Kire bízhatta magát az Úr Jézus?
Nem sokkal az előtt, hogy az utolsó hétre Virágvasárnap bevonult Jeruzsálembe, nem sokkal az előtt, hogy már az "Elvégeztetett" került kimondásra a kereszten, nem sokkal az előtt, hogy három éves átformáló (felkészítő) munkáját itt a földön abba kellett hagyni, és úgy, hogy közben tudta, hogy ezek a tanítványok lesznek, akik majd tovább fogják vinni, amit Ő elkezdett... átélte ezt a tapasztalatot (is)...
"Úton voltak pedig Jeruzsálembe menve fel; és előttük ment Jézus, ők pedig álmélkodtak, és követve Őt, féltek. (Nem felejtjük el, hogy itt a gazdag ifjúval való találkozás után vagyunk, és ott megint nagyon világosan látták, hogy az Úr Jézussal radikális elkötelezettségben lehet csak járni... és amúgy is "érezték, hogy lesz valami", ami előtt állnak, ami felé haladnak...) És Ő a tizenkettőt ismét maga mellé véve, kezdett nekik szólni azokról a dolgokról, amik majd Vele történnek. Mondván: Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, és halálra kárhoztatják Őt (elítélik Őt), és a pogányok (rómaiak) kezébe adják Őt. És megcsúfolják (kigúnyolják, lejáratják, földbe tapossák) Őt, és megostorozzák Őt (a szó szoros értelmében), és megköpdösik (leköpik) Őt, és megölik Őt. De harmadnapon feltámad. És hozzájárultak Jakab és János, a Zebedeus fiai, ezt mondva: Mester, szeretnénk, hogy amire kérünk, tedd meg nekünk. Ő pedig mondta nekik: Mit kívántok, hogy tegyek veletek? (Hú! Ez készségesség. "Mit szeretnétek?" - nyitott gondolkodással. Ebből amúgy megismered a másik embert is. És lehetőséget adsz a jónak, hogy történhessen valami, amit amúgy nem gondolnál.) Azok pedig mondták Neki: Add meg nekünk, hogy egyikünk jobb kezed felől, másikunk pedig bal kezed felől üljön a Te dicsőségedben. (Érdekes gondolat - és van benne némi hit is, vagyis egy mélységes bizalom, ami felszínre tör, hiszen az Ő "dicsősége nem kétséges"...) Jézus pedig mondta nekik: Nem tudjátok, mit kértek. (Tényleg nem mérték fel. Ez "csak úgy jött", és a "végeredményt" tartották szemük előtt... nem a hozzá vezető utat.) Megihatjátok-e a poharat, amelyet én megiszom ("keserűség-pohár", az "ítélet pohara", a szenvedésé) és megkeresztelkedhettek-e azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem? (Ez pedig szó szerint "keresztség" volt, a keresztre feszítés értelmében. A belemerülés - bemerítés - a fájdalomba, a méltánytalan elvetésbe, a magányosságba és a mérhetetlen szenvedésbe.) Azok pedig mondták Neki: Megtehetjük. (Hm... ugye, nem gondolták végig. De lehet bennük - ha végiggondolatlanul is - egy fajta odaadás, annak "bizonyossága", hogy Jézussal "mindent képesek vagyunk" átélni... tehát nem rossz megközelítés...) Jézus pedig mondta nekik: A poharat ugyan, amelyet én megiszom, megisszátok, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek (vagyis, átmentek a szenvedésen, amit nem is gondolnátok - s ez itt "prófétai" az Úr Jézustól, hiszen még mindent nem lát előre, de megjelenhetett Előtte egy-két kép, "felvillanás-szerűen", ami tanítványai sorsát előre vetítette). De az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, akiknek elkészíttetett. (Ez így reális - az Úr Jézus Atyjára hagyja ezt, és a jövőre, mint ember Fia, Aki most itt, ezen a földön még a megváltás munkája előtt áll, és amúgy is, vannak dolgok, amikről "még a Fiú sem tud" - (Máté 24, 36.) - ezért nem megy bele, hogy "kiéi lesznek ezek a helyek".) És hallva ezt a tíz tanítvány, haragudni kezdtek Jakabra és Jánosra. (Hú... van, akinek "előbb eszébe jut" valami, vagy "előbb indul", és "előnyre tesz szert"? Van "verseny" a tanítványok között, hogy "kik is kerüljenek előrébb", mint a többiek? Ilyenkor pedig lehet "jogosan haragudni", hogy "hát milyen emberek ezek", hogy "ilyesmi jut eszükbe"? Vagy, hogy "külön elbírálást kérnek" Jézustól, Akihez mindannyiunknak "ugyanannyi jogunk van"? "Kiknek gondolják ezek magukat?" Sőt, még erre is eljuthattak: "Mi jobbak vagyunk", mert mi "nem járultunk oda 'külön', másokat hátrahagyva Jézushoz", nem akarunk "magunknak előnyt"... hát, most "joggal ítéljük el őket"...) Jézus pedig magához szólítva őket, mondta nekik: Tudjátok, hogy azok, akik a pogányok között fejedelmeknek tartatnak, uralkodnak felettük, és az ő nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk. De nem így lesz közöttetek. Hanem, aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok. És aki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen. Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy Neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon, és adja az Ő életét váltságul sokakért." (Márk 10, 32-45.)
