József és Mária - Karácsony egy másik szempontból...
"Mint a megháborított forrás és megromlott kútfő, olyan az igaz, aki a gonosz előtt ingadozik." (Példabeszédek 25, 26.)
1./ Ahogy olvasod a Lukács evangéliuma 1. rész és a Máté evangéliuma 1. rész történeteit, látod, amint a botrány elkezd kibontakozni. Nem rögtön, de lépésről-lépésre, kikerülhetetlenül.
-- Sem Mária, sem József nem "botrányhősöknek" indultak. Egyszerűen igent mondtak a Mindenható Istennek.
-- De ahogy engedelmeskedtek, a botrány elkezdett körülöttük gyűrűzni. Mit tehettek?
2./ Mária elrejtőzött 3 hónapra, miután a kisfiú megfogant a szíve alatt. Erzsébet megértette őt, hitt neki, hiszen a Szentlélek kijelentését is megkapta. Volt egy különleges barát, aki nem vetette meg Máriát, hanem mellette állt. És ez még az elrejtettség ideje volt.
3./ Amint viszont visszatért Názáretbe, a kisbabát felfedezték mások is. És elkezdtek tudakozódni, majd pedig - ahogy lenni szokott - elkezdtek beszélni... kibeszélni... pletykálni... híreket továbbadni... találgatni... s mivel semmit nem tudtak, csak rossz irányba tapogatózhattak. Ezt úgy hívják: "kibeszélés". (Mindig árt az embernek, a helyzetnek, a kapcsolatoknak, a jövőnek! Ne tedd... még akkor se, ha "megérdemli" a másik... ha te - úgy tűnik - "tudod az igazságot". Ne tedd, ha nem tudsz építeni, legalább ne rombolj...)
4./ S ebben a pillanatban már a botrány kellős közepén találta magát ez a fiatal izraeli lány... méghozzá úgy, hogy ő "semmit nem tehetett arról, ami bekövetkezett". Nem ő volt a "bűnös", de neki senki nem hitt.
-- Ez az élet egyik legnehezebb helyzete.
-- Mindannyian kapcsolatokban élünk. Így vagyunk kitalálva. S ezek a kapcsolatok vagy bennünket védenek, vagy ellenünkre lesznek, de ténylegesen ott vannak. A hiányukkal együtt. Az elszakadt voltukkal együtt. A mérgező hatásukkal együtt. A fojtogatásukkal együtt, ha nem jól működnek. S itt, Mária, nem tudott kitérni e kapcsolatok elől. Félelmetes volt, de köztük élt a megoszthatatlan titokkal együtt, azzal, ami valójában jó volt, de az embereknek mégis botrány!
-- Mária nem tudott kitérni a botrány elől. Egyszerűen benne volt, benne találta magát, és nem is tudott védekezni. Ha kérdezték, csak annyit tudott válaszolni: "igen, ez tény"... s ha vádolták, ezt mondhatta: "nem tettem semmi rosszat... én hűséges vagyok az Izráel Szentjéhez... hűséges a jövendőbelimhez... nem bűn következményét látjátok..." - de ki hitte ezt el?
-- Vannak, lehetnek ilyen helyzetek - minden esetre, amikor Isten eljött erre a földre testben, egy ilyen helyzetbe került. Az Ige testté lett, és közben a botrány kellős közepében találta magát. Mint egy pici baba, ahogy az élet természetes útját választotta arra, hogy testté legyen, ő egyszerűen benne volt a botrányban, nem tudott kikerülni belőle... ahogy Mária sem.
5./ És József? Ő is belekerült. Mária hazaérkezett, s József egy pillanat alatt a szemek össztüzébe csöppent. Elvégre természetes úton egyből rá gondolt mindenki, mint a gyermek apjára... hiszen jegyeséről volt szó.
-- Mit teszel, ha mások vádjai vesznek körül téged? Ha nincs mit megvallanod, nem vagy vétkes a dologban, de a magyarázatot mások nem fogadják el. Sőt, esetleg még bajba is hozol valakit, aki fontos neked, ha sokat magyarázkodsz?
-- Gondolkodni fogsz, mit tegyél... s nem az lesz a lényeg, hogy "Te hogy keveredsz ki ebből", hanem az, hogy ne okozz nagyobb bajt, mint ami már amúgy is kialakult. S József ebben a helyzetben találta magát.
