Nem mindig minden alakul úgy, ahogy elgondoljuk, vagy épp szeretnénk... De...
Az a lényeg, hogy mi az Úr Jézus Krisztussal járunk, és Ővele éljük át a helyzeteket - ezért a dolgok mégis jók lesznek, még, ha nem is minden alakul úgy, ahogy eleinte elgondolnánk, vagy épp szeretnénk...
-- A titka az, hogy a mi Urunk alakító tényező - hatalma van a dolgok felett, és még a rosszból is tud jót kihozni, és a jót még jobbá tudja formálni, sőt, a legjobbá...
-- A másik titka, hogy bízunk Benne, és hallgatunk Rá (Szentlelkére), rugalmasan, és engedjük, hogy az Ő jó terve mégis kibontakozhasson... ha ehhez nekünk kell is valami mást tennünk, mint terveztük volna, akkor is...
Ma besétáltam az én utókezelői gondozó otthonomba, ahol Tamással idestova 3 hónappal ez előtt először találkoztam, s ahol ő befogadta az Úr Jézust két találkozás után.
-- Úgy készültem, hogy fogok vele is beszélgetni, és utána egy háromnegyed órányi közös bibliatanulmányozásunk is lesz, mint már több hete történik, nagy "sikerrel".
-- De kitört a Covid. Maszkban mehettem be, és a lakók mindannyian az ágyban voltak, s nem is vették ki őket, még ebédre sem. Úgyhogy a közös bibliatanulmányozásnak lőttek.
- -De attól még egyenként találkozhattunk. Tamással beszélgettünk - az Úr az imádságra helyezte a hangsúlyt, arra, hogy mennyire formáló ereje van - és még egy igét is megtanultunk. Az előző hármat átismételtük (igaz, közben háromszor is fel kellett álljak, hol takarítás, hol más fajta ellátás miatt), de azért felmondtuk a már megtanultakat. És hozzá vettük az 1Sámuel 30, 6-ot: "Dávid azonban megerősítette magát az Úrban, az ő Istenében."
-- S átnéztük együtt, gyakorlatilag, mit jelent "megerősíteni magunkat az Úrban". (Felelevenítjük: kicsoda a mi Istenünk, és milyen Ő, és milyen tulajdonságai vannak, mit ismertünk meg Belőle. Azt is megnézzük, átismételjük, hogy milyen ígéretei vannak, mivel vesz körül minket, pontosan miket kaptunk mi, illetve, mik jutnak eszünkbe. De még azt is újra felidézzük, hogy mi mindent tett velünk már az Úr, milyen csodáit éltük át... mert mindez megerősít bennünket belülről!)
-- Alighogy befejeztük, máris forró-váltás történt, Tamás kedves, gondoskodó, fiatal felsége lépett oda, és szerzett örömöt férjének jelenlétével. És én? Én hová? Már tálalták az ebédet a néhány mégis kiülőnek, a tévé szólt, a krónika ment, közös beszélgetésről szó sem lehetett... s jött a gondolat: átlibbentem a szomszéd osztályra, oda, ahol az "ellenlábas hölgyek" fejtették ki már vagy kétszer, hogy ők mindent tudnak, nekik nincs szükségük "papra".
Mi lenne, ha ezt a kis időt kihasználva, kihúznám a hozzáállás méregfogát?
-- Hiszen, ahogy megérkeztem is, még mielőtt a Covidról tudtam volna, meghívtam őket a "szomszédba", hozzánk, a mi osztályunkra, hogy negyed tizenkettőtől jöjjenek közös bibliatanulmányozásra. Már akkor jelezte nekem az egyik Marika, hogy szívesen beszélget bármiről, de az ne a Biblia legyen.
-- No, hát most odaültem hozzájuk "bármiről" beszélgetni. S ez az én Marikám késznek is mutatkozott... s elindultunk 1936-tól, Kaposvárról, a vasutas tiszti iskoláig, említve közben Neszmélyt is, a neszmélyi árvaházat, ahol az Úr hatalmas csodái mentek végbe az 1940-es években, egészen a Rákosi korszakig s talán tovább is.
