Segítőkész...
„A pásztorok is odamentek és elűzték őket. Mózes pedig felkelt és segítséggel lett nekik és megitatta juhaikat.” (2Mózes 2, 17.)
-- Szeretem, hogy Mózes segítőkész.
-- Nem hagyta szó nélkül azt sem, amikor egy egyiptomi bántotta népe fiait. Elintézte úgy, ahogy tanulta a fáraó udvarában, vagy, ahogy épp a szívében volt. Nem vitt előre a dolog, kitudódott és menekülnie kellett.
-- De amilyen helyzet jött is létre, a szíve, a lelkülete, a jelleme, olyan maradt az üldözöttség idején is. Látta, hogy szükség van a segítségére, és megadta. Szeretett, és segített. Ilyen volt.
-- "Jása" (héb) – a szabadítás igéje. Ahogy az Úr Jézust is nevezik: “Szabadító”. Mózes is szabadítóként lépett fel a maga korában, a maga lehetőségei között. De ezt tanulnia is kellett.
-- A tanulás ideje nem mindig olyan körülmények közt következik be, mint ahogy mi elképzelnénk, vagy szeretnénk… de bekövetkezik... ha szeretjük az Urat.
Mit tanít nekünk?
a./ Azt is, hogy ne gyorsalkodjunk.
b./ Azt is, hogy mindig legyünk készségesek a jóra, a segítésre, a felemelésre, ahol és amikor csak tehetjük.
c./ Azt is, hogy ha elrontunk bármit is, hozhatjuk az Úr Jézus elé, és várhatjuk bizalommal, hogy Ő segít, hogy helyreállítás legyen, és továbblépés - még a kudarc is segíthet a továbblépésben, lehetőséget adhat, ha szereted az Urat, és bízol Benne, és készséges vagy az engedelmességre és a tanulásra, Tőle
d./ És azt, hogy az Úr Jézus szabadító, és készséges, és Vele mindig lehet győzni, lehet tovább lépni, van helyreállítás, és van értékes jövőnk.
Olvasmány:
2Mózes 2-3-4