Tanítványképzés (3)
Ars'poetica - az enyém is, de, ha az Úré vagy, és szereted Őt, akkor a tiéd is!
-- Azért vagyok itt a földön, hogy:
a./ Akik még nem ismerik az Úr Jézust, Őhozzá forduljanak.
b./ Ez persze nem történik meg egyik pillanatról a másikra, vagyis "előzmény nélkül", hanem egy folyamat részeként... lépésről-lépésre, úgy, hogy találkoznak olyanokkal, akik már az Úréi, és hallják a megmentés üzenetét, feltámad a kíváncsiságuk, a kívánságuk az Úr iránt, kapnak biztatást, imádkoznak értük, és egyszer csak "megpróbálják".
c./ Én azért vagyok itt (s ha felismered, hogy rólad is szó van - akkor te is azért vagy itt), hogy ez a folyamat végbemehessen az emberek életében, itt, körülöttünk!
d./ S azután, ahogy megismerték Őt, egyengetem az útjukat, hogy "barátok legyenek Jézussal". Egyre inkább megismerjék Őt, rájuk tudjon bízni az Úr dolgokat, bevonhassa őket munkáiba, terveibe...
e./ Ez az "útegyengetés" a tanítványképzés... attól fogva, hogy a frissen megtért számára lerögzítem, hogy mi történt, amikor ő az Úr Jézust befogadta, a keresztény élet első lépésein keresztül, amiket segítek neki "meglépni" (bejárni), az alapok lerakásáig, és a további "csiszolásig"... egészen addig, ameddig munkatársként él Jézussal, élete egészén át, mindennapjaiban, úgy, hogy az Úr örömmel bízhat rá feladatokat, Vele, ő úgy végzi el, hogy az nem hagy kívánnivalót maga után!
2./ Te emlékszel arra, hogy tavaly november óta újra és újra írok arról a helyről, ahová az Úr akkor bevitt engem.
-- Ez egy egészségügyi intézmény, egy utógondozói hely, ahová a kórházakból kerülnek az idős, beteg emberek, akik gyógyulásához gyakran senki nem fűz reményt, de még "élniük kell", tehát ide bekerülnek ("beteszik őket"), hogy "amíg élnek, itt legyenek"... vagyis, innen kerüljenek ki majd életük végén... vagyis, itt haljanak meg... szóval, alapvetően nem nagyon derűlátó ez az intézmény, már potenciálisan sem.
-- No, itt tért meg Tamás, testvére imádságára és itt kezdett el növekedni az Úrban, hétről-hétre, hónapról-hónapra. S erről én újra és újra beszámoltam, örömmel, egyúttal betekintést is engedve a tanítványképzés folyamatába. Emlékszel, ugye?
3./ Az a helyzet, hogy ahol tanítványok megjelennek, ott "felkavarodik az állóvíz", és "valami lesz"...
-- Mert, hogy:
a./ Mások is hallják tőlük az üzenetet, hallják a bizonyságtételt, látják az életüket, kívánatossá válik a számukra, amit látnak és hallanak, megkívánják azt...
b./ Rájönnek, hogy a "napok nem múlnak vég nélkül", és felmérik, hogy "nekik is dönteniük kell"... s ha
c./ Feltámadt hozzá a bizalom, és meg van a megfelelő közeg (s sok esetben a segítő személy - tanítvány, Isten munkatársa - megléte is feltétel), akkor
d./ Megszületik az Úr Jézus melletti döntés.
-- S akkor - ha van, aki érti, tudja az Úr tervét, felismeri az Ő munkáját, van olyan bátor és következetes, hogy tegye is azt, akkor - elindul a tanítványképzés. Mint Tamás életében is történt... a múlt pénteken is. (És, ha az Úr megsegít, a mostani pénteken is folytatódni fog ugyanez a folyamat.)
4./ Miből áll ez, mit teszünk, hogy a ránk bízottakból újszövetségi tanítvány legyen, aki végezni fogja majd az Úr munkáját, és megteszi, amit kért Tőle, hogy tennie kell, s egyre inkább megismeri Őt, hétköznapjaiban, s élete Róla való bizonyságtétellé válik.
a./ Jelen vagy
-- Megközelíthető, személyesen ott vagy, két füleddel és egy szájaddal, ami azt jelenti, hogy meghallgató módon és mindazzal az Igével, amit az Úr rád bízott, hogy átadd.
-- Ott vagy újra és újra - rendszeresség! - és ez bizalmat is támaszt, és megbízhatóságot sugall... vagyis: rád fogja bízni magát, bátran, akinek amúgy szüksége is van egy barátra, aki nem fogja cserben hagyni.
b./ Adod az Igét!
-- Olvasod vele együtt, és megbeszélitek.
-- Kérdezel, és meghallgatod, hogyan értette meg amit olvastatok. Úgy kérdezel, hogy abból az Igéből, amit most ott, együtt olvastatok, meg tudja válaszolni a kérdést.
-- Megnézitek az "újságírói kérdéseket" - Ki, hol, mikor, mit tett, s mi lett a következménye - s megnézitek, hogy: aa./ Mit mond? bb./ Mit jelent? és cc./ Mit mond ez neked személyesen, itt, és most - mit viszel el belőle, mit kell tenned!?
c./ Azután mit teszel még az Igével? Tanuljátok együtt!
-- Mindig porciózva, annyit, ami emészthető.
-- Mindig átbeszélve közben az igeverset, (mit mond, mit jelent, mit jelent a mostani időszakra).
-- Mindig ismételve az előbb tanultakat, hogy egészen az övé legyen, még, ha nem is "óriási mennyiség", de működő...
d./ Azután mit tudsz még tenni, hogy növekedjen az élete az Úrban: imádkozol!
-- Imádkozol érte, és imádkozol vele is.
-- Imádságaidban hordozod, rendszeresen, figyelve, mit mond az Úr, mert abba az irányba fogsz menni, a rád bízott tanítvánnyal kapcsolatban. Azt veszitek át, arra kérdezel rá, arról beszélgettek, abban az ügyben tanácsolod, egész odáig, hogy milyen illusztrációkat használj...
-- Imádkozni a rádbízottakért jó, és és továbblendítő dolog - mindig életet hoz, és életben tart... de imádkozni a rád bízottakkal - együtt - ez óriási lehetőség.
-- Ahogy vele imádkozol, "tanul" imádkozni, és utána, akárhová kerül, bárkik veszik is körül, ezt nem fogja elhagyni, elfelejteni, nem marad Jézus nélkül!
e./ S itt van még a "munka", amit végez Jézussal, az Ő országában.
-- "Világosság+élet=növekedés" - ez a képlet Isten országában a növekedésre... amit megértett, teszi, végzi, s így tovább is adja... s a Szentlélek jön, és végzi a felnövelés csodálatos munkáját: benne...
-- Ő fogja vezetni, és Őt fogja megismerni közben... csak engedd, hogy cselekedjen, hogy végezze, amit megértett... ne kritizáld soha, hanem biztasd a jóra, mert ha teszi, növekedni fog benne...
f./ S végül, a Te példád... amit te teszel. Ahogy te vagy. Ahogyan te reagálsz. Ahogy te végzed Isten munkáját...
-- Ez is magáért beszél
-- Az Úr "bemutatja" az Ő "mestertervét"... benned, általad, rajtad keresztül (is)
-- Biztatást jelent neki, hogy látja, te is cselekszel, te is féltél korábban cselekedni, és most már "gördülékenyen megy", akár a bizonyságtétel, akár, hogy vele együtt imádkozol, vagy, hogy kapcsolatot teremtesz, hogy előkészítsd a bizonyságtételt... bármi, amit lát!
5./ Amit az előbb felsoroltam, ez történt és történik abban az egészségügyi intézményben, ahová péntekenként bejárok. Még mielőtt újra bemegyek, tartozom vele, hogy röviden összefoglaljam, ami legutóbb történt. Miért? Mert ez is formál, ez is megerősít, ez is lendít, és ez is ösztönöz, hogy kövesd azt... a lehető legegyszerűbb módon, ahogy csak a Lélek indít!
6./ Ahogy bementem, még Tamás előtt, átsétáltam a "lányok részlegére", ahol az én korábbi "opponens" barátom tölti napjait, tudod, aki azzal kezdte, hogy "Nem kell nekünk pap! Nincs szükségünk papokra!".
-- S akinek azóta adtam már Károli Bibliát, de "lenézte" azt, mondván, hogy "unalmas", mert már "mindent ismer belőle". No, most hoztam "másikat", egy RÚF fordítást, amit tuti, hogy nem ismer.
-- Egyúttal meg kellett hallgassam - a kérdező-biztos előtt (aki közvéleménykutatást végzett az intézménnyel kapcsolatban Marika néni szobájában - úgyhogy én is oda ültem le, s így őelőtte folyt le minden beszélgetésünk) - hogy "milyen gyerekeknek való mesét" adtam neki, mint olvasnivalót... s ez már a második olvasnivaló volt, a "Kés és kereszt", hiszen az ezt megelőzőt pillanatok alatt kiolvasta, de arra azután tényleg azt mondta, hogy "gyerekmese". (Ez a "Felhők szigete" volt, amit kicseréltem a múlt héten a "Kés és kereszt"-re.)
-- A "Kés és kereszt"-re nem lehet ilyet mondani, de, ha már ez hangzott el, akkor Éva előtt - a kérdező-biztos előtt - lerögzítettem, hogy ez volt az a könyv, ami radikálisan átformálta a látásmódomat még a 80-as évek elején, amikor a jogi egyetemre jártam. Ez persze felkeltette Éva figyelmét, és még némi felvezetés után ez az értékes könyv hol landolt másutt, mint az ő kezében... s ő megígérte, hogy miután kiolvassa, visszajuttatja Marika nénin keresztül, véleményével együtt...
-- Igazság szerint megadtam neki a "Lárkisz király" c. film elérhetőségét is, és kértem a véleményét erről is, hiszen amúgy gyerekekkel (is) foglalkozik.
-- De Marika néni sem "úszta meg szárazon", mert kézcsók után (amire nagyon tudott tiltakozni, de a szívemből jött), lelkére kötöttem, hogy a szövetséget az Úr Jézussal MEGTARTJA, és BE FOGJA TÖLTENI a küldetését (amihez nem fér kétség: hogy tanítvány legyen, Jézus tanítványa itt, ezen a helyen, ahol él).
--Nem nagyon tudott tiltakozni, nem engedtem túlságosan, hanem imádságban lerögzítettem, hogy így lesz - s ez egyúttal egy áldás is volt - és közben, ahogy megszólalt, azt is lerögzítettem, hogy "Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól!" (1János 1, 9.).
-- No, ezt az utóbbi igét, ahogy elkezdtem mondani, hát Marika néni is bekapcsolódott, és együtt mondtuk. (Emlékszel, ő az, aki 10 éves korától Neszmélyen, az ottani hívők által ténylegesen HIT által fenntartott árvaházban nevelkedett, s olyan mélyen beültették a szívébe az Igét, hogy ezt ő azóta sem felejtette el... vagyis, amit elfelejtett, sorra tér vissza benne!)
-- Akkor foglaljuk csak össze, mi is történt itt, a tanítványképzés terén?
a./ Jelen voltam. Ismét. Mint korábban is. Amire ő már számít. Bármit mond is, tudja, és jól is esik neki. Személyesen keresem meg, és fejezem ki felé a szeretetemet. S ez dolgozik. Bizalmat támaszt. És lehetőséget ad neki, hogy kimondja kétségeit, és megkapja rájuk a válaszokat. Kell, hogy ez meglegyen, hogy fel tudja dolgozni az "elhagyós éveket", amikor Jézus nélkül akarta élni éveit... most NEM tudja ezt folytatni, mert a jelenlét megakadályozza őt ebben.
b./ Szerettem, és lerögzítettem a tényeket. Elmondhatta a maga ellenvetéseit - pl. az olvasnivalóról - de nem maradt annyiban, mert én is mondtam a valóságot, s megláthatta, ott a szeme előtt történt, hogy a kérdező-biztos lecsapott a könyvre, amit ő "lenézően" értékelt... s mindezt miért? Mert úgy beszéltem róla... Láthatta, hogy változik a helyzet, ha valaki a hit által szól, és képviseli Jézust a másik ember előtt... láthatta a gyakorlatban.
c./ Találkozott a megbízhatósággal, ha megígértem neki, hogy kap egy másik bibliafordítást, kapott is, és ez sem hagyja hidegen.
d./ Legrögzítettem jelenlétében, hogy mi a helyes - a szövetséget megtartjuk Jézussal - és kimondattam vele (hit által rögzítettem, s ő bekapcsolódott, még, ha az "én kedvemért is", de bekapcsolódott, kimondta), hogy ő be fogja tölteni a küldetését.
e./ Megáldottam őt ebben. Ez is lerögzítés volt, imádságban történő - amiből látta, hogy hogyan imádkozom egy ilyen helyzetben, megint megerősítette őt az imádság, az áldás ténye, és egyúttal azt is látta, hogy nem szégyellem a kérdező-biztos előtt, hogy konkrétan imádkozzam az Úr Jézushoz, őérte, vagy bármi másért.
f./ S még az Ige is ott volt, az Igeverset előhoztam, és ő bekapcsolódott, mondtuk együtt, ismételte, és az Ige pedig hat, ahogy ki van mondva hit által.
7./ Ez mind megtörtént, pedig az egész alig tartott 5-8 percig, vagy maximum 10 percig!
-- Benne volt egy csomó "elem" a tanítványképzésből, de úgy, hogy nem volt semmi merevség ebben, és sodrásával elérte a jelen levő kérdező-biztost (aki nem biztos, hogy addig valódi hívő volt, nem nyilatkozott, én pedig nem forszíroztam, csak "magától értetődőnek tekintettem", hogy a könyv jó lesz neki - rá is csapott - és hogy az, amit tettem, vonzó lesz számára, az imádsággal, a szövetség megerősítésével, az áldással együtt).
-- És még a "Lárkisz király" c. animációs film is tovább juthat általa... s ez mind, Marika néni előtt... ha észreveszi, ha nem, dolgozik benne az Úr, és tanítvánnyá teszi. (Nyilván Marika néninek is választania kell ezt, de meg fog születni a döntés, imádkozom érte, és vetek... újra és újra...)
8./ Utána tovább - Tamáshoz.
-- Nála is minden ugyanígy történt, azzal a különbséggel, hogy Tamásban nincs ellenállás.
-- Mi van benne? Hála amiatt, amit Jézus tett vele nyolc hónappal ez előtt, amikor a stroke rátört... szembesítette őt a bűneivel, és bűnbánatra vezette, s új életre, újjászületésre, és egy teljesen megújított látásmódra, alázatra, Jézus iránti elfogadásra és készségre, s vágyra, hogy megismerje Őt, egyre inkább.
-- Egy ilyen szívvel kapcsolatban öröm a tanítványképzés.
-- Kérdezem, mesél, kérdez, mesélek - most ez utóbbi történt. Őszintén érdekelte, hogy milyen terhek alatt vagyok. Meséltem... azt is, hogy milyen óriási lehetőség van előttünk, ahogy ezen a tavaszon is háromszázezernyi családba adhatunk evangéliumi ajándékot (vagyis, ha van átfedés, akkor is legalább kétszázezerbe)... "Tavaszi kirándulás", ill. "Állatkerti séta" c. ajándék kiadványt, és a legújabbat, a "Lárkisz király" c. képregényt is. (Tudod, Tamásnak két hete elmeséltem ezt a történetet, és nagyon, nagyon megérintette, azt követően meg is nézték nővérével videón, és azóta is átjárja, ahogy beszélünk róla.)
-- Elmondtam, hogy milyen anyagi terhekkel jár a misszió működése, hogy 33 év óta minden hónapot csak hit által tudtunk végigcsinálni, és hogy miken mentünk keresztül csak az elmúlt hónapban is... elmondtam, hogy "ránk zúdult" most százezernyi Képes Biblia és Bibliai színező kiadvány, amiket szintén MOST kell kijuttatnunk az ország négy vármegyéjébe... bár ezeket csak áprilisra vártuk, egyik pillanatról a másikra el kell helyezzük, és megszervezzük a kijutását ezeknek is... csak raklap számban, ha összeszámoljuk, 28 raklapnyi kiadvány... és intézmény számban, pedig lehet, hogy félezer lesz...
-- De ebből semmi sem volt "panasz", hanem teher-megosztás, ahogy "munkatársak között" szokásos - hiszen Tamás már imádkozó testvérem, akivel, amit megosztottam, imádságra osztottam meg! Együtt is imádkoztunk ezekért, és utána még imádkoztunk, konkrétan, személyesen, megemlítve a szobatársakat, a szomszédos kórtermek lakóit, az ápolókat, s az egész részleget, ahol Tamás már - mint megbeszéltük, lerögzítettük - a "jó só", a "világ világossága", a "hegyen épített város".
-- Mi is történt ekkor? Az "identitás" megerősítése, és az ennek megfelelő imádkozás, vagyis, amit a "királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép" üzenetében vettünk át, áldottuk a többieket, mert ő az, akin keresztül az Úr ezt tudja végezni.
-- És tovább is léptünk. Felolvastam neki a Filippi 1, 9-11 verseit, mert akartam, hogy tudja, hogy mi minden lehet az imádság tartalma... vagyis, amikor imádkozunk másokért, akkor mi mindent kérhetünk, vagy mi mindenre nézve áldhatjuk meg őket! Úgyhogy célirányosan olvastam az Igét Tamással, és így is beszéltük meg, rögzítettük le az imádság tartalmát.
-- Ezt a hosszabb igeszakaszt nem tanultuk meg, mert ez itt, most, a memóriáért való harc során is, sok lett volna... de átvettük, beírtuk a jelentését, és legközelebb vissza is fogunk térni rá, hogy az Övé legyen, teljesen! Imádkozni is fogjuk, legközelebb, egyenként alkalmazva mindenkire, név szerint, a környezetében!
-- Viszont tanultunk egy új igeverset is. Ez is része a tanítványképzésnek - a rendszeresség abban, amit elkezdtünk, bármi van is... tanulni Igét, ez minden napos, sőt, naponta többször is gyakorlásra hívó feladat. Úgyhogy sokszori átismétléssel megtanultuk a Példabeszédek 9, 10-et: "A bölcsességnek kezdete az Úrnak félelme, és a szentnek ismerete, az eszesség."
-- Leírtam Tamásnak, a füzetébe, hogy megmaradjon, s ha már ott volt a füzet a kezemben, hát átismételtük az összes korábbi igeverset, amit megtanultunk. Érezhetően könnyebben ment, amit már többször ismételtünk, mint amit mondjuk csak a múlt, vagy az előtti héten tanultunk meg! Ezt ő is észrevette - biztattam is a naponkénti háromszori ismétlésre. (Ezzel is tényeket rögzítettem le, ami már arra is továbbvezetés, amikor majd ő fog másokat tanítvánnyá tenni...)
-- Az elme megmozgatása és az imádság mellett lerögzítettük azt is, ami a testére vonatkozott. A gyógyulás alapigéire, (1Péter 2, 24.) újra hivatkoztam, és együtt is imádkoztunk az ő gyógyulásáért. A következő lépésekért. (Amúgy, nagyon "pozitíve" beszél a helyzetéről: "Én nem vagyok beteg, csak nem tudok járni." - és mindezt úgy, hogy én soha nem is mondtam neki ilyesmi mondatot... nem tudom, honnan vette, de tény, hogy jó a hozzáállás... és ez kaput nyit az Úr Jézus csodája előtt... s ezt mindig megerősítem, és csodálom is ebben az Urat.)
-- No, még valami hátra volt. Ami eddig hiányzott... a rendszeres igeolvasás... de hogyan tegye Tamás, amikor nem nagyon lát, hiába kapott olvasólámpát... és valahogy nehezen tér vissza az olvasás készsége. Bár, tud olvasni, az egyes megtanult igeverseket is mindig leolvassa a füzetéből, de hosszabb, apróbb betűs részeket nem fog tudni olvasni a Bibliából, egyelőre. Pedig ez szükséges... mi a teendő? Mi lehet a megoldás? Ó, hát a legjobb, ha valakit megkérünk, hogy olvasson fel neki minden nap egy egész fejezetet, amit majd meg is tudnak beszélni!
