Menny és föld találkozása...
Nem sokkal az előtt, hogy az Úr Jézust elítélték és keresztfára feszítették, egy nagyon különleges találkozásnak lehettek tanúi, sokan.
-- Jött egy csomó ember a környező országokból.
-- Kulturálisan teljesen más közegből valók voltak: "pogányok" ("hellének", akik filozófiai, művészi és sport-múltjuk tekintetében messze fölötte állónak érezték magukat mindenkinek, aki az ő "civilizált világukon" kívül való volt...)
-- Mindannyian Jézus Krisztust akarták látni. Megkeresték az útját-módját, hogy megtalálják Őt - ehhez Filepet keresték meg, aki viszont testvérével, Andrással együtt ment Jézushoz.
-- Az Úr Jézus ezt meghallva valami különlegeset mondott. Különlegesek sorozatát mondta:
"23 Jézus pedig felelt nekik, mondván: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az embernek Fia.
-- Szerintem, ezt Filep és András egészen másként értették.
-- Mintha az lenne a "dicsőség", hogy most már "messze tájakról keresik", annyira "híres" lett.
-- De a következő mondatból kiderül, hogy egyáltalán NEM erről volt szó! ?
24 Bizony, bizony mondom nektek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.
-- Ó, ez az "elhalás" nem tűnik "földi értelemben" valami nagyon dicsőségesnek. Átadja a helyét valami másnak... ő maga "belehal", hogy sok gyümölcs legyen.
-- Az mennyei dicsőítés, ha elvégzed a munkát, ami rád van bízva. (János 17, 4: Én dicsőítettelek a földön - elvégeztem a munkát, amit rám bíztál.)
25 Aki szereti a maga életét, elveszti azt; és aki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt.
-- A mennyei célt önszeretettel - önzéssel - együtt nem lehet betölteni. Pedig itt erről van szó.
-- A "gabonamag elhalása" valami olyasmiről szól, ami nem tűnik nagyon dicsőségesnek, de szükséges a "sok gyümölcs" megterméséhez. Ez pedig a küldetéshez tartozik. Amiért itt vagyunk a földön.
26 Aki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nekem szolgál, megbecsüli azt az Atya.
-- Az Úr Jézus, mint gabonamag, elhal. Sok gyümölcsöt fog teremni. Az életét "nem kíméli", hanem úgy bánik vele, mintha nem szeretné azt: halálba adja.
-- Aki Vele akar járni, annak ugyanígy kell tennie - ugyanilyen készséggel, ugyanilyen indítékkal kell járnia. (Nem fogják feltétlenül elhagyni, megtagadni, mint Őt, de azt, amibe kerül a gabonamag "elhalása", és a gyümölcstermés, nem lehet megspórolni.)
-- Őt követjük ebben is
27 Most az én lelkem háborog; és mit mondjak: Atyám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára. 28 Atyám, dicsőítsd meg a Te nevedet! Szózat jött azért az égből: Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem.
-- Itt, most, egy pillanatra betekintést nyerünk a benső tusába. A lelki harcba, ami az Úr Jézusban volt: "ments meg ettől az órától". Mármint attól, ami következni fog. Az elszakadás, a halál órájától.
-- Nem kívánta, nem vágyta, nem akarta az Úr Jézus. Kérte, legyen más az "akarat", legyen más a menny terve, ha lehet... (ahogy a Gecsemáné kertben is kérte, és nem is egyszer mondta el... megadva az Atyának a végső döntést, és kimondta azt is: "ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem úgy, ahogy Te"...).
-- De közben, ugyanabban a gondolatsorban, ott volt a másik oldal is: "De, hiszen éppen ezért jöttem!". Vagyis: ezért az "óráért", a megváltás eseményéért. Azért, hogy az életét odaadja értünk.
-- Ezért lerögzítette, imádságában, kifejezetten közben, ahogy a Szentlélek jelzett Neki, hallgatva Isten csodálatos szavára és befogadva az Ő akaratát, ezt mondta:
"28 Atyám, dicsőítsd meg a Te nevedet!"
-- Mit jelent ez? Azt, hogy elvégzem, Atyám, megteszem, a tiéd lesz a végső szó, és velem pedig legyen a Te akaratod szerint.
-- "Legyen úgy, ahogy Te szeretnéd, ami a Te akaratod, Atyám! Ámen."
-- S erre jön a válasz is a mennyből - méghozzá hallható szóval:
"Szózat jött azért az égből: Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem."
-- A menny, a földdel összedolgozik. A Fiú engedelmessége, készsége, elvégzi a munkát, ami Rá van bízva, és az Atya megdicsőül. (Ez így van veled is, velem is. Hallgatunk Rá, és megdicsőül az Ő neve - megdicsőítjük Őt. Engedünk Neki, úgy szólunk, úgy cselekszünk... és az emberek meglátják Őt.)
29 A sokaság azért, amely ott állt és hallotta, azt mondta, hogy mennydörgött; mások mondták: Angyal szólt neki.
-- Tanakodtak.
-- Ha a menny szól, cselekszik, akik nincsenek közel, nem értik. (Az is ajándék, ha mi értjük. És kérjük is, hogy értsük, és keressük a mi Urunkat, hogy megértsük.)
30 Felelt Jézus és mondta: Nem én értem lett e szó, hanem tiértetek.
-- Vagyis, ami történni fog, az őértük történik. A "gabonamag elhalása" - az, hogy az Úr Jézus meghal a kereszten - őértük lesz. Isten az Ő dicsőségét, azt, hogy Ő hűséges, irgalmas, igazságos, következetes és meg akar menteni, rendíthetetlen az ördöggel szemben és a jövő érdekében - Őértük történik.
-- S az Úr Jézus elmondja, mi lesz:
31 Most van e világ kárhoztatása (elítélése); most vettetik ki e világ fejedelme: 32 És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok. 33 Ezt pedig azért mondta, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia.
-- Ez egy háború.
-- Amit az Úr Jézus tesz, a győzelem feltétele: megtörténik e világ (a bűnök, a lázadás, az istentelenség, az Isten-nélküliséget választó gondolkodásmód, és ennek minden következménye) elítélése. Ítélet fog végbemenni: az Úr Jézus veszi fel a világ bűneit, és Őbenne, Őrajta lesz elítélve mindez. Ez lesz a "felemeltetés", vagyis, amikor keresztre fogják feszíteni!
-- S ez válasz lesz az emberek megmentés utáni vágyára... válasz arra, hogy kell az elrejtettség, a jövő, és a megoldás. Ez az, amiért Ő az életét adja.
-- S ahogy ezt megértik az emberek, vonzás lesz úrrá rajtuk... oda lesznek vonzva. (Persze ellenállás mindig lehetséges... de miért lenne? Igen, tudom, hogy sok helyen van... de ezért imádkozunk, hogy ennek ellenére odafordulás legyen... s ez a vonzás működjön, győzzön, győztessé legyen mindenki életében!)
-- Még egy valami oda lesz vonzva (oda volt vonzva) - s ez az összes bűn, lázadás, szenny, mocsok, ami a földön végbement Ádám lázadásától fogva... minden bűn, minden, minden, minden, ami Istentől idegen, ami istentelen, oda lett szögezve a Golgotára, mint ami felett az ítélet - a halálos ítélet - el lett végezve.
31 Most van e világ kárhoztatása (elítélése); most vettetik ki e világ fejedelme: 32 És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok. 33 Ezt pedig azért mondta, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia." (János 12, 23-33.)
-- A világ fejedelme kivettetik - ekballó (elkergetés, kiűzés, kitaszítás, kivezetés, stb.) - itt valami hatalmas lépés megy végbe. Ezért jött az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa (lerombolja, felszabadítást hozzon ez alól).
-- Több fázis van: a lényeg végbement a Golgotán. Itt történt meg, ami nélkül maradandó győzelem nem lehetséges. Az Isten Fia elvégezte a "nagy kicserélést". Ez a "megtörtént" ("elvégeztetett") azt jelenti, hogy a számla ki van fizetve. A "halál fullánkja a bűn"... s ezt a fullánkot semlegesítette az Úr Jézus az Ő vérével.
-- Van még fázis, ami hátra van - de mi benne vagyunk már ebben a győzelemben, és amit teszünk, ennek a győzelemnek a megvalósítása... kicsiben és nagyban. Amikor imádkozunk, amikor hirdetjük az Evangéliumot, amikor megbocsátunk, amikor bocsánatot kérünk, amikor kikérjük a mi Urunktól a nyitott kapukat, amikor megkeressük a lehetőséget, hogy a kicsik és a nagyok megértsék az Igét, a megmentés üzenetét, s amikor az ellenség gonosz munkáit romboljuk, ahogy csak tudjuk, amikor ellene állunk az ördögnek, és elfut tőlünk, ez mind, mind része annak, ami végbement és végbemegy. A teljes győzelem nyilvánvalóvá válásáig.
Leírod nekem, hogy a te életedben hogyan vált és válik nyilvánvalóvá, hogy e világ fejedelme "kivettetett"?
Máté 12, 28-30.
1János 2, 12-14.
A hétköznapjaidban... és még azt, hogy mit szeretnél, hogy mi legyen az életedben, s az életed által?