-- Igaz ember volt. Tiszta szívű. És irgalmas. Nem azt kereste, hogy "ő hogy jön ki jobban ebből a helyzetből", hanem nézte, hogyan lehetne a legjobban megoldani, ami létrejött. Töprengett. S ezt javaslom neked is - persze magamnak is: töprengeni jó... megfontolni, amit az ember dönt... ez helyes. Mérlegelünk, megnézzük, minek mi a következménye, vagy még a későbbiekben is, mi lehet belőle. Megvizsgáljuk, "mi fér bele", mi az, ami még nem ellentétes a tisztasággal, az igazsággal, a hűséggel, az irgalmassággal, Isten akaratával, az Ő Igéjével, azzal, ami Neki kedves... és ezek közül a lehetőségek közül választunk.
-- De néha úgy tűnik, mintha egy út lenne csak, vagy egyetlen út sem maradna... néha úgy tűnik, mintha zsákutcában lennénk... csak kihátrálni lehetne a helyzetből. S József így látta azt, amiben volt. Eldőlt benne, hogy kihátrál. (Máriát nem veheti feleségül, hiszen más magzatát hordja a szíve alatt. De ki nem szolgáltathatja a vérszomjas vallásos ítéletnek, mert megölik. Mit tegyen? Mit tehet? Támogatni fogja, hogy megmeneküljön, mellette lesz, hogy titokban el tudjon menni erről a környékről - lehet, hogy anyagilag is segíteni fog neki, lehet, hogy együtt megtervezik majd, hol vészelheti át ezeket a nehéz időket, lehet, hogy segít majd a kivitelezésben, de el nem veszi, s itt sem tudja látni a maga környezetében.)
6./ S amikor mindezt eldöntötte, jött az Ige. Az angyal megszólított éjjel, és azt mondta neki: NE FÉLJ! Te Dávid fia vagy, (ahogy a Messiás is innen származik testileg), és aki Máriában fogant, Szent, s Megmentő lesz, általa menekülnek meg az emberek. A neve: Isten, a Szabadító. Őbenne - bármilyen furcsa is - Isten jött ide közénk, ahogy a régi prófécia is mondja ("Velünk az Isten" - Immánuel - ez lesz a kisfiú neve). Úgyhogy vedd magadhoz, ne utasítsd el, ne küldd el titokban, szeresd, védd meg, állj ki mellette, mintha a gyermek a tiéd lenne... nem a tiéd, de a védőszárnyat ki tudod terjeszteni fölé és az édesanya fölé. Tedd meg
-- És József engedelmeskedett Isten - angyal által küldött - beszédének.
--És benne találta magát a botrányban, jobban, mint korábban valaha is.
-- És ez elől nem tudott kitérni - az Istennek való engedelmeskedés a botrányban való részvétel növekedését is eredményezte.
-- És József sem tudott mit mondani, csak ennyit: "Ez van"... "ez a helyzet... ez a tény... Mária a jegyesem, mostantól kezdve a feleségem... és védelmem alatt áll... a magzattal együtt..."
7./ Máriának szüksége volt a védelemre. A kicsi magzatnak is. És Isten Józsefet bízta meg ezzel. Mondhatnám azt is: Józsefet kérte fel erre a szerepre. S József igent mondott. S ő is benne találta magát a botrányban. Annak a kellős közepében.
-- Most már nem csak Máriáról beszéltek az emberek... József is a nyelvek ostora alá került.
-- Eddig lehetett mondani: "szegény József"... de mostantól fogva: "ez a szörnyeteg... szegény Mária megrontója" ... vagy: "megtalálta a zsák a foltját" - és hasonlókat. (Az emberek gazdagok a fantáziában, gazdagok az elítélésben, gazdagok abban, hogy másokat bántsanak, szaftosabbnál szaftosabb kifejezésekkel illessék őket és részletekkel szórakoztassák egymást. Botrány... botrány... botrány...)
-- És József nem tudott kitérni előle. Egyszerűen benne volt ő is, mint Mária. S magyarázatot nem tudott rá adni... mert erre nem is lehet... mert erre nem is érdemes... mert az ember nem akar még rosszabb helyzetbe kerülni... mert tudta, hogy nem fogják elfogadni, háta mögött kinevetik, vagy még rosszabbakat mondanak, mint eddig. Tehát nincs más, mint a hallgatás, és annak lerögzítése, ha lehet, ha ideje van, hogy nem szegtük meg a szövetséget.
