1./ Annyira szeretem, ahogy József, amikor sorsa jobbra fordulna, amikor a fáraó elé viszik, mert híre megy, hogy jól bánik az álmokkal, s a fáraó megdicséri, hogy úgy hallotta, meg tudja fejteni az álmokat, egyszerűen – tisztelettel – de rendbe teszi ezt a kérdést. Ellene mond a fáraónak: „Nem én, hanem Isten ad megnyugtató választ a fáraónak...”.
a./ Neki fontos az, hogy ne őt állítsák ebbe a dicsőséges képbe. Mert tudja, hogy ez nem igaz. Nem ő teszi, hanem az Úr adja...
b./ És az is fontos neki, hogy az Úr legyen dicsőséges, Őt ismerje meg a fáraó, ha megismeri, ne egy embert kezdjen felmagasztalni. Az Úr adja, Őt ismerjék meg.
2./ Ezzel József sok évi szenvedést hosszabbíthat meg. Ha az Úr nem menti meg, ha Ő nem fog most mellé állni, akkor folytatódik minden, ami eddig rossz volt, sőt, lehet, hogy rosszabb lesz. A fáraónak ellene mondani... hát, ez kiverheti a biztosítékot.
a./ De annyira szeretem, hogy József az ÚR kezébe van. És ezért bátor, és tudja, hogy a jövőt nem emberek határozzák meg a számára.
b./ Ha az Úr felhozza őt, akkor végig az Úrral fog járni, és ezt tudnia kell annak, aki tőle kérdez, őrá számít. Nem gyámoltalan, nem számítgató, nem elhallgató, hanem tiszta beszédű, miközben tiszteli a fáraót. Megfelelő módon áll elé – megborotválkozik, ruhát vált – megfelelő módon fejezi ki a tiszteletét. Amikor „ellene mond”, akkor is a fáraó javáról beszél, de nem hallgatja el, ami lényeges az Úr szempontjából.
3./ S amikor befejezi az álomról szóló magyarázatot, rögtön hozzáteszi a praktikus megközelítést. Azt a jót, amit ő ebből az álomból kivesz. A fáraó számára és az egész nép számára. Megértve, hogy Isten miért mondta el a jövőről ezt a fontos részletet.
a./ Nem fatalista. Nem úgy gondolkodik, hogy „a jövő meg van írva”, hát „mit lehetne tenni ellene”. nem buta. nem üresen „vallásos”. nem egy rossz Istenkép él benne. nincs bolond ideológiától áthatva.
b./ Egész gondolkodása értelemről beszél, a jövő formálásáról, arról, hogy nem jelenti a sok rossz azt, hogy „mindig is rossz lenne”. Arról, hogy „strukturálisan” gondolkodik, és megoldásban, abban, ami mindenkinek jó lenne. És tennivalókban gondolkodik, gyakorlati megoldásokban. Szeretem ezt a gondolkodást. És szeretek tőle tanulni.
1Mózes 41, 15 – „Nem én, hanem Isten ad megnyugtató választ a fáraónak...”
1Mózes 41, 32 – "...hamarosan véghez is viszi az Isten."
1Mózes 41, 33 – „Most azért szemeljen ki a fáraó egy értelmes és bölcs embert és állítsa azt Egyiptom élére...”
s már beszél is a megoldásról, a megoldáshoz szükséges személyről (munkatárs, aki intézőként – menedzserként – végigviszi az egész folyamatot), s magáról a folyamatról, ami a helyzetben rejlő veszélyeket az egész ország javára fogja fordítani.
Szeretem ezt a bölcsességet.
Szeretem ezt a képet Istenről.
Szeretem ezt a kapcsolatot Istennel.
Az az ember jár így, aki szereti az Urat, akinek fontos, amit az Úr szeretne (tiszteli az Urat), és aki jóban-rosszban Ővele marad. Kipróbált.
Köszönöm Úr Jézus, hogy bennünket, ma, ugyanígy bekapcsolsz a Veled való közösségbe, ugyanilyenekké teszel saját környezetünkben, saját lehetőségeink között, saját életünkben. Köszönöm, hogy ugyanígy a rosszból jót hozol ki, ma is, és ehhez bevonod a Te embereidet, és megmutatod időben azt, amit lehet tenni, és amit kell is tenni.
Köszönöm, hogy nem teszel senkit fatalistává, nem akarod, hogy a Te „tiszteleted” átmenjen tehetetlenségbe, buta „belenyugvásba”, hanem akarod, hogy a jó jövőt úgy lássuk meg, hogy közben meglátjuk azt a szerepet is, amit nekünk adtál, adsz, a jövő formálása érdekében.
Köszönöm, hogy megismerhetünk Téged. Ma, itt, mi, és a mostani Krisztus Teste. Köszönöm, hogy vezetsz, szeretsz, és akarod, hogy a jövő most is formálva legyen a Tiéid által. Ámen.