Biztatás...
"Ne félj, mostantól fogva embereket fogsz..." (Lukács 5, 10.)
-- Péter és társai a nagy halfogás csodája után, még a halak társaságában, hallották ezt a szót.
-- Péternek szólt, valójában, aki az Úr csodáját látva, s visszagondolva az Ő szavaira és saját életére, megalázta magát, és kérte, az Úr ne legyen "ilyen közel" hozzá, mert Isten-félelem fogta el őt. ("Eredj el éntőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram!" Lukács 5, 8.)
-- De az Úrnak célja volt Péterrel. Nem véletlenül volt pont az ő hajójában. Nem "elment", hanem Pétert hívta Magával. S általa a többieket is.
-- És Péter megértette. Azt is, hogy az Úr "kész rá", hogy vele is kezdjen valamit, nem elmegy, hanem marad, sőt, őt magát hívja, hogy járjon az Ő útján. Megértette, hogy életének más célja lesz innentől - és megadta magát... más szóval: ráállt a hívásra, és engedte, hogy az Úr formálja őt. (Volt vele dolga az Úrnak elég - ahogy velünk is van.)
"Ne félj, mostantól fogva embereket fogsz..." (Lukács 5, 10.)
-- Ez biztatás. Ugye?
-- Biztatás, hogy Péter ne féljen.
a./ Ha úgy gondolod, hogy "ez csak Péternek szólt", de neked nem, akkor megmarad "szép biztatásnak": "Ne félj... majd én kezdek veled valamit, amit nem is gondoltál volna..."
b./ Ha úgy vagy, hogy téged evangélistának hívott el az Úr, és "adottságod" van rá, hogy az Úrral végezd ezt a munkát, "tényleg" megy neked, hogy "embereket fogsz", akkor szintén biztatás, hiszen "elemedben vagy", illetve formálódsz, és elemedben leszel életed során...
c./ De, ha úgy gondolod, hogy ez "mindenkinek szól", és egyúttal nem vagy sem "exovertált", sem "jó beszédű", nem vagy "jó kiállású", és nem vagy "túl bátor" sem, de közben szeretnéd a lehető legjobban betölteni az Úr tervét, s szeretnéd, hogy az Ő akarata a Te életedben is meg legyen, akkor mit gondolsz erről a mondatról? "Ne félj, mostantól fogva embereket fogsz..." (Lukács 5, 10.)
Biztatásnak gondolod magad számára is, vagy inkább elkezdesz szomorkodni, hogy "nem megy", illetve inkább kudarcot jelentő mondat lesz ez a számodra?
"Ne félj, mostantól fogva embereket fogsz..." (Lukács 5, 10.)
-- Az elmúlt négy héten a "Mondd el a jó hírt!" bibliaiskolán olyan témákat vettünk át, amik pontosan ebben a dilemmában segítenek.
-- A "hétköznapi" keresztények biztatására való üzenet érte el azokat, akik hallották. A "nem evangélisták" megerősítése és biztatása hangzott.
-- Vannak "titkai" az "ember-halászatnak"?
-- A következő témáink voltak:
a./ Az ember útja Isten felé... ahogy mindenki közeledik, vagyis, ahogy mindenkit megkeres az Úr, és ahogy ