"Mezei..."
1./ Igen, tegnap rájöttem, hogy a./ én egy "mezei" keresztény vagyok, és hogy b./ jó "mezei" kereszténynek lenni.
-- Nem jártam a pokolban. Nem jártam (még fizikailag) a mennyben - bár oda tartozom, és minden nap bemegyek a kegyelem királyi székéhez.
--Nem szoktam Jézussal színről-színre találkozni, (bár minden nap találkozom Vele, sőt, inkább úgy mondanám, hogy állandóan Velem van, ígérete szerint, amit viszont nagyon komolyan veszek, és szólok Hozzá újra és újra).
-- Nem tudok egy nagy és fiatal gyülekezetről beszámolni, sőt kettőről sem, vagy többről. De akik a mi gyülekezetünkbe járnak, és akik itt otthon vannak, szeretik egymást és leteszik egymásért az életüket.
2./ Igen, egy csomó "nem - nem - nem" van az életemben, ha a mai "nagy felhozatalt" nézem igazi, másokat vonzó dolgokból.
-- Amim van, az mindenkinek meg lehet... és kívánom is, hogy meglegyen... sőt, ez az elhívásom, hogy az, amiben járok, amim van, amit kaptam és ami maradandóan kísér, egész életemen át, mindenkinél ott legyen, aki rám van bízva, vagy akire bármilyen módon is kihat az életem, vagy annak egy kis szeletkéje (mint pl. itt, most ez a cikk is, vagy a korábbiak, vagy a későbbiek).
-- És, tudod, ahogy tegnap ott voltunk ebben a közös segítői beszélgetésben (lelkigondozás) és utána az imádságban, mosolyogva mondtam Panni után, "én is egy 'mezei' keresztény" vagyok, és ez jó.
-- Nem "kell" teljesítenem, nem "kell" semmit felmutatnom, hogy "elég" legyek Jézusnak... Ő előbb szeretett, és amikor még bűnös voltam, mérhetetlen szeretetét abban mutatta meg, hogy "eleget tett értem". Ez a valóság... "mezei keresztényként" élek, és hálás vagyok, hogy húsz éves koromban megmentett... és lehet, hogy nem tudok olyan dolgokat felmutatni, amiről könyveket írnak emberek, vagy sokszázezres nézettséggel videókat hoznak be a köztudatba... de a valóság legalább itt van az életemben, még, ha "mezeiként" is...
3./ Akivel beszélgettünk, erre a kérdésre, hogy "elég vagy Neki", ahogy megértette, belülről a mélységes választ, eldőlt benne a jó út, és innentől ezen jár. (Ezért imádkozunk, hogy ez meg is maradjon, persze.)
-- De ezt a "mezei"-t elhoztam magammal a szívemben, a gondolataimban.
-- Igen, az "elődicsőítés" nem mutat sokat, nincs közvetítve, nincsenek ott tömegek, viszont a mennybe szárnyal, akárhogy érezzük is magunkat... és a dalaink nem "robbannak be" százezres nézettséggel, de a mennybe felszállnak, mint a szentek imádságai a Jelenések 5, 8-ban, és - biztos vagyok benne, hogy - ott számon tartják őket, ahányszor, akármilyen küzdelmek közt is, énekeljük őket, mert az angyalok mást látnak, és a menny mást (vagy pontosabban mást is) lát, mint az emberek. Úgyhogy hálás vagyok a "mezei" jellegért... és szeretek így Jézussal járni.
4./ És még valami: egy nap eldőlt bennem, hogy akármiben vagyok, akármilyen veszteségeken megyek is át, akármit mondanak is rólam az emberek, akármit dörgöljön az orrom alá az ördög - én megteszek mindent, ami abban a helyzetben lehetséges... nem halogatok, nem hátrálok meg, nem álmodozom üresjáratban, "csak a jövőt várva", hanem elvégzem, amit az én Uram ott, akkor elém hoz, és amit meg tudok tenni - Vele.
-- És mindig olyat akarok tenni, ami maradandó... még akkor is, ha ezt senki nem látja, nem látványos, nem "vonzó" százezrek számára... valójában azért tudom, hogy ez az igazán "vonzó", mert Jézus vonz, engem is, és mindazokat, akik "vágyva várják az Ő megjelenését", és akik olyan munkások akarnak lenni, akiket "az ő Uruk, amikor hazajön, munkában talál"...
-- Van, amikor egy szó, van, amikor tíz perc, egy késői telefon, vagy egy üzenet - de Jézus adja oda, Ővele történik - végzi a munkát, amikor "más már nem telik", vagy másra már "nincs erő"... de ez legalább van, és az Úr a szeretet és az irgalmasság, a hűség és a tisztaság útján mégis végzi az Ő megmentő munkáját...
5./ Reggel, amikor ezt a "mezei" üzenetet leírtam, kicsit elbizonytalanodtam, kitegyem-e. De közben bent jártam egy lelkipásztor barátomnál a kórházban, beszélgettünk, imádkoztunk, s a kezelését követően együtt jöttünk ki onnan... ekkor mondta, hogy szereti, amiket írok, hogy mindig elolvassa, és biztatást merít ezekből... és említettem neki, hogy most pl. elbizonytalanodtam, hogy kitegyem-e ezt a "mezei" üzenetet... s elmeséltem neki, miről szól. Kicsit részletesebben meséltem neki a tegnapi lelkigondozási "akcióról" is, s lelkesedett... megragadta: "ő is egy 'mezei' keresztény", s biztatta, hogy az Úr előbb szeretett minket, mint hogy mi Őt...
-- Úgyhogy kitettem...
-- Edd a halat, hagyd ott a szálkát...
Áldás:
Légy áldott, hűséges, egyszerű, egyszerűen csak Jézust szeretni akaró és Vele együtt munkálkodni akaró testvérem, s a felfedezés öröme töltsön meg téged minden nap, ahogy meglátod, amiket "csak-azért-is" el tudsz végezni, "annak ellenére, hogy te 'csak egy mezei keresztény' vagy"... sőt... olyan módon lásd meg az Úr Jézus gondoskodását, vezetését, hogy valami egészen különlegesen valósuljon meg általad a mennyei terv... maximálisan, szépen és kedvesen... sokak, nagyon sokak javára és áldására. Ámen.
2024. 02. 29