-- Nem fantasztikus? Ha találok ilyet, aki felolvas neki, megint két legyet ütünk egy csapásra...
a./ Tamás kap minden nap Igét.
b./ Berta is kap - mert őt kértem meg erre - minden nap Igét, sőt, feladatot is, amit tehet az Úrért, és Tamásért.
c./ A megbeszélés során olyan kérdések is felmerülhetnek, amit nem értenek, amire közösen nem találják meg a választ, s ezeket Berta leírja, és következő pénteken megbeszéljük! Húúú... ez az... ez aztán az igazi!
d./ Az Igét pedig Lajos bácsi is fogja hallani, aki ott fejti a rejtvényeket a szobában.
-- Megtettem. Tamással is, Bertával is megbeszéltük, s már izgatottan várom a holnapot, amikor megtudom, mi valósult meg ebből az egészből...
9./ Búcsúima, áldás, és Bertával való megbeszélés után (egy-egy simogatást, áldást kapott Sanyi bácsi is, Baba néni is - most nem volt mód közös Igetanulmányozásra, mert ahogy beérkeztem teljes "szétesés" volt, senki nem volt a társalgóban, s én nem akartam szervezéssel, összegyűjtögetősdit játszva feleslegesen múlatni az időt) - mentem tovább, egy gyors étel-áldás után, a "lányok" étkezőjében, fel az emeletre, ahol már a múlt alkalommal is megoszthattam az Igét.
-- Akkor Zákeusról olvastunk, most is kinccsel jöttem, eldöntöttem, hogy itt mindenképpen olvasunk közösen, hiszen itt nem ordít a tv és asztal körül ülnek a hölgyek (itt is hölgykoszorú veszi körül az étkezőasztalt), s készség is van a meghallgatásra.
-- Figyeltem az Úr Jézusra, mert nem tudtam, melyik igeszakasz legyen. De, ahogy ismét bemutatkoztak, (a neveket az előző hétről elfelejtettem), a "három Erzsébet" hallatán, rákérdeztem, eszükbe jut-e bibliai szereplő, akinek ugyanez volt a neve. Hát jutott... Sziszi (persze, hogy nem bibliai szereplő, de pár mondatot váltottunk róla is - a hétköznapi öröm, a mindennapi információ hozzátartozik az élethez is, a tanítványképzéshez is). Szent Erzsébet... lefixáltuk, hogy rózsák lettek a kötényében... különbséget tettünk az Ige és a legendák közt, de nem bántottam a gondolkodásmódot, hanem inkább hálát adtunk, hogy az Úr tud csodát is tenni, ha akar. A harmadik Erzsébet - végre - Keresztelő János édesanyja, Zakariás felesége is előkerült... no, itt meg is álltunk, és végigvettük az Igéből Zakariás tapasztalatát. A hit jelentőségét, s közben kis bibliai betekintést is nyertek.
-- Itt, ebben a "hölgykoszorúban" még nem kezdtünk el igeverset tanulni, de az igazságot rendszeresen lerögzítjük a megtanult igeversek kapcsán, és amikor imádkozom a végén, (egyelőre én, az ő jelenlétükben, hangosan, megáldva őket), akkor az igazságot is lerögzítem, hogy lássák, hogy tudják, hogy bevésődjön, hogy egyidejűleg lássák, hogy "lehet így is imádkozni", és ezt is megkívánják.
-- Régi történet is előkerült, Manyi néni (95) tarsolyából, aki visszaemlékezett, hogy a Szent Erzsébet templom előtt kellett elmenniük Csepel felé 56 őszén, és figyelmeztették őket, hogy ott lőnek. Lövöldözés van, ezért Manyikának teljesen le kellett húzódnia a kisbusz aljába. Visszafelé jövet, egyszerűen nem engedte ott maradni a sebesülteket a Rottenbiller utcában állni, ahogy elmentükben látta őket, hanem a sofőr húzódozása ellenében, sorra beültették őket az autóba, és személyesen elfuvarozták őket a Péterffy kórházba, ahol mindenütt, még az aulában, a földszinten, mindenhol műtött emberek feküdtek, vagy műtétre váró emberek, végig...
