A SZABADSÁG NAPJA... (BÖJT/6)
Ha a "szabadság napja", akkor "a Fiú napja" - Isten Fiáé - és az "Ige napja" is. Mert Ő az, Aki szabaddá tesz, az Ő beszéde által, az igazság szava által.
"Mondta azért Jézus a Benne hívő zsidóknak: Ha ti MEGMARADTOK az én BESZÉDEMBEN, bizonnyal az én tanítványaim vagytok, és megismeritek az IGAZSÁGOT, és az igazság szabadokká tesz titeket. Feleltek Neki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod Te, hogy szabadokká lesztek? (Máshogy értették a "szabadságot".) Felelt nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. 35 A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek." (János 8, 31-36.)
1./ Származás, vallás, rituálé, ideológia, nemzeti múlt, hírnév, emberi büszkeség vagy odatartozás nem tesz szabaddá a bűntől. A Fiú szabadít meg.
2./ A Fiú is belülről szabadít meg, ahogy megmaradsz az Igében, és megismered az IGAZSÁGOT. Ő a Megváltó, a Jó Pásztor, Aki életét adja a juhokért. Fenn a kereszten történt meg a szabadítás. A "nagy kicserélés" - ahol a bűnért eleget tett az Isten Báránya, és ahol kimondta: "Elvégeztetett!" (Ki van fizetve! Lezárult! Megtörtént! Végbement!)
3./ Ma is innen jön a szabadítás. Az Ő Igéje erről szól, ami el van végezve, végbement, és amit azért tett, hogy te bent lehess "a házban", a benső közösségben Ővele, az örökségben, amire felszabadított, s amivel megajándékozott: az örök életben, a békességben, elrejtettségben, a Vele való mindennapokban, az Ő erejében és vezetésében, különleges ellátásában, ajándékaiban, gondoskodásában, egy örökkévalóságra szóló közösségében, egy jó tervben, amiben RÉSZES vagy, nem "csak néző". Erről szól az Ige, s ahogy megérted az igazságot, szabaddá leszel a jóra.
4./ Ami ettől visszatart: a bűn! Aki a bűnnek szolgál, mondhatja, hogy ő "milyen szabad", mert "azt csinálhatja, amit akar", nincs semmi "szabály", ami "megkötné" az életét, nem "mondják meg neki", hogy mit tegyen, ő "szabad"... valójában rabszolgája a bűnnek.
-- Jézus szabadít meg a bűntől, senki más.
-- Ahogy odahozza a bűnbánatot, a mélységeset, amiben nem az számít, "mások mit tettek" ellened, vagy Isten ellen, hanem az, hogy neked mitől kellene megszabadulnod, s odahozod Őelé, mert fáj, mert nem akarod, nem akarsz már benne élni... ahogy Ő kezd el beszélni veled a bűneidről, jön a felszabadítás is... megbánod, megvallod, (kimondod, lerendezed, lezárod ezzel), és elhagyod (ami rajtad áll, nem akarod tenni, nem akarsz benne maradni), s Ő felszabadít.
-- Ő megbocsátja bűneidet és megtisztít téged minden hamisságtól. Ahogy ODAHOZOD Őhozzá, ahogy elválasztod magad a bűntől, Ő felszabadít.
-- Ez egy "belső munka" is, amellett, hogy a kereszten végezte el, de az új élet, amit kaptál (vagy, ha segítségül hívod az Ő nevét, megkapsz, és újjászületsz), ott fog benned dolgozni a felszabadításon. Ő végzi el, belülről, igazságra vezet, napról-napra, tisztaságra, s erre meg is adja az erőt a Szentlélek (Szent Szellem) által, és Isten Igéje által. (Efézus 4, 24 s környezete.)
5./ A Fiú - Jézus Krisztus - tesz szabaddá. Ő végezte el fenn a kereszten, és Ő végzi el feltámadott élete által, amivel megajándékozott téged, amikor újjászülettél. A "házban lakó" leszel, Vele... az Övé, aki azt akarja tenni, (belülről), amit Ő szeretne. És teszed is, mert erőt kapsz hozzá Tőle. A Fiú, a Fiú, a Fiú tesz szabaddá. a jóra.
