Rendületlenül...
Erről a kifejezésről a Szózat jut eszembe: "Hazádnak rendületlenül légy híve, ó magyar..."
A sok nehézség, a sok elcsábítás, a sok kilátástalanság között is, maradj meg abban, amiben születtél, maradj ott, ahová születtél, marajd meg annak, akinek születtél. Ez az üzenete.
Ugyanakkor, sokszor icipici dolgokban is rendíthetetlennek kell lennünk... ígéreteinket betartjuk, ha számítanak ránk, nem lépünk vissza, ha kényelmesebb lenne valami mást tenni, vagy határidők szorítanak, vagy "bárki más is abbahagyná" - de megmaradsz abban, amit elkezdtél, ahol várnak, amire ígéretet tettél.
Ez jellemkérdés - és ez a jellem, a hűséges ember jelleme - és ha Jézussal akarsz járni, ha az Övé akarsz maradni, akkor ez kikerülhetetlen az életedben. (És persze az enyémben is.)
Ezt is tanuljuk.
Tanuljuk Tamással, aki november második felében lett az Úré, két stroke után van felépülőben - bár ez nem mindig látszik meg rajta (mármint a felépülési irány) - és most az állhatatosság útját járjuk.
-- Tanuljuk az Igét.
-- Megbombázott memóriával, fél kézzel tartott papírokkal, állandóan zakatoló kórházi környezetben, javuló, illetve javulásra váró szemekkel... ez nem egyszerű.
-- De nem adjuk fel.
S tudod hogyan lehet tanulni az Igét?
Hát igen: ismétléssel.
-- Úgyhogy ma is átismételtük az összes eddig tanultakat... Róma 5, 9. 1Korinthus 1, 9. Róma 10, 10. 1Sámuel 30, 6. (Ez ment a legkevésbé). Zsidó 13, 8. 1János 3, 8. Ugye, hogy győzelmi Igék?
-- S ma hozzá is vettünk egyet: 1Péter 2, 9.
"Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok..." - eddig vettük először. És értelmeztünk mindent:
-- Mit jelent, hogy "választott" - s megláttuk, hogy a korábbi "választott nép" mellé, beválasztottak bennünket is. Mint egy "castingon", vagy egyetemi felvételin - csakhogy, itt nem a mi "teljesítményünkről" volt szó, hanem pusztán szeretet alapján "kerültünk be", mert a Kereszten elhangzott ez az "Elvégeztetett", amiben mi is benne voltunk, az átkok alóli kiváltás, a megmentő áldás is benne volt... szóval, mireánk is kihatott!
-- Mi is "választottak" lettünk? Igen. Nem csak a "korábbiak" (Izráel népe), hanem mi is, akik "nem szeretettek" voltunk, és "nem népem"... mostanra már választott nemzetség lettünk.
-- Ez "identitási kérdés"? Igen - innentől ide sorolod magad!
-- És mit jelent a "királyi papság"? Hát azt, hogy a királyhoz tartozunk, családtagokká lettünk, mivel befogadtuk Őt - az Úr Jézust - és így életet kaptunk Tőle, méghozzá az Ő saját életét, vagyis, királyi életet... családtagok, a királyi család tagjai lettünk! Királyfiak és királylányok...
-- Királyi papság? Igen. Mert, hogy küldetéssel lettünk fiaivá, mégpedig azzal a küldetéssel, amivel az Ószövetségi papok éltek akkoriban:
a./ Közbenjárás - könyörgés - Isten előtt a népért (akiket csak rád helyez az Úr).
b./ Az Úr képviselete, az Ige meghirdetése, ill. az Ige mindenek fölé emelése, és helyes magyarázata... ez ugyanúgy a papság feladata volt. Ez tartotta helyes irányban a népet.
c./ Az áldás. Ahogy az Ószövetségben 4Mózes 6, 24-27 között megtalálod az áldást úgy, ahogy az Úr mondta, s ebben azt olvasod, hogy "így tegyék az én nevemet az Izráelre". Ez az áldás. A mennyei jóindulat, a mennyből kapott ígéretek, személyes jelenlét kimondása, méghozzá "legyen-jelleggel", a jövendő megvalósulás kimondásával, úgy hogy ez egy harci fegyver is az ellenség sok átokmondásával, rezignációt szülő lelombozó kijelentésével szemben!
