Kék haj...
Ma, amikor a Lidl-be is be kellett mennem, miután az órást is megjártam, és már jócskán készülnöm kellett volna az esti Római levél bibliaiskolára, s gyorsan beraktam mindent a kosárba, s siettem a pénztárhoz, egyszerre észrevettem azt a pénztáros hölgyet, aki a múltkor is panaszkodott a vevőkre, és akinek jobbára rossz kedve van... (alig bírtam őt akkor valahogy kicsit felvidítani és biztatni... már nem emlékszem a bizonyságtételre, amit mondtam neki, vagy adtam neki talán valamit, ajándékba? - egy biztos, most már van köztünk egy "cinkos" ismeret, ő tudja, hogy mindig megköszönöm, hogy "ők vannak nekünk", hogy ők "értünk vannak itt", és mi "hálásak vagyunk értük").
-- De most, amint megláttam, épp odajött hozzá egy kolléganője, a váltópénzekkel s nagy pénzesládájával, hogy beálljon a mellette levő pénztárba. Rákérdezett, „hogy van”, mire ez az új (általam még nem látott) kolléganő, a maga érdekes frizurájával, hátra felé kiálló kék hajával, elpanaszolta, hogy nagyon rosszul volt, egész teste fájt... a rosszkedvű kolléganő nem tudott erre mit mondani, az új pedig beállt a kassza mögé.
-- Invitáltak, hogy mindkét kassza készen áll, hát az utóbbihoz indultam.
-- Megmozdult bennem, hogy amit mondott, arra kellene választ kapjon. Úgyhogy kitettem mindent elé, majd fizettem is, és ahogy pakoltam el, odahajoltam kicsit közelebb hozzá, és elmondtam, hogy az előbb hallottam a párbeszédüket.
-- Csodálkozva nézett rám, már szerintem nem is emlékezett arra, amiről beszéltek. De emlékeztettem – „fájt az egész teste”... és így rám nézett. Én pedig a „titkomról” beszéltem neki, pár percben, ahogy a helyzet engedte, hiszen ott volt már a következő vevő is, és mögötte még sok-sok másik. De az üzenet fontos volt: a „Fájdalmak Férfiáról” szólt, Aki elvette a betegségeinket, és elhordozta ezeket... Ő Jézus, és az Ő nevében meg lehet áldani magunkat is, hogy a fájdalom eltűnjön, és lehet kérni Őt, hogy áldjon meg bennünket, és gyógyítson meg.
-- A hölgy rám nézett, nagyon hálásan, és megköszönte, amit mondtam neki. Többet már nem lehetett, de valami mégis ott maradt, ez érezhető volt.
"Bő gabona legyen az országban a hegyek tetején is; rengjen gyümölcse, mint a Libanon, s viruljon a városok népe, mint a földnek füve. Tartson neve mindörökké; viruljon neve, míg a nap lesz; vele áldják magukat mind a nemzetek, és magasztalják Őt. Áldott az Úr Isten, Izraelnek Istene, Aki csodadolgokat cselekszik egyedül! Áldott legyen az Ő dicsőséges neve mindörökké, és teljék be dicsőségével az egész föld. Ámen! Ámen!" (Zsoltárok 72, 16-19.)
"Utált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! Mint Aki elől orcánkat elrejtjük, utált volt; és nem gondoltunk Vele. Pedig betegségeinket Ő viselte, és fájdalmainkat hordozta, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! És Ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az Ő sebeivel gyógyultunk meg." (Ézsaiás 53, 3-5.)
Köszönöm Uram, hogy végzed megmentő munkádat. Ámen.
2024. Április 18.