-- Nem az lesz többé a lényeg számodra, hogy "kitől vagy független", hogy "neked nem mondják meg", és hogy "mások mit tesznek", vagy "hogyan vélekednek rólad", hanem egyetlen: a Fiú... Ő mit szeretne... Neki mi a véleménye... Neki kedves-e, amit teszel, mondasz.
-- Ez a szabadság. A szeretet, az odatartozás, a hűség szabadsága.
-- A jóra való felszabadítás, és arra, hogy KIÁLLJ az IGAZSÁG mellett, amit Istentől megértettél.
-- Attól való szabadság is egyúttal, hogy félnél a jövőddel kapcsolatban. Ami rajtad áll megteszed a jóért, a helyesért, a tisztáért, a jó jövőért, de nem aggódsz, mert oda tartozol - ez az "odatartozás szabadsága"
Legyen, igen: legyen meg ez az életedben! (Az enyémben is, mindenkor.) És legyen így a testvéreknél is, mindenfelé. Jézus Krisztus nevében. Ámen!
ODAADÁS IMÁDSÁGA:
Itt vagyok, Uram, erre vagyok elhívva. Ezért élek, hogy VELED közösségben legyek, a mennyei "házban" lakjak, odatartozóként, családtagként, szövetségesként, közösségben, örökösként, mint "fiú", aki odaszületett és odatartozóként él. Minden nap. Legyen meg, Uram, legyen meg a Te akaratod a szívemben, belül, a viselkedésemben, amit látnak az emberek, és a gondolataimban, szavaimban, minden területen. Mindenkor. Amikor ott van bárki, és amikor csak "egyedül" vagyok - hiszen soha nem vagyok "Nélküled". Veled, Uram, mindenkor, Veled és Teérted. Ez legyen, s végezze el bennem az Ige a maga munkáját, menjen végbe a Fiú teljes felszabadítása. Ámen.
TERÜLETEK:
Az Úr Jézus előtt, az Ő jelenlétében, írd fel, mi az, amitől AKAROD, hogy Ő szabaddá tegyen. Szánj rá időt. A böjti- és imaidőszak lehetővé teszi, hogy vissza-visszatérj ehhez a témakörhöz - a legfontosabbhoz. A Vele való közösséghez. Az ODATARTOZÁSHOZ
Írd fel, tedd Őelé, s ha jön a bűnbánat, (áldott könnyek), engedj, s szabadulj fel az Ő szabadítása által. Ámen.
HÁLAADÁS:
Uram, köszönöm, hogy VAN jövő, elvégezted, kimondtad, megtetted. Köszönöm, hogy DOLGOZOL rajtam, végzed megmentő, felszabadító, megtisztító, helyreállító munkádat. Köszönöm, köszönöm, köszönöm. Neked mindig igazad van, és lesz is. Ámen.
OLVASMÁNY: mi lenne, ha ma János evangéliuma 8. fejezetét végigolvasnád, (leginkább az itt idézett 31-36.verseket), és hozzá a János 16, 7-14 verseit is.
-- S ha még van időd az 1János 1, 1-től a 2,2-ig.
-- Ami megszólít, írd ki, és még nap közben vagy ötször olvasd el, mélyítsd el - hadd dolgozzon benned... hiszen, ahogy MEGMARADSZ az Igében, ismered fel az IGAZSÁGOT, és az igazság lesz, ami megszabadít Téged. A Fiú, az Ő igazságával végzi el a felszabadítást.
János 8
1. Jézus pedig elméne az Olajfák hegyére.
2. Jó reggel azonban ismét ott vala a templomban, és az egész nép hozzá méne; és leülvén, tanítja vala őket.
3. Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének hozzá, a kit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt,
4. Mondának néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő.
5. A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz?
6. Ezt pedig azért mondák, hogy megkísértsék őt, hogy legyen őt mivel vádolniok. Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír vala a földre.
