A megalázottak megvigasztalója...
Kik a megalázottak? Itt a "tapeinosz" áll. Ez jelenti a "hitvány", a "gyenge", a lenézett, a semmibe vett embert is, amellett, hogy az alázatos és szerény ember jellemzője is. A nyomorult, megalázott, alacsony, vagy alacsonnyá tett ember, akinek "nincs nagy respektje", akit kibeszélnek, aki a "futottak még kategóriájába" tartozik általában véve az emberek véleménye szerint.
-- Pál apostol magáról így írt.
-- Legalábbis, erről a korszakáról, amikor a 2Korintusi levél született. "Mert amikor Macedóniába jöttünk, sem volt semmi nyugodalma a mi testünknek - sőt, mindenképpen nyomorogtunk (thlibó - összeszorít, nyomorgat, nyom, szorongat, gyötör)... kívül harc, belül félelem..." (2Korinthus 7, 5.)
-- Isten átenged bennünket - néha (?) - ilyen helyzeteken. Néha tovább is tartanak ezek. Amikor nem nagyon értik meg az embert. Amikor érzi: magára maradt. (De Jézus soha nem hagy magadra. És biztos, hogy egy vagy két testvér is van, aki hűséges és megértő.)
"De az Isten, a megalázottak vigasztalója, minket is megvigasztalt Titus megjöttével." (2Korinthus 7, 6.)
-- Kicsoda a mi Istenünk?
-- "A megalázottak vigasztalója"... Ő nem hagy el, sőt, megvigasztal. Megerősít. Amikor már nem lenne honnan megerősítést kapnod, már elvétetett minden remény - Ő ott van, és megvigasztal.
-- Ez Ő... az emberek lehet, hogy "beszólnak", néha "jó szándékot mutatva", de szavaik nyomán jön a kétségbeesés, elkeseredés, a vádak miatt a visszahúzódás, a bezárkózás... lehet. Az is lehet, hogy minden úgy néz ki, mintha "igazuk lenne". Vannak, akiken keresztül kifejezetten az ördög szól, hogy "hagyd abba", hogy "add fel", hogy "kedvezz magadnak"... mint az Úr Jézusnak is szólt - akár szolgálata kezdetén, akár a Gecsemánéban, vagy másutt is...
-- Lehet... az emberek végezhetnek ilyen munkát - de az Úr Jézus megmarad mindenkor a "megalázottak vigasztalójának".
-- Ő megért. Ő ott áll melletted - most is, ebben a percben is.
-- Ő ezt teszi - "ez a munkája"... Ő, egyszerűen ilyen! Megvigasztal...
Itt most Titusz megjöttével történt meg a vigasztalás, és a hírekkel, amiket Titusz hozott.
-- Milyen nagy jelentősége van, hogy vannak testvéreink.
-- Vannak hűségesek. Vannak, akik végzik a munkát. Vannak, akikre úgy tudsz tekinteni, hogy "nem vagy egyedül".
-- És ez mindenkor így lesz, míg a Test a mennybe ragadtatik. Addig mindig lesznek, akikre rá tudsz nézni... akik segítenek, vagy legalábbis jelenlétükkel megvigasztalnak, vigasztalást jelentenek. S általuk az Úr is ezt teszi veled.
Pál apostol nagyon világosan ír a helyzetéről.
-- Nem "sír", és nem "panaszkodik", nem "kürtöli tele" a "teret" a "bajával" és nem "kelt sajnálatot" maga iránt... egyszerűen ír arról, amiben van... "kívül harc - belül félelem".
-- A "megalázottság" abból is fakad, ahogy a korintusi testvérek gondolkodnak és beszélnek róla, abból is, ahogy mások hozzáállnak, hívők is, nem hívők is... magából a szorított helyzetből is fakad. Amit végez, mások "nyúlják le", vagy tönkre teszik mások... "nem tud felmutatni" néha szinte semmit. Bár, a valóság az, hogy a korintusi testvérek sem tudnak "más apát" előállítani - ha tanítójuk van is elég - hiszen Pál által jöttek az Úrhoz. De a beszédük, és mások beszéde, akik tőlük hallják a híreket, megalázzák az apostolt.
-- Ez a helyzet objektív. Nem azért "olyan", mert Pál "így festi fel", vagy "feltupírozná". Ez egyszerűen ilyen.
-- Az, hogy ebből mások rosszat vesznek ki, az róluk beszél... de mit tegyünk. Egyet lehetne még, hogy "hallgatunk". De, ha ezt tette volna az apostol, mi most nem olvashatnánk, amit írt - és ez nekünk Igévé lett.
-- Úgyhogy, a "megalázottság" még nem jelenti, hogy "hallgathatsz", ha szólnod kell... Jézus ott áll melletted. Nem baj, ha mások megvetnek, bántanak (persze ne adj nekik rá okot, ami rajtad áll, őrizd meg magad ettől) - állj meg hűségesen abban, amibe az Úr bekapcsolt, és végezd, ahogy csak rajtad múlik... légy áldott mindabban, amiben akár megalázottan is, de Jézussal benne vagy, benne maradsz, benne állsz és amiben teszed, amit Ő bízott rád. Ámen.
2024. 04. 06