Szomorúság? szomorúság... szomorúság!!!
"Hát ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom, noha bántam. Mert látom, hogy az a levél, ha ideig-óráig is, megszomorított titeket. 9 Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg. Mert Isten szerint szomorodtatok meg, hogy miattunk semmiben kárt ne valljatok. 10 Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez." (2Korinthus 7, 8-10.)
1./ Megszületett egy levél, ami kemény hangon szólhatott, kibúvót nem engedett, a jövőt is határozottan felvázolta, a bűnt bűnnek mondta és leleplezte a kérlelhetetlen valóságot a korintusi testvérek előtt. ("Könnyhullatással írt levél" - ahogy a 2Korinthus 2, 4 is nevezi ezt a korábbi levelet.)
-- Nem minden levél maradt fenn nekünk ebből a levelezésből. Csak kettő az említett kb. négy levélváltásból. Persze ez nem is baj, mert a Szentlélek jól tudta, mire volt szükségünk.
-- Az utalásból tudjuk, hogy ez egy kikerülhetetlen levél volt, aki az Úrral akart járni, végig kellett gondolnia mindazt amit ott olvasott.
2./ Mihez vezetett ez a levél? "Szomorúsághoz" - lüpeó - de annyira, hogy még az apostol is elgondolkodott róla, hogy nem volt-e "sok", amit írt.
-- Van olyan, hogy utólag gondolod végig, "nem volt-e sok", amit mondtál, nem volt-e "túl kemény", vagy nem lehetett volna-e valahogy "másként"?
-- Jó, ha gondolkodsz. Mindenképpen jó. Persze, előtte is, közben is, ahogy írod (mondod), de utána is, mert így, az Úr "mégis" tud szólni, ha közben nem is hallottad volna meg. És talán még tudsz valamit tenni - helyrehozni, oldani, segíteni a befogadást, a megértést.
-- Szóval, gondolkodó emberek vagyunk, szeretjük a gondolkodást, a mi Istenünk így alkotott bennünket, és a Szentlélek is számít rá, hogy gondolkodni fogunk. A Szentlélek vezetése is szoros összefüggésben van gondolkodásunkkal. Nem ellentétes vele, egyáltalán. Ha csak a Róma 12, 1-2 üzenetét megvizsgálod, meglátod, milyen jelentősége van annak, hogy a gondolkodásmódod megújul, és képessé válsz arra, hogy megvizsgáld, mi az, ami az Úrnak kedves, ami Őelőtte tökéletes, ami valósággal jó... s így, ennek megfelelően tudsz majd dönteni, szólni, viselkedni.
-- Van, hogy az Úr jelez valamit... mi gondolkodunk, forgatjuk magunkban. Közben is tanít bennünket, és ha nem hagy nyugodni, akkor biztos lehetsz benne, hogy ott még van valami tennivaló. ne hallgattasd el, hanem hagyd, hogy szóljon hozzád.
3./ Igen, van, hogy utólag látod meg valaminek a valódi hatását, amit úgy tettél, hogy az Úrra figyeltél, majd pedig elbizonytalanodtál. Ne siess az értékítéletekkel, de tartsd mindig érzékenyen a lelkedet - szellemedet - és figyelj az Úr Jézus értékítéleteire, tanítására.
-- Pál apostol bánta "egy időre", hogy ez a levél megszomorította a korintusi testvéreket. De utána meglátta ennek a fajta szomorúságnak a jó hatását. Ezért így foglalja össze a helyzetet: "ideig-óráig" - vagyis időlegesen - szomorított meg benneteket ez a levél, és elérte a fontos hatást, azt, hogy megtérésre (bűnbánatra, Istenhez való visszafordulásra) jutottatok.
-- Ezért is mondja az Ige, hogy ne siessünk az értékítéletekkel (különösen, ha amúgy megvizsgáltuk, miközben tettünk valamit az Úr Jézussal együtt, mert sok minden utólag fog majd kiderülni...)
-- 1Korinthus 4, 1-5. Szeretem ezt az igeszakaszt.
4./ Van ilyen is, hogy "Isten szerint szomorodtatok meg"? Igen.
-- Van "világ szerint való" megszomorodás is? Igen.
-- És van Isten szerint való megszomorodás is? Igen.
-- Melyik mihez vezet? Az Isten szerinti - élethez, megtéréshez, üdvösséghez. A világ szerinti halálhoz. Azt munkálja... brrr.
-- Akkor nekünk mindig jó dolog megvizsgálni, mi, mihez vezet, mi van éppen, mi az, amivel találkozunk - saját életünkben is, a ránk bízottak életében is.
5./ Mit jelenthet ez: "hogy miattunk semmiben kárt ne valljatok"?
-- Ha "rosszul" szomorítottunk meg, akkor annak rossz hatásai okozhatnak nektek kárt.
-- Ha nem "szomorítottunk volna meg benneteket Isten szerint való megszomorodásra", akkor ezért szenvedtetek volna kárt.
-- Hajszálvékony a mezsgye. Nagyon kell figyelni a Szentlélekre.
-- Én inkább "kerülöm a megszomorítást"... de ez sem jó, ha kellene szólnom, de emberfélelem miatt, óvatoskodás miatt, halogatás miatt, és más indítékok miatt elkerülöm a konfliktustól való félelemből. nem jó...
-- Persze arra is ügyelni kell, hogy feleslegesen ne "szomorítgassunk meg" senkit. Főleg ne saját feszültségek levezetéséből, versengésből, irigységből, "beszólásból", amihez már egészen hozzászokott az ember ebben a világban. Ezek tilosak!
-- De, amikor szólsz, amikor megszomorodáshoz vezethet, amit mondasz, is óvatosnak kell lenned, mércét kell használj a Szentlélek szerint, mert nagyon el tudja rontani az ember... (Uram, kérlek, tegyél zárat a szájamra, hogy ne rontsam el a dolgokat... ne szóljak, ha az "emberi", vagy elhamarkodott, vagy nem pontosan megfogalmazott, nem kisúlyozott... de szóljak, ha kell, ha ott az idő, minden félelem nélkül! Ámen.)
6./ Mit értesz a "világ szerint" való megszomorodáson? Mire gondolsz, mik tartozhatnak ide? Mire vigyázzunk saját hétköznapjainkban, és mire ügyeljünk, mit ne váltsunk ki mások életében?
Uram, köszönöm, hogy tanítasz, vezetsz, óvsz a rossz lépésektől, Szent Szellemed által. Ámen.