Vajjon igaz dolog-é Isten előtt, rátok hallgatnunk inkább, hogynem Istenre, ítéljétek meg! 
Mert nem tehetjük, hogy a miket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk.
ApCsel 4,19-20

Ezt az Élet Jézus Krisztussal füzeteinek utolsó leckéjénél vettük át, de szorosan idetartozik, úgyhogy - mint bevezetést - kapcsoltuk ide.

4. füzet 5. leckéjének első fele.
--Először a 4. füzet megtanult igeverseit ismételtük át. Egy-egy rövid üzenet illetve biztatás is volt egy-egy igeversnél.
--Utána az 1-2-3. füzet tanult igeverseit ismételtük, hasonlóan az előzőhöz.
--Végül, még egyszer a 4. füzetét - csak úgy, ahogy megtanultuk, s innen folytattuk az 5. leckével.
--Beszélgettünk a Mk 5 kapcsán az Úr Jézus különleges útmutatásáról, a megszabadult gadarénusnak miért kellett visszamenjen az "övéihez"?
--Majd az ApCsel 4,20-at tanultuk meg, és bontottuk ki.
--S megnéztük az ApCsel 3-4 fejezeteit, hogy lássuk az összefüggést. Nagyon erőteljesen állt előttünk, miért kell képviselnünk az Urat, ezen a földön, és hogy mennyire elkötelezetten tesszük ezt, visszavonás nélkül, megállíthatatlanul... mint tanúi.  :)
Az üzenet a bizonyságtételről szólt, és arról, hogyan képviseljük az Úr Jézust. 

Igék az elmélkedéshez és a tanulmányozáshoz:

Mk 5,19
1 Ján 1,3
Ján 12,42-43
Róma 1,15-16
2 Kor 5,9-15
1 Kor 13,4-7
Ján 13,34-35
Mt 5,16
2 Kor 3,1-3
1 Pét 3,15
1 Kor 2,4-5
Ján 9,25
ApCsel 26,1-29
1 Kor 15,3-4
Ef 6,17
Zsid 4,12

A füzeteket megrendelhetitek a Sorsfordító Keresztyén Könyvesbolt webáruházban.

Vajjon igaz dolog-é Isten előtt, rátok hallgatnunk inkább, hogynem Istenre, ítéljétek meg! 
Mert nem tehetjük, hogy a miket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk.
ApCsel 4,19-20

Ezt az Élet Jézus Krisztussal füzeteinek utolsó leckéjénél vettük át, de szorosan idetartozik, úgyhogy - mint bevezetést - kapcsoltuk ide.

4. füzet 5. lecke: a szeretet bizonyságtétele, az élet bizonyságtétele és a szavak bizonyságtétele.

-- Az elején igeismétlés volt. Kb. 20 perc alatt minden eddig tanult igeverset át tudunk ismételni. Mi kicsit többet töltöttünk vele. De kulcsfontosságú, hogy ne csak velem ismételj, hanem te magad, személyesen is ismételd, naponta. Ha ezt megteszed, mélyen átjárnak az Igék, és az Úr elkezdi kibontani benned az üzeneteket. Élettel tölt meg az Igén keresztül.

--Utána megnéztük a bizonyságtételről szóló fejezetet. Ismételtük, amit a múltkor beszéltünk át. Közben nem tudtuk megállni, az ébredésről kezdtünk el beszélgetni, egy kérdés kapcsán. Az "ébredés feltételei", és amit "mi tudunk tenni az ébredésért". Néztük több ébredés történetét és jellemzőit. A hazai "kisebb" ébredésekről is szó volt, az Uszkai tapasztalatokról, a "Nazi ébredésről" a 70-es években, majd a Budaörsiről, a 80-as évek elején, s utalás-szerűen a Walesi ébredésről és az Azusa utcairól is, következményeivel együtt. Arról is beszéltünk, mi az, ami az ébredéseket "megállítja", illetve ellaposítja. A lényeget is megragadtuk: "ami rajtunk múlik" - amit mi tehetünk.

-- Azután láttuk, hogy az igazságot hogyan tudjuk úgy átadni az evangelizáció során, hogy azt be is fogadják. Beszéltem arról, hogy más a "pontszerű" evangelizációs felfogás, és más a "folyamatjellegű" evangelizáció felismerése és elfogadása. Más szóval: nem elég "aratni akarni", hanem szükséges a kapcsolatépítés és a folyamatos magvetés, "öntözés" (imádságban), hogy lehessen idővel aratás is. A Gyümölcstermő Bibliaiskola üzenetét a "kapcsolat-evangelizációról" megelőlegeztem ezzel. Megláttuk azt is, hogy mi "levelek" vagyunk, az Úr Jézus levelei a nem hívő emberek felé. (2Kor 3,1-3.) :)

-- Közösen végignéztük az ApCsel 26 evangelizációját. Egyenként, minden fontos pontját, fordulatát, szempontját átnéztük együtt - hogyan beszélgetett Pál apostol Agrippa királlyal, a beszéde közben kialakult "bizalom hídján", s hogyan tudta annyira bizalmasan megszólítani, hogy Agrippa király azt mondta: "már-már kereszténnyé teszel... csaknem meggyőzöl, hogy keresztény legyek". Ez előttünk is álló lehetőség.

--Végül lerögzítettük, hogy az Evangélium is ott volt az apostol személyes bizonyságtételében. Megnéztük, hogyan is szólt. S sok üzenet után végül összefoglaltuk, a mi életünkben is ott lehet egy olyan személyes bizonyságtétel, aminek elemei (szerkezete) megegyeznek azzal, amit itt olvastunk, az ApCsel 26-ban, Pál apostol személyes tanúságtételében. Legközelebb ezzel folytatjuk, erről fogunk beszélni, sőt, saját személyes bizonyságtételünket is összefoglaljuk, s megnézzük, mire kell ügyelni, amikor másoknak átadjuk (elmondjuk). 

Igék az elmélkedéshez és a tanulmányozáshoz:

Mk 5,19
1 Ján 1,3
Ján 12,42-43
Róma 1,15-16
2 Kor 5,9-15
1 Kor 13,4-7
Ján 13,34-35
Mt 5,16
2 Kor 3,1-3
1 Pét 3,15
1 Kor 2,4-5
Ján 9,25
ApCsel 26,1-29
1 Kor 15,3-4
Ef 6,17
Zsid 4,12

A füzeteket megrendelhetitek a Sorsfordító Keresztyén Könyvesbolt webáruházban.

Vajjon igaz dolog-é Isten előtt, rátok hallgatnunk inkább, hogynem Istenre, ítéljétek meg! 
Mert nem tehetjük, hogy a miket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk.
ApCsel 4,19-20

Ezt az Élet Jézus Krisztussal füzeteinek utolsó leckéjénél vettük át, de szorosan idetartozik, úgyhogy - mint bevezetést - kapcsoltuk ide.

A személyes bizonyságtétel. Megnéztük - jó sok igeismétlés után - az ApCsel 26-ot. Lépésről-lépésre: hogyan beszélt Pál apostol az Úr Jézussal való találkozásáról. Minden fontos szempontot megláttunk:

--Megszólította, tisztelettel a hallgatóit. Kifejezésre juttatta a szeretetét, s azt, hogy megtiszteltetés neki, hogy meghallgatják.

--Felmérte, hogy hallgatója türelmét - értékes idejét és figyelmét - veszi igénybe. Ennek megfelelően tartalommal töltötte meg ezt az időkeretet. Fontosnak tartotta, hogy amit mond, ne fárassza, hanem lekösse azt, aki hallgatja.

--Ez figyelmeztet bennünket arra, hogy mi is tiszteljük meg hallgatónk idejét, figyelmét, és becsüljük meg, hogy átadhatunk neki értékes tapasztalatokat, s egy olyan üzenetet, amiről az életünk tanúskodik. Az idejét úgy kell tekintenünk, mint megtiszteltetést, és meg kell becsüljük, s tartalommal kell megtöltsük - olyannal, ami nem fárasztja, hanem ami felkelti figyelmét, és érdeklődését.

--Pál apostol, amikor bizonyságot tehetett, nem "prédikált", nem "elméleteket mondott", nem "filozofált", és nem "eszmefuttatásokat tartott", hanem élő bizonyságtételt mondott - elmesélte, amit tapasztalt.

--Konkrét helyszíneket említett, konkrét időpontokat, meghatározott személyeket, tapasztalatokat. Minden elképzelhető volt, és ami ismert volt, ahhoz kapcsolta azt, amit elmondott. Még véletlenül sem lehetett úgy érezni, hogy "elméletet" mond, vagy "elvont szellemi dolgokat ecsetel".

--Nem használt vallásos kifejezéseket, amiket a hallgatók nem érthettek meg.

--Világos volt, konkrét, követhető, összefogott, és mindig valóságos dolgokat mondott el. Nem volt "elszellemiesített", nem volt "követhetetlen", nem volt "csapongó", és nem terhelte hallgatóját felesleges részletekkel.

--Amikor fiatalkoráról beszélt, annyit mondott, ami szükséges volt, hogy látni lehessen, mennyire valóságosan "hús-vér ember" volt, hol élt, kik tanúsíthatják, hogy milyen emberként élt.

--Amikor megtérése előtti lelkületéről, gondolkodásmódjáról és viselkedéséről beszélt, akkor kibontakozott előttünk egy elkötelezett, rámenős, céltudatos ember, akit a vallási meggyőződése irányított, és vett rá arra, hogy mindent befektessen Jézus Krisztus munkájának üldözésére. Ezt a hozzáállást részletesebben ecsetelte. Nagyon radikálisan bemutatta, mennyire nem volt szent előtte semmi, ha a vallásáról volt szó.

--Ez figyelmeztet bennünket is, hogy világosan és konkrétan beszéljünk arról, milyenek is voltunk, mielőtt az Úr Jézussal találkoztunk. Megragadhatóan. Néhány nagyon egyértelmű vonással tudjuk jellemezni életünket. A legjellemzőbbekkel, és azokkal, amik ebben a konkrét beszélgetésben szükségesek. Ehhez természetesen a Szentlélekre figyelünk, egész időszerűen, pontosan arra a beszélgetésre nézve.

--Pál apostol ezt követően elmondta, hogyan találkozott Jézus Krisztussal. Az Ő találkozása nagyon megrázó, nagyon közeli megjelenés volt. Amit elmondott, abban szerepe volt a helyszínnek, a szem- és fültanúknak (útitársainak), a látásnak, hallásnak, tapasztalásnak, sőt, a válasznak (hiszen beszélgetett az Úrral), és a döntésnek is. Ez a rész is, egészen konkrét volt a bizonyságtételében, olyan valóságos, olyan világos, hogy - bár különleges volt, és egyszeri, s megismételhetetlen - nem lehetett a "fantazmagóriák" világába, a "hallucinációk" közé sorolni. Aki hallgatta, megértette, hogy teljesen reális esemény volt, még, ha természetfeletti is.