8./ Mit tudsz tenni, ha úgy találod magad botrányban, hogy közben a jót tetted, teszed, és nem tudsz kitérni előle, tenned is kell... s az emberek mégis rosszal vádolnak téged, és elmagyarázni sem tudod neki, hogy "nem úgy van"... mit tudsz tenni egy ilyen helyzetben?
-- Az egyik, hogy megalázod magad. Egyszerűen elszenveded, hogy a vélemények rosszak felőled. Felméred, mi romlott le - megítélésed, népszerűséged, a bizalmi kapcsolatok veled kapcsolatban - és alá helyezed magadat... "ez van... ez történt... igen...".
-- A másik, hogy te akkor is szeretsz, és továbbra is tiszta maradsz. Amennyire rajtad áll, amit meg tudsz tenni érdekében, akkor is őrzöd a tisztaságot, és akkor is hűséges maradsz a Mindenható Istenedhez. Akkor is, bármi van, bármi történik, bármi fenyeget. Nem adod meg magad a keserűségnek, a legyintésnek, s annak sem, amit az emberek beszélnek.
-- A harmadik, hogy rábízod közben magad az Uradra. Hiszen Vele jársz, bizonyos értelemben Ő hozott téged ilyen helyzetbe, és nincs senki más, aki meg is értene, veled is lehetne ebben... rábízod magad, és közben, miközben a hetek így telnek, "tanulsz" Tőle, Aki szelíd és alázatos szívű volt, megtanulod, hogy Ő milyen, és hogy mit jelent ez a hétköznapokban... s - bármilyen furcsa is - nyugalmat találsz a lelkednek. (Máté 11, 28-30.)
-- Megtanulod, mit jelent, hogy nem adod vissza azt, amit veled szemben tesznek. Ők beszélhetnek rosszat, de te nem fogsz róluk rosszat mondani. Mert mi értelme? Mert igaz lenne-e? Mert lenne-e valami haszna? Nem romlana-e meg a bensődben levő tisztaság, az Istenhez közeledő szív, a Benne gyönyörködő lelked? Nem lenne-e teljesen idegen ez Őtőle? Nem fogsz gonoszat mondani. És nem is teszel semmit, amit veled szemben megtettek. Nem akarsz rombolni...
-- S közben végig teszed, amit tenned kell, amit tenned lehet, ami hozzátartozik a hétköznapi élethez, ami a tiéd, a te feladatod, amit másokért is meg kell tenned, ami a részed az életben, a "rutinfeladatokat", a munkádat, a családdal kapcsolatos dolgokat. Teszed, végzed, s közben a szívedet őrzöd. Őrzöd a depressziótól, a csüggedéstől, a sötétben látástól. Egyszerűen nem adod oda a hétköznapjaidat a botránynak, a félelemnek, a mások rossz beszédeinek... nem adod oda a perceket, azt, amit te megtehetsz, és amit meg kell tenned, annak, amit mások okoznak... vagy amibe mások sodornának. Nem. Az Úré vagy, erőddel, időddel, napjaiddal együtt, kapcsolataiddal, tennivalóiddal, feladataiddal együtt, és neki adsz számot, és Őérte továbbra is teszel mindent, amit tenned kell és lehet.
-- S tanulsz... tanulod Őt, tanulod, mit jelent hűségben járni, tanulod mit jelent "mindent elveszíteni", de közben minden nap ÚJRA kezdeni... tanulod mit jelent az Ő szelídsége és alázatossága... a kitartás az Ő akaratában, az, hogy "mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tiéd"...
-- És az Úr végez munkákat benned... mert Ő az ilyen helyzeteket használja, felhasználja, alaposan betölti gazdagsággal... ha hiszed, s ha nem... Nála ezek kincses helyzetek, és a javadra fogja ezeket fordítani, ha tényleg tiszta szívvel járod végig ezeket. Olyan dolgok tudnak felépülni ilyenkor, amiket nem is gondolnál, s amik máskor nem tudnának felépülni... átformálódás, kialakítás, benső kincsek... Isten idői...
