Jó kezdést! (2)
Nem csak egy-egy időszak elkezdése idején (pl. amikor gyermeked születik, vagy megházasodsz, vagy új iskolát kezdesz, vagy új munkahelyre kerülsz, avagy, ha kirepültek a gyermekeid, és úgy kezdesz egy új életszakaszt, ha elköltöztél, és új helyen kezdesz, vagy egy szolgálatot bíztak rád, és itt kezdesz egy "új pályát futni"), de minden nap áldás, és öröm, ha tudod, hogy ismernek téged, szeretnek, úgy, ahogy vagy, és nem kell "magyarázkodnod", hanem biztonságban lehet az életed, kedves személyed!
Jó érzés, ha tudnak rólunk, ha ismernek bennünket.
Jó érzés, ha nem kell magyarázkodnunk, vagy felhívni magunkra a figyelmet.
És mennyire jó az, ha ez a személy, Aki ismer, szeret, és megért téged, a Mindenható Isten, az Áldott Úr, Aki megáld, megsegít, felemel, vigasztal, betölti szükségeidet, gondoskodik rólad, s ott van minden új, váratlan, "szorongató", sőt, reménytelennek tűnő helyzetben is veled! ?
2023.09.08-án meséltem egy helyzetről, a "Hála" c. írásban, ahol megláttam, hogy az én Uram "ismer engem, ismeri a helyzetemet, sőt, bemutat, előttem jár, utat készít..." - amit tudok, és újra és újra rádöbbenek, és még inkább megtudom ezt, de most (is) olyan jó volt ismét személyesen meglátni, megtapasztalni, hogy ez így van. (Tudod, a villanyszerelési helyzet kapcsán írtam ezt le neked... de visszakereshetsz rá, felemelő és nagyon izgalmas történet!)
„Örülnek és örvendeznek majd mindazok, akik Téged keresnek; azt mondják mindenkor: Magasztaltasson fel az Úr, akik szeretik a Te szabadításodat. Rólam is, noha én szegény és nyomorult vagyok, az én Uram visel gondot. Te vagy segítségem, szabadítóm, oh Istenem, ne késsél!” (Zsoltárok 40, 17-18.)
Nem vagy "szegény és nyomorult", alapkiindulásként, ha az Úré vagy.
-- Az 1Korinthus 3, 21-23 verseiben olvasod, hogy "minden a tiétek" (bibliai elhelyezéssel, összhanggal olvasva, megérted, hogy tényleg van gondoskodás rólad, és nem vagy elfelejtett, szegény és nyomorult ember).
-- De mégis, néha az ember úgy érzi, "nem képes megoldani" az előtte álló feladatokat. "Halmozódnak a dolgok", és szinte még szembesülni sem képes velük... leginkább menekülne. És akkor így fogalmaz: "szegény és nyomorult vagyok"...
-- Ne bántsd, ha más így fogalmaz, nem a "kioktatás" az út - megérted, ha te is átmentél hasonló helyzeteken, mert az IGE pontosan ezekben a helyzetekben biztat, és jelent segítséget:
„Örülnek és örvendeznek majd mindazok, akik Téged keresnek; azt mondják mindenkor: Magasztaltasson fel az Úr, akik szeretik a Te szabadításodat. Rólam is, noha én szegény és nyomorult vagyok, az én Uram visel gondot. Te vagy segítségem, szabadítóm, oh Istenem, ne késsél!” (Zsoltárok 40, 17-18.)
Miközben átéled, hogy "szegény és nyomorult" vagy, mit mondasz? Ez a kulcskérdés...
-- "Rólam is - noha én szegény és nyomorult vagyok - az én Uram visel gondot!
-- Ő mit csinál? Visel... hordja a terhet, felveszi (mint egy ruhát, amit "visel" az ember... nem hagyja ott, mint az egyszeri tizenéves, akiről egy pap mesélt, akinek segített a cserkésztúrán, a hátizsákját levenni... s egyszer csak ott találta magát hátizsákkal a kezében, mert a tini, miután a pap segítette leemelni róla a hátizsákot, szépen továbbsétált, mintha ez így lenne magától értetődő...) - szóval, az Úr Jézus, ahogy "ráveted a terhedet", nem "sétál tovább", nem hagy ott téged, hanem hordja, "viseli" a gondot, és így biztos, hogy nem maradsz magadra...
-- "Vessed az Úrra a te terhedet, Ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzon az igaz." (Zsoltárok 55, 23.)
Más lesz minden, ha Vele együtt éled át az élet új kezdéseit. Más lesz, felszabadító és megerősítő. nem leszel "nyomorult és szegény", hanem segítségül hívod Őt, és Ő meghallgat, felemel, megért, megsegít, megszabadít... mert megígérte és mert Ő ilyen! Szabadító!
Köszönöm, Uram, hogy megteszed, kedves testvérem életében, most is, ma is, és minden élethelyzetében. Ott vagy, és szeretsz, és megértesz, és meghallgatsz. Köszönöm Neked, Uram. Ámen.