ELFEDEZÉS ÉS GYÖNGYSZEMEK NAPJA - KÜLDETÉS (4) - (BÖJT/30)
Az egyik kedvencem ebben az életben a mindennapi felfedezés. --Bármilyen dolgok vesznek is körül (lehetnek rossz hírek, vagy nehézségek is), valami jót mindig lehet találni, valami olyat, amit az Úr készített el, hogy abban járjunk, azt megtegyük, vagy valamit ÚGY tegyünk, ahogy az Neki kedves. ?
„És azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek még jobban - jobban bővölködjék ismeretben és minden értelmességben. 10 Hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára. 11 Teljesek lévén az igazságnak gyümölcsével, melyet Jézus Krisztus teremt az Isten dicsőségére és magasztalására.” (Filippi 1, 9-11.)
-- Miközben ezt tesszük, kincseket találunk, kincseket halmozunk fel az Ő országában. („Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.” Máté 6, 19-20.)
-- Miközben ezt tesszük, megismerjük Őt, és az Ő feltámadásának erejét (és az Ő szenvedéseiben való részesülésünket) – „Hogy megismerjem Őt, és az Ő feltámadásának erejét, és az Ő szenvedéseiben való részesülésemet, hasonlóvá lévén az ő halálához; Ha valami módon eljuthatnék a halottak feltámadására. Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, a miért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus. Atyámfiai, én enmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna: De egyet cselekszem, azokat, a melyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, a melyek előttem vannak, nékik dőlvén, czélegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.” Filippi 3, 10-14.
1./ Azt is észrevettem, hogy van olyan felfedezés is, amikor azt fedezzük fel, hogy egy-egy helyzetben hogyan kell imádkoznunk.
-- Sokféle imádság van, sok fajtája van az imádságnak. S ahogy felfedezzük az „imacélt”, a konkrétumot, ahogyan ott kell imádkoznunk, az Úrral vagyunk közösségben, Őreá hangolódunk, Rá figyelünk, és Őt egyre inkább megismerjük.
-- Van, hogy amikor imádkozunk, elindulunk egy „nyomvonalon”, és ahogy haladunk rajta, mi is csak „felfedezzük”, végülis mi lett az imádságunkból, mi indult ki belőle, és utána izgalommal várjuk, amikor beteljesedik, mi mindent fogunk meglátni.
2./ Az is felfedezés, ahogy beszélünk.
-- Van, hogy egy konfliktushelyzetben kell a bölcsességet megtalálnunk, hogy megértsenek bennünket, hogy a jó szándékunkban megbízzanak, hogy nyitottakká váljanak arra, hogy meghallgassanak, vagy, hogy készekké legyenek, hogy jó irányba induljanak el.
-- Van, hogy az evangéliumot mondanánk, de ellenállásba ütközünk, vagy olyan kérdésekbe, amikre hirtelenében nem tudjuk a választ. A menny segít felfedezni a megfelelő szót, és a megfelelő szó kimondásának hogyanját. Nem mindegy, hogy az igazságot mennyi szeretetben mondod el... („Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, a ki a fej, a Krisztusban;” Efézus 4, 15.) - a bölcsesség a hogyanról szól, ami ott a leginkább kedvező a jó eredmények érdekében. (A bölcsesség mindig figyel arra, milyen gyümölcs lesz a szóból, a tettből, az eljárási módból.)
3./ Az is felfedezés, hogy HOVA kell menned, mit kell tenned?
-- Néha az Úr ráterheli a szívedre, mint egy felelősséget: „menned kell”!
-- Néha egyszerűen eléd hozza a tennivalót, segítség kérésre válaszolva, vagy egyszerűen „adottság”, hogy ott kell lenned, valahogy. – Van, hogy kifejezetten vezetést kell kérned, van, hogy eléd hozza, amit Ő szeretne.
-- Egy biztos: Ő cselekszik a te életedben.
4./ Ahogy az Úr cselekedeteit követed, ahogy vezetésére hallgatsz, ahogy megteszed, amit Ő akar, úgy szólsz, ahogy Ő akarja, szólsz, ha szükséges, és úgy szólsz, ahogy szükséges... szóval, amikor teszed, amit Ő mond, megismered Őt is, és mindazt, amit Ő tervezett.
-- Ez az a „felfedezés”, ami egyenesen a „mennybe repít”, miközben itt vagy a földön, talán nem is egyszerű helyzetekben.
-- Ez az a felfedezés, ami maradandó kincsekkel tölti meg erszényedet. Tiéd a valóság, és te kapod a „valóságos jót”. („Az igazaknak valóságos jót rejteget, pajzsot a tökéletesen járóknak.” Példabeszédek 2, 7.)
-- Isten ismerete lesz a kincsed, amiből másoknak is fogsz tudni adni... teli leszel élettel, és ahogy megszólalsz, ahogy bizonyságot teszel, vagy egyszerűen „csak” szólsz, felelsz, bölcsességgel, kívánatos lesz, és teljes az Ő hatalmával és súlyával.
HÁLAADÁS:
Uram, köszönöm a mennyei kincseket, a Te általad elkészített jó cselekedeteket, a lehetőségeket, hogy Veled járjak, és cselekedjek. Köszönöm a minden napokat, amikben ott vannak ezek a kincsek, bármin megyek is át. Köszönöm, hogy Te velem vagy minden nap, a világ végezetéig, ezekben az előre elkészített jó cselekedetekben is, amikre én igyekszem, amikre törekszem, és amikben NEM engedek abból, hogy Neked tetsszen, amit teszek.
