Dolgos emberek...
Én szeretem, hogy Jákób dolgos ember volt. Nem szerette a napot lopni. Amint megérkezett Lábánhoz, ideiglenes új otthonába, jövendő feleségének apjához, azonnal részt vett az ottani munkában.
Egy hónap után rákérdezett Lábán: "Mit szeretnél, mi legyen a béred." És hozzátette: "Nem jó ötlet, hogy ingyen dolgozz, csupán azért, mert rokon vagy."
-- Jákóbnak magától értetődő volt, hogy a vendéglátó ház munkájában részt vesz.
-- Az tesz így, aki otthon is kiveszi részét a munkából. Akinek már "szokásává" vált, hogy nem lopja a napot, nem halogatja a tennivalókat, nem húzza ki magát abból, amit "valakinek meg kell csinálnia", hanem megtalálja a munkát.
-- Ez egy sajátos hozzáállás, mondhatnám azt is, hogy ez a normális hozzáállás... egy normálisabb világban.
-- Ha én vejet választanék magamnak (mint ezt Lábán igyekezett megtenni), biztos, hogy olyat keresnék, akinek kezére áll a munka. Aki megtalálja a dolgot, s nem tölti tétlenül a napot.
-- Ez a tulajdonság kicsit szocializáció gyümölcse is - nem mindegy, mit láttál szüleidtől. Az biztos, hogy gyümölcsözni fog, ha láttad őket keményen dolgozni, láttad őket a dolgokat megoldani, a megoldásokat megkeresni, és láttad, hogy amit tesznek, igyekeznek jól tenni, "normálisan".
Az Isten országában is valami hasonlónak kell kialakulnia, azt hiszem. Az imádkozás, az Úrral való közösség nem pótolja azt, hogy elvégezd napi feladataidat.
--Aki bujkál a munka elől, a depresszió fogja megtalálni.
-- Ha a halogatást választod, jön a szegénység, mint a fegyveres, és kirabol - valami hasonlót mond a Példabeszédek.
-- Az Igében látod, hogy mennyien végeztek kiemelkedő munkát, mennyien álltak benne a munkavégzésben, akik amúgy az Úrnak szolgáltak.
-- Az Úr nem a "munkát átkozta meg", hanem a környezetet, amiben zajlik a munka. (Az átok is a bűn következménye - s ezzel a következménnyel együtt kell éljünk, bár az Úr Jézus a megváltás munkáját elvégezte... de még hátra van a föld és az ég megújítása.)
-- Sok ember panaszkodik, hogy "mennyit kell dolgoznia", azután, amikor már nyugdíjas lesz, és gyengül a szervezete, panaszkodik, hogy már semmit sem tud csinálni. Szerintem bölcs, ha dolgozni kell, azt örömmel teszed, és megkeresed a jót abban, amit tenned - amúgy - kell. Az az ember lesz vidám, örömteli, aki mindenben megleli az örömét, s ha nem találná elsőre, megkeresi, minek tud örülni. Sokkal boldogabb, mint az, aki azt látja meg, miért lehet panaszkodni...
Köszönöm Uram, a munkát. A lehetőséget, hogy felfedezzük, mi mindent lehet tenni. Köszönöm, hogy a munkáért még fizetség is jár. Köszönöm a békét, ami jelenleg körülvesz bennünket, hogy nem kell rettegni, kifosztásban élni, és hiába dolgozni. Köszönöm, hogy aki dolgozni akar, az fog is, megtalálja a lehetőséget, és köszönöm, hogy a Te Igéd olyan világosan írja: "aki nem akar dolgozni, ne is egyen". Köszönöm, hogy Te dolgoztál, azt mondtad, szüntelen dolgozol, mint a Te Atyád is szüntelen dolgozik. Köszönöm, hogy ez volt az eledeled, hogy a Te Atyád munkáját végezd, és ezt tetted is. Köszönöm, hogy a Szentlélek ereje által mindenre lesz erőnk a Krisztusban, Aki minket megerősít. Ámen.
"És mondta neki Lábán: Bizony én csontom és testem vagy te! És nála lakott egy hónapig. És mondta Lábán Jákóbnak: Avagy ingyen szolgálj-e engem azért, hogy atyámfia vagy? Mondd meg nekem, mi legyen a béred?" (1Mózes 29, 14-15.)
-- A válasz erre Rákhel volt, de a történetből jól tudjuk, hogy először mást kapott társul, csak utána jött létre az eredetileg tervezett házasság.
-- Nem Jákób találta ki a többnejűséget, nem is ő választotta ezt, de egy ponton nem tudott mást tenni - belevezették, s mivel naiv volt, megvezethető is. (Amúgy pedig hasonlót vetett, mint magot - s most a gyümölcsöt is leteremte...)