7. De mikor szorgalmazva kérdezék őt, felegyenesedve monda nékik: A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.
8. És újra lehajolván, írt vala a földre.
9. Azok pedig ezt hallván és a lelkiismeret által vádoltatván, egymásután kimenének a vénektől kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala és az asszony a középen állva.
10. Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem láta az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged?
11. Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!
12. Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.
13. Mondának azért néki a farizeusok: Te magadról teszel bizonyságot; a te bizonyságtételed nem igaz.
14. Felele Jézus és monda nékik: Ha magam teszek is bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem igaz; mert tudom honnan jöttem és hová megyek; ti pedig nem tudjátok honnan jövök és hová megyek.
15. Ti test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit.
16. De ha ítélek is én, az én ítéletem igaz; mert én nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, a ki küldött engem.
17. A ti törvényetekben is meg van pedig írva, hogy két ember bizonyságtétele igaz.
18. Én vagyok a ki bizonyságot teszek magamról, és bizonyságot tesz rólam az Atya, a ki küldött engem.
19. Mondának azért néki: Hol van a te Atyád? Felele Jézus: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat; ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek.
20. Ezeket a beszédeket mondá Jézus a kincstartó helyen, a mikor tanít vala a templomban; és senki sem fogta meg őt, mert még nem jött el az ő órája.
21. Ismét monda azért nékik Jézus: Én elmegyek, és kerestek majd engem, és a ti bűneitekben fogtok meghalni: a hová én megyek, ti nem jöhettek oda.
22. Mondának azért a zsidók: Avagy megöli-é magát, hogy azt mondja: A hová én megyek, ti nem jöhettek oda?
23. És monda nékik: Ti innét alól valók vagytok, én onnét felül való vagyok; ti e világból valók vagytok, én nem vagyok e világból való.
24. Azért mondám néktek, hogy a ti bűneitekben haltok meg: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a ti bűneitekben.
25. Mondának azért néki: Ki vagy te? És monda nékik Jézus: A mit eleitől fogva mondok is néktek.
26. Sok beszélni és ítélni valóm van felőletek: de igaz az, a ki küldött engem; és én azokat beszélem a világnak, a miket tőle hallottam vala.
27. Nem vevék észre, hogy az Atyáról szól vala nékik.
28. Monda azért nékik Jézus: Mikor felemelitek az embernek Fiát, akkor megismeritek, hogy én vagyok és semmit sem cselekszem magamtól, hanem a mint az Atya tanított engem, úgy szólok.
29. És a ki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, a melyek néki kedvesek.
30. A mikor ezeket mondá, sokan hivének ő benne.
31. Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok;
32. És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.
33. Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek?
34. Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, a ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.
35. A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké.
36. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.
37. Tudom, hogy Ábrahám magva vagytok; de meg akartok engem ölni, mert az én beszédemnek nincs helye nálatok.
38. Én azt beszélem, a mit az én Atyámnál láttam; ti is azt cselekszitek azért, a mit a ti atyátoknál láttatok.
39. Felelének és mondának néki: A mi atyánk Ábrahám. Monda nékik Jézus: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, az Ábrahám dolgait cselekednétek.
40. Ámde meg akartok engem ölni, olyan embert, a ki az igazságot beszéltem néktek, a melyet az Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte.
41. Ti a ti atyátok dolgait cselekszitek. Mondának azért néki: Mi nem paráznaságból születtünk; egy atyánk van, az Isten.
42. Monda azért nékik Jézus: Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem: mert én az Istentől származtam és jöttem; mert nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött engem.
43. Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szómat.
44. Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.