--Nekünk is így kell elmondanunk, ami velünk történt. Bármennyire is különleges, és némelyek számára "hihetetlen" legyen is, de valóságos, hiszen mi személyesen átéltük, és részese volt neki a szemünk, a fülünk, a fizikai valóságunk is. Ennek kell kibontakoznia a hallgatónk előtt. Úgy kell beszéljünk, hogy aki azt hallja, el tudja képzelni, és reális legyen szemei előtt. Ehhez kellenek a részletek is, de csak olyan bőségben, ami még átfogható. A részletek teszik elgondolhatóvá, elképzelhetővé azt, amit elmesélünk. Csak arra kell vigyázni, hogy ne legyenek túlburjánzóvá, ne legyen túl sok belőlük. Tehát kellenek a konkrétumok, a részletek, a megfelelő mennyiségben - és kell, hogy megragadható legyen, amit elmondasz. Abban is, amit az Úr Jézussal való személyes találkozásodról mondasz el.

--Pál apostol megszólította a királyt. Nem csak a kezdésnél, de akkor is, amikor az Úr Jézussal való találkozását kezdte elmondani. Azután még egyszer megszólította, amikor a találkozásra adott válaszáról beszélt. Arról, hogy döntött az Úr Jézus mellett. Akarta, hogy amikor igazán hangsúlyos részletekről beszél, a király figyelme ott legyen.

--És még egyet nem szabad elfelejteni. Azt, hogy "belecsempészte" a bizonyságtételébe az Evangéliumot. Kezdettől fogva. Négyszer tér vissza rá, egyre világosabban, egyre gazdagabban. Úgy mondja el a személyes tapasztalatot, hogy közben újra és újra odafordítja a figyelmet az Úr Jézusra, aki Ő (a próféciákban megígért Messiás), és amit Ő tett (meghalt, és feltámadt, bűnbocsánatot hirdetett, és ad), és ami ennek a következménye (megtérés, kiszabadulás a gonosz hatalma alól, jövő Jézussal). Ez a négy részlet annyira radikális, hogy - jóllehet "nem prédikációs alkalom volt", hanem "kihallgatás", és ő is sokkalta inkább bizonyságot tett, mint "prédikált" volna - felért egy teljes evangélizációs üzenettel. És el lehetett gondolkodtatni a királyt, olyaddig, hogy a végén még a döntésre felhívás is megtörtént.

--Nem maradt el, hogy Pál apostol azt is bemutassa, hogyan változott meg az élete az Úr Jézussal való személyes találkozás után, és ennek kapcsán azután - amikor Festus félbeszakította az üzenetet - egy kedves fordulattal, és egy ismét megtörténő személyes megszólítással, döntés elé állítsa a királyt (s általa az egész hallgatóságot).

--Mi is beletesszük a döntésre felhívást a személyes bizonyságtételünkbe. Mert tudjuk, hogy az emberek pontosan így, a beszélgetés útján, az Úr Jézus elé kerülnek. Az Úr felhasznál bennünket, a mi szavainkat, és odahívja az embereket Magához. Amikor ez a hívás megtörténik, valójában az ember az Úr Jézus előtt mondja ki a döntését. Neki szól az igen és Őt érinti, személyesen, a nem is.

--Pál apostol egy ponton annyira személyesen szólítja meg Agrippát, mintha senki más nem lett volna ott. És Agrippa király veszi az adást, és ugyanígy, egészen személyesen válaszol Pál apostolnak. Humor, derű, mélység és őszinteség is van ebben a gyors párbeszédben.

--Ugyanígy, a mi beszélgetésünkben is. Eddigre már megnyerted a hallgatódat, bizalomra, és amikor odakerültök a döntésre felhívás idejére, akkor meg fogod látni, hogy amit mondtál, eddig, mélyen érintette, és most, a szíve legmélyét érinti meg a döntés lehetősége Jézus Krisztus mellett.

--Pál apostol története itt az ApCsel 26-ban félbeszakadt, nem tudott döntésre felhívást tenni, egészen az imádságig... De te meg tudod tenni. És, ha imádkozol a fiatalember (vagy hölgy) életéért, ez méltó lezárása a bizonyságtételnek. Vagy imádkozol vele együtt... ez még csodálatosabb. Egy biztos, hogy az Úr Jézus akarja használni kedves életedet, és fogja is használni a bizonyságtételedet.

--Ezért bölcs szelektálni, felkészülni, összeszedni a mondanivalódat. Sőt: bölcs leírni is. És én most, itt, ezen a bibliaiskolán azt kértem tőled, ebben a leckében, hogy írd le nekem egy-két A/4-es oldalban, a történetedet. A megtérésed történetét. Ügyelve arra, hogy ne maradjanak benne a nem hívők számára érthetetlen kifejezések. Írd le, küldd el, messengeren, s a következő bibliaiskolán olvassuk is fel, s én, mint "képzeletbeli nem hívő" meg fogom vizsgálni, mi az, ami nem lenne érthető a számomra... megerősítem majd azt is, ami viszont nagyon életszerű, konkrét, elképzelhető és vonzó. Jó? 

