HÁLAADÁS NAPJA (BÖJT/5)
"Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a Felségesnek fogadásaidat! ... Aki hálával áldozik, az dicsőít engem, és aki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását." (Zsoltárok 50, 14. és 23.)
1./ Van, amikor magától értetődő a hálaadás. Mert olyan dolgot kaptunk, tapasztaltunk, amitől szinte azonnal felfakad a hála a szívünkből.
Van, amikor valami nehéz. Vagy mi rontottuk el, vagy mások bántak rosszul velünk, vagy valami olyan történt, amit nem vártunk volna, vagy épp ellenkezője annak, amit szerettünk volna, vagy ami helyes lenne. Ilyenkor is lehet hálát adni.
-- Például azért, ami nem történt meg - bár rossz, ami van, de nem lett "még rosszabb".
-- Vagy azért, ami mégis jó, ami nem romlott el, vagy ami mindennek ellenére "megmaradt".
-- Vagy azért, hogy lehet még jó, jóllehet most rossznak tűnik minden, de a mi Urunk, azért ott van velünk, és mi Ővele, és nem változott meg, szeret, és bölcs, és Mindenható, és van terve a jövőre, és Ő akkor is Ura a helyzetnek, ha mi most összedőlni látunk sok mindent.
2./ Szóval, a hála ilyenkor szinte "áldozatnak" látszik, ellentétesnek a "normális" viselkedéssel, a megszokottal - de mégsem "idegen" tőled, ha újjászülettél, hiszen te a föld sója, a világ világossága, hegyen épített város vagy. NEM vagy magadra hagyva, és VAN jövőd, jóllehet néha a dolgok rossznak tűnnek.
(„Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, a kik a házban vannak. Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. Máté 5, 13-16.)
3./ Ezek reménység-helyzetek, amikben a hálaadás odakapcsol téged Isten lehetőségeihez, a jövőhöz, amit Ő készített el.
-- Nem rossz... sőt, lehetőség van benne, hogy az Úr formáljon téged, most is, ebben a mostani idődben is, a jövőre nézve, hogy örökölhesd a jó jövőt, amit Ő készített el neked és szeretteidnek.
4./ Ehhez TUDATOSAN gyakoroljuk a hálaadást - mint a böjtöt is - fel-felvesszük, és vissza-visszatérünk hozzá. És átjár bennünket, és megváltoztat belülről, s jövőt készít ez által is az Úr nekünk, és szeretteinknek.
5./ A Mindenható Isten beszél az emberhez - ahhoz, hogy beszélgetés alakuljon ki, hogy megértsd, amit mond, és feltárd, amit te szeretnél, kell, hogy ott legyen a hálaadó szív, mert az segít megérteni, amire Ő indít, amit Ő mond, és segít megbízni Őbenne. Így érted meg Őt, és tudsz Hozzá úgy szólni, hogy beszélgetés lehessen az életed, Ővele, napról-napra.
GYAKORLAT
Gyűjts össze legalább három dolgot, amiért ma hálát adhatsz, ha "semmi különös" nem történik is. Ami ott van, ami körülvesz, ami "magától értetődő", és amit most felemelhetsz és Isten előtt hálát adhatsz érte. (Van aki egyszer "házi feladatként" azt kapta, hogy száz hétköznapi dolgot írjon össze, amiért hálát tud adni... és tűzze ki ezeket a lapokat a lakása minden helyiségében.)
Még egy:
Tedd oda az Úr Jézus elé azt a hármat is, amiért NEHÉZ most hálát adni, de te mégis, tudatosan hálaadó szívvel akarsz rá gondolni, vagyis, nem akarod, hogy ezek kimozdítsanak téged a "hálaadás pozíciójából".
KÉRÉS
Uram, itt vagyok, köszönöm, hogy tanítasz napról-napra hálaadásban járni, Veled, közösségben, és hívsz, hogy beszélgessek Veled, megértsem a Te akaratodat, a Te bölcsességedet.
