A jó illat napja (84)
� Gondolsz rá, milyen jó, hogy az Úr orrot is teremtett nekünk, hogy érezhessük a szagokat? Még az étel íze is más, ha jó illatát is érezzük. Lehet, hogy te is megszagolod a kenyeret, mielőtt beleharapsz? Teljesen normális dolog... örülsz neki, hogy ilyen finom, és hogy ehetsz belőle.
� --Persze, ha büdös valami, már kevésbé örülünk az orrunknak - de még ilyenkor is van haszna a szaglásnak: romlott ételt nem eszünk meg. Amikor folyik a gáz, felismerjük, és nyomban elzárjuk, s gyorsan szellőztetünk.
� --Minden esetre az orrunk Isten gondoskodása a mi számunkra - az Úré, Aki akarja, hogy boldogok legyünk.
�� 1./ Amikor Márta figyelmeztette az Úr Jézust, hogy Lázár, a testvérük, már negyednapja halott, szintén az orrukra is tett utalást: "Már szaga van..." - más szóval a bomlás szagára hívta fel a figyelmet, ki tudja milyen, hirtelen megfontolásból... (az Úr Jézus pedig a hitre hívta fel a figyelmét, és az Isten dicsőségére, amit akkor fog meglátni, ha hisz... János 11, 39-40.)
2./ De azután valamivel, néhány héttel később, pontosan hat nappal az utolsó Pészah ünnep előtt, együtt vacsoráztak, Bethániában, Lázár, Mária és Márta házában. S Lázár is ott ült, immár "nem büdösen", hanem élettel telve, mivel feltámasztotta őt az Úr Jézus.
-- A finom, Márta által felszolgált ételek illata töltötte be a teret.
-- Mindenki hálás volt, elragadtatott a csoda felett, hiszen az Úr Jézus is ott volt köztük, Aki maga a feltámadás és az élet... Aki kihívta Lázárt a sírból, a negyed napos halálból, a bomló állapotból, a büdösségből, ami az oszlással jár együtt... sőt, azt is mondta, hogy "oldozzátok őt ki, és hagyjátok menni"... mármint, a szintén büdössé vált és akadályozó halotti leplekből szabadítsák ki őt, ne húzzák vissza ezek, ne bénítsák meg a járását, ne tartsák őt büdösben... hiszen visszajött az életre.
-- S Lázár is ott volt, bizonyítékaként az Úr Jézus feltámadása erejének, a menny hatalmának, és a jövőnek, amiről bizonyságot nyertek, akik látták és hallották mindazt, amit az Úr ott tett néhány héttel korábban, Bethániában.
3./ És akkor, egyszer csak, egy másik illat is elkezdte betölteni a házat: az értékes, drága nárdus kenet illata, amit "pazarló bőségben" Mária öntött ki az Isten Fiának lábára... s hajával törölte meg a kedves lábat, amit (jóllehet ő erről nem tudott), hat nappal később szöggel fognak átütni Lázárért, Máriáért, Mártáért, a tanítványokért, még Júdásért is, és bennünkért, valamennyiünkért.
-- Ezt a lábat kente meg most Mária ezzel az illatos kenettel.
-- És - jóllehet nem tudta - prófétai cselekedetet töltött be ezzel, hiszen szerette az Urat, és mérhetetlenül hálás volt Neki, és úgy érezte, ezzel tudja csak kifejezni azt, ami a szívében van.
-- Az Úr Jézus testét a kereszthalál után, a temetésre nem tudják majd megfelelően előkészíteni, hiszen az idő kizárja ezt... csak illatszerekkel körülszórják, és begöngyölik a temetési lepelbe, körülkötik, és elhelyezik egy "ajándék sírban", ahol nem marad, csak harmadnapig, a feltámadás hajnaláig. Akik akkorra érkeznek, hogy megkenjék tisztességgel a testét, már csak az üres sírt találják, a holtra vált katonákkal s a meg-megjelenő angyalokkal. Jézus testét akkor már nem tudják megkenni olajjal.
--Mária volt, aki a hit által, szeretetből megtette ezt, jóllehet előre nem tudta miben vesz részt... de megkapta kincsként, lehetőségként, hogy megtegye, hálás szívvel, azért, amit Jézus tett vele, testvérével, és mindenkivel. Megtette... és így teltek be a mennyei tervek.
4./ Jó illat... ami betöltötte az egész házat, ahol voltak.
-- Jó illat, amit Te is hordozol, ha Jézussal jársz. Ha az Övé az életed, ha Ő ott élhet a mindennapjaidban. A hétköznapokban, az ünnepekben, a kapcsolataidban, a cselekedeteidben, a viselkedésedben.