-- Úgyhogy, a királyi papság is ezt teszi, könyörög, közbenjár, esedezik a környezetéért, a körülötte élőkért, hívőkért és nem hívőkért, a gyülekezetéért, a misszióért, a megtérésekért, és a felépülésekért, képviseli, hirdeti és újra és újra odateszi az Igét, s áld, áld, áld és áld... bármilyenek is az emberek... adja és adja az áldást...
-- Kinek, ki felé? Hát azok felé, akik körülöttünk vannak.. hívők és nem hívők akikkel csak találkozunk. Áldottak vagyunk, áldást örököltünk és áldást továbbítunk. Egész életünkkel - segítségünkkel is, fizikai és anyagi támogatásunkkal... mindennel.
No, mindezt lerögzítettük, és megkérdeztem, hogy mi lenne, ha a két Lajost minden nap megáldanánk. Ő ott bent, én itthon... de megnyúlt ábrázattal mondta, elhűlve, hogy ez "csak a lelkészek feladata"... s ránéztem, idéztem az imént megtanult Igét, és Tamás megállt, egy pillanatra, mint egy mély beszélgetésben, és rám mosolygott... igen, értem...
-- Utána gyakorlatba tettük. Igaz, csak elmenésemkor, de megtettük. És lefixáltuk, hogy NÉV szerint közben jár Tamás mindenkiért, a nővérekért is, a mufurckáért is... kimondja a jót, a mennyeit, és a jövő-építőt... egy "legyen-nel", és egy erőteljes "Ámennel".
Tamással tanultunk, majd hirtelen a "mufurc nővér" odajött, hogy nem akar zavarni, de két másik osztályra is menjek megáldani az ebédet. S mondta, melyikekre. (Állítólag ott is várnak.)
-- Hát mentem.
--Az első, a szomszédban volt, a hölgyek osztályán. Ahogy először megkaptam a "Nem kérünk papot!" - felkiáltást.
-- Most is megszólalt ez a drága "Hamari Marika", de nem hagytam magam, kis vidámsággal elütve, hamar mondtam az Úr jelenlétét, imádságban. S végül is letelepedtem Marika mellé, és csevegtünk - visszaadta a "Felhők szigetét", egy pillanat alatt kiolvasta, de "gyerekeknek való regény" - állapította meg. Joggal. Tényleg az. Cserébe megkapta a "Kés és kereszt"-et, amit Tamástól kértem kölcsön. És vinnem kell neki egy RÚF-ot, mert a Károlit nehéznek tartja.
-- Hát, "ezért" vagyok... úgyhogy viszem az újfordítást, és nem mondok le arról, hogy ő még ott igét fog hirdetni.
A harmadik osztályon eddig még nem jártam.
-- Hölgyek fogadtak ott is, de kedvesen.
-- Hálásak voltak, hogy megáldottam ételüket - vagyis egészségükre áldottam meg az ebédet, hiszen már túl voltak rajta.
-- Örültek, hogy közéjük telepedtem, és még az Igét is szeretettel hallgatták... bár a tévé közben egy horvát sorozatot zengett (minden lehalkítási kérésem ellenére, csak maradt még így is hangja) - de Zákeus a közelünkbe került. Pontosabban az Úr Jézus, Aki szeret, szerette Zákeust is, és ismer bennünket.
-- Megkérdeztem: vajon ők - és akkor név szerint kérdeztem őket (így tudtam meg a nevüket) - felmásztak volna erre a fára, hogy "lássák Jézust"? És mindannyian, kivétel nélkül, azt válaszolták, hogy igen.
-- Ezek után egyértelmű volt, hogy mi mindannyian egy táborba tartozunk - s ebbéli örömömet ki is fejtettem nekik - úgyhogy imáságot ajánlottam. S meg is tettük. A Miatyánk-részt hangos szóval jutalmazták - a magunk szavaival történő imádság még várat magára... de nem adjuk fel... ugye?
Annyi, de annyi minden történt az én kis két órámban, hogy felsorolni sem győzöm...
-- Még egy frissen épült ház megszentelésére is kaptam meghívást... (nem utasítottam el, hogyan tudhatod előre, nem lehet-e itt is hirdetni az Igét, és képviselni az Úr Jézust - fix, hogy lehet...)
-- A végén meggazdagodva haladtunk tovább a nappal...
Már autóztam hazafelé, amikor telefon talált meg, és meghívást kaptam a Blahához, hogy ott imádkozzak együtt egy atyai barátommal, aki épp egy német hölgyet lelkigondoz, és úgy érzi, lelki gyógyításra van szükség.
