Öröm (1)
Tudok aludni!
1./ És ez öröm. Ahányszor felébredek reggel, mindig hála tölt el, hogy az Úr adott megerősítő, felüdítő álmot. Ahogy beágyazok, közben is hálát adok az Úr Jézusnak, hogy olyan jó, hogy van alvás, hogy tudok aludni, és persze, hogy olyan jó Vele ébredni és az egész napot elkezdeni!
Van egy igevers is, ami eszembe jut ezzel kapcsolatban...
Kitalálod melyik? Semmi "extra", a legegyszerűbb...
Majd mindjárt leírom... csak előtte megosztom veled:
2./ Tegnap meséltem valakinek azokról a dolgokról, amiken az elmúlt három hónapban átmentünk a Palántában, és azokról, amikben most vagyunk
-- Te tudod, ha néha ránézel az oldalamra - iskolák, óvodák ezrei kapták meg a gyerekek számára az ajándékokat, Tavaszi kirándulás, Állatkerti séta, Lárkisz király... tényleg százezernyi család, vagy több...
-- Sőt, a pedagógusok számára is adtunk, amit csak bírtunk - gazdagság volt ebben is... négyezernyi intézmény - imádsággal kísértük küldeményeinket...
-- S mindezek mögött a rengeteg szervezés, a szeretett és hűséges önkéntes harcosok - OKH-s segítők... és a Palántás munkatársak...
-- És most, a "ránk zúduló" Képes Biblia és egyéb áldott kiadványok (minden túlzás nélkül) százezer számra, amiket 140 pályázónak most kell továbbadnunk, és ezen felül négy vármegyében kifuttatnunk minden készséges óvodának, összes óvodásuk számára, ahol csak a tavaly őszi letelefonálás során nyitottság mutatkozott...
-- Már nem tudom mi mindent tudtam elmesélni (készséggel hallgatta), amikor végül ennyit kérdezett: "S hogy alszol éjjel?"
-- És akkor eltöltött a hála, ahogy eszembe jutottak az estéim (az elmúlt héten két éjjelbe nyúló este is), és az elalvásaim...
"Békességben fekszem le, és 'legott' elaluszom, mert Te Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást. (Zsoltárok 4, 9.)
-- Kérdező barátom arra gondolt, hogy "teli van a fejem mindennel, amit meg kell oldani", és "ezek ott nyüzsögnek gondolataimban", hát akkor "hogy lehet így elaludni"?
-- A kérdés jogos - csak egy nagyon fontos: "Igen, én benne vagyok sok mindenben, és mindig jutnak eszembe újabb gondolatok is - főleg, ha adok időt az Úrnak, és ha imádkozom - de mindezeket az Úrral együtt teszem, és Vele együtt 'hordom ki' (sőt, a terheit is vissza-visszaviszem Őhozzá, mert máshová nem is tudom vinni... ki tudná felvenni ezeket?) - úgyhogy végülis 'visszakerülnek Őreá', ahogy az Ige mondja: 'Vessed az Úrra a te terhedet, Ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz'... (Zsoltárok 55, 23.) - szóval végülis az elalvással nincs gondom..."
-- Hálás vagyok azért, hogy amikor lefekszem, kezembe veszek egy könyvet, és elolvasok belőle néhány oldalt (ha ennyire még van erőm, figyelmem - bár ezeket a pillanatokat is nagyon várom, mert ezek a könyvek nagyon lassan 'olvasódnak ki', hiszen egy-két oldal napi haladással sokáig tartanak), és ahogy 'elbóbiskolok', már nem erőltetem tovább, hanem leteszem, s átadom magam az üdítő álomnak.
-- Egyszerűen jó az én Urammal együtt lefeküdni és elaludni... jó... és öröm...
3./ Észrevetted közben az igeverset, amit az elején ígértem neked?
-- "Békességben fekszem le, és 'legott' elaluszom, mert Te Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást. (Zsoltárok 4, 9.)
-- A legtöbb fordításban ez a "legott" kimarad, még utalás szinten sincs ott. Én nem tudom, hogy Károli Gáspár hogyan kapta el ezeket az üzeneteket, amik "sütnek" az eredeti szövegből, bár szó szerint nincsenek benne leírva, de szólnak, és közel hozzák azt, amit az Ige leírója mondani akart.
