Ha megtértél az Úr Jézushoz, ez azt jelentette, hogy elfordultál a régi gondolkodásmódodtól, életviteledtől. Ez a mai napra is kihat. S az egyes élethelyzeteket megtért szívvel közelíted meg. A visszafordulás, a bűnrendezés, az önmagad megalázásának készsége ott van benned.
Ebben - ahogy tapasztalom - mindig lehet növekedni. A megtérésre hívó szónak a már megtért hívő emberek életében is jelentősége van. Odamennek vissza, ahol elrontottak valamit, és ott rendezik a dolgot, bocsánatkéréssel, új kezdéssel, helyreállítással.
A "sub" a héberben azt jelenti: visszafordulás, visszamenés. Ez egy teljes fordulat. Szívben, gondolkodásban és gyakorlatilag is. Kapcsolatrendezésben is.
Hágárnak ezt mondta az Úr, amikor megtalálta a pusztában, ahova "el" ment. Azt, hogy "hová" megy, nem tudta megmondani, csak azt, hogy "el"... az Úr viszont világossá tette, hogy az ÚT visszafelé van, az elrontott dolgok elrendezéséhez, és az újrakezdéshez. Ez a megtérés üzenete.
Olvasmány: 1Mózes 16, Máté 3, Márk 1, 14-15.
A büszkeség a megtéréssel szemben azt jelenti, hogy felülről kezeled a másikat, kemény a szíved, nem akarsz változni, te "jól tudod"... te csak tudod (!), te "jobban tudod"...
Ha FB-n szólna, törölnéd. Kiejted az életedből. "nincs rá szükséged!" - ezt mondod, és mész tovább. "EZ csak ne szóljon bele..." - s kihagyod, mintha nem is létezne.
A büszkeség azt jelenti, hogy magaddal vagy eltelve, és aki nem igenel erre, azt otthagyod. A büszkeséggel nehéz szót érteni. Nehéz neki bármit is elmondani.
A büszkeséggel szemben természetesen az alázat a megoldás, de ez a büszkét még nem azonnal változtatja meg, sokszor. Várni kell. És imádkozni. És van sokszor, hogy nem egyszerű helyzeteken mész át. De ez neked - ha az alázatot választottad, és imádkozol, hogy a büszkeség a másik ember életében elmaradjon és kicserélődjön - javadra lesz. Bármilyen nehéz is...
Vannak, akiknek nem kellene annyi nehézségen átmenniük, ha Istennel járnának, ha az alázatosságnak teret engednének. Sok baj, küzdelem azért jön be az ember életébe, mert nem az alázatosság útját választja.
Az alázatosság azt jelenti, hogy "képlékeny", formálható vagy Isten előtt, tiszteled a másik embert, készen állsz arra, hogy változtass, ha felismered, hogy valami helytelen volt az életedben, bocsánatot kérj és újat kezdj. Az alázatos ember könnyebben bocsát meg, könnyebben alkalmazkodik, és könnyebben marad szelíd.
Persze az alázatosság nem azt jelenti, hogy "nincs véleményed", vagy, hogy nem képviseled a véleményedet. Az alázatosság a hogyan-ról beszél. Arról, hogyan teszed ezt...
Ha Hágár történetét megnézed, látni fogod a keménység hozzáállását, a felülről kezelést, lenézést, ami kiváltotta, hogy helyzete fokozottan megnehezedett. S utána jött az "el", a "kilépés", az "elmenekülés", ami mögött a romhalmaz maradt, hiszen valami már létrejött, amiből nem lehet "csak úgy kilépni"... lehet, hogy ez a "valami" nem túl jól jött létre, de az Úr azt mondja: rendbe kell tenni, utána lehet továbblépni. (Itt Hágár életében ez az "utána" 14 év múlva következett be.)
1Mózes 16 és Máté 3 jelenthet hátteret, sőt, nekünk, újszövetségi embereknek itt van az Efézus 4, 17-30 is.