-- Én egyszer, régen elhatároztam, hogy "ha hívnak, megyek" (hacsak valamiért nincs kizárva). Úgyhogy megbeszéltem telefonon Annával, s mentem. (Ennyivel később értem haza a budapesti bábkonferencia előtt, de benne volt ez most a pakliban.)
-- Amikor odaértem (közben két kincset érő telefonhívás is volt, ami szintén jövő-építő, lelkigondozó, megerősítő volt), röviden megismerkedtünk. Némi tolmácsolással, illetve gyenge angolsággal... s rákérdeztem: az Úr Jézust szereti-e, és mennyire adta oda az életét.
-- Érdekes választ kaptam: "kapcsolatról" beszélt, és érzésekről.
-- Én megosztottam vele, hogy a hölgyektől mit kérdeztem a kórházi részlegben: "felmásztak volna-e, hogy lássák az Úr Jézust"? Őt is megkérdeztem, s a válasza ez volt: "A kapcsolatért felmásztam volna."
-- Amikor kiderült, hogy adni nem adná az életét az Úr Jézusnak, még egy példát osztottam meg vele: azt, amikor még kerestem az Urat, és megkértem, napról-napra, hogy "Ha Ő tényleg van, és ha Ő tényleg szeret engem, és ismer, személyesen, és tényleg van egy jó terve az életemre, akkor kérem, hogy győzzön meg engem, és akkor Neki adom az életemet."
-- Elmeséltem, és érezhető volt, hogy "paprikázódik"... élesebbé váltak szavai, és a végén átment teljes támadásba... érdekes volt hallgatni német nyelven, néha angolul, és látni, hogy ez a korábban kedves(nek kinéző) színésznő, hogy vált egy pillanat alatt sértett, és "kényszerítést átélő" hölgybe... akit "megbántott", amit mondtunk... mintha azt mondtuk volna, hogy " ő rossz"...
-- Úgyhogy, itt nem volt szó áldásról, belső gyógyulási imádságról, hanem egyszerűen csak néztem, hogy a "belső tartalmak" hogyan tudnak így színt váltani egy pillanat alatt... a "szende" kedves viselkedésből, egy pillanat alatt agresszív, támadást magának kikérő, és fenyegető kommunikációba. Vette a kabátját, táskáját, és jelezte, hogy most indul (én nem ijedtem meg, de barátom kérlelőre fogta a dolgot, és mindent megtett volna, hogy megáldjuk... én éreztem, hogy itt egyáltalán nem erről van szó... egy szellemi konfliktusba kerültünk, és "belső tartalmaink" ütköztek össze... a Szentlélek kedves jelenléte, Isten szeretete és igazsága - kontra az ottani vallásos és egoista gonosz szellemek...)
-- Úgyhogy, miután meghallgattam, lerögzítettem, hogy ha akar, mehet tovább az útján, én nem erőltetem, hogy itt most "áldás legyen" (mert, hogy "Jézus nélkül", illetve, anélkül "elfogadta volna", hogy képviseljük a János 14, 6-ot, azt, hogy "senki sem mehet az Atyához" nála nélkül...)
-- A menny világosan jelen volt, és a hamis szellemek beleütköztek. Ennyi... és én elbúcsúztam - a Budapesti Bábmissziós Konferencia ennél fontosabb volt.
Olyan jó tanítványként élni, és Jézussal járni.
-- Hazafelé visszatértem az előző telefonhíváshoz, és másik barátommal arról beszéltünk, hogy mit tesz az ember, ha bizonytalan abban, hogy "valamit tud tenni" Isten országában?
-- Először is, a "kicsi dolgokat" megteszi. A "piciket", amik előtte vannak, amikre az Úr hívja, és ha enged bennük, akkor az Úr mégis cselekszik - ha "picinek" is tűnnek - és ezt már senki nem veheti el tőlünk! Lehet, hogy nincs "nagy" látszata, lehet, hogy senki nem "jegyzi", de megvalósult, és engedtünk bennük, és ez már önmagában is győzelem. Jó érzés, és biztonság arra a napra, hogy nem volt értelmetlen és üres...
-- Másodszor, amikor elvesztettem a kilencvenes évek elején, övön aluli csapások közepette több, mint száz embert a gyülekezetből, akik itt tértek meg, itt kaptak alapozást, itt keresztelkedtek meg, itt nyertek Szentlélekkeresztséget, itt nyertek iránymutatást az elhívásukra, itt kezdtek kibontakozni ajándékaik, itt álltak irányba, s nyertek társat is többen, közülük, sőt, itt kaptak jegyesfelkészítést, és az Úr Jézus azért küldte ide őket, hogy ennek a gyülekezetnek az oszlopai lehessenek, és a misszió itt, ezen a helyen tovább erősödhessen - szóval, amikor ezt átéltem, eldőlt bennem, hogy olyan helyre fogok vetni, ahonnan az ördög nem veheti el: a gyerekek életébe!
