Mi következik abból, hogy a magvető által hintett magok négy helyből csak egyetlen helyen hoztak gyümölcsöt? (Tudod, a példázatban, sem az útfélre esett magok nem hoztak, sem a sziklás talajra esettek, sem pedig a gyomok közé hullott magok nem hoztak gyümölcsöt.
Máté 13 és Márk 4.)
Mi következik ebből?
- Elkeseredés, hogy ennyire "rossz az arány"?
- Feladjam, hogy "nincs értelme"?
- Szidjam a talajt, a helyet, ahová hullott a mag?
- Jól megnézzem előre, hogy hová hintem a magot? Ha sziklásnak néz ki, hát oda nem hintek, ha közel az út széle, oda sem, mert hátha az út szélére fog kerülni... Így gondolkodjak?
Nem.
Nem ezért mondta el az Úr Jézus ezt a példázatot.
Hanem?
Ahogy én megértettem:
- Ezt vigasztalásul mondta el, hogy lásd a törvényszerűségeket, és megértsd, ha a lehető legszebben is adtad át, és a lehető legjobban illeszkedett is az élethelyzethez, a legvilágosabban szóltál is, a fogadó szívtől is függ a mag sorsa.
- És figyelmeztetésül, hogy hinteni kell, adni kell, még, ha sok ponton nincs is fogadás, vagy nem hull "jó talajba" az Ige. Adni kell, hogy az a "maradék", ahol jó talajra talál az Ige, annyi legyen, amennyi csak lehet.
- És a jövőre nézve is látást ad, hogy ha "sikerül", ha azok, akikben megfogan az Ige, valóban "jó talajként fogadják", ott sokszoros termés lesz. Tehát érdemes vetni, és kell vetni, mert az Úr országa így fog tovább menni.
- És (nekem mindenképpen) figyelmeztetésül is, hogy imádkozzak, hogy a szívem jó talaj legyen, és megértsem, hogy a cél a gyümölcstermés. A menny ezért adja az Igét, hogy legyen gyümölcs, legyen változás, legyen továbblépés, és legyen megmenekülés, megmentés, és formálódás a saját életemben is. Ez pedig imádságba visz, hogy az Úr tegye a szívemet fogadó szívvé, jó talajjá. Ma is. Ámen.
Arra gondolok, hogy amikor döntési helyzetben voltam a megtérésem előtt, sok Ige hangzott el. Előtte is hallgattam az Igét, vagyis "vittek templomba", ahol igehirdetés volt, és pontosan ebben az időszakban is hallottam több oldalról üzenetet, de még nem dőlt el, hogy mi lesz az Igemagok sorsa. Még a döntési időszakban "vaciláltam". Mégis: kellett az Ige, újra és újra, akármit lopott is el belőle az ördög, és akármennyire is úgy tűnt, hogy lehet, hogy "hiábavaló" az "erőlködés", kellett, mert ahogy hullott, volt, ami jó talajt talált.
A végeredmény pedig az lett, hogy az Úré lett az életem, és ez már 42 évvel ezelőtt történt meg. S azóta jól-rosszul, de az az Ige terem bennem, amit akkor hallottam (s azóta is hallok). Terem, és ez az Úr terve, hogy az Ige megteremje a gyümölcsét. Tehát adni kell, hirdetni kell, hinteni kell, mint a magot, nem törődve azzal, hogy van, ami "rossz helyre esik". Többet kell adni, hogy eshessen jó talajba is.
