BÖLCSESSÉGNEK ÉS BÖLCSESSÉGRE VEZETÉSNEK NAPJA (BÖJT/29)
Mennyire szükségünk van a bölcsességre! Mennyire boldogok vagyunk, amikor jól döntöttünk, és látjuk, az "egyetlen helyeset mondtuk, vagy cselekedtük". Következményeivel mi élünk, és ezek kihatnak környezetünkre is.
"Óh Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az Ő ítéletei s kinyomozhatatlanok az Ő útjai! Mert kicsoda ismerte meg az Úr értelmét? Vagy kicsoda volt Neki tanácsosa? 35 Avagy kicsoda adott előbb Neki, hogy annak visszafizesse azt? Mert Őtőle, Őáltala és Őreá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké. Ámen." (Róma 11, 33-36.)
"Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, Aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja - és megadatik neki. 6 De kérje hittel, semmit sem kételkedvén..." (Jakab 1, 5-6.)
1./ A saját életünk döntéshelyzeteiben, a saját beszélgetéseink alkalmával, a saját környezetünkre való jó kihatás érdekében - kérjük. (És megadatik nekünk - megígérte. Ez is az örökséged része, ha az Úré vagy.)
2./ Kérjük mások számára is, azoknak, akikért imádkozunk, és akiket szeretünk, akiket fontosnak tartunk, ill. akiknek döntései kihatnak ránk is, és ezért fontos, hogy jól döntsenek. (Máté 7, 7-8. Ez alapige a kérés idején - örökséged része, ha az Úré vagy, ha Neki adtad az életedet, és az Ő országát és az Ő igazságát keresed - Máté 6, 33.)
3./ Amikor az országunkért imádkozunk, intézményekért, területekért, amik fontosak a számunkra, a jövőért (s benne a jelenért is), ahol döntések születnek, az 1Timótheus 2. része alapján (ahogy erről beszéltünk már) - "Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért. Királyokért és minden méltóságban levőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel. Mert ez jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk előtt. Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson." - ezt kérjük. A megfelelő döntéseket, és a BÖLCS tanácsadókat, akik a helyes szempontokat gondolják végig, és a mennytől kapott bölcsességnek megfelelően döntenek. (És más szempontok legyenek kikapcsolva, olyan tanácsadók jöjjenek elő, s álljanak a döntéshozók mellett, akik a JÓ FORRÁSBÓL a helyes, Istentől való bölcsességből merítenek.)
4./ Mit tudsz tenni - személyes életedben, szűkebb környezetedben és azon a helyen, ahol élsz, a tágabb környezetedben - jobbat, mint, hogy kéred az Úr bölcsességét? Kéred, odaadod magad rá, hogy jöjjön, jelenjen meg, szülessen meg az elmédben, s mások elméjében, legyen válasz a kérdéseidre, és a mennyei bölcsesség szerint jöjjenek létre a döntések.
5./ Tudom, hogy ehhez csoda kell. Ugyanúgy, mint a gyógyuláshoz, mint az anyagi szükségek betöltéséhez, csoda, csoda, csoda, csoda kell. Ezt kérjük, ezért keressük az Urat. A bölcsesség csodájáért. S közben éljük az életünket, s vigyázunk a szavainkra - mert ez a mi részünk. Amit mi megtehetünk, míg várjuk a mennyei bölcsességet. És mérlegelünk, és felírjuk a jó és a rossz oldalakat, és súlyozzuk a szavainkat... várunk, őrizzük a szívünket, és kérjük Őt. ?
KÉRÉS, HÁLAADÁSSAL:
Tudom, Uram, hogy a bölcsesség is a Tiéd, mint a hatalom, a dicsőség, és az erő. Tudom, és hálás vagyok, hogy ismerhetlek Téged, Uram.