Igék az elmélkedéshez és a tanulmányozáshoz:

Mk 5,19
1 Ján 1,3
Ján 12,42-43
Róma 1,15-16
2 Kor 5,9-15
1 Kor 13,4-7
Ján 13,34-35
Mt 5,16
2 Kor 3,1-3
1 Pét 3,15
1 Kor 2,4-5
Ján 9,25
ApCsel 26,1-29
1 Kor 15,3-4
Ef 6,17
Zsid 4,12

A füzeteket megrendelhetitek a Sorsfordító Keresztyén Könyvesbolt webáruházban.

Kérdésekre adott felelettel indultunk, s az újjászületésnél lyukadtunk ki.

Közben érintettük a lélekvándorlás kérdését, azt, hogy "hová kerülünk, ha meghalunk", és megnéztük a Lk 16-ból a gazdag ember és a koldus Lázár példázatát. De előkerült a Jn 3,17-21 üzenete is, arról, miért nem akarnak az emberek kijönni a világosságra, ha nem akarnak...

A tudatos döntésről is szó volt, az újjászületésről és arról, hogy hogyan döntünk az Úr Jézus mellett. Olvastuk Boros Lajos megtérésének lépéseit, a Váci fegyházban, s utána Mihály János megtérésének történetét, saját tollából.

Átbeszéltük, hogyan tudjuk a legjobban elmondani mások számára, hogyan ismertük meg az Úr Jézust, és mit jelent ez a számunkra.

Házi feladat: legközelebbre írd le ezt, ha itt, az interneten nézed a közvetítést, kérlek, küldd el nekem messengerben. Következő találkozáson átbeszéljük...  :)

A megtanult igeversek átismétlése a bibliaiskola végére maradt. Megtettük. Biztatással. 

És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!
Mt 28,18-20

A nagy missziós parancs az Igében. Mt 28,18-20. (Ezt meg is tanultuk, közösen.) Mk 16,15-16. Ezt az igeverset összekapcsoltuk az előzővel. Közben tanultuk ezt is. Összefüggést találtunk a kettő között. Utána hozzákapcsoltuk az Acs 2,38-39-et is. (Közben az Ézs 49,6 és a Róma 10,17 és Róma 10,9-10 is előkerült.) Majd következett a 2Tim 2,1-2. Így lett teljessé a kép. Mi volt a cél, amit az Úr Jézus elénk tett a Nagy Missziós Paranccsal? Emberek megmenekülése, szerte a világon, a föld végső határáig. Mert Ő akarja, hogy üdvössége a föld végéig eljusson. De a cél "nem csak a megmentés" volt, hanem az, hogy tanítványokká legyenek, akik megtérnek. A "tanítványok pedig nem születnek", hanem "a tanítványokat nevelik"... felnevelik, felnövekedéshez segítik őket. A tanítványok jellemzői: a hűség, a szeretet Jézus iránt, az engedelmesség, a harci jelleg, és az, hogy cselekszik, amit az Úr mondott nekik. Milyenek lesznek a te következő tanítványaid? Jó, ha megfogalmazod. :)

Ki hogyan tért meg az Újszövetségben? Áttekintés az evangéliumokból és az ApCselből.

--Megnéztük a "Tékozló fiú megtérését", a Lk 15-ből. Azután láttuk több vámszedő megtérésének történetét - Léviét, a példázatbeli vámszedőét, a Lk 18-ból, és Zákeusét, a Lk 19-ből. Láttuk, ahogy Keresztelő János megtérésre hívja az embereket a Jordán mellett (Mt 3), igaz, ez még az Ószövetséghez tartozik, pontosabban egy átmeneti korszakhoz, de rendkívül izgalmas, hiszen a Messiás előtti útkészítés gyakorlati lépéseit ismerjük meg ebből a történetből is. Azután láttuk, ahogy az Úr Jézus a sokaságot, a tanítványokkal együtt, magához hívja, és világossá teszi előttük az Ő követésének feltételeit... Milyen szívvel, és milyen odaszánással, milyen készséggel tudsz Jézussal járni? Kulcskérdés. Láttuk Pétert, amint "szívességet tesz" az Úr Jézusnak, és ad Neki idejéből, fáradt óráiból, készen áll arra, hogy félbehagyja a munkáját, befogadja a tanítás erejéig, hajójába... ezt követően pedig láttuk, ahogy az Úr Jézus "nem marad adós", és bevonja Pétert egy hatalmas csodába... amit követ egy még nagyobb... s Péter az Úré lesz. Követni fogja Őt. És végül, láttuk, ahogy a "szerecsen komornyik" (etióp pénzügyminiszter) is befogadja az Úr Jézust. Mindenütt felismertük a "személyek szerepét", akiken keresztül érkezik az indítás, bár néhol kifejezetten az Úr közvetlen indítása lett hangsúlyos előttünk, és láttuk, mit jelent a hit szerepe, és a bűntől való megszabadulás vágyának, a bűnbánatnak és a bűn megvallásának szerepe. Láttuk, hogy minden helyzet más, de vannak olyan közös jellemzők, amiket megragadhattunk... :)

--Nem vettük végig az egész üzenetet, ill. kisebb lépésekkel haladtunk, mert a jelen levők frissen megtértek voltak, és több szempontot kellett szem előtt tartani. Ezért "felfedezőbb jellegű" bibliatanulmányozással néztük át a történeteket, és vontuk le a következtetéseket.