9./ Hogyan tudsz így helyt állni egy ilyen botrány-helyzetben? Hogyan tudod megőrizni az elméd épségét, a gondolkodásod egységét, a lelked békességét, s hogyan tudsz még az "aktivitásban" is megmaradni, legalábbis a tőled telhető mértékben? Hogyan? Hogyan?
-- Itt a válasz: "Igazság által leszel erős... ne félj, ne gondolj a nyomorral, mert nincsen mit félned, és a rettegéssel, mert nem közeleg hozzád." (Ézsaiás 54, 14.)
-- Az igazság megtart. Megerősít. Te tudod, hogy helyesen jártál el, amit tehettél, megtetted, ami rajtad állt, hűséges maradtál - a helyzet pedig kialakult... de az igazság, amiben jártál, ott marad, és megerősít téged, belülről.
-- A jó lelkiismeret, mint "derékszíj" segít, járni tudsz továbbra is, sőt, dolgozni, sőt, harcolni, sőt, lesz kiállásod, még, ha mások megvetnek is, és beszélnek is rólad, s ellened.
-- Nem félsz, mert az igazság megerősít, és az Úr megmondja, hogy nem közelít hozzád, amitől tartanál... Nem fog elérni, Ő van ott veled, Nem az lesz, amit ellenségeid előre vetítenek. Nem úgy lesz az...
-- Az igazság egy fegyver, amit hordasz, a szívedben, a lelkiismeretedben, a bensődben, miközben mások vádolnak téged. Az Isten Fia is így járt. Szinte nem volt helyzet, hogy ne vádolták volna, ne beszéltek volna Róla és ellene gonoszul, (felelőtlenül... egyszerűen "csak emberi következtetésekkel" és emberi módon... de ennek rossz volt a kicsengése, és másokat próbált hangolni, méghozzá Ellene) - s Ő mégis, mindvégig aktív maradt, tette, amiért itt volt, és kiállása volt, mert az igazságban járt, mert amit lehetett tenni, azt tette, amit kellett tennie, abban állt meg hűségesen.
-- Az Isten Fia erre hív téged is. Azt mondja, ha Őt vádolták, téged is fognak, ha Őróla rosszakat mondtak, rólad is fognak. Ha Ő az ördög volt mások szemében, rólad is mondhatnak hasonlókat - de nem leszel egyedül, Ő veled van minden nap a világ végezetéig. És ezért nem kell meginognod és nem kell magadat is úgy látnod, ahogy rólad beszélnek. Nem az lesz meg, amit ők mondanak, és nem úgy lesz a dolgok vége, ahogy ők várják. Jó lesz, méghozzá a lehető legjobb, ha Ővele jársz, és az Ő igazságában megmaradsz.
Uram, köszönöm a mennyei igazságot, a megigazítást, amit Te elvégeztél, és a mennyei meghívást, hogy úgy járjak, ahogy Te jártál.
Köszönöm, hogy behívsz a Te munkádba, a Te jó akaratodba, a Te vezetésedbe, és ez néha botránnyal jár, és kiszolgáltatottsággal, és azzal, hogy emberek nem értik, ami történik, és ellene beszélnek annak, amit pedig Te akartál, akarsz, és munkálsz.
Nem baj, Uram, jó az, amit Te gondolsz, és egy van előttem, hogy hűséges legyek Hozzád, a Te tervedhez, a Te gondolataidhoz, amire Te elhívtál, a Te jó, kedves és tökéletes akaratodhoz. Ez, Uram, és akkor legyen bármi körülöttem, én Belőled erőt merítek, mint Dávid, aki megerősítette magát az Úrban, az ő Istenében... én is, Uram, megerősödöm Benned, a Te igazságodban, a Te ígéreteidben, és abban, hogy itt vagy velem, most is, ma is, és a mindennapjaimban, bármi lesz is.
Köszönöm, hogy bízhatok Benned, és Veled járhatok. Köszönöm a mennyei tervet, és a mindennapokat. A mindennapi aktivitást, az apró és a nagyobb dolgokat, a Te hűségedet, Uram, és azt, hogy nem inoghatok meg, követlek Téged. Ámen.
"Mint a megháborított forrás és megromlott kútfő, olyan az igaz, aki a gonosz előtt ingadozik." (Példabeszédek 25, 26.)
2022. 12. 25.