A magvető példázata... (2) - A kérdés után: az Úr Jézus magyarázata...
"A példázat pedig ez: A mag az Isten beszéde. Az útfélen valók pedig azok, akik hallják, aztán eljön az ördög, és kikapja az Igét az ő szívükből, hogy ne higgyenek és ne üdvözüljenek. És a kősziklán valók azok, akik, mikor hallják, örömmel veszik az Igét, de ezeknek nincs gyökerük, akik egy ideig hisznek, a kísértés idején pedig elszakadnak. És amelyik a tövis közé esett, ezek azok, akik hallották, de elmenve, az élet gondjaitól, és gazdagságától és gyönyörűségeitől megfojtatnak, és gyümölcsöt nem teremnek. Amelyik pedig a jó földbe esett, ezek azok, akik a hallott Igét tiszta és jó szívvel megtartják, és gyümölcsöt teremnek béketűréssel." (Lukács 8, 11-15.)
1./ Mi a cél?
-- Az Ige teremjen gyümölcsöt.
-- Az Ige behulljon a szívbe, ne tudja onnan kikapni az ellenség, ne legyen gyökértelen, ne csak egy ideig legyen hit és a kísértés idején se legyen elszakadás.
-- Az Ige gyümölcsöt teremjen, és ettől ne tudja megfosztani se az élet gondja, se az élet gazdagsága, se az élet bármilyen gyönyörűsége - ne tudja elfojtani semmi!
-- Hanem: a hallott Ige megmaradjon benn a szívben - tiszta és jó szívvel megtartsa az ember - és megteremje a gyümölcsöt...
2./ Mi lehet a gyümölcs?
-- Az a következmény, méghozzá maradandó következmény, ami az Ige természetének megfelel. Az Ige "megsokasodása" a gyakorlatban, az ember életében. Az Ige működése, és az Ige átformáló munkája ott, a hétköznapokban.
-- Hogy ez gyakorlati legyen, én itt más igeversekhez fordulnék:
a./ A Galata 5, 22-23 verseihez - "De a Léleknek (Szellemnek) gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség - az ilyenek ellen 'nincs törvény'..." - más szóval: ez a benső átformálódás, ami ilyen következményekhez vezet, JELZI, hogy ott benn Isten dolgozik, az Ő Szentlelke... ahogy az Úr Jézus mondja: "az én beszédem Szellem és élet" (János 6, 63.)
-- Ez, tehát, benső átformálódás. A Szentlélek (Szent Szellem) és az Ő beszéde, Isten Igéje (s az élet) által, amit a Szellem és az Ige hoz létre bennünk (Jakab 1, 18. 1Péter 1, 23-2, 2. János 3, 3. és 5.)
-- Ez a gyümölcs belül jelenik meg, és úgy hat ki, úgy látszik meg a viselkedésben is, a kapcsolatokban is, a hosszú távú kihatásában is.
b./ A 2Péter 1, 3-10 verseihez: itt meglátjuk, hogyan dolgozik bennünk "az Ő isteni ereje", hogyan dolgoznak bennünk az Ő "igen nagy és becses ígéretei" (az Ige), s az "isteni természet" (ami az új életünkből fakad, amit újjászületésünkkor kaptunk - Josán 1, 12-13.)
-- A győzelemre ügyelve (ezt szemünk előtt tartva - mármint, hogy "kikerüljük a romlottságot, ami a kívánságban van, e világon"), a hitünk mellé jó cselekedetet (Efézus 2, 10!!!), emellé pedig ismeretet ("tudományt" - gnószisz - megismerést, tudást), emellé mértékletességet (önfegyelmet, önmegtartóztatást), s emellé tűrést (hüpomoné - alatta maradás, kitartás, állhatatosság), s emellé "eüszebeiát", ami tiszta és kegyelem szerinti életvitelt, gondolkodásmódot jelent (a "kegyesség" kifejezés, amivel itt Károli fordítja ezt a szót, ma már nehezen érthető... másutt "jóságosságnak" fordítják), s emellé pedig philadelphiát, vagyis testvérszeretetet kapcsolunk, s amellé agapé szeretetet.
-- Ez így, együtt, "gyümölcsöt jelent", amit az Úr ereje, az új élet, és az Ő igéje végez el bennünk... pontosabban, Ő megadja, de nekünk kell egymáshoz "kapcsolni" ezeket (Károlinál: "ragasztani"...)
-- Szóval, ha ezek (így, együtt, egymással harmóniában, egymást kiegészítve, egymással szoros összefüggésben) megvannak bennünk, akkor nem leszünk gyümölcstelenek.
-- Vagyis, meg van a veszélye annak, hogy - jóllehet újjászülettünk, és meg vannak az ígéreteink (az ige) is, és mégis gyümölcstelenek maradunk... ha nem "kapcsoljuk" ezeket egymáshoz az életünkben, vagy más szóval: nem "ragasztjuk őket" magunkhoz, életünkhöz, egyiket a másikhoz...
--"Mert ha EZEK megvannak (1) és gyarapodnak (2)!!! bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká (henyélőkké, dologtalanokká, tétlenekké, hatástalanokká, eredménytelenekké), sem gyümölcstelenekké ("akarposz" - szó szerint "gyümölcstelen", gyümölcs nélkül való) a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve." (2Péter 1, 8.)
-- Más szóval: ha megismerjük Őt, akkor ezeknek (előbb, vagy utóbb) ott kell lenniük bennünk, ezek megjelennek, a miéinkké lesznek... jellemzők lesznek ránk. Jellemünket átformálják.