-- És meg is tettem. 33 éves a Palánta, s ennek az időszaknak a gyümölcseként, meg nem tudjuk számolni, mennyi, de mennyi gyermek hallhatta az Evangéliumot. Szóval: FIX, biztos helyre vetni... ez a második válaszom.
-- Harmadszor, több vasat tartok a tűzben... mindig. Ha az egyik területen nincs győzelem, vagy nem látszik, vagy még több időt vesz igénybe, akkor a másik területen bekövetkezik. És, ha még ott sem, akkor jön a harmadik terület... mindig egyszerre többet... úgy, hogy amit teszünk, mindegyik helyen teljes legyen, amennyire lehetséges. Ilyen területek pl. most, itt, ebben a mostani, tavaszi időszakban: Tavaszi kirándulás (iskolai ajándék a 6 éveseknek), Állatkerti séta (óvodai ballagó ajándék, szintén a 6 éveseknek), Lárkisz király (képregény és film - az ötödikeseknek, vagyis, a 10 éveseknek). Ezek már csomagolva, illetve csomagolás alatt, vagy nyomtatás alatt várják a kiszállítást az OKH útján. De emellett itt a húsvéti bábmissziós időszak - országosan is (OBM) és Budapesten is - BBM ... a mai konferenciával. De ezek mellett még itt a Boldogságkeresők program, s a Képes Biblia ajándékozó program, az Éveleji Élet-Hullámok misszió, a kórházmisszió, és minden olyan üzenet, amit ide, a FB-ra kiteszek, vagy amit megosztok videón, pl. a Római levél bibliaiskola, és a többi, amit az Úr ad. több vas a tűzben... ha az egyikkel bármi baj lenne, ott a másik... "Reggel vesd el a te magodat, és este se pihentesd kezedet; mert nem tudod, melyik jobb, ez-e vagy amaz, vagy ha mind a kettő jó lesz egyszersmind." (Prédikátor 11, 6.)
-- Melyik jobb? Honnan tudod előre... mind a kettő (mindegyik) jó lesz...
Rendületlenül... akár jónak néz ki, akár pillanatnyilag inkább harccal jár... de tesszük, végezzük, és nem hátrálunk meg. Ez az Úr Jézus iránya, útmutatása és megerősítése. Ma is, holnap is, minden nap, ameddig itt lehetünk... a kapukat látjuk, és nem az ellenséget, bármilyen "sok" legyen is az... (1Korinthus 16, 9.)
Nyugodjon meg rajtad a kedves Szentlélek, és nyugtasson meg téged is, hogy tedd azt, amit Ő eléd hoz, bármilyen "pici" legyen is az, és ne engedj a visszatántorításnak, hanem több vasat tarts a tűzben, és vess oda, ahonnan az ellenség sem tudja visszalopni többé. Jézus Krisztus nevében. Legyen áldás rajtad, legyen áldás munkádon, legyen áldás kedves tanítványi életeden. Ámen. Ámen. Ámen.
Ui:
Igen, a honlapok, és a YT-ra kitett palántás filmek, bábfilmek, énektanítások, mesék, történetek, hanganyagok is ilyen "vasat" jelentenek. Kitettük, és végzik a munkájukat, ha jelenleg még "piciben" is... de vannak, és az Úrnak lehetőséget jelentenek, odahozhatja az embereket...
Ui/2:
Igen, ha úgy érzed, hogy most támogatnod kell ezt a munkát, a Palántáét, akkor most engedj ennek, mert most nagyon időszerű... így, amikor már itt az idő, hogy a fizetéseket kiadjuk, és rögvest utána már a járulékok befizetésének ideje is elérkezett... s a számlák is rohanvást követik egymást... az Úr tart meg bennünket, és ebben ott van a Te támogatásod is... mert mi együtt látjuk meg a csodát, a mi Urunk csodáját... a megmentő, megtartó csodát is, és azt, hogy eléri az Evangélium a gyerekeket és a felnőtteket...
Köszönöm...
A honlapon a Támogatás menüpont alatt minden info-t megtalálsz - picit keresned kell, de, ha az Úr indított, akkor megtalálod... www.palantamisszio. hu
2024. 02. 10