Köszönöm, hogy vannak ígéreteim, vannak nagy ígéretek a Te Igédben, amik megerősítenek a jóban, és a jó várásában. Várom, Uram, a Te beszédedet, a Te bölcsességedet, hogy helyesen, mennyei módon dönthessek, mert erre adtam oda magam, ez a vágyam, hogy a TE bölcsességedből kapjak, hogy úgy legyenek a dolgaim, ahogy azt TE bölcsnek látod. Hogy a jövő - a jó jövő - úgy köszönthessen be, ahogyan azt TE tervezed, ahogy TE szeretnéd. Ámen.
KÖNYÖRGÉS:
Uram, Te látod az élethelyzetemet, mennyire mások döntésén múlik sok minden. Azt mondom: a Tiéd vagyok, és a Te kezedben van sorsom, Uram, arra kérlek, a Te mennyei bölcsességedre vezesd el a döntéshozókat, akiknek hatalmuk van, akik olyan döntéseket hoznak, amik kihatnak rám.
Igen, az emberek sokszor nagyon rosszakat mondanak, és a tapasztalatokból is sokszor a legrosszabbak lesznek kihangsúlyozva. Uram, kérlek, Uram, a Te mennyei bölcsességeddel, NE ENGEDD, hogy a gonoszság uralkodjon el, hanem jöjjenek a jó gondolatok, a mennyeiek, álljanak elő a jó tanácsadók, akik veszik a mennyei bölcsességet, a hétköznapok helyzeteire is, a szélesebb és szűkebb területekre is... legyenek ott a Tiéid, a JÓ FORRÁSBÓL tájékozódók, a mennyei gondolkodásúak, sőt, még, ha eddig nem lettek volna is, HOZZ ELŐ ilyeneket, és ilyen gondolatokat, és TE formáld a jövőt, ezeknek az embereknek a döntései útján is. Nem a gonoszé a tér, még, ha ez a világ erről szólna is... Uram, a Te szentjeid imádságáért, a Te jó terveidért, amiket mi most odateszünk Eléd, JÖJJÖN EL a Te országod, LEGYEN MEG a Te akaratod, mint a mennyben, úgy itt, a földön is. Mégis. Azért, mert mondtad, mert Te ezt akarod, Uram. És mert behívtál, hogy imádkozzunk Veled, a Te jó terveidért. Cselekedj, Urunk, cselekedj, kérjük és várjuk. És köszönjük Neked. Ámen.
OLVASMÁNY:
Jakab 3 - erről szól. Mennyire összefügg a szó és a bölcsesség. Dániel 2-ben is olvasod, s meglátod az imádság, a lelkület, a jövő építése vágyával a mennyei bölcsesség kihatását saját életedre, s másokéra is. A Példabeszédek 2 is ezzel kezdődik: hogyan is nyered el? Mit mutat hozzá az Ige? Ezt mindig meg tudod tenni...
Jakab 3
1. Atyámfiai, ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen.
2. Mert mindnyájan sokképen vétkezünk. Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni.
3. Ímé a lovaknak szájába zabolát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nékünk, és az ő egész testöket igazgatjuk.
4. Ímé a hajók is, noha mily nagyok, és erős szelektől hajtatnak, mindazáltal igen kis kormánytól oda fordíttatnak, a hová a kormányos szándéka akarja.
5. Ezenképen a nyelv is kicsiny tag és nagy dolgokkal hányja magát. Ímé csekély tűz mily nagy erdőt felgyújt!
6. A nyelv is tűz, a gonoszságnak összessége. Úgy van a nyelv a mi tagjaink között, hogy megszeplősíti az egész testet, és lángba borítja életünk folyását, maga is lángba boríttatván a gyehennától.
