A MI ISTENÜNK AZ IRGALMASSÁG ISTENE... (BÖJT/3)
"Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem. 28 És én örök életet adok nekik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből." (János 10, 27-28.)
1./ Mit jelent ez?
Azt, hogy lehetőséget ad arra, hogy Őt megismerjük, és Tőle megkapjuk az örök életet - ami Vele egy mély közösség, és elszakíthatatlan elrejtettség, biztonság, itt és bármikor, bárhol a földön, és az örökkévalóságban - amit mi magunktól soha el nem nyerhettünk volna!
-- Gondolsz rá, hogy az Úr Jézus tudja, mire van szükséged?
-- Gondolsz rá, hogy az Úr Jézus az életét adja, hogy azt, amire szükséged van, valójában, megkaphasd?
-- Gondolsz rá, hogy ami ENNYIBE kerül a másiknak, és odaadja, miről beszél? Én úgy gondolom: az irgalmasságról. Megeső szívről, arról, hogy felméri: te nem nyerhetnéd el magadtól, de enélkül elpusztulnál, megteszi Ő, ami Neki sokba kerül, nagyon sokba, de TÉGED lát a szemei előtt...
2./ Ő nem változott. Ma is ilyen. Tegnap, ma és örökké ugyanaz. Ő a Megváltó Úr Jézus Krisztus.
-- Gondolsz rá, hogy Ő ma is ugyanígy gondol rád? Szeret, és mindent megtesz érted, hogy életed biztonságban legyen, elrejtettségben, Ővele.
-- Gondolsz rá, hogy ERRE hív téged: közösségre Ővele, hogy megismerd Őt, és kövesd, és Ővele élj az életed minden napján, ezen a földön, és majd az örökkévalóságban is?
Én úgy fogalmazom: életem biztonsága Tőled van, Uram. Köszönöm Neked, Istenem. Ámen.
3./ Még egy:
-- Ez az a biztonság, ami válasz arra, ami újra és újra rátör az életedre - a bizonytalanságra, a félelemre, az aggódásra, a magányérzetre, a kiúttalanság érzésére, a reménytelenségre... biztonság a mennyből.
-- Ez az a biztonság, amihez mindig újra visszajövünk, és kimondjuk:
"Uram, szükségem van Rád. Szükségem van erre a biztonságra. Uram, Te vagy az én Uram, az én Pásztorom, Aki soha nem hagysz elveszni, sem ezen a földön, sem sehol, semmikor. Semmilyen körülmények között sem ragadhat ki senki a Te kezedből. A körülmények sem. Senki és semmi. Köszönöm Neked, Úr Jézus. Ámen."
4./ Ahogy vissza-visszajövünk ehhez a biztonsághoz (igazad van, el sem kell menni tőle, soha, és tényleg, nem kell, de, ha úgy éreznéd, hogy elszakított ettől egy-egy rossz hír, valami rossz helyzet, ami kialakult, emberek rossz beszédei, viselkedése, csalódás, vagy fájdalom, amit átéltél, akkor MÉGIS visszatérhetsz, szívedben, gondolatodban, azzal, hogy "megerősíted magadat az Úrban, a te Istenedben", mint Dávid) - megerősödünk a hitben, ami Isten akarata, megerősödünk a bátorságban, a biztonságban, a békességben, a reménységben is.
-- Ez a jellemedre is kihat. Hűséggé, és benső kipróbáltsággá formálódik benned (Róma 5 eleje).
-- És elkezd benned "dalolni" ez az Ige, és sok más igevers is, és újra és újra megerősít ebben a tényben, hogy neked egy irgalmas Istened van, Aki biztonságban tartja az életedet. Mindenkor ?
-- S ahogy ez átjár, melletted is bizalmat merítenek az emberek Őbenne, hogy meg lehet Őt ismerni, és lehet Vele járni. És feltámad a reménység is bennük ?
5./ Mi fakad abból, hogy neked ilyen irgalmas Istened van?
