Az Úrnak szüksége van rá...
És ha valaki kérdez titeket: "Miért oldjátok el?" - ezt mondjátok annak: "Mert az Úrnak szüksége van reá." (Lukács 19, 31.)
1./ Nem egyszerű élethelyzet. Menj oda, kösd el, és ha kérdeznek, egyszerűen mondd: "Az Úrnak szüksége van rá."
-- De az Úr Jézus soha nem ad buta útmutatást.
- A szamár-gazdának már lehet, hogy szólt előre (Szentlélek által?)... vagy más módon, tudta, hogy ez így lesz jó.
-- Mi általában előre nem tudjuk, mi minden van előkészítve a háttérben. De ettől még van...
-- Az engedelmesség néha könnyebb, néha nehezebb feladat - de életünkben ott van mindig. És jó, ha hallgatunk az Urunkra...
-- A hitet jobbára nem spórolhatjuk meg, ha Jézussal járunk - vannak "kiélezettebb" helyzetek, vannak "egyszerűbbek", vannak "folyamat-jellegűek", amikor egyszerűen "benne vagyunk", és vannak pontszerűek, amikor "speciálisan" kerülünk bele, egy-egy döntésünkkel... mármint, amire az Úr hív, illetve, amik elé Ő állít. (A tanítványok sem minden nap kötöttek el szamarakat - igaz, még egy étkezés esetén sem tudhatták előre, mikor mondja nekik az Úr: "adjatok nekik TI enni"... És a tengerre sem csak szélcsendes időben szálltak, ha Jézus ott volt velük.)
„És ha valaki kérdez titeket: "Miért oldjátok el?" - ezt mondjátok annak: "Mert az Úrnak szüksége van reá." (Lukács 19, 31.)
2./ "Szüksége van?" - hát ez meg mi? Hol van Isten "szuverenitása"? Hát Neki valamire is "van szüksége", nem tud Ő bármit "létrehozni", véghez vinni, megvalósítani a "te közreműködésed nélkül"?
-- Hm. Igen. Felmerülnek ezek a kérdések környezetedben, sőt, azt is mondják neked, ha bármivel kapcsolatban is állítanád: "az Úr kéri ezt", vagy az "Úr elkérte ezt", vagy, hogy "ahhoz, hogy megvalósulhasson az Ő terve, Neki kell ez vagy az... pl. tőled, vagy tőletek, hogy megtegyél valamit, hogy odaadj valamit, hogy megszervezz valamit, stb. - szóval, ha ilyesmiket mondasz, még azt is hallhatod, hogy "kinek képzeled te magad", mit gondolsz, "vajon az Úrnak szüksége van rád, vagy bármire, amit te tennél"?
-- Ne értsük félre a dolgokat - nem a "mindenhatóságával" kapcsolatban merül fel itt kérdés... egyáltalán nem az Ő "szuverenitásáról" van szó, mármint arról, hogy Ő "önmagában létezik", és Ő "önmagában mindent meg tud tenni, ha akar", hanem arról, hogy Ő létre hozott valamit, ami működik, amibe bekapcsol bennünket, és ebben vannak törvényszerűségek, amiket Ő hozott létre, és amikhez bölcs, ha alkalmazkodunk, különben "lemaradunk" arról, amit Ő tenni akar...
-- Hm. Lehet, hogy már ez is, önmagában megbotránkoztat téged? Hadd erősítsem meg egy igeverssel: a Máté 14, Márk 6 és Lukács 9 fejezeteiben is olvasod az "ötezrek megvendégelését". Az Úr azt mondja: "adjatok nekik ti enni" - és nem enged belőle, bármit vetnek is ellene tanítványai. S végül odahozatja azt az öt kenyeret és két halat, amivel éppen rendelkeztek. Ezeket áldja meg, és adja oda tanítványain keresztül az embereknek. "Kellett" Neki ez az öt kenyér és két hal ahhoz, hogy jóltartsa a tízezres tömeget? Kellett?
-- Hát, igen. A válaszod kicsit azon fog múlni, hogy az előző kérdésben már eredetileg hogy állsz hozzá Isten "szuverenitásának" kérdéséhez. Ha ezt "véded" (velem szemben nem szükséges), akkor elkerülöd a választ, és azt mondod: "Istennek semmi nem kell, ha akarja, bárhogy meg tudja csinálni, amit eldönt." - de itt nem erről van szó. Hanem arról, hogy Ő úgy döntött, hogy veled együtt, velem együtt, emberekkel együtt fog "dolgozni". És amikor mi imádkozunk, ugyanerről van szó. És amikor indít bennünket bármikor, bárhol, ugyanezt teszi. Akarja, hogy valami végbe menjen, és közben akarja, hogy Te is benne legyél - és én is - mert ez valamiképpen így jó, így helyes az Ő tervében
-- Szóval: "kell" Neki, hogy engedj, hogy add oda, hogy tedd meg, hogy mondd ki, hogy végezd el (a magad oldalát, a magad részét), mert így - és "csak így" - valósul meg, amit Ő szeretne. Így születnek meg a dolgok. Így megy tovább Isten országa most, ebben az időszakban, a mostani világunkban.
„És ha valaki kérdez titeket: "Miért oldjátok el?" - ezt mondjátok annak: "Mert az Úrnak szüksége van reá."” (Lukács 19, 31.)
3./ Szereted ezt?
--Én egyszerűen gyönyörködöm benne.
--Szeretem, hogy Ő bekapcsol, bevon, előre elkészíti a "jó cselekedeteket", amikben "járjunk", amiket felfedezhetünk, betölthetünk, és amiknek megfelelően formáljuk életünket, visszük véghez dolgainkat - és ezekből valami egészen különleges módon összeáll egy mennyei terv, néha csak utólag, ahogy meglátjuk, mi minden ment végbe, mi mindenben őrzött meg, mi mindent hozott létre, az "egyedi engedelmességek", odaszánások, készséges hit-lépések által... ahogy ezeket összekapcsolta gyönyörű mennyei tervében
-- Itt vagy benne Te is, a te adakozásoddal, a te készségeddel, engedelmességeddel, azzal, hogy ott vagy időben, ahol lenned kell, meghallod, megteszed, amit tenned kell, és így az Úr tud rád építeni, arra, amit megteszel... sőt, megbízhat benned, hogy tenni is fogod... (s most eltekintünk a Róma 9-ben felmerülő kérdéskörtől)
-- Szeretek Vele így élni
-- Szeretem, hogy van jelentősége az Efézus 5, 16-17 verseinek is. Ámen.
Köszönöm Neked, Uram.
Köszönöm tegnapi megmentésedet is, és a hétfői tapasztalatot is, és mindent, amit Te tettél, teszel, még, ha én nem is venném észre... Ámen.
Köszönöm, hogy itt vagy, hogy szeretsz, hogy előre szeretsz, hogy oda-szeretsz, ahol lennem kell, és bele-szeretsz abba, amit tennem kell... Ámen.
2024. 03. 24