Köszönöm, és szükségem is van rá, kérlek, vezess el arra, hogy felfigyeljek arra, ami körülvesz, a JÓT meglássam, és mindig a szemem előtt legyen, és megköszönjem Neked, szüntelen. S így a szívem értő szívvé legyen, minden makacsságtól, vadságtól, csapkodástól és haragtól mentes szív. Ami ért, meghall, befogad, és Veled beszélget. Ámen.
ODASZÁNÁS
Uram, itt vagyok, ezen a mai napon, s odaadom magam arra, most, tudatosan, hogy legyen ez a mai nap a hálaadás napja. Ez a mai is, és utána, ahogy átformálod a szívemet, s segítesz ebben megmaradni, a többi is. A HIT által.
Formálj, Uram, tegyél engem a hálaadás emberévé. Ámen.
OLVASMÁNY
Olvasd el az Apcsel 16-ot, és gondold végig a helyzetet ott lenn a börtönben. S amit Pál és Sílás tettek. Ahogy ott voltak. Isten országa a földön.
S olvasd el még az 50. Zsoltárt is... (S ha a még van időd, a Jó Pásztor Zsoltárát, ami a 23. S elolvashatod a biztonság Zsoltárát is, ami a 91. S adj hálát mindazért, amit kijelent itt az Ige.)
Apcsel 16
1. Juta pedig Derbébe és Listrába: És ímé vala ott egy Timótheus nevű tanítvány, egy hívő zsidó asszonynak, de görög atyának fia;
2. Kiről jó bizonyságot tesznek vala a Listrában és Ikóniumban levő atyafiak.
3. Ezt Pál magával akará vinni; és vévén, körülmetélé őt a zsidókért, kik azokon a helyeken valának: mert ismerték mindnyájan az ő atyját, hogy görög volt.
4. És a mint általmentek a városokon, meghagyák nékik, hogy tartsák meg a rendeléseket, melyeket végeztek a Jeruzsálemben levő apostolok és vének.
5. A gyülekezetek azért erősödének a hitben, és gyarapodának számban naponként.
6. Eljárván pedig Frigiát és Galácia tartományát, mivelhogy eltiltatának a Szent Lélektől, hogy az ígét Ázsiában hirdessék,
7. Misia felé menvén, igyekeznek vala Bithiniába jutni; de nem ereszté őket a Lélek.
8. Áthaladván azért Misián, lemenének Tróásba.
9. És azon az éjszakán látás jelenék meg Pálnak: egy macedón férfiú állt előtte, kérve őt és ezt mondva: Jer által Macedóniába, és légy segítségül nékünk!
10. Mihelyt pedig a látást látta, azonnal igyekezénk elmenni Macedóniába, megértvén, hogy oda hívott minket az Úr, hogy azoknak prédikáljuk az evangyéliomot.
11. Elhajózván azért Tróásból, egyenesen Sámothrákéba mentünk, és másnap Neápolisba;
12. Onnét pedig Filippibe, mely Macedónia azon részének első gyarmatvárosa. És ebben a városban töltöttünk néhány napot.
13. És szombatnapon kimenénk a városon kívül egy folyóvíz mellé, hol az imádkozás szokott lenni; és leülvén, beszélgeténk az egybegyűlt asszonyokkal.
14. És egy Lidia nevű, Thiatira városbeli bíborárús asszony, ki féli vala az Istent, hallgata reánk. Ennek az Úr megnyitá szívét, hogy figyelmezzen azokra, a miket Pál mond vala.
15. Mikor pedig megkeresztelkedék mind házanépével egybe, kére minket, mondván: Ha az Úr hívének ítéltetek engem, jertek az én házamhoz, és maradjatok ott. És unszola minket.
16. Lőn pedig, hogy mikor mentünk a könyörgésre, egy szolgálóleányka jöve előnkbe, kiben jövendőmondásnak lelke vala, ki az ő urainak nagy hasznot hajta jövendőmondásával.
17. Ez követvén Pált és minket, kiált vala, mondván: Ezek az emberek a magasságos Istennek szolgái, kik néktek az idvességnek útját hirdetik.
18. Ezt pedig több napon át mívelte. Pál azonban megbosszankodván, és hátrafordulván, mondá a léleknek: Parancsolom néked a Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle. És kiméne abban az órában.
