Várakozó Isten...
A mi Istenünk egy nagyon különleges személy! Tud várni, és vár, megvárja, hogy kiformálódjon, amire szükség van.
-- Nem mindig látszik meg rögtön az Ő munkája.
-- Néha nagyon megváratják Őt. (Lehet, hogy te is, én is váratjuk - bár az az imádságunk: "Uram, kérlek, ne engedd, hogy feleslegesen várassalak Téged, végezd el szívemben, hogy tegyem, amire hívsz, és ne álljak ellene a Te jó, kedves és tökéletes akaratodnak! Ámen.")
-- De közben elvégződik valami, amire amúgy az emberek nem is gondolnának... a kettő - együtt... ?
"Megkeresni hagytam magamat azoktól, akik nem is kérdeztek; megtaláltattam magamat azokkal, akik nem is kerestek. Ezt mondtam: Ímhol vagyok, ímhol vagyok, a népnek, amely nem nevemről neveztetett. (Ez itt az újszövetségi nép, a jelen időről szól, akik nem voltak benne Izráel első szövetségében... de az Úr megkeresni hagyta Magát, és megtaláltatta Magát velünk...) Kiterjesztettem kezeimet egész napon a pártos (akaratos, dacos, nem akaró, nyakas, mogorva) nép után, amely nem jó úton járt gondolatainak nyomán..." (Ézsaiás 65, 1-2.)
-- Gondolsz rá, hogy bennünket is BEVON ebbe a "kéz-kiterjesztő", várakozó elhívásba, amiben nem vagy passzív, hanem teszed az Ő akaratát, de nem mondasz le az emberekről, akik jelenleg ellene állnak az Ő hívásának, hanem adod, amit tudsz, teszed, amit tudsz, imádkozol, és ahol nyitottság van, ott építesz... közben... de közben vársz, és munkálod azok döntését, akik még visszatartják magukat Őtőle
-- Nem hiábavaló ez, mert Ő is ezt teszi, és az Ő oldalán állsz, és Ő jól tudja, mit tesz... Ő kimunkálja, és a megmentés munkáját teljességre viszi
-- Nem passzív módon "várakozol csak", hanem amit lehet elvégzel közben az Ő megmentő munkájában, terveiben, épülsz, építesz, cselekszel, adsz, jót teszel másokkal, de közben, mindez magvetés is egyúttal, vetés a jóért, a várakozásod során, ami része lesz annak is, hogy megmenekül, akire vársz...
-- Az imádság és az, amit közben teszel, az Úrral, az Úrért, együtt munkálkodik...
Jó lesz