--A te életed biztonsága, mert megváltott, megmentett, bármibe került is Neki ("a Jó Pásztor életét adja a juhokért...")
-- A te benső átformálódásod, megerősödésed, ami itt, ezen a földön, a nehézségek között történik meg - s ez jó
--És az is, hogy melletted, mások is bizalmat nyernek Őbenne, reménység támad bennük Őfelé... hogy nekik is Irgalmas Istenük van, vagy lehet...
--Felszabadulsz arra, hogy te is irgalmas légy, és meginduljon a szíved mások életével kapcsolatban. ?
HÁLAADÁS:
Köszönöm Úr Jézus, hogy Te Megmentő, Irgalmas Isten vagy, Aki nem sajnáltad saját életedet, hogy az enyémet megváltsad. Köszönöm, hogy kezedben tartasz, a Tiéd vagyok, és senki sem tud Tőled elszakítani. Megtartasz.
Köszönöm a biztonságot, az elrejtettséget, a békességet, ami ebből fakad, ebből a Te megmentő Irgalmasságodból.
Köszönöm Neked, Uram.
KÉRÉS:
Úr Jézus, kérlek, segíts minden nap megmaradni ebben a biztonságban, bármi törne is rám, bármit hallanék is, bárhogyan viselkednének is a környezetemben, vagy velem, mások. Köszönöm, hogy segítesz. Ma is. Ámen.
ODASZÁNÁS:
Uram, drága Úr Jézus, adom magam, odaszánom arra, hogy a Te irgalmasságodban járjak, és másokkal én is irgalmas legyek, azt nézzem, amire nekik szükségük van, ami nélkül ŐK nem menekülhetnének meg, amit ők nélkülöznek, itt, a mindennapi életünkben, környezetemben, a hozzám legközelebbiek életében... és nem leszek önző, sem kemény szívű, hanem adom magam a Te irgalmasságodra, hogy az dolgozhasson bennem. Ámen. Ámen. Ámen. Legyen ez így. Ma és minden nap. Ámen.
Olvasmány: János evangéliuma 10. fejezet - és hozzá Róma 5,1-5.
János 10
1. Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.
2. A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.
3. Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket.
4. És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.
5. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.
6. Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi az, a mit szól vala nékik.
7. Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.
8. Mindazok, a kik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok.
9. Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál.
10. A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.
11. Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.
12. A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat.
13. A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.
14. Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim,
15. A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért.
16. Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.
17. Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.
18. Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.
19. Újra hasonlás lőn a zsidók között e beszédek miatt.
20. És sokan mondják vala közülök: Ördög van benne és bolondozik, mit hallgattok reá?
21. Mások mondának: Ezek nem ördöngősnek beszédei. Vajjon az ördög megnyithatja-é a vakok szemeit?
22. Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala;
23. És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala.
24. Körülvevék azért őt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván!
25. Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.
26. De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek:
27. Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem:
28. És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.
29. Az én Atyám, a ki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből.
30. Én és az Atya egy vagyunk.
31. Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék őt.
32. Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem?
33. Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.
34. Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?
35. Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lőn (és az írás fel nem bontható),
36. Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!
37. Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem;
38. Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én ő benne vagyok.
39. Ismét meg akarák azért őt fogni; de kiméne az ő kezökből.
40. És újra elméne túl a Jordánon, arra a helyre, a hol János először keresztelt vala; és ott marada.
41. És sokan menének ő hozzá és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, a mit János e felől mondott, igaz vala.
42. És sokan hivének ott ő benne.
Róma 5, 1-5
1. Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által,
2. A ki által van a menetelünk is hitben ahhoz a kegyelemhez, a melyben állunk; és dicsekedünk az Isten dicsőségének reménységében.
3. Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk a háborúságokban is, tudván, hogy a háborúság békességes tűrést nemz,
4. A békességes tűrés pedig próbatételt, a próbatétel pedig reménységet,
5. A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk