Megkeres...
Tegnap, ahogy leparkoltam a 8. kerületben, egy fiatalember jött át az utca másik oldaláról, sokat sejtető módon.
Gondoltam, pénzt fog kérni – épp rohantam volna kisfiamhoz, de gondoltam: legyen, beszélgetünk egy kicsit. Azonban nem pénzt kért, hanem – ismét sokat sejtető módon – elővett zsebéből egy kis csomagot, és elém tartotta.
„LG“ – súgta finom hangon – „vadonat új... olcsón...“. A kis csomagban – csak egy pillantást vetettem rá – egy fekete telefon volt, tényleg LG lehetett...
Azonnal ránéztem, és ezt mondtam (nem szoktam túl sokszor ilyet tenni, de az Úr szeretete annyira átjárt, és annyira ott volt az Úr, hogy mondtam) – „te ezt loptad“ – és nem vártam meg, hogy tiltakozzon. Folytattam – nagyon nagy szeretettel, amit érzett is, és mondom, az Úr ott volt – „én börtönmisszióba járok... találkozom odabenn az emberekkel... kérlek, ne tedd ezt... ne tedd... nem visz jóra... hidd el... nagyon rossz, amikor az ember lebukik, és bekerül... ne tedd ezt...“.
Szerettem, és éreztem a Szentlélek jelenlétét, ahogy a szívére beszél.
„De valamit tenni kell...“ – mondta, mire azonnal mondtam: „de nem ezt... nem ezt... hidd el, ismerek olyanokat, akik odabent tértek meg, kikerültek, és megtalálták, mit dolgozzanak... szívesen bemutatom őket, megismerheted... lehet, hogy kevesebből élnek, mint korábban, nehezebben jönnek ki, és átmennek nehézségeken, de tiszta a szívük, jó a lelkiismeretük és békességben vannak... kérlek, ne tedd ezt... ne tedd...“.
S utána megkérdeztem: „mi a neved?“ – de eszembe jutott, hogy épp most akar rávenni orgazdaságra, simán más nevet fog mondani, úgyhogy gyorsan hozzátettem: „de ne hazudj nekem – ha nem akarod megmondani az igazi nevedet, mondd azt, hogy nem akarod – de ne hazudj... mi a neved?“ – és megmondta.
S akkor elkezdtem imádkozni érte.
Becsuktam szememet, és rátettem a kezemet, és könyörögtem, ahogy az Úr Lelke indított. Mélyen, szeretettel, úgy, hogy tudtam – és ő is tudta – hogy itt van az Úr Jézus, és most hallja. És könyörögtem érte, hogy az Úr ragadja meg a szívét, és ne engedje tovább ezen az úton, hogy megmeneküljön, és megismerje az Urat.
(Eszembe jutott, hogy csukott szemmel imádkozom, nyitva a cipzáros kabátzsebem... de az is eszembe jutott, hogy nincs benne szinte semmi... és az is, hogy az Úr meg tudja őrizni, az angyalok le tudják fogni a kezeit – és hogy itt az Úr, és ez a fiú nem fog semmit tenni velem, úgyhogy tovább imádkoztam.)
S utána, ránéztem, és rámutattam a szívére: „Figyelj, Zoltán (a név megváltoztatva) – te ezt az üzenetet már hallottad... nem is egyszer. Ugye? Ugye, hogy hallottad?“
Egy pillanatra bólintott, láttam a szemén is, hogy igaz, és hogy most az Úr szólt hozzá. Azután gyorsan elbúcsúzott, és elsietett...
Ennyi.
Így szól az Úr az emberekhez.
Hozzám is így szólt annak idején.
És hozzád is szól.
És mindazokhoz, akiket keres. És most azokhoz, akik által keresi az embereket... szól, és nem hallgat.
Uram, köszönöm. Köszönöm, hogy szólsz. Egészen váratlanul, meg akarod állítani az embereket a maguk rossz útján. Köszönöm csodáidat, amikbe bevonsz, jelenlétedet, szeretetedet, kedvességedet, ahogy az embereket megérinted, és ahogy megmutatod Magadat nekünk. Köszönöm, és így ezt a mai napot is, amit megint csak Tőled veszünk át. Ámen.
"Magatokat a pogányok közt jól viselvén, hogy amiben rágalmaznak titeket mint gonosztevőket, a jó cselekedetekből, ha látják [azokat], dicsőítsék Istent a meglátogatás napján." 1Péter 2, 12.
"Ti vagytok a földnek sói. Ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? Nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak. Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat." Máté 5, 13-16.
2017. 02. 21