7. Mert minden természet, vadállatoké, madaraké, csúszómászóké és vízieké megszelídíthető és meg is szelidíttetett az emberi természet által:
8. De a nyelvet az emberek közül senki sem szelidítheti meg; fékezhetetlen gonosz az, halálos méreggel teljes.
9. Ezzel áldjuk az Istent és Atyát, és ezzel átkozzuk az embereket, a kik az Isten hasonlatosságára teremttettek:
10. Ugyanabból a szájból jő ki áldás és átok. Atyámfiai, nem kellene ezeknek így lenni!
11. Vajjon a forrás ugyan abból a nyílásból csörgedeztet-é édest és keserűt?
12. Avagy atyámfiai, teremhet-é a fügefa olajmagvakat, vagy a szőlőtő fügét? Azonképen egy forrás sem adhat sós és édes vizet.
13. Kicsoda köztetek bölcs és okos? Mutassa meg az ő jó életéből az ő cselekedeteit bölcsességnek szelídségével.
14. Ha pedig keserű irígység és czivódás van a ti szívetekben, ne dicsekedjetek és ne hazudjatok az igazság ellen.
15. Ez nem az a bölcsesség, a mely felülről jő, hanem földi, testi és ördögi.
16. Mert a hol irígység és czivakodás van, ott háborúság és minden gonosz cselekedet is van.
17. A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató.
18. Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, a kik békességesen munkálkodnak.
Dániel 2
1. És Nabukodonozor uralkodásának második esztendejében álmokat láta Nabukodonozor, és nyugtalan lőn az ő lelke, és álma félbeszakadt.
2. És mondá a király, hogy hívjanak írástudókat, varázslókat, bűbájosokat és Káldeusokat, hogy fejtsék meg a királynak az ő álmait; és bemenének azok, és állának a király elé.
3. És monda nékik a király: Álmot láttam, és nyugtalan a lelkem megtudni az álmot.
4. És mondák a Káldeusok a királynak sziriai nyelven: Király, örökké élj! mondd meg az álmot a te szolgáidnak, és megjelentjük az értelmét.
5. Felele a király, és monda a Káldeusoknak: Az én szavam áll! Ha tehát meg nem mondjátok nékem az álmot és annak értelmét, darabokra tépettek, és a ti házaitok szemétdombokká tétetnek.
6. Ha pedig az álmot és annak értelmét megjelentitek: ajándékokat, jutalmat és nagy tisztességet vesztek tőlem; ezért az álmot és annak értelmét jelentsétek meg nékem.
7. Felelének másodszor, és mondának: A király mondja meg az álmot az ő szolgáinak: és az értelmét megjelentjük.
8. Felele a király, és monda: Bizonnyal tudom én, hogy csak időt akartok ti nyerni, mert látjátok, hogy áll az én szavam.
9. Hogy ha az álmot meg nem mondjátok nékem, csak egy ítélet lehet felőletek: hogy hamis és tétovázó beszédet koholtok, hogy azzal tartsatok engem, míg az idő múlik. Mondjátok meg azért nékem az álmot, akkor tudom, hogy az értelmét is megjelenthetitek nékem.
10. Felelének a Káldeusok a királynak, és mondák: Nincs ember a földön, a ki a király dolgát megjelenthesse: mivelhogy bármilyen nagy és hatalmas király sem kívánt még egyetlen írástudótól, varázslótól és Káldeustól sem ilyen dolgot.
11. Mert a dolog, a mit a király kíván, igen nehéz, és nincs más, a ki azt megjelenthesse a király előtt, hanemha az istenek, a kik nem lakoznak együtt az emberekkel.
12. E miatt a király megharaguvék és igen felgerjede, és meghagyá, hogy a babiloni bölcsek mind veszíttessenek el.
13. És a parancsolat kiméne, hogy öljék meg a bölcseket; és keresik vala Dánielt és az ő társait, hogy megölettessenek.
14. Ekkor Dániel bölcsen és értelmesen felele Arióknak, a királyi testőrség fejének, a ki kiment vala, hogy megölesse a babiloni bölcseket.
15. Szóla és monda Arióknak, a király főemberének: Miért e kegyetlen parancsolat a királytól? Akkor Ariók elmondá a dolgot Dánielnek.