--Viszont (és ez izgalmas szempont lehet, ha te is végzed a felépítés munkáját), láthatod, ahogy a tanulmányozás szempontjai elkezdik áthatni őket, pontosabban egyiküket, és kezd ráérezni az Ige felfedezésére, megértésére.

--Nem volt egyszerű találkozó, ezt talán látod a felvételen is. De nem baj. Mégis beteszem a Gyümölcstermő Bibliaiskola anyagai közé, mert a./ a témája idetartozik, és b./ mert azt sem felesleges meglátni, hogy egy-egy nehezebb találkozón hogyan lehet mégis átadni az üzenetet, mégis végig vinni - ameddig lehet, és ameddig szükséges - a tanulmányozást.

--Az igeismétlés elmaradt (bántam is utólag, nagyon), és a múltkor megtanult két igevers (Mt 28,18-20 és Mk 16,15-16) ismétlése különösen is hiányzott. De a jelenlevők, illetve az érkezések specialitásai miatt ez most nem ment. Pótoljuk... :)

--A "Ki hogyan tért meg az Újszövetségben?" üzenete nagyon fontos, mert sok a bizonytalanság, és több "tanítási támadás" is érte az utóbbi években a Jézus Krisztushoz vezetés területét. Mielőtt átmegyünk arra a területre, amit "A bűnösök imája..." cím alatt veszünk majd át, jó egy ilyen igei megalapozás, mert akkor nem csak egy "formulának" látja bárki is azt, amit "tenni kell"... :)

--Most, ahogy itt átvettük a történeteket az Újszövetségből, annak ellenére, ahogy említettem, hogy a jelenlevők miatt több szempontot kellett magam előtt tartsak - nem csak azt, amit "klasszikusan", amikor erről a témáról tanítok, szoktam szem előtt tartani, az üzenet kibontásában - de akkor is kibontakozott, hogy:
a./ Mennyire fontos egy-egy megtérésben az indítás, ami Istentől is jön, és amibe bevon embereket is, (tehát az indítás a megtérésre emberek által is jön - s ebben fontos látni, saját élethelyzetünkben, azt a szerepet, amit az Úr Jézustól kaptunk, kapunk, esetről-esetre).
b./ Mennyire fontos, hogy ez az indítás a mennyből, mennyire ráteszi a hangsúlyt arra, hogy ami elválaszt az Úrtól (a bűn), eltűnjön, és jöjjön a megtisztulás és a felszabadulás a bűn alól.
c./ Mennyire, de mennyire ott van a hit is, a legtöbb ilyen történetben megragadhatóan, amit meglátsz, a hit szavaiban (kimondás, lerögzítés, megvallás), és a hit cselekedeteiben is.
d./ És ott lesz az életváltozás, a "megtérés gyümölcse" is... :)

--Annak ellenére, hogy töredékesen vettük át az üzenetet, mégis megosztom és bekapcsolom a Gyümölcstermő Bibliaiskola tanítási anyagai közé is, az előbb elmondottak miatt.

--Hanganyag formájában igyekszem kitenni a honlapra (https:// kovatsgy.hu) egy-két olyan korábbi tanítást, amiket évekkel ez előtti bibliaiskolákon átadtam, és ahol több időnk is volt, és a jelenlévők megalapozottsága miatt jobban ki tudtam bontani a "Ki hogyan tért meg az Újszövetségben?" üzenetét. :)

"Ki hogyan tért meg az Újszövetségben?" hosszú verzió, 1. rész.
--Miért beszélünk erről? Vannak, akik megkérdőjelezik, hogy imádsággal jövünk be Isten országába? Vannak, akik megkérdőjelezik, hogy a bűnösök alázattal, és bűneiktől való elszakadással jönnek be Isten országába? Egyszer végigtanulmányoztam azt, hogy ki hogyan tért meg az Újszövetségben. Ezt nézzük most át. :)

--Keresztelő János megtérést hirdet (Mt 3). Ő még az Ószövetséghez tartozott, az utolsó ószövetségi próféta volt, egyben az Újszövetség útkészítője. A Messiás eljövetelének útegyengetője. Radikálisan meghirdette az "új felismerésre térést". Az Isten országa közel van - meg kell térni. És a megtérés a megtérés gyümölcseivel is együtt kellett járjon. Akik döntöttek az "igazság mellett", és készek voltak megkeresztelkedni, egyúttal a bűneiket is megvallották. Ez a hit cselekedete is volt, amellett, hogy a megtérés nyilvánvaló lépése.

--Lévi Máté elhívása - Mk 2-ben. Az Úr Jézus arra hívta, hogy kövesse Őt. És Lévi megtette. Azután vendégség következett az ő házában, ahol kritikusok kezdték ki az Úr Jézust. Ekkor világossá tette a Megváltó, hogy Ő nem másért jött, hanem, hogy megtérésre hívja a bűnösöket. Máté egy ilyen személy volt. És hallgatott Rá. A döntése egyértelmű volt, és nyilvánosan is vállalta.

--Az Úr Jézus a feltételeket világossá tette. Azok előtt is, akik, mint tanítványok követték Őt, és azok előtt is, akik csak - mint a sokaság tagjai - kíváncsiságból, vagy szükségleteik betöltése érdekében jöttek Hozzá. "Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát - vegye fel az ő keresztjét - és kövessen engem..." (Mk 8,34-38.) A radikális feltételek, radikális döntéseket kívánnak az embertől. De másként nem lehet követni Őt. Csak így. Megéri... :)

--A Nagy Missziós Parancsban is megfogalmazza az Úr, hogy mit akar... kiket vár... és mi mit kell tegyünk... de ezt majd a következő részben vesszük át. 