-- Igen, ez a megmentés illata. Ez Jézusról szól. Arról, hogy Ő a Megmentő, és megtett mindent azért, hogy a te életed is, és mások élete is megmeneküljön. Új jelentést kapjon, új jelentőséget, új irányt, új tartalmat, megtöltve szeretettel, hűséggel, tisztasággal, becsületességgel, igazsággal, erővel, élettel... megmentő élettel, mások életének megmentésére való erővel is. A mennyből.
-- Ez az az illat, ami kiárad, amikor ott vagy az emberek között, ha közben az Úr Jézussal jársz, az Övé az életed, és így gondolkodsz, szólsz, cselekszel, Vele együtt...
-- Ezt látják, érzik, még, ha te nem is veszed észre egy-egy helyzetben, de kiárad, mert egyszerűen tény, az életedben, és Ő elvégzi még a megmentés munkáját is ez által - persze, ha engedsz Neki mindenkor, és szólsz, adod az Igét, és teszed, ami rajtad áll... mindig, ahogy Ő vezet, amit Ő mutat neked... apránként, pici lépésenként... és imádsággal a háttérben, hiszen nagyon nagy az ellenség ellenállása, az emberek fülének betapasztása, az ő megzavarásuk, a lázításuk, haragra gyújtásuk a sötétség oldala felől... (ezért is nagyon kell, hogy imádkozzunk!)
5./ Mária egyszerűen megtette, ami rajta állt, ott, akkor, amikor tehette, úgy, annyi odaadással, belefektetéssel, önfeláldozással, amennyivel csak tudta... és közben az "illat kiáradt és betöltötte az egész házat"...
-- Te is teszed, amit tudsz. Bocsánatot kérsz, ha elrontottad. És adod, amennyit csak adni tudsz, mert szereted az Urat, és hálás vagy... és az illat kiárad.
-- Néha azt érezzük, hogy "keveset tudunk tenni", erőtlenek vagyunk, vagy kevés az időnk, az erőnk... néha úgy érezzük, hogy annyira "semmi", amit tettünk, teszünk - pedig az Úr Jézussal ez a valóság, és ez az, ami másokat is megment, reményt ad nekik, felemeli őket, vigasztalásul szolgál... néha egy szó, egy ölelés, vagy simogatás, néha egy segítség, pici, vagy egy tény, hogy "ott vagy", hogy "lehet rád számítani", hogy "nem vagy közömbös", hogy megbocsátasz, hogy új kezdést adsz, hogy felszabadítasz másokat, és szeretsz... szóval, cselekedettel, valósággal...
-- Ez a jó illat, amit te most ebben az időszakban az Úr Jézus "lábára tudsz önteni"... és ami betölti "az egész házat".
Ez jut eszembe az alábbi Igéről:
"Hála pedig az Istennek, Aki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az Ő ismeretének illatát minden helyen megjelenti mi általunk. Mert Krisztus jó illata vagyunk Istennek, mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között. Ezeknek halál illata halálra (mármint, hogy érzik annak a súlyát, a jövő felelősségét, ahogy élnek, döntenek, és ez zavarja őket, hogy általunk ezzel kell néha szembesülniük). Amazoknak (az üdvözülőknek, akik befogadják az Úr Jézust, akik "megadják magukat Neki") pedig élet illatja életre (ez örömöt jelent nekik). És ezekre kicsoda alkalmas? Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik meghamisítják az Isten Igéjét; hanem tisztán, sőt szinte Istenből szólunk az Isten előtt a Krisztusban." (2Korinthus 2, 14-17.)
Imádságom:
Uram, bocsánatot kérek minden egyes pillanatért, helyzetért, amikor megbántottalak Téged, és megbántottam másokat. Szeretetlenséggel, hirtelenséggel, türelmetlenséggel, oktalansággal, okoskodással, felesleges beszéddel, tiszteletlenséggel, érzéketlenséggel.
Kérlek, segíts helyrehozni, és segíts helyesen eljárni, hogy a Te jó illatod áradhasson ki az életem által. Mindig. Ámen.
Olvasmány:
A 2Korinthus 2 és a János 12 volt előttem, amikor erről beszéltünk, de az 1Korinthus 13 is segítség, rálátást ad, "mitől árad ki a jó illat", és a tiszta Evangélium, ami magában hordozza a Krisztus jó illatát - 2Korinthus 5, 17-21., vagy a Róma 3, 23-37.
Sok helyen van még szó "jó illatról" az Igében, Zsoltárok 141, Jelenések 8, és más helyeken is. Összefügg a jó illat a mi imádkozásunkkal is (mint ezeken a helyeken), vagy a mi adakozásunkkal is, mint a Filippi 4-ben olvasod.