Köszönöm Uram, hogy Te gazdag Isten vagy, Aki adsz, és vetsz, és nem azt látod, hogy mi hull rossz helyre, hanem azt, hogy szükség van rá, hogy legyen, ami a jó talajba is bekerülhet. Köszönöm, hogy "reálisan" látod, hogy nem minden fog termést hozni, de akkor is adod, mert akarod, hogy legyen termés, és ehhez kell hinteni a magot. Köszönöm, hogy így tettél velem is, és teszel azóta is, szüntelen türelemmel, és nagy gazdagsággal. Itt vagyok, Uram, ezen a mai napon is, készen arra, hogy mindazt, amit adsz, fogadjak, és mindazt, amiről mondod, megtegyem, és hintsem én is az Igét. Hinteni akarom, adni akarom, készséggel, hűséggel, bátorsággal, a Te mennyei ötleteiddel, leleményességgel, bölcsen, derűvel, olyan módon, hogy fogadható legyen, hogy kívánatos legyen, hogy személyre szabott legyen, alkalomhoz illeszkedő legyen, olyan, amit könnyű befogadni. Köszönöm, hogy tanítasz erre, újra és újra, adod a tüzet, a Szentlelket, az erőt, a vezetést és a bölcsességet. Adod az Igét is, hogy megértsem, hogy átjárjon, hogy bennem is dolgozzon, és úgy jöjjön ki, és menjen tovább. Köszönöm Neked, Uram, és egyúttal kérlek is minderre. Kérlek, hogy a mai napnak megfelelően tudjam adni azt, ami ma időszerű. Ámen.
„És monda nekik: Megjegyezzétek, amit hallotok: Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást adnak nektek, akik halljátok.” Márk 4,24
„Mert akinek van, annak adatik; és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.” Márk 4,25
Olvasmány:
„És ismét kezde tanítani a tenger mellett. És nagy sokaság gyűle ő hozzá, úgy hogy ő a hajóba lépvén, a tengeren ül vala, az egész sokaság pedig a tenger mellett a földön vala. És sokat tanítja vala őket példázatokban, és ezt mondja vala nékik tanításában: Halljátok: Ímé, a magvető kiméne vetni. És lőn vetés közben, hogy némely az út mellé esék, és eljövének az égi madarak és megevék azt. Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala, és hamar kikele, mivel nem vala mélyen a földben. Mikor pedig fölkelt a nap, elsűle, és mivelhogy nem volt gyökere, elszárada. Némely pedig a tövisek közé esék, és felnevekedének a tövisek és megfojták azt, és nem ada gyümölcsöt. Némely pedig a jó földbe esék; és ád vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz annyit. És monda nékik: A kinek van füle a hallásra, hallja. Mikor pedig egyedül vala, megkérdezék őt a körülötte lévők a tizenkettővel együtt a példázat felől. Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama kívül levőknek pedig példázatokban adatnak mindenek, Hogy nézvén nézzenek és ne lássanak; és hallván halljanak és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek és bűneik meg ne bocsáttassanak. És monda nékik: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor mimódon értitek meg majd a többi példázatot? A magvető az ígét hinti. Az útfélen valók pedig azok, a kiknek hintik az ígét, de mihelyest hallják, azonnal eljő a Sátán és elragadja a szívökbe vetett ígét. És hasonlóképen a köves helyre vetettek azok, a kik mihelyst hallják az ígét, mindjárt örömmel fogadják, De nincsen ő bennük gyökere, hanem ideig valók; azután ha nyomorúság vagy háborúság támad az íge miatt, azonnal megbotránkoznak. A tövisek közé vetettek pedig azok, a kik az ígét hallják, De a világi gondok és a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok kívánsága közbejővén, elfojtják az ígét, és gyümölcstelen lesz. A jó földbe vetettek pedig azok, a kik hallják az ígét és beveszik, és gyümölcsöt teremnek, némely harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely száz annyit. És monda nékik: Avagy azért hozzák-é elő a gyertyát, hogy véka alá tegyék, vagy az ágy alá? És nem azért-é, hogy a gyertyatartóba tegyék? Mert nincs semmi rejtett dolog, a mi meg ne jelentetnék; és semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy nyilvánosságra jusson. Ha valakinek van füle a hallásra, hallja. És monda nékik: Megjegyezzétek, a mit hallotok: A milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek, sőt ráadást adnak néktek, a kik halljátok. Mert a kinek van, annak adatik; és a kinek nincs, attól az is elvétetik, a mije van.”Márk 4,1-25
Elolvashatod hozzá az előző üzenetet is, aminek a címe: ISTEN ORSZÁGÁNAK TÖRVÉNYSZERŰSÉGEI. Ugyanerről szól, kicsit más oldalról.