-- Ha nem jelennek meg ezek, az arról tanúskodik, hogy valami baj van... felejtés arra nézve, miből tértél meg, honnan jöttél, és, hogy mennyire, de mennyire az Ő jóságából, mérhetetlen szeretetéből, kegyelméből kaptál meg mindent - a tisztaságot, azt, hogy a bűneidből megszabadultál. És ez... brrr... nagyon, nagyon rossz! (Az Ige mondja: 2Péter 1, 9.)
-- Ehelyett más utat mutat az Ige: Igyekezz az elhívatásodat (klészisz) és kiválasztatásodat (eklogé) erőssé tenni - mármint, ami rajtad áll, e tekintetben, tegyél meg mindent, hogy ezek szerint élj, ezek következményei (gyümölcsei) megjelenhessenek az életedben, mert, ha ezt teszed, nem fogsz csapdába kerülni (nem ütközöl meg) soha.
-- Vagyis: győzni fogsz. Megmaradsz az Úr Jézus elhívásában, az Ő útján. A vége pedig csodálatos lesz... (Ő is hozzád kapcsolja az Övét, amit elképzelni sem tudsz - 2Péter 1, 11.)
c./ Én még a János 15 verseit is idekapcsolnám. A metszés üzenetével együtt. (János 15, 1-5.)
-- Ő azt akarja, hogy "sok gyümölcsöt" teremjünk. (János 15, 8.)
-- És ebben - ahogy én értem - nem csak a bensőnkben megtermő gyümölcs van benne, hanem az is, hogy mi "elmenjünk", és úgy is "gyümölcsöt teremjünk", és a mi gyümölcsünk "megmaradjon"... más szóval - ahogy én értem - a megmenekülő emberekről van szó itt...
-- Persze, hogy összefügg azzal, ami belül van... persze, hogy "látják a mi 'jó cselekedeteinket' - amiket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk (Efézus 2, 10.) - és dicsőítik a mi mennyei Atyánkat", vagyis, megismerik őt, és odaadják Neki az életüket... s ez gyönyörű, ez a vágyunk, hogy "szenteltessék meg az Ő neve, jöjjön el az Ő országa - nem csak bennünk, de környezetünkben is - és legyen meg az Ő akarata, mint a mennyben, úgy itt, a földön is" - vagyis: az emberek odaadják neki az életüket, és legyen vágy bennük is, hogy Neki éljenek, és Vele járjanak, míg itt, ezen a földön élnek. (Mt 5,16. és Mt 6,9-10.)
"A példázat pedig ez: A mag az Isten beszéde. Az útfélen valók pedig azok, akik hallják, aztán eljön az ördög, és kikapja az Igét az ő szívükből, hogy ne higgyenek és ne üdvözüljenek. És a kősziklán valók azok, akik, mikor hallják, örömmel veszik az Igét, de ezeknek nincs gyökerük, akik egy ideig hisznek, a kísértés idején pedig elszakadnak. És amelyik a tövis közé esett, ezek azok, akik hallották, de elmenve, az élet gondjaitól, és gazdagságától és gyönyörűségeitől megfojtatnak, és gyümölcsöt nem teremnek. Amelyik pedig a jó földbe esett, ezek azok, akik a hallott Igét tiszta és jó szívvel megtartják, és gyümölcsöt teremnek béketűréssel." (Lukács 8, 11-15.)
3./ Tehát a cél: a gyümölcs.
-- Ezért hull a földbe a mag... ezért hirdetik az Igét.
-- És erre tör rá az ellenség. Ami akadályozza a gyümölcstermést, az nekem ellenség - mert az én Uram akarja a gyümölcsöt... én is akarom.
-- Ezért kérem, hogy az én életem jó föld legyen, ami megtermi a gyümölcsöt.
4./ S a döntésem: ha én vagyok a magvető, akkor addig akarom vetni a magot, míg jó földet találok.
-- Sokszor csalódom, talán, de nem adom fel.
-- Lehet, hogy a "hatásfokom nem túl jó" (három rossz fogadtatásra jut egy jó, ha csupán a példázat arányszámát nézem), de akkor sem hagyom abba, hanem amennyit lehet, vetek, hogy legyen jó föld (is)
-- Megértem, hogy az Úr Jézus arra tanít, hogy "még, ha Ő a Magvető", akkor is van egy ilyen törvényszerűsége az Isten országának - nem minden mag fog gyümölcsöt hozni. És ez nem a "mag hibája"...
-- Megértem, hogy nem szabad elkeseredni, akármit látok is, bármilyenné válik is néha a magvetésünk "eredménye", egy a fontos, hogy a magvető ne adja fel, hanem folytassa, míg meg lesz a megfelelő föld, és a gyümölcs.
-- És egyúttal figyelmeztetés az én számomra az is, hogy ne hagyjam, hogy ennek a világnak a gondja, a gazdagsága és különféle gyönyörűségei elvegyék a magtól a gyümölcsöt... nem, nem és nem - az én életemben legyen meg a gyümölcs...
-- Legyen gyökere a magnak, adom magam erre, és ne hulljon útfélre, hanem a jó földbe ... legalább az én életemben (és persze, arra vágyom, hogy másokéban is... de amiért elsőképpen felelős vagyok, a saját életem).
Uram, itt vagyok, ne legyen hiábavaló a Te magvetésed, legyen a szívem alkalmas föld, termőföld, gyom és gaz nélküli föld, olyan, ahol a mag mélyen gyökeret ereszthet. Legyen gyümölcs, Uram, legyen, legyen... belső is, teljes átformálódással, és jöjjön a Te áldásod, jöjjön a Te megmentő munkád, és meneküljenek meg az emberek, ahol csak igénybe akarsz Te venni engem, és az enyéimet. Ámen.