19. Látván pedig annak az urai, hogy keresetüknek a reménysége elveszett, megfogva Pált és Silást, vonák a piaczra a hatóságok elé.
20. És odavezetvén őket a bírákhoz, mondának: Ezek az emberek zsidó létükre megháborítják a mi városunkat,
21. És olyan szertartásokat hirdetnek, melyeket nem szabad nékünk bevennünk, sem cselekednünk, mivelhogy rómaiak vagyunk.
22. És velök egyben feltámada a sokaság ő ellenök. A bírák pedig letépetvén ruháikat, megvesszőzteték őket.
23. És miután sok ütést mértek rájok, tömlöczbe veték őket, megparancsolva a tömlöcztartónak, hogy gondosan őrizze őket.
24. Ki ilyen parancsolatot vévén, veté őket a belső tömlöczbe, és lábaikat kalodába szorítá.
25. Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőíték az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala őket.
26. És hirtelen nagy földindulás lőn, úgyannyira, hogy megrendülének a tömlöcz fundamentomai; és azonnal megnyílának az ajtók mind, és mindnyájoknak a bilincsei feloldódnak.
27. Fölserkenvén pedig a tömlöcztartó, és látván, hogy nyitva vannak a tömlöcznek ajtai, kivonva fegyverét, meg akará magát ölni, azt gondolván, hogy elszöktek a foglyok.
28. Pál azonban nagy fenszóval kiáltá, mondván: Semmi kárt ne tégy magadban; mert mindnyájan itt vagyunk!
29. Az pedig világot kérve beugrott, és remegve borult Pál és Silás elé,
30. És kihozván őket, monda: Uraim, mit kell nékem cselekednem, hogy idvezüljek?
31. Azok pedig mondának: Higyj az Úr Jézus Krisztusban, és idvezülsz mind te, mind a te házadnépe!
32. És hirdeték néki az Úrnak ígéjét, és mindazoknak, kik az ő házánál valának.
33. És az magához vévén őket az éjszakának azon órájában, megmosá az ütésektől; és megkeresztelkedék azonnal ő és az övéi mindnyájan.
34. És bevivén őket házába, asztalt teríte nékik, és egész háznépével egyben örvendeze, hogy hitt az Istennek.
35. Mikor pedig megvirradt, a bírák elküldék a poroszlókat, mondván: Bocsásd el azokat az embereket.
36. A tömlöcztartó pedig tudtára adá e szavakat Pálnak: A bírák ide küldöttek, hogy bocsássalak el titeket: most azért kimenvén, menjetek el békességgel!
37. Pál pedig monda nékik: Megvesszőztek minket nyilvánosan, ítélet nélkül, holott római emberek vagyunk, és tömlöczbe vetettek: és most alattomban akarnak bennünket kiküldeni? Nem úgy; hanem jőjjenek ők maguk és vezessenek ki minket.
38. A poroszlók pedig megmondák a bíráknak e beszédeket; és azok megfélemlének, mikor meghallották, hogy rómaiak,
39. És odamenvén, megkérlelék őket: és kivezetvén, kérék, hogy menjenek ki a városból.
38. Kijövén pedig a tömlöczből, bemenének Lidiához; és mikor látták az atyafiakat, vígasztalák őket, és eltávozának.
50 Zsoltár
1. Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
2. A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
3. Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
4. Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
5. Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
6. És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. Szela.
7. Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
8. Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
9. De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
10. Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
11. Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
12. Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
13. Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
14. Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
15. És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
16. A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
17. Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
18. Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
19. A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
20. Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
21. Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
22. Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
23. A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
23 Zsoltár
1. Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm.
2. Fűves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.
3. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.
4. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszsződ és botod, azok vigasztalnak engem.
5. Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam.
6. Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.
91 Zsoltárok
1. Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.
2. Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom!
3. Mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől.
4. Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az ő hűsége.
5. Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal;
6. A dögvésztől, a mely a homályban jár; a döghaláltól, a mely délben pusztít.
7. Elesnek mellőled ezeren, és jobb kezed felől tízezeren; és hozzád nem is közelít.
8. Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését!
9. Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá:
10. Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz;
11. Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban.
12. Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe.
13. Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt.
14. Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet!
15. Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt.
16. Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom néki az én szabadításomat.