-- Neszmélyen volt a mi első mozgássérült táborunk is, még 1981-ben (ha jól emlékszem), itt, a volt árvaház épületében. Örömmel osztottam meg ezt az én Marika nénimmel. S utána megdöbbenve hallottam tovább a történetet, ettől a drága ellenlábastól, aki olyan "nagyszájúan" oltogatott engem újra és újra: ő Alcsúton, az 1948-as ébredés csodálatos konferenciáin is ott volt, mint 12 éves, akit az egyik nővér vitt magával (onnan, az árvaházi közösségből). Húúú... és sorolta az evangélistákat, püspököket, akik a konferencián megfordultak. Igazi egyháztörténeti - misszió- (ill. ébredés-)történeti csemege volt ez nekem. Tiszta öröm...
-- Hát, még amikor 1956-ról hallottam, és arról, hogy férjét hogy vonták tárgyalás alá... és ő, a tárgyalás előtt egy Igét kapott a Bibliából, Ézsaiástól - nem tudtam megjegyezni, ahogy idézte (hatvanöt év távolából), de valójában arról szólt, hogy az Úr nem fogja őket aláadni a törvényszék munkájának... és így is lett. Nem folytatták a tárgyalást. Felmentették a férjét.
-- Nem gyönyörű?
-- Ugye, hogy nem szabad elsőre ítéletet hozni?
-- Ugye, hogy vannak titkok, amik a szív mélyén rejlenek, és ha bölcsek vagyunk, ezek nem csak, hogy előjöhetnek, hanem még javunkra is lesznek...
Mit gondolsz, mit kértem Marika nénitől jövő péntekre?
-- Hát azt, hogy egy igeversből készüljön, és egy ötperces üzenetet hozzon nekem, ami megáld majd engem.
-- "Nincs bent Bibliám!" - jött a kifogás. De mielőtt bármit is mondhattam volna, a mellettünk ülő nővérke egyből felajánlotta: "Majd én hozok be Marika néninek! Jó?" (Kiderült, hogy hívő ő is, és alig leplezett örömmel vett részt ebben az új "vállalkozásban".)
--Marika néni nem mondott nemet.
-- Elmenőben lefixáltam, várakozással leszek, várom a jövő pénteket, az üzenetet. ?
Uram, Te mindig készítesz meglepetéseket. És egyáltalán nem baj, ha nem pont úgy mennek a dolgok, mint ahogy elgondoltuk előre. Köszönöm, hogy még az "ellenségeinkből" is JÓAKARÓKAT formálsz... és ezt mi felfedezzük, átéljük, és erre mi építhetünk is. Köszönöm Neked, Uram. Ámen.
Köszönöm, hogy kigyógyítod, akik elkapták a Covidot, és megőrzöd az intézményt attól, hogy újabb személyek betegedjenek meg. Inkább a Te gyógyításod arasson, nem csak Covid tekintetében, hanem csodálatos módon a stroke-val szemben is, és más betegségeket legyőzve is. Ámen.
Búcsúzóul: "És Dávid igen nagy szorultságba jutott, mert a nép [arról] beszélt, hogy megkövezi őt, mivel az egész nép lelke elkeseredett fiaik és leányaik miatt. Dávid azonban megerősítette magát az Úrban, az ő Istenében." (1Sámuel 30, 6.)
-- És, még valami jobb lett ebből a helyzetből, mint amit valaha gondolt volna akár Dávid, akár az őt megkövezni akarók...
-- Mi is megerősítjük magunkat az Úrban, a mi Istenünkben - és meglátjuk a jót, amit Ő elkészített... most is, abban a helyzetben, amiben pont az ellenkezőjének néz ki minden, mint mi elgondoltuk volna...
2024. 01. 19.