Még ma... (3)
Visszaemlékeztem Jávor Ferire. Ő a nyolcvanas években már jócskán benne volt a tanítványképzésben. Odaszánt élettel, Jézust szeretve képzett másokat, hogy hűségesek legyenek és továbbadók.
Mi is találkoztunk vele, talán 1987-ben, és tartott nekünk akkor egy több találkozásból álló felkészítőt az evangélizációról, az utógondozásról, tanítványképzői hozzáállással.
-- Ő akkor, a Timóteus Társaság munkatársa volt, s mi nagy nyitottsággal vettünk mindenféle jót, tőle, általa az Úr Jézustól.
-- Gyakorlati tanítást adott, kiscsoportban képzett bennünket, jegyzeteket is kaptunk tőle.
-- Mindezt azért kaptuk, mert szerettük volna vetíteni a "Jézus élete a Lukács evangéliuma alapján" c. filmet, Sinkovits Imre szinkronjával és narrátori hangjával.
-- Ez a film akkor az egyik legjobb evangélizációs eszköz volt. Videóvetítések még nem voltak jellemzők, moziba jártak az emberek. A tévéműsor sokszor unalmas, vagy átpolitizált volt - az emberek éhesek voltak a jó dolgokra. (Emlékszem, ebben az időben a Filmmúzeumban, ha egy-egy jó filmet vetítettek - egy-két előadásban - pl. Zefirelli Nap fivér, Hold nővér-jét, kilométeres sorok álltak jegyekért.)
-- Szóval, hogy ezt a filmet mi vetíthessük, felkészítést kaptunk. (Milyen jó "árukapcsolás", milyen jó ötlet és gondoskodás volt ez!)
-- 1987-ben két vetítést is megtartottunk: a Várban, egy műteremlakásban (hogy kitől kaphattuk "kölcsön", bizony már nem emlékszem) hirdettük meg A vetítést (egyet terveztünk)... valaki közülünk (Mező Imre - már meg volt térve ekkor?) két plakátot festett (persze, hogy kézzel), és kiragasztottuk - az egyiket a Moszkva téren, a másikat talán a Várba vezető úton... s az emberek jöttek.
-- Az első vetítésre, 6 órára annyian jöttek, hogy amikor már minden helyen zsúfolásig álltak az emberek, kint még mindig vagy háromszázan szorongtak. Akkor eldöntöttük, és meg is mondtuk a "kint rekedteknek", hogy még ma este 9-kor megismételjük a filmvetítést, jöjjenek vissza.
-- Visszajöttek! (Még aznap este... legalább ennyien. Alig fértek be a második előadásra is.)
Jávor Feri neve, úgy közöttünk, csak ilyen egyszerű volt: "Szent Ferenc".
-- Talán ő is tudta. De nem tiltakozott.
-- Valóban szent volt - élete odaadása, hűsége, az, hogy rátette az életét az Evangéliumra, az, hogy az Úr Jézus megtisztította őt, és ő csak Tőle várta a megtisztítást, és a továbbvezetést - azt jelentette, hogy szent volt. Ez az igazi szentség... Jézustól, Jézussal.
Szent Ferenc már az Úrnál van.
-- Most írtam pár sort feleségének, és így emlékeztem vissza arra, amit értünk tett.
-- A filmet ezt követően megkaptuk "örökbe". 8 mm-es kópia volt, négy tekercsben lehetett levetíteni, kaptunk hozzá filmvetítő gépet is, és oda volt kapcsolva hozzá a megfelelő hangosítás is.
-- A filmet úgy vetítettük, hogy előtte egy bevezetőt mondtunk (friss megtértjeink egyik "bevetési területe volt ez", felkészítés után), majd az egyes tekercsek beindítása között egy-egy bizonyságtételre is sor került. Összesen háromra az este során. A végén pedig - a döntésre felhívás, és a bűnösök imája után, ami a csodálatos színész (Sinkovits Imre) hangján hangzott el, még a filmbe beleillesztve, közülünk is kiállt valaki, és gyakorlativá tette a döntéseket. Visszajelzést kértünk, kiosztottunk egy kapcsolattartó lapot, ahol, akik döntöttek, megadhatták elérhetőségüket. Még aznap este... és imádkoztunk is velük, személyesen, még ugyanaznap. Nem mentek el úgy, hogy "csak magukban döntöttek"... (persze, csak aki akarta, azzal imádkoztunk).
-- A filmet három éven át vetítettük, a legnagyobb nyitottság korszakában. 3000 ilyen visszajelző lapot kaptunk kitöltve. És ötszáz körüli azok száma, akik az utógondozásban, a "János evangéliuma tanulmányozásban) és utána a felépítő Bibliaiskolában (Bevezető Csoport) részt vettek, megkeresztelkedtek, és elindultak a tanítványi élet útján.
Kedves Szent Ferenc... előkészítő, megalapozó munkájával mi mindenben vett részt! Akkor is, amikor már "csak távolról üdvözölte", amiket végeztünk... ebben az ő munkája is benne volt.
-- Ez így van, valahogy, Isten országában. Elvégzel valamit, leteszed az alapokat, kapnak általad indítást mások, és ami tovább megy, abban valamiképpen te is benne vagy... az is, ahogy tetted, amit tettél... (a lelkületed is, az odaszánásod, a szentséged, a bátorságod, a szereteted...)
-- Megtanultuk Szent Ferenctől is, ezt az üzenetet: "Még ma..."
-- Vagyis, aki megtér, nem hagyjuk elmenni, hogy majd találkozunk valamikor"... nem, nem... Még ma lerögzítjük, ami történt, és kapcsolatot veszünk fel. Még ma... mert azt, ami holnap lesz, senki nem tudja.
Legyen áldás, a te kedves életeden is, testvérem, aki végzed ezt a megalapozó, másokat tovább lendítő munkát, vagy aki nyertél ilyet másoktól, és most már te is rajta vagy, hogy legyen ilyen, hosszú távú, másokat építő munka is az életedben.
Legyen áldás rajtad, ahogy teszed, hogy tudd, nem hiábavaló, amit teszel, és hogy a maradandóság, az Isten országának egyik fontos jellemzője.
Legyen áldás bátorságodon, odaszánásodon, és a hűségen, ahogy cselekszel. Ámen.
Lásd meg a jó gyümölcsöket... maradandóakat. Ámen.
2024. 01. 18.