. "Ki hogyan tért meg az Újszövetségben?" hosszú verzió, 2. rész.

--Mi a helyzet a Nagy Missziós Parancs alapján? Mk 16,15-16. Lk 24,43-47. Mt 28,18-20. Acs 1,8.

--Megnéztük Péter megtérését is (Lk 5.). Az Úrnak engedett, "szívességet nyújtott Neki", amit az Úr Jézus viszonzott. S amikor ezt megtapasztalta Péter, az előző üzenettel együtt, egyszerűen átjárta az Istenfélelem. "Eredj el tőlem, mert én bűnös ember vagyok..." - mondta Péter az Úr Jézusnak. De Jézus jövőt adott neki, s azt mondta: "Ne félj! Mostantól fogva embereket fogsz." A bűnt megbocsátotta, innentől Péternek már nem ezt kell éreznie, hanem ellenkezőleg, az elfogadást. A befogadást. :)

--A tékozló fiú megtérése (Lk 15.). Láttuk a döntés megszületésének folyamatát is, és láttuk, hogy a döntés - a megtérés - a hit által születik meg, és cselekedetekkel lesz teljesség. (Elindult haza... és otthon megvallotta a bűnét is - bár az apukája félbeszakítja ebben.) S azután láttuk a testvére gondolkodását is - neki is megtérésre volt szüksége. S az édesapja kiment hozzá, hogy a lelkére beszéljen, ne a dac, a mérgelődés és a fennhéjázó kritika legyen az iránymutatója, hanem induljon el a békesség, a megbékélés útján... s a fiú döntés elé került. Ez a fiú is... 
 

"Ki hogyan tért meg az Újszövetségben?" hosszú verzió, 3. rész.

--A megtérő vámszedő imádsága. A bűnösök imája. Mit nyert? Irgalmasságot és igazságot. Isten megigazította őt. Oda akart jönni Őhozzá. Nem akart Istentől távol élni. Tudta, hogy bűnös. És bánkódott bűnei miatt. S az Úr megbocsátott neki. Mert irgalomra indult iránta. (Lk 18.) :)

--Zákeus is megtért. (Lk 19,1-10.) A megtérése meglátszott döntéséből, hozzáállása megváltozásából, és abból, ahogy világossá tette, mit fog tenni. Zákeus első lépése - "kereste az Urat" (látni akarta Jézust) - már közeledés volt Istenhez. És az Úr ezt megerősítette azzal, hogy lehetőséget adott neki azzal, hogy nála fog vacsorázni. S a beszélgetés alapján az Ige elvégezte benne a szív szerinti megtérést. A bűneitől való elszakadást is. Hit által. :)

--Nikodémus. (Jn 3,1-21.) Amit Nikodémus az Úr Jézustól hallott. Az újjászületés az Újszövetségben. A Megváltó áldozata és az érckígyó. Ki fog felnézni az érckígyóra? Ki dönt úgy, hogy Rá fog figyelni, oda fogja adni magát Neki? :)
 

--A samáriai asszony. (Jn 4.) Hogyan evangélizált az Úr Jézus. Mennyire gyönyörű, ahogy látjuk Őt, és ahogy tanulhatunk Tőle... Hogyan "veszi az akadályokat", hogyan tartja a beszélgetést irányban, mennyire szeret, és mennyire finom, diszkrét, amellett, hogy az igazságot képviseli. A bölcsességet is tanuljuk Tőle, és a Szent Szellemben való mozdulást, a Szentlélekre való hallgatást. Követjük Őt ezen az úton is, ahogy a Messiásról beszélt, újra és újra... míg végül az asszony felismerhette, hogy Ő a Messiás. (Mi is a Megváltót helyezzük középpontba, és Őhozzá vezetjük az embereket.)

--Láttuk, ahogy a hit feltámadt ebben az asszonyban, és a Szentlélek által felismerte bűneit is, és azt, hogy az Úr Jézus a megígért Megváltó (a Messiás).

Hitt, és szólt, hitt, és cselekedett. 

--Az Apcsel megtérési történeteit néztük meg.
a./ Pünkösd. Hallották az Igét Pétertől. Ő az Ószövetség próféciái alapján is az Úr Jézusról beszélt. Arról, Ki Ő, és mit tett. A kereszthalál és a feltámadás világosan része volt az üzenetnek. Az Evangélium elhangzott. A végén a hallgatók elkeseredetten kérdezték: "Mit cselekedjünk, atyánkfiai, férfiak?" S a válasz egyértelműen a megtérés üzenete volt. A megtérés együtt járt a bűnrendezéssel, (ami az életátalakítás előfeltétele volt), és a megkeresztelkedéssel, az Úr Jézus nevében, a bűnök bocsánatára. S ami ez után következik: a felkenetés erővel, a szolgálatra való képesítés, a Szentlélek ajándéka. (Acs 2,38-39.) Ott volt az Ige (az indítás az Ige hirdetőjétől jött - és a Szentlélektől, Aki bűnbánatra indította a hallgatóságot), a hit, ami az Ige alapján feltámadt, és a bűnbánat, az elkeseredés, ami a bűn súlyának megértéséből fakadt. De a kérdésre a válaszban ott volt: a hit által szólsz (bűneidet megvallod, és segítségül hívod az Úr Jézus Krisztus nevét - Acs 2,21.), és hit által cselekszel (megkeresztelkedsz). Így lesz teljessé a megmenekülés.

