Pirulák...
Csütörtökön vennem kellett valamit a Patikában. Az egyik helyen óriási sor állt, Anna telefonon javasolta a másik helyet, ahová amúgy többször is elment, ahol szombaton is nyitva vannak, s ami közel is van hozzánk. Átmentem oda.
-- Beléptem, s valóban én voltam az egyetlen vevő. A két hölgyre néztem, és megköszöntem, hogy "vannak", hogy itt vannak "nekünk", és hogy még szombaton is nyitva állnak... jól esett nekik.
-- A húsz darabos Algopirin és a többi dolog rendelkezésre állt, s miközben megkaptam, s fizettem, említettem, hogy a végén még fogok kérni valamit, amivel biztos, hogy nem rendelkeznek...
-- Eljutottunk erre a pillanatra is. Hálás voltam, hogy egyedül lehetek vevőként, és a két hölgy odafigyel, amikor kérdezem őket: Van-e "becsületesség-pirulájuk"? Amitől becsületesek lesznek az emberek? (Néznek, nagy komolyan.) Van-e "hűség-poruk", amit csak fel kell oldani, és bevenni, s utána hűség költözik a szívekbe? (Értik, amiről beszélek, néznek.) Van-e "bizalom-kapszulájuk", vagy "szeretet-cseppjük", amitől megváltoznak a kapcsolatok? S hozzátettem: tudom, hogy nincs, ilyen nem létezik. De vajon, akkor mit lehet tenni?
-- Aki előtt álltam, teljesen komolyan néz rám, és néha rápillantva kolléganőjére, így válaszol: "Ezeket itt nem lehet kapni. Nem lehet gyógyszer formájában megvásárolni. Ezeket... (ahogy kérdőn nézek rá, folytatja)... a családból kaphatja meg az ember. A családból tudja átvenni."
-- Én tovább kérdeztem: "Igen, a család az nagyon jó... ha valaki olyan szerencsés, hogy ilyen családja van. És akinek nincs? De mégis szeretné ezeket? És nincs honnan megkapja, születésétől fogva... de szeretné, és kész rá? (Mert egy mondattal közben azt mondta, hogy "aki nem akarja, azon nem lehet segíteni"...)
-- Egymásra néztek, de nem volt válasz. És akkor elkezdtem mesélni. Arról, hogy mi "csöppenként" adjuk ezeket a gyerekeknek, a Palánta Gyermek-és Ifjúsági Misszió bábelőadásai, Boldogságkeresők programja, és minden megmozdulása segítségével. Csöppenként, mint a "gyógyuláshoz" szükséges "elemeket"... az üzenetet, a "jó hírt", ami reménységet ad, és lehetőséget, hogy megszülethessen a szívükben mindaz, amit az előbb kérdeztem. Persze, hogy nem gyógyszer formájában kapja meg az ember, hanem üzenet formájában, "igazság-cseppek" formájában, amik "beépülnek", s végzik bent a munkájukat.
-- Értették, miről beszélek. Sőt... elkezdtek kérdezgetni... hogy óvodákba is megyünk? Iskolákba is? És hasonlókat. Olyan volt, mintha picit már hallottak volna rólunk... s akkor elővettem a Lárkisz király c. képregényt. Elmeséltem, hogy a történet hangjátékon 43 perces, feleségem készítette, és volt hozzá összesen 90 db. kép. Ebből "kellett volna" rajzfilmet csinálnia 18 éves fiamnak, s nem hátrált meg. Egy év munkája van benne - de ez a film most már elérhető. És pontosan ezekről van benne szó. És "csöppenként" ezeket az igazságokat ülteti be a gyerekek és tizenévesek - sőt, a felnőttek - szívébe is. Amikről az előbb kérdeztem őket.
-- Elmosolyodtak, s amikor a QR-kódot le akarta fényképezni beszélgető társam, mondtam neki, hogy az egész képregény az övé. Az ő ajándéka. (Egy darab volt csak nálam, de gondoltam, jó helyre kerül, megbeszélik, ki nézi meg, és utána cserélnek. A film pedig elérhető mindenkinek a honlapon... és úgyis az a lényeg, illetve a hanganyag, amit a film hordoz... hiszen az "igazság-csöppeket" azon keresztül nyerik meg.)
Olyan jó volt a valóságról beszélni, és úgy, hogy közben megértették, ők is részesei ennek, és résztvevői lehetnek a megmentő továbbadásnak.
-- Kiderült, valamikor az évek során valaki felhívta, talán támogatáskéréssel, és mesélt nekik a Palánta Gyermek-és Ifjúsági Misszióról. Innen volt nekik ismerős.
-- Ha az Isten velünk - kicsoda ellenünk? Ez a mi egyetlen lehetőségünk!
Légy áldott, kedves Olvasó, legyen áldás mindazon, amit teszel, és vegyen körül Téged az Úr Jézus az Ő mennyei védelmével és ellátásával. És bennünket is. Ámen.
2024. Június 22.