16. És beméne Dániel, és kéré a királyt, hogy adjon néki időt, hogy megjelenthesse az értelmet a királynak.
17. Ekkor Dániel haza méne, és elmondá e dolgot Ananiásnak, Misáelnek és Azariásnak, az ő társainak:
18. Hogy kérjenek az egek Istenétől irgalmasságot e titok végett, hogy el ne veszszenek Dániel és az ő társai a többi babiloni bölcsekkel együtt.
19. Akkor Dánielnek megjelenteték az a titok éjjeli látásban. Áldá akkor Dániel az egek Istenét.
20. Szóla Dániel, és monda: Áldott legyen az Istennek neve örökkön örökké: mert övé a bölcseség és az erő.
21. És ő változtatja meg az időket és az időknek részeit; dönt királyokat és tesz királyokat; ád bölcseséget a bölcseknek és tudományt az értelmeseknek.
22. Ő jelenti meg a mély és elrejtett dolgokat, tudja mi van a setétségben; és világosság lakozik vele!
23. Néked adok hálát, atyáimnak Istene, és dicsérlek én téged, hogy bölcseséget és erőt adtál nékem, és mostan megjelentetted nékem, a mit kértünk tőled; mert a király dolgát megjelentetted nékünk!
24. Beméne azért Dániel Ariókhoz, a kit rendelt vala a király, hogy elveszítse a babiloni bölcseket; elméne azért, és mondá néki: A babiloni bölcseket ne veszíttesd el; vígy engem a király elé és a megfejtést tudtára adom a királynak.
25. Akkor Ariók sietve bevivé Dánielt a király elébe, és mondá: Találtam férfiút Júdának fogoly fiai között, a ki a megfejtést megjelenti a királynak.
26. Szóla a király, és monda Dánielnek, a kit Baltazárnak nevezének: Csakugyan képes vagy megjelenteni nékem az álmot, a melyet láttam, és annak értelmét?
27. Felele Dániel a király előtt, és mondá: A titkot, a melyről a király tudakozódék, a bölcsek, varázslók, írástudók, jövendőmondók meg nem jelenthetik a királynak;
28. De van Isten az égben, a ki a titkokat megjelenti; és ő tudtára adta Nabukodonozor királynak: mi lészen az utolsó napokban. A te álmod és a te fejed látása a te ágyadban ez volt:
29. Néked, oh király! gondolataid támadtak a te ágyadban a felől, hogy mik lesznek ez után, és a ki megjelenti a titkokat, megjelentette néked azt, a mi lesz.
30. Nékem pedig ez a titok nem bölcseségből, a mely bennem minden élő felett volna, jelentetett meg, hanem azért, hogy a megfejtés tudtára adassék a királynak és te megértsed a te szívednek gondolatait.
31. Te látád, oh király, és ímé egy nagy kép; ez a kép, mely hatalmas vala és kiváló az ő fényessége, előtted áll vala, és az ábrázata rettenetes volt.
32. Annak az állóképnek feje tiszta aranyból, melle és karjai ezüstből, hasa és oldalai rézből,
33. Lábszárai vasból, lábai pedig részint vasból, részint cserépből valának.
34. Nézed vala, a míg egy kő leszakada kéz érintése nélkül, és letöré azt az állóképet vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzá azokat.
35. Akkor egygyé zúzódék a vas, cserép, réz, ezüst és arany, és lőnek mint a nyári szérűn a polyva, és felkapá azokat a szél, és helyöket sem találák azoknak. Az a kő pedig, a mely leüté az állóképet nagy hegygyé lőn, és betölté az egész földet.
36. Ez az álom, és értelmét is megmondjuk a királynak.
37. Te, oh király! királyok királya, kinek az egek Istene birodalmat, hatalmat, erőt és dicsőséget adott;
38. És valahol emberek fiai, mezei állatok és égi madarak lakoznak, a te kezedbe adta azokat, és úrrá tett téged mindezeken: Te vagy az arany-fej.