-- Az újonnan revideált Károli (URK) fordításban egy pici "és"-sel és "is"-sel fejezi ki ugyanezt: "Békességben fekszem le, és el is alszom..."
-- A RUF is így hozza... "el is alszom" (szinte kívánkozik is ide, hozzá, hogy "nyomban"... de, hát az eredetiben nincs ott, a fordító sem tette hozzá, csak utalt rá ezzel az "és"-sel és "is"-sel... milyen jó, hogy Károliban ott olvasom ezt a "legott" szót... vagyis a "nyomban"-t).
4./ "Békességben fekszem le, és 'legott' elaluszom, mert Te Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást. (Zsoltárok 4, 9.)
-- Hogy is van ez? Mitől alszom el "legott", ahogy csak leteszem a fejem? Hát attól, hogy Te adsz nekem bátorságos (biztonságos, elrejtett, oltalomban levő, védett) helyzetet...
--Lehet, hogy az ember "üldözési helyzetben" van, mint most ebben a Zsoltárban is olvasod, Dávid mondja el a sorok között... lehet, hogy "nem a legkellemesebb", amit éppen átél, bármi más szívesebben választana - de, ha az Ura ott van vele, ebben a helyzetben is, akkor békesség lesz benne, és biztonságban éli az életét... (persze, hogy a hit által, ami "nem a láthatókra néz, hanem a láthatatlanokra"), a bizalom alapján...
-- Hálát adunk a korszakunkért, minden szomorú és kiábrándító volta ellenére, azért, hogy a mi országunk már sok évtizede nem látott háborút határai között... és azt mondjuk: "Urunk, kérjük a békét, kérjük a kibontakozást, kérjük, hogy az Evangélium elérje a teljes felnövekvő generációt, és mindazokat, akik itt élnek határaink között, sőt, a teljes Kárpát-medencében, sőt, a Nyugatra került magyarokat is... mindazzal, amit Te tudsz nekik megadni..." - és közben tudjuk, hogy "bármi lenne is", egy valami biztos marad, és ez a mi biztonságunk alapja: Jézus Krisztus tegnap, ma és örökké ugyanaz... Ő a mi biztonságunk...
-- S ez a Zsoltár erről beszél... "Békességben fekszem le, és 'legott' elaluszom, mert Te Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást. (Zsoltárok 4, 9.)
5./ Az elmúlt időszakban az istentiszteleteken újra és újra az örömről beszélek.
-- "Nem jutok a végére" - nem csak azért, mert mások is szólnak bőven (hála legyen az Úrnak, van "fellege" a bizonyságtételeknek, istentiszteletről-istentiszteletre), hanem azért is, mert gazdag ez a terület, és minél többet gondolkodom róla, annál gazdagabbnak látom.
-- A múlt héten végülis nem tudtam elmondani, amivel készültem, de az öröm egyik forrásáról, a mennyei öröm kincsének egyik "begyűjtő helyéről" szóltam volna - arról, hogy a megértett Igék, a mennyből jövő "kijelentett szó", a személyes üzenet, amit az Igéből megértünk, örömünk forrása. Egyik forrása, a sok más között, amiről már beszéltem...
-- És most, ezt a fenti Igét is megosztottam veled, az örömöm egyik forrását:
"Békességben fekszem le, és 'legott' elaluszom, mert Te Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást. (Zsoltárok 4, 9.)
Uram, köszönöm a Te beszédedet. A megelevenedő, közel kerülő Igét, az élő igéket, amiket Te adsz, amikkel megajándékozol, engem is, és környezetemet, ahogy megoszthatom ezeket.
Köszönöm, hogy Te nem "néma" Isten vagy, hanem szólsz, adod az Igét, és az Ige beíródik a szívembe, elkísér, és újra és újra megszólít, és biztat, és irányba állít, és megerősít a jóban, megelevenít, lendületet ad, megörvendeztet, és Hozzád kapcsol.
Köszönöm Neked, Uram. Ámen.
2024. Április 27