Odaadás - Neki...
"El lehetett volna adni 300 ezüst pénzért, és odaadni a szegényeknek" - mondták egymás közt a tanítványok, némiképpen zúgolódva az "asszony pazarlásán". (MárK 14 eleje.)
De az Úr Jézus másként látta.
Azt mondta nekik: "szegények mindig lesznek veletek - de én nem mindig leszek itt..." és hozzátette, hogy ez az asszony "elkapott" valamit, megértett valamit, és úgy, hogy nem is tudta, egy valós szükséget töltött be Isten országában. "Megkente az Úr Jézus testét a temetésre" - mert, hogy a temetés olyan gyorsan fog bekövetkezni, hogy ott nem lesz mód semmiféle olajjal való megkenésre.
Szóval: ez az asszony valamit tett Jézusért. Olyat, amit más nem nagyon tett volna meg. És miközben tette, megkapta érte a "magáét" a tanítványoktól (a környezetétől - az értetlen emberektől). De az Úr Jézus látta és a menny szempontjából értékelte, amit tett.
Nekem megéri.
És csak ez éri meg.
Nem fogom megadni magam az emberek kritikájának, hogy "mire lehetett volna még költeni", vagy "mit lehetett volna megtenni belőle" - ha egyszer odaadhatom az Úr Jézusnak, akkor az Ő értékelése fog számítani. Ha "eltrafáltam", ha "beletaláltam", és a legjobbat tettem azzal, amim volt, van, vagy lesz, akkor mit számít, hogy lesznek, akik kritizálnak érte?
Uram, a Te értékítéleted számít. És megértettem, hogy drága dolog felismerni és betölteni a Te akaratodat. De mindig megéri - és csak ez éri meg. Uram, vezess, kérlek, indíts, és nyerj meg a jóra, a helyesre, az egyedül helyesre, hogy azt csináljam, pont azt, amit Te szeretnél, akkor, amikor Te szeretnéd. Ámen.
Most háború van. És a hírekben gazdasági riogatások hangzanak el. Az emberek félnek. Van, aki útlevelet vált ki a kisgyermeke számára, hogy készenlétben legyen, ha menni kell.
Mi pedig csomagolunk. Ajándékokat a gyerekeknek. És a pedagógusoknak. Megyéről-megyére, csomagról-csomagra. Ma is ezt tettük.
Az ember fel sem fogja, mennyi sok, amikor ezer kisgyermek számára készít össze evangéliumi hangzóanyagot, és a hozzájuk tartozó pedagógusok számára értékes könyveket, folyóiratot. Sok, sok, sok...
A végén még ott maradtam picit, egy telefonnal, s száz dobozzal. Előkészítettem a holnapi csomagolást, kialakítottam még száz dobozt, hogy indulhassanak, akik holnap jönnek, rögtön, amint megérkeznek.
Időbe került, erőt vett igénybe, már "pluszban", amikor mindenki elment. Kinek tettem? Miért tettem?
-- Egyszerűen éreztem, jó tenni, és szükséges is, és gyönyörű, ahogy a gyerekeknek előkészítjük, hogy megkapják a megmentő üzenetet...
-- Szép, sőt gyönyörűséges... közben telefonáltam, beszélgettem azzal, aki múlt pénteken vesztette el édesanyját.
Milyen érdekes, csütörtökön is beszélgettünk, radikálisan mondtam neki, be kell menjen, akármilyenek is az ápolónők, ott kell lennie, meg kell osztania vele az Evangéliumot... és meghallgattam, ahogy mesélt a korábbi tapasztalatokról, vigasztaltam, imádkoztam vele, és megerősítettem, hogy mennie kell. Ment is. És utána elmondta szomorúságát tapasztalatai felett...
Megint megerősítettem, beszéltünk, (miközben számos pedagógus-ajándékot becsomagoltam, hiszen a telefon fülhallgató útján volt velem, a kezem tudott járni)... és most, a mai napon, már együtt dolgoztuk fel, hogy édesanyja másnapra meghalt. Az utolsó találkozása volt, csütörtökön, amikor beszélgettünk vele. De jó, de jó, hogy bement hozzá...
Jézussal...
Ma is...
Egy asszony odahozta a másfélmilliót érő, és alabástrom edénybe pecsételt illatos olajat. És széttörte az edényt, megkente az Úr Jézust ezzel az olajjal.
-- Sokat adott Jézusnak.
-- De ezt kellett tennie, érezte, tudta... hiszen ő a bátyját kapta vissza, akit nem is oly régen, az Úr Jézus, a halálból támasztott fel.
-- És életet kapott, jövőt, helyreállítást... mit tehetett volna mást? Kifejezte a hálát a szívéből... azzal, hogy adott, méghozzá, hogy sokat adott.
Amikor most, a járvány után, a háború idején tesszük, amit az Úr Jézus bízott ránk, ahogy adunk, ahogy cselekszünk, ahogy szeretünk és vetünk a jövőért, ugyanezt tesszük.
-- Adjuk, amink van, az időnket, a lehetőségeinket, a pénzünket, Jézusnak, az Ő iránta való hálából, és szenvedéllyel, hogy az Ő megmentő terve megvalósuljon.
-- Ugye, hogy ugyanaz?
Mindaz, aki teszi, tudja.
Uram tesszük. Adjuk, és végezzük, mert ez az egyetlen helyes, bármilyen körülmények között is. Veled. És Neked. Ámen.
2022. 03. 09.