KÉRÉS:
Uram, nem akarom elfelejteni, hogy EZÉRT vagyok ezen a földön. Bármilyen jó dolog vesz is körül, vagy bármilyen nehézség, egy pillanatra se menjen el figyelmem mellett egy-egy ilyen lehetőség, ahol, és amikor Téged képviselhettelek volna, Neked szolgálhattam volna hűségesen az „előre elkészített jó cselekedetekben”.
Kérem a Te erődet, a mennyei bölcsességet, a tekintélyt, amivel szólhatok, cselekedhetek, és ami gyümölcsterméshez vezet. LESZ következménye. Ámen.
OLVASMÁNY:
Nézd meg milyen egyszerű – Acs 9 második fele: Dorkás élete következménye... ? Ószövetség: József élete – nézd meg, bármiben volt, hogyan járt el, és mi lett a következménye: 1Mózes 39. Zsoltárok 112.
FELADAT közben: térképezd fel az elmúlt napok „előre elkészített jó cselekedeteit”, amiket FELFEDEZTÉL és betöltöttél. Írd le, gyűjtsd, adj értük hálát
1Mózes 39.
1. József pedig aláviteték Égyiptomba és megvevé őt az Ismáelitáktól, kik őt oda vitték vala, egy égyiptomi ember Pótifár, a Faraó főembere, a testőrök főhadnagya.
2. És az Úr Józseffel vala, és szerencsés ember vala és az ő égyiptomi urának házában vala.
3. Látá pedig az ő ura, hogy az Úr van ő vele, és hogy valamit cselekszik, az Úr mindent szerencséssé tesz az ő kezében:
4. Kedvessé lőn azért József az ő ura előtt, és szolgál vala néki; és háza felvigyázójává tevé, és mindenét, a mije vala, kezére bízá.
5. És lőn az időtől fogva, hogy házának és a mije volt, mindenének gondviselőjévé tevé, megáldá az Úr az égyiptomi embernek házát Józsefért; és az Úr áldása vala mindenen, a mije csak volt a házban és a mezőn.
6. Mindent azért valamije vala József kezére bíza; és semmire sem vala gondja mellette, hanem ha az ételre, melyet megeszik vala. József pedig szép termetű és szép arczú vala.
7. És lőn ezek után, hogy az ő urának felesége Józsefre veté szemeit, és monda: Hálj velem.
8. Ő azonban vonakodék s monda az ő ura feleségének: Ímé az én uramnak én mellettem semmi gondja nincs az ő háza dolgaira, és a mije van, mindenét az én kezemre bízá.
9. Senki sincs nálamnál nagyobb az ő házában; és tőlem semmit sem tiltott meg, hanem csak téged, mivelhogy te felesége vagy; hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot és hogyan vétkezném az Isten ellen?
10. És lőn, hogy az asszony mindennap azt mondogatá Józsefnek, de ő nem hallgata reá, hogy vele háljon és vele egyesüljön.
11. Lőn azért egy napon, hogy valami dolgát végezni a házba beméne, és a háznép közűl senki sem vala ott benn a házban,
12. És megragadá őt ruhájánál fogva, mondván: Hálj velem. Ő pedig ott hagyá ruháját az asszony kezében és elfuta és kiméne.
13. És mikor látja vala az asszony, hogy az a maga ruháját az ő kezében hagyta, és kifutott:
14. Összehívá a háznépet és szóla hozzájuk, mondván: Lássátok, héber embert hozott hozzánk, hogy megcsúfoljon bennünket. Bejött hozzám, hogy velem háljon, s én fenszóval kiálték.
15. És lőn, a mint hallja vala, hogy fenszóval kezdék kiáltani, ruháját nálam hagyá és elfuta és kiméne.
16. Megtartá azért az ő ruháját magánál, míg az ő ura haza jöve.
17. S ilyen szókkal szóla hozzá, mondván: Bejöve hozzám a héber szolga, a kit ide hoztál, hogy szégyent hozzon reám.
18. És mikor fenszóval kezdtem kiáltani, ruháját nálam hagyá és kifuta.
19. És lőn, a mint hallja az ő ura az ő feleségének beszédeit, melyeket néki beszélt, mondván: Ilyesmiket tett velem a te szolgád; haragra gerjede.
20. Vevé azért Józsefet az ő ura és veté őt a tömlöczbe, melyben a király foglyai valának fogva, és ott vala a tömlöczben.
21. De az Úr Józseffel vala, és kiterjeszté reá az ő kegyelmességét és kedvessé tevé őt a tömlöcztartó előtt.
22. És a tömlöcztartó mind azokat a foglyokat, kik a tömlöczben valának, József kezébe adá, úgyhogy a mi ott történik vala, minden ő általa történék.
23. És semmi gondja nem vala a tömlöcztartónak azokra, a melyek keze alatt valának, mivelhogy az Úr vala Józseffel, és valamit cselekeszik vala, az Úr szerencséssé teszi vala.
Zsoltárok 112.
1. Dicsérjétek az Urat. Boldog az ember, a ki féli az Urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik.
2. Hős lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik.
3. Gazdagság és bőség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad.
4. Az igazakra világosság fénylik a sötétben: attól a ki irgalmas, kegyelmes és igaz.
5. Jó annak az embernek, a ki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi.
6. Mivelhogy soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz.
7. Semmi rossz hírtől nem fél; szíve erős, az Úrban bizakodó.
8. Rendületlen az ő szíve; nem fél, míglen ellenségeire lenéz.
9. Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az ő szarva felemeltetik dicsőséggel.
10. Látja ezt a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped; a gonoszok kivánsága semmivé lesz.