1./ Mennyire egyszerű lehetne, ha tényleg el lehetne dönteni, hogy "ki az első", hogy "kit illet meg" a fő hely, Jézus mellett...
-- Mennyire egyszerű lenne, ha (akár "fogcsikorgatva is", de) el lenne döntve a "sorrend".
-- Akkor nem lenne annyi vita, helyezkedés, versengés, kritizálás, hitelrontás, kibeszélés, pletyka, rosszindulatú lenyomás és pocskondiázás... talán...
-- Akkor "egyértelmű" lenne, hogy "ki a nagyobb", és kire "kell felnézni"...
2./ De ez nem így van - legalábbis, emberi mércével nézve nincs eldöntve...
-- Hanem: hanem marad, amit az Úr Jézus mondott. Méghozzá milyen szelíden... nem bántva "Zebedeus fiait", nem kritizálva a többi tíz tanítványt, hanem közel hozva hozzájuk a tényeket... ez ebben a világban így van - de köztetek nem így lesz...
-- "Nem így lesz"? Hát hogy lesz, Uram? Hogy lesz, hogy lett az egyháztörténelemben? Nem valahogy úgy, ahogy a körülöttünk levő világban is volt és van?
-- "Nem így lesz..." - vagyis ráadhatod magad arra, hogy ne így legyen... bárhogy néz is ki az "egyházban" (a felekezetek világában), bárhogy néz is ki az egyháztörténelemben, bármin ment is át az Eklézsia, de a te életedben, ott, a te környeztedben, a te viselkedésedben nem kell, hogy így legyen... "nem így lesz"...
-- Ez reménység. Ez útmutatás. Ez mennyei akarat. Ez mennyei reménység - reménység az Úr Jézus ajkán, reménység és jövőlátás, jövőformálás...
-- Hányszor kellett újra kezdenie a mennynek, amikor a földi rész (az egyház, itt a földön, vagy az egyház egy része, vagy az egyház "nagy része") elrontotta...
-- Most is újra kell kezdenie? Napról-napra? Minden új megmozdulás, új ébredés, új kezdés idején... pár napra rá, pár hétre, hónapra vagy évre rá... újra kell kezdeni, amikor megint elindul a "verseny", hogy "ki a nagyobb", hogy "ki van közelebb Jézushoz", hogy "kinek sikerült befutnia", és "jobb helyet szereznie" a megítélés világában? A menny megint ezt mondja: "de nem így lesz köztetek"... megint ezt mondja, és ehhez megint türelmet kell gyakorolnia, megint új indítást adni a szívekbe, megint átengedni mindenkit a tapasztalatokon, hogy az összetöretés végbemenjen, megszülessen a tisztelet, az alázat, a befogadás és a jó reménység?
3./ A mennyei út, a mennyei mérték egyértelmű: "aki nagy akar lenni köztetek, az legyen a ti szolgátok (diakonosz - felszolgáló, kiszolgáló, mások javára szolgálatot teljesítő)"
-- A felszolgáló "nem a lényeg" a társaságban.
-- A felszolgáló bizonyos értelemben "háttérben marad", s azon dolgozik, hogy "másoknak jó legyen".
-- A felszolgáló "nem akar előtérbe kerülni", hanem azon van, hogy a "dolgok jó irányba menjenek".
-- Ez az út?
-- Tényleg ezt kell tenni?
-- Jézus ezt mondja
-- "És aki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája (doulosz - rabszolga!) legyen." (Márk 10, 44.)
-- Első - prótosz - rangsorban másokat megelőző, pontosabban mindenkit megelőző, legfontosabb, legjelentősebb, kiemelkedő, elismert, "fő"... ezt akarod? Akkor az út egyértelmű: "rabszolga" - aki "lábtörlő" is lesz, bizonyos értelemben, akinek "lehet parancsolni", aki "nem tarthat meg semmit önmagának", aki az "utolsó" mindenki között, "lenézett", és "semmibe vett"...
-- Lehet, hogy az Úr Jézus itt a "keresztre" is gondolt - amiről épp az előbb beszélt, pár gondolattal ez előtt... ahogy az úton haladtak Jeruzsálem, a Gecsemáné és a Golgota felé... ahogy lépésről-lépésre egyre közelebb kerültek ahhoz, hogy Ő ténylegesen a kereszten, (mint egy megvetett, egy senki, egy megalázott, leköpködött, mindenétől megfosztott, földbe döngölt) az életét adja másokért?
-- Igen. Az Úr Jézus erről beszélt. Ez az Ő útja, és aki a "legelső" akar lenni, a menny szerint, nem tud más úton haladni. Bár az emberek népszerűségi listája más utat javasol, mást tesz oda eléjük, de ez a valóság, ez a mennyei út, ez az, ami maradandó, ami időt álló, ami évezredek után sem változik... jóllehet az emberi mérce nagyon eltér ettől.
-- Miközben "rabszolgaként" szolgálsz "mindenkinek", mégis, meg van a mennyei "identitásod", a mennytől való függésed, és a mennyei útmutatás is az életedben, (amellett, hogy egy nagyon gazdag értékes élet és személyiség jellemez - ha látják, ha nem látják), tehát nem vagy az emberek "kapcája", nem dobálhatnak ide vagy oda, saját "kényük kedvük szerint", hanem neked van urad, Akitől függ az életed, Aki ott áll melletted, oltalmaz angyalaival, és vezet Szentlelkével... tehát tőle függ az életed, nem az "emberek kényétől-kedvétől", s amennyit Ő enged meg, annyin fogsz átmenni... de átmész, mert nem lázadsz fel Urad ellen, és nem keresed a "magad hasznát", hanem beleadtad magad abba, amire Ő hívott el, és amiben Ő akar a "helyeden látni", a küldetésedben... amit vele jársz végig, és amiben te "gabonamag" vagy, aki készen állsz "elhalni", hogy "sok gyümölcsöt teremj" Vele... (János 12, 24-26.)
4./ Ha ránézel az egyháztörténelemre... lehet, hogy kevés helyen látod meg ezt. Pedig ott van. Csak nem feltétlenül "róluk" szól az egyháztörténelem, vagyis, nem ők állnak a "fő helyeken"...
-- De nélkülük (akik így, "rabszolgaként" készek voltak "mindenkinek" szolgálni), nem létezne ma az Eklézsia.
-- Ott voltak végig (csak lehet, hogy a nevük nincs megjelenítve az egyháztörténet földi lapjain).
-- Ott voltak, és a menny feljegyezte őket, könnyeiket "tömlőbe gyűjtötte", imádságaikat "arany kehelybe", s angyalok kezéből kitöltettek ezek az imádságok - s életek - a történelem továbbvezető fordulópontjainál... (Jelenések 5, 8. 8, 3-5.)
-- Ott voltak, és ha nem is lehetett "kimutatni őket" (bár néhányukat nem lehetett kikerülni, még feljegyzésre is kerültek a földi egyháztörténelmi feljegyzések lapjain), de rajtuk múlt sok minden... a megvalósulás, a továbblépés, a továbbélés... az, hogy mi, ma, itt lehetünk, amiben vagyunk, ahogy létezhetünk...
-- Egy nap, majd a mennyben, meg fogjuk látni őket, és csodálni fogjuk az Urunkat, és gyönyörködni fogunk az Ő mennyei munkájában, a titkosban, a "rabszolgák szolgálatának" felhasználójában, a sok-sok édesanya, nagymama, csöndben, elrejtettségben élő imádkozó, hűséges "háttérmunkás", és "háttérszervező", és "háttérszolgáló", és "háttérben adakozó" (az "özvegy asszony két fillérjét" odaadó hűséges) életén... ahogy Ő cselekedett és cselekszik ma is...
5./ Te ne keseredj el, hanem tedd, amit megértettél, akár elismerik, akár felismerik, akár nem...
-- Az Úr Jézus nem változtatott.
-- Ő így jött el, és így végezte el a világtörténelem leghatalmasabb munkáját, a megváltást.
-- És Ő így ad útmutatást ma is, nekünk is, akik most élünk itt, ezen a földön.
-- Ha "szeretnél nagy lenni", akkor az út a másokért letett élet. Amiben nincs ott feltétlenül az "elismerés", sőt, néha a "hála" sem, talán sokszor nincs ott... (persze, aki érted teszi le az életét, azért légy hálás, és emeld ki, amennyire tudod, és ne légy érzéketlen és ne vedd "magától értetődőnek", mert csoda, ajándék minden egyes ilyen lépés, tett, hozzáállás, szív, szó, viselkedés)...
-- Az Úr Jézus útja. És csoda, hogy megértetted (hogy megértettem), és hogy odaadtuk magunkat rá... és megmaradunk ebben. Csoda, ajándék, minden nap, Jézustól. Ámen.
Imádság:
Úr Jézus. Te mentél az úton. Tudtad, mi vár Rád. És ők máson járatták az eszüket. Másban voltak elfoglalva.
Nagyon megrázó, ahogy ezek az emberek (is) viselkedtek... és ahogy ma is viselkednek sokan... akik a Tiéid... akik elvileg a Tiéid.
Saját magukat tartva első helyen, saját érdekeiket nézve, saját szívük tisztaságát is odadobva annak, hogy mások előtt népszerűek legyenek... mások véleményének, mások irigységének, hogy mit várnak tőlük, vagy miben állnak "versenyben másokkal"... a másokkal szembeni felemelkedésnek, föléjük helyezkedésnek.
És Te, Uram, mégis, rájuk bíztad magad... bizonyos értelemben, miután elmentél a mennybe, nemvolt más, aki tovább vihesse a Te munkádat, velük "kellett" végezned mindazt, amit teszel, és ma is velünk "kell" végezned. (Lukács 22, 28.)
És mi itt vagyunk, és sok tekintetben "nem vagyunk különbek atyáinknál", (1Király 19, 4.) nem vagyunk mások, mint ezek a tanítványok voltak, itt, ebben a helyzetben, csak egyetlen egy van, a "jobb szövetség", (Zsidó 7, 22. (8,6.) az, hogy "nálunk nélkül nem jutottak tökéletességre", (Zsidó 11, 39-40.), ez az egy van, amit mi úgy kaptunk, hogy semmit érte nem tehettünk, de Te akartad adni, hogy legyen reménység, legyen továbblépés, és ez, amit megkaptunk, a Te csodálatos új életed, amivel megajándékoztál, mégis reménységet ad, hogy van győzelem, van fölé emelkedés, van munka, amit Te végzel, és el is fogsz végezni...
Uram, drága Úr Jézus, köszönöm, hogy ma is "ilyenekre" építed a munkádat, vagyis, ránk, de úgy, hogy a Te életed dolgozik bennünk, és "mégis", mindenek felett átemelsz bennünket a megrontó gondolkodásmódon, a tisztátalan indítékokon, és a Te jó lelkedet (Szellemedet, a Szentlelket) nem vonod meg tőlünk (Zsoltárok 51, 13.)... hanem vezetsz, és újra és újra vezetsz, és meggyőzöl, sőt, legyőzöl bennünket, belülről, s mi halálba adjuk a régi természetet, és "megöldököljük" újra és újra a Te Szent Szellemed által, (Róma 8, 13.), mert Te erre hívtál el, és mérhetetlen bizalmad, amivel körülveszel bennünket - ahogy az első tanítványokat is körülvetted - nem bizonytalanra épül, hanem a csodára, amit elvégeztél bennünk, arra, hogy megnyertél, hogy megtérjünk, a Tiéd legyen az életünk, és Te, személyesen, elvégezhesd bennünk a megelevenítés, újjászületés, és onnantól folyamatosan, az átformálás csodálatos munkáját.
Ez Te vagy, Uram, és Te voltál, és Te is maradsz, mindenkor... így megy végbe minden, minden, amit Te szeretnél... csodálatosan, felette annak, mint amit mi tudnánk tenni, vagy amilyenek tudnánk lenni... "mégis", a Te Szentlelked által. Ámen.
Bátorodjon szíved, és várjad az Urat! (Zsoltárok 27, 14.)
2024. Május 29.