-- Tudod, az embereknek a régi emlékek feldolgozása is nagyon fontos, hozzátartozik a lelkük "rendbe tételéhez", s egy-egy ilyen megosztás is sokat számít... nekem is, persze, aki hallgattam, és hálás voltam, hogy betekintést nyerhettem ezekbe az értékes tapasztalatokba... és napokba. (A tanítványképzés soha nem "csak" a tanítványnak, hanem neked is áldást jelent... sokféle módon.)
-- A beszélgetést közös imádság követte - a Miatyánkot mondtuk el - ezt be fogom vezetni mindenhol, mert ezt tudják az emberek, és boldogok, hogy ezt mondhatják, hogy ezt tudják mondani... (hogy eddig erre nem jöttem rá... pedig még részletenként át is vehetjük - és fogjuk is - a Miatyánkot.)
10./ És ha hiszed, ha nem, itt még egy meglepetés várt rám.
-- A tanítványképzés során mindig számíthatsz meglepetésekre az Úr Jézustól. Vele dolgozol, együtt vagytok egy-egy élethelyzetben, és Ő egyszerűen gondoskodik róla, hogy felszínre jöjjenek dolgok, megismerj olyanokat, akiknek szükségük van rád, vagyis arra, amit hoztál, képviselsz... s meglátod az Urat dolgozni!
-- Valikához(?) mentünk be - egyik Erzsébet hozott be, s mutatott be engem - aki 100 éves, és akivel egy pillanat alatt az élet értelméről beszéltünk! Megkértem - mivel ő "igazi hívő ember" (így mutatta be nekem Erzsébet) - hogy legyen imahátteremmé, és hordozza a kincset, ami rám van bízva... és beavattam a Lárkisz király projektbe... a képregény, a film, a gyerekek és felnőttek elérésének tervébe!
-- Valika bevállalta. Tudatosan. Alig, hogy be tudtam fejezni - s talán imádkoztunk is együtt - megjött az unokája, Viktor, negyedikes fiával (aki ugye dédunokája Valikának), s velük is megosztottam a "Lárkisz-tervet". A kisfiú már be is írta telefonjába a honlap címét - www.larkiszkiraly. hu - s megígérték, megnézik együtt, s elmondják a véleményüket.
-- Nem gyönyörű, ahogy minden összekapcsolódik, együtt munkálkodik az Úr terve érdekében?
Szeretem a tanítványképzést, szeretem a menny munkáját, szeretem látni, ahogy az Úr Jézus dolgozik, végzi, amit emberek nem tudnának megtenni.
Köszönöm Uram, hogy előttem jársz, és ott vagy most is, és szólsz, és indítasz, és vezetsz, és bölccsé teszed azokat, akik nyitottak Feléd. Köszönöm, hogy Megmentőjük vagy, és az Igét eléjük adod, segíted nekik megérteni, és segítesz nekik közösségben lenni, együtt imádkozni, egymásért imádkozni, és meglátni és megismerni Téged.
Ez a Te munkád, Uram, én csak egyszerűen "vagyok" benne, és vágyom rá, hogy Te végezd, és vezess, hogy mit kell nekem tennem benne.
Köszönöm, hogy gyümölcsöt is Te teremsz, én csak "adom magam", hogy tehesd, amit Te szeretnél, és köszönöm, hogy cselekszel is. És meg fogjuk látni, mert el fogod végezni bennük, és közöttük, sőt, általuk is, a Te munkádat. Ámen.
Olvasmány:
János 15, 1-16.
2Timótheus 2, 1-2.
Máté 28, 18-20.
Márk 16, 15-20.
Apcsel 1, 4-8.
Titus 2, 11-14.
Máté 10, 7-8.
Ezek az újszövetségi tanítványság Igéi
Áldás:
Indítson, erősen indítson téged az Úr Jézus, és megbízhatóan vezessen, hogy tudd, hogy bátran tudd és tedd, amit Ő mutat, és amit Ő bízott és bíz rád hétköznapjaidban!
Legyen az Úr áldása veled, ajándékaival, Szentlelke örömével és végtelen szeretetével, az Ő Igéjével, az Ige megértésével és kibontásával, és továbbadásával, hogy amit csak Ő tud elvégezni, az végbemenjen általad, körülötted, az Ő csodájaként. Ámen.
2024. 02. 23