45. Mivelhogy pedig én igazságot szólok, nem hisztek nékem.
46. Ki vádol engem közületek bűnnel? Ha pedig igazságot szólok: miért nem hisztek ti nékem?
47. A ki az Istentől van, hallgatja az Isten beszédeit; azért nem hallgatjátok ti, mert nem vagytok az Istentől valók.
48. Felelének azért a zsidók és mondának néki: Nem jól mondjuk-é mi, hogy te Samaritánus vagy, és ördög van benned?
49. Felele Jézus: Nincs én bennem ördög; hanem tisztelem az én Atyámat, és ti gyaláztok engem.
50. Pedig én nem keresem az én dicsőségemet: van a ki keresi és megítéli.
51. Bizony, bizony mondom néktek, ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát halált soha örökké.
52. Mondának azért néki a zsidók: Most értettük meg, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is; és te azt mondod: Ha valaki megtartja az én beszédemet, nem kóstol halált örökké.
53. Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál Ábrahámnál, a ki meghalt? A próféták is meghaltak: kinek állítod te magadat?
54. Felele Jézus: Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi: az én Atyám az, a ki dicsőít engem, a kiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek,
55. És nem ismeritek őt: de én ismerem őt; és ha azt mondom, hogy nem ismerem őt, hozzátok hasonlóvá, hazuggá leszek: de ismerem őt, és az ő beszédét megtartom.
56. Ábrahám a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat; látta is, és örült.
57. Mondának azért néki a zsidók: Még ötven esztendős nem vagy, és Ábrahámot láttad?
58. Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.
59. Köveket ragadának azért, hogy reá hajigálják; Jézus pedig elrejtőzködék, és kiméne a templomból, átmenvén közöttük; és ilyen módon eltávozék.
János 16, 7-14
7. De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vígasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok.
8. És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében:
9. Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem;
10. És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem;
11. Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett.
12. Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok.
13. De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek.
14. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek.
1János 1, 1-25 a 2,2-ig
1. Péter, Jézus Krisztusnak apostola, a Pontusban, Galátziában, Kappadóciában, Ázsiában és Bithiniában elszéledt jövevényeknek,
2. A kik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése szerint, a Lélek megszentelésében, engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre: kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen.
3. Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szűlt minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által,
4. Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, a mely a mennyekben van fenntartva számunkra,
5. A kiket Isten hatalma őriz hit által az idvességre, a mely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen.
6. A melyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között,
7. Hogy a ti kipróbált hitetek, a mi sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dícséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor;
8.
A kit, noha nem láttatok, szerettek; a kiben, noha most nem látjátok, de hisztek benne, kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel örvendeztek:
9. Elérvén hitetek czélját, a lélek idvességét.
10. A mely idvesség felől tudakozódtak és nyomozódtak a próféták, a kik az irántatok való kegyelem felől jövendöltek:
11. Nyomozódván, hogy mely vagy milyen időre jelenté azt ki a Krisztusnak ő bennök levő Lelke, a ki eleve bizonyságot tett a Krisztus szenvedéseiről és az azok után való dicsőségről.
12. A kiknek megjelentetett, hogy nem magoknak, hanem nékünk szolgáltak azokkal, a melyeket most hirdetnek néktek azok, a kik prédikálták néktek az evangyéliomot az egekből küldött Szent Lélek által; a mikbe angyalok vágyakoznak betekinteni.
13. Annakokáért felövezvén elmétek derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, a melyet a Jézus Krisztus hoz néktek, mikor megjelen.
14. Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, a melyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek;
15. Hanem a miképen szent az, a ki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben;
16. Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok.
17. És ha Atyának hívjátok őt, a ki személyválogatás nélkül ítél, kinek-kinek cselekedete szerint, félelemmel töltsétek a ti jövevénységtek idejét:
18. Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből;
19. Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén:
20. A ki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti érettetek,
21. A kik ő általa hisztek Istenben, a ki feltámasztotta őt a halálból és dicsőséget adott néki; hogy a ti hitetek reménység is legyen Istenben.
22. Lelketeket az igazság iránt való engedelmességben képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetre tisztítván meg a Lélek által, egymást tiszta szívből buzgón szeressétek;
23. Mint a kik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek ígéje által, a mely él és megmarad örökké.
24. Mert minden test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Megszárad a fű, és virága elhull:
25. De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd, a mely néktek hirdettetett.
1János 2, 1-2
1. Levetvén azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irígykedést, és minden rágalmazást.
2. Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek;