusokéi is; a Te tanítványaid pedig esznek és isznak? Ő pedig mondta nekik: Avagy művelhetitek-e azt, hogy a lakodalmasok böjtöljenek, amíg a vőlegény velük van? De eljönnek a napok, és mikor a vőlegény elvétetik ő tőlük, akkor majd böjtölnek azokban a napokban." (Lukács 5, 33-35.)

--Most vannak ezek a napok. A Vőlegény a mennyben, várjuk visszaérkezését, végezzük munkáját, hűségesen megállunk abban, amiben vagyunk, nem akarjuk, hogy lustán és önző módon találjon bennünket, sok akadályon megyünk keresztül, időről-időre megérezzük, hogy csak az Ő erejével tudunk győzni, kis közegünkben és a nagy társadalmi közegben egyaránt, ezért böjtölünk és imádkozunk. ennek van itt az ideje.

--A kíváncsiak (és elváró kritikusok) kérdezgették az Úr Jézust, Ő pedig világosan mondta, vannak időszakok. Az az időszak NEM arról szólt, amiről a későbbi fog szólni. A tanítványok egy elrejtett közegben voltak, az Úr Jézus itt volt velük, mint "Vőlegény" a násznéppel... de eljött egy másik időszak, és most ahhoz, hogy együtt tudják végezni a munkát a "Vőlegénnyel", - Jézussal - ahhoz most kell, hogy böjtöljenek és úgy is imádkozzanak.

--Boldog, aki felismeri az időszakokat, a hívást a mennyből, a szükséghelyzetet, amit most így lehet betölteni, hogy hallgatunk Rá, és tesszük, amit ránk bíz - pl. a böjtöléssel és imádsággal együtt... boldog, aki ezt teszi, aki így jár el, aki hűséges, aki nem hagyja magát félrevezetni a gonosz altatástól... meg fogja látni ennek "jutalmát" is, ami erőben, megértésben, világosságban, vezetésben, elvégzett munkákban, megváltozott helyzetekben és körülményekben fog meglátszani... azon felül, hogy az Urat is jobban megismerjük, és ajándékaival halmoz el... és ami a mennyben lesz, elgondolni sem tudjuk. (Én hiszek a földi-mennyei ajándékozásban... vagyis, "VAN jutalma az igaznak" - ahogy a Zsoltárok 58 mondja - és jutalmunk Istenünknél van... az Ézsaiás 49 szerint. Amit a földön átélsz, ahogy az Ő közelségében jársz, és amit Vele elvégzel, ahogy Őt megismered, ez NEM vesz el abból, ami a mennyben lesz majd a tiéd... a kettő együtt...)

Vedd a biztatást, vedd az áldást - engedj az Úr Jézus indításának, tudjon Ő bevonni téged harcaiba, munkájába, s légy áldott, ahogy Vele jársz, és közbenjársz, harcolsz imádságban az Ő terveiért, emberekért, élethelyzetekért, jelenért és jövőért. Ámen.