39. És utánad más birodalom támad, alábbvaló mint te; és egy másik, egy harmadik birodalom, rézből való, a mely az egész földön uralkodik.
40. A negyedik birodalom pedig erős lesz, mint a vas; mert miként a vas széttör és összezúz mindent; bizony mint a vas pusztít, mind amazokat szétzúzza és elpusztítja.
41. Hogy pedig lábakat és ujjakat részint cserépből, részint vasból valónak láttál: a birodalom kétfelé oszol, de lesz benne a vasnak erejéből, a mint láttad, hogy a vas elegy volt az agyagcseréppel.
42. És hogy a lába ujjai részint vas, részint cserép: az a birodalom részint erős, részint pedig törékeny lesz.
43. Hogy pedig vasat elegyülve láttál agyagcseréppel: azok emberi mag által vegyülnek össze, de egymással nem egyesülnek, minthogy a vas nem egyesül a cseréppel.
44. És azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol, és ez a birodalom más népre nem száll át hanem szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat, maga pedig megáll örökké.
45. Minthogy láttad, hogy a hegyről kő szakad vala le kéz érintése nélkül, és szétzúzá a vasat, rezet, cserepet, ezüstöt és aranyat: a nagy Isten azt jelentette meg a királynak, a mi majd ezután lészen; és igaz az álom, és bizonyos annak értelme.
46. Akkor Nabukodonozor király arczra borula és imádá Dánielt, és meghagyá, hogy ételáldozattal és jó illattal áldozzanak néki.
47. Szóla a király Dánielnek, és monda: Bizonynyal a ti Istenetek, ő az isteneknek Istene, és a királyoknak ura és a titkok megjelentője, hogy te is megjelenthetted ezt a titkot!
48. Akkor a király fölmagasztalá Dánielt, és sok nagy ajándékot ada néki, és hatalmat adott néki Babilonnak egész tartománya felett, és a babiloni összes bölcseknek előljárójává tevé őt.
49. És Dániel kéré a királyt, hogy Sidrákot, Misákot és Abednégót rendelje a babiloni tartomány gondviselésére; Dániel pedig a király udvarában vala.
Példabeszédek 2
1. Fiam! ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolatimat elrejted magadnál,
2. Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre,
3. Igen, ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled,
4. Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt:
5. Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz.
6. Mert az Úr ád bölcseséget, az ő szájából tudomány és értelem származik.
7. Az igazaknak valóságos jót rejteget, paizst a tökéletesen járóknak,
8. Hogy megőrizze az igazságnak útait, és kegyeseinek útját megtartja.
9. Akkor megérted az igazságot, és törvényt és becsületességet, és minden jó útat.
10. Mert bölcseség megy a te elmédbe, és a tudomány a te lelkedben gyönyörűséges lesz.
11. Meggondolás őrködik feletted, értelem őriz téged,
12. Hogy megszabadítson téged a gonosznak útától, és a gonoszságszóló férfiútól;
13. A kik elhagyják az igazságnak útát, hogy járjanak a setétségnek útain.
14. A kik örülnek gonoszt cselekedvén, vígadnak a gonosz álnokságokon.
15. A kiknek ösvényeik görbék, és a kik az ő útaikban gonoszok.
16. Hogy megszabadítson téged a nem hozzád tartozó asszonytól, az idegentől, a ki az ő beszédével hizelkedik,
17. A ki elhagyja az ő ifjúságának férjét, és az ő Istenének szövetségéről elfelejtkezik;
18. Mert a halálra hanyatlik az ő háza, és az ő ösvényei az élet nélkül valókhoz.
19. Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg, sem meg nem nyerhetik az életnek útait.
20. Hogy járj a jóknak útjokon, és az igazaknak ösvényeit kövessed.
21. Mert az igazak lakják a földet, és a tökéletesek maradnak meg rajta.
22. A gonoszok pedig a földről kivágattatnak, és a hitetlenül cselekedők kiszaggattatnak abból.