--Ugyanez az üzenet hatotta át Filep szavait is, a Samáriai ébredés történetében (Acs 8.) Az Úr Jézus Krisztus nevére tartozó örvendetes dolgokról - evangélium - beszélt a hallgatóknak, és ők megértették, hogy meg kell térniük, és a hit által fognak megmenekülni. És meg is történt. A vízkeresztség itt sem maradt el. S - kis közbevetés után - a Szentlélek is kitöltetett rájuk. A hit az alap, amit az Igehirdetésből nyertek, és erre épültek rá a hit cselekedetei. Megtértek és hittek.  :)

--Ugyanezt élte át a szerecsen komornyik is - Acs 8 második fele. Filep a Szentlélekre hallgatva szakítja félbe samáriai szolgálatát, s jön egy "járatlan útra". Ezen az úton halad a szerecsen komornyik (etióp pénzügyminiszter) kocsijával. A Szentlélek indítására Filep odarohan a kocsihoz, és megszólítja a hazafelé tartó minisztert: "Vajon érted-e, amit olvasol?" (az Ézsaiás 53-at olvasta, hangosan). S ebből a kezdésből evangélium-hirdetés lett, ami a keresztséget is tartalmazta. Amikor a hit feltámadt a szerecsen komornyikban, s valami vizet meglátott, ahol a kulcskérdést tette fel: "Mi gátol abban, hogy megkeresztelkedjem?" S erre valóban egy kucskérdés a válasz: Hiszel? S a komornyik: hitt. És azon nyomban meg is keresztelkedett. Hit és a hit cselekedete. S utána jön a szélesedés... a hirdetett Ige, a megértett mennyei üzenet, a hit, ami ezeket fogadja be, s cselekedni akar. Ez után jönnek a hit cselekedetei... a megváltoztatott élet (megtérés gyümölcse), s a megkeresztelkedés...  

--Saulusnál is így volt. (Acs 9.) A különleges, hogy mennyire az Úrtól volt, személyes jelleggel, az indítás, a megtérésre hívás. És Saulus nem hagyja ki. Már ott, az Úr Jézussal való beszélgetés közben megérti, hogy Ő az, tényleg, és hitre jut. Sőt, eldől benne, hogy mindent átad Neki, s ezt meg is fogalmazza... s mindent ehhez igazít, a későbbiekben is. (HIT+CSELEKEDETEK).  

--Cornelius és házanépe megtérése, és a Filippi börtönőr megtérése egyben közös jelleget mutat: mindkét megtérő római hátterű, "pogány" volt. Az indítás mindkét esetben egy Isten emberétől érkezett - előbb: Péter útján, később: Pál által. A döntést nem kerülhette ki egyik megtérő sem, a megtérés a teljes átformálódásra, a teljes életátalakításra szól, mindkettejük életében. A hit egyértelműen ott volt mindkettejük életében, mint átformáló erő - Cornelius a hit által vette a Szentlelket is, a Filippi börtönőr a hit által hívta segítségül az Úr Jézus nevét. És mindketten megkeresztelkedtek - az összes ott velük levővel.  

--Láttuk, hogy vannak közös vonások. A hit és megtérés, a benső megváltozása, a megindulás, és a hit cselekedete - ami elsőre lehet, hogy épp a hit szava lesz, csak az után jön a keresztség, ami már a hit cselekedetéhez tartozik. Egy biztos: valahogy be kell jönni az Isten országába. S az, hogy az ember a hit által megnyitja szívét (Jn 1,12-13) és behívja az Úr Jézust oda, teljesen normális. Közben ott van a megtérés indulata benne, vagyis, a teljes fordulatra, a teljes engedelmességre való készség.  :)

Ha ennek alapján azt mondjuk, hogy ma a "bűnösök imájával" lép be egy-egy ember az Isten országába, az előző igei alapok mentén, teljesen "normális". Még akkor is, ha ezt a "műszót", (terminus technicus) nem találjuk így, szó szerint az Igében leírva. De a tények arról beszélnek, hogy minden eleme ott volt a megtérésekben. S ma is működik...  :)

(Az ezt követő üzenet, ami szorosan összekapcsolódik ezzel, a Gyümölcstermő Bibliaiskola tanítási anyagai között, "A bűnösök imája" c. anyag.)  

Az üzenet előkészítette a következő tanítási üzenetet. Ezt: "A bűnösök imája".

--Közben megtanultuk a Jn 15,7-8. verseit. (Eddig már tudjuk: Mt 28,18-20. Mk 16,15-16. Acs 2,38-39.) 

Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, a mit csak akartok, és meglesz az néktek. 
Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim.
(Jn 15,7-8)

--A kalász példáját használtuk. Bekapcsoltam hozzá a Jn 12,24-26. verseit is. És hozzájuk kapcsoltam a Gal 2,20-at is.

--Megláttuk, hogy mit jelent "sok gyümölcsöt teremni" - bensőnkben is, és megtérőkben, felépülőkben, tanítványokban is.

