Kali 1
A napokban meghalt az egyik évfolyamtársam. Ő olyan volt, akit jobbára mindenki szeretett és tisztelt. Becsületes, tisztességes férfiú...
Ahogy az évfolyamtársaim rövid megnyilvánulásait olvastam e-mailben, mindenki a megdöbbenését fejezte ki. Valaki megfogalmazta: "Bármelyikünkkel, bármikor megtörténhet..." - s így van. Szeretnék erről velük beszélgetni. Mert nem az a legrosszabb, ha örökre becsukja szemét itt a földön valaki, hanem az, ha nincs otthona ott, ahová megy a földi élete után. Ha nincs számára elkészítve a mennyei lakás. Pedig a lehetőség meg lenne rá.
Csak ez a beszélgetés nem mindig olyan egyszerű... itt Európában, itt, a 21. században. Az emberek sokszor olyan könnyen tolják el maguktól ezt a területet - még jobb, ha elviszik egy kicsit filozófiai irányba... de van, aki bántóan letorkol, hogy hagyd békén őt ezzel a témával... Azért imádkozom, hogy legyenek elkészítve a szívek
Kali jut eszembe, akiről írtam már, ha jól emlékszem, néhány héttel ez előtt. Őt pontosan erről kérdeztem meg: tudja-e biztosan, hová kerülne, ha most elmenne erről a földről? Nem tudta. Kérdésemre, hogy "miért", a válasza ez volt: "Nem vagyok tökéletes...". Erre körbemutattam: "Miért, ki tökéletes? Ugye senki?" Bólintott. S utána kezdhettem el beszélni az Úr Jézusról, Aki tökéletes volt, és így halt meg értünk a kereszten, hogy kipótolja azt, ami bennünk hiányzott... és ahogy megváltott, megajándékozott az örök élettel. Aki csak elfogadja Tőle.
Kalit nagyon megérintette. Igaz, a vallása szerint nem hallana az Úr Jézusról, mint Isten Fiáról, mint Megváltóról, de az üzenet ott maradt benne. Az imádság is, amivel imádkoztam érte, és megáldottam őt.
Egy héttel a beszélgetésünk után megint találkoztam vele. Örömmel üdvözölt, és ahogy ismét rákérdeztem, és megerősítettem, amit korábban mondtam, megint ugyanezekkel a nagy szemekkel nézett rám. Érezhető volt, hogy fogadja az üzenetet, és hálás, hogy gondolok rá. Megint imádkoztam érte, és mondtam neki, lehet, hogy itt a földön már nem találkozunk, de, ha az Úr Jézust befogadja a szívébe, a mennyben biztos, hogy együtt leszünk a földi élet után. Így áldottam meg búcsúzóul.
Uram, bár, ha így áldhatnám meg az évfolyamtársaimat is... bár, ha így fogadnák az üzenetet, és ennyire készségesek lennének. Ráadásul, nekik nincs is más vallásuk, legfeljebb kicsit ateisták voltak, legalábbis némelyikük... Uram, kérem őket, s a Te jó jövődet az ő számukra. Ámen.