--Azt is megláttuk, mit jelent a "ha énbennem maradtok" - összekapcsolódott a Mt 5,3-al, azzal, hogy mennyire Tőle függünk. És ezt nem bánjuk. Egyszerűen felismerjük, és odaadjuk magunkat erre. Akarjuk Őt, és Vele akarunk járni. S betöltjük - erre vágyunk, ezért imádkozunk - az Ő megmentő tervét.

--Erről is beszéltünk, amikor a Jn 15,7 kapcsán a "kérjetek, amit csak akartok, és meg lesz az néktek"-ről volt szó. Itt a küldetés összefüggésében kérünk. (Persze, az alapelv másban is érvényes, más területen is a miénk ez az ígéret - de most, itt, a küldetésről beszéltünk. A küldetés pedig = gyümölcstermés.)

--Az egyetlen egy szem búzából harminc, vagy negyven, vagy még több szem is lesz, egyetlen kalászon... Nem gyönyörű? Ez a "sok gyümölcsöt" elve. Csak legyen egyetlen hűséges, aki odaadja magát az Úr Jézusnak, és életét "befekteti", nem kíméli, hanem odaszánja arra, amit Ő szeretne, és máris sok gyümölcs fog teremni. 

--Megnéztük két település példáját. Mindkét helyen ott vannak "az elvetésre kész búzaszemek" - az Úr Jézus tanítványai - és az Úr megáldja, és meg fogja áldani munkájukat. Meg fogják látni a gyümölcsöt.

--Végül még arról is beszéltünk, hogy az Igét hirdetjük. Elvetjük, mint magot. Tudatosan. Mert tudjuk, hogy ha ezt megtesszük, lesz belőle aratás, méghozzá sok... Ahogy ez a kalász is, amit együtt megnéztünk, sokat hozott... 

A folytatás tehát a következő üzenet: "A bűnösök imája." 

S ez az egész, a Gyümölcstermő Bibliaiskola anyaga. A látást, a célkitűzést fogalmaztuk meg. A küldetésünk: a gyümölcstermés. 

"A bűnösök imája - c. üzenet."

--Beszéltem arról, amikor megtértem, még nem tudtam, hogyan kell bevezetni az embereket Isten országába. Tettem, amit bírtam, megtértek, újjászülettek... tényleg ajándék volt. 

--Azután egy ponton, a "Zöld füzet" kapcsán, még az 1980-as évek második felében, ahogy a gyülekezetben elindítottuk a Gyümölcstermő Bibliaiskolát, előkerült ez a témakör: hogyan vezetjük be (hogyan segítjük be) az embereket az Isten országába. Megszólítják az Úr Jézust, segítségül hívják az Ő nevét... Imádkoznak. Talán életükben először... De úgy, hogy most döntenek Őmellette, most fogadják be Őt, életükben először... Illetve, talán vannak, akik vissza akarnak jönni Őhozzá... akkor is hasonlóan imádkozunk. 

--De ebben az üzeneti részben csak a bevezetésig jutottunk el - indulnom kellett a vonathoz. Folytatása később következik... :)

Szóval: Gyümölcstermő Bibliaiskola - "A bűnösök imája" c. tanítási anyag. Első rész. Bevezetés. (Folyt.köv.) 

Ezt a témakört már egyszer elkezdtem, azt is elé kell hallgatni, úgy lesz teljes. Gyakorlati üzenet, arról, ahogy az embereket "behozzuk" Isten országába. Besegítjük őket.

Ezt az üzenetet megelőzi a "Ki hogyan tért meg az Újszövetségben" c. anyag, amit 5 részben sikerült átvennünk. Innen is látjuk, hogy az Újszövetségben az emberek úgy tértek meg, hogy felismerték, hogy bűnösök, hogy szükségük van megbocsátásra, új kezdésre, hogy megszólították az Urat, és hogy a hit által szóltak, ill. cselekedtek. Jóllehet az Újszövetségben nem olvasunk ilyen kifejezést, hogy "bűnösök imája", mégis, a gyakorlatban így, az Úr Jézus megszólításával, és a döntésük kimondásával térnek meg az emberek, így fogadják be az Úr Jézust.

Mi, most, itt, azt néztük át:
1./ Ki mondja el ezt az imádságot.
2./ Mik a feltételei annak, hogy elmondhassa (bűnismeret, és készség arra, hogy elhatárolja magát a bűntől).
3./ Hogyan győződhetsz meg arról, hogy megértette, miről van szó, és hogy érett arra, hogy elmondja ezt az imádságot Jézusnak.
4./ Hogyan készíted elő a bűnösök imájának elmondását - a beszéd jelentőségéről is szólsz.
5./ Mi lesz a bűnösök imájának tartalma - és miért.
6./ És utána, miután elmondta? (Nem hagyom magára, bemutatom valaki másnak is, elmondom neki, mi történt vele, következő napra találkozót beszélek meg vele, elkérem elérhetőségeit, adok neki Bibliát, bibliai részt, hogy már másnapra olvashasson az Igéből, megáldom, és az ördög munkájának erejét megtöröm az életében. Ez az RMU - rögtön a megtérés után - c. tanítás anyaga.... kulcskérdés.)

Sok gyakorlati dologra kitértünk. Megtanultuk hozzá a Róma 10,9-10 verseit. Átismételtük a korábban megtanultakat: Mt 28,18-20. Mk 16,15-17. Acs 2,38-39. Acs 2,21. (A Jn 15,7-8 kimaradt, sajnos, az ismétlésből, pedig ezt is megtanultuk már.) :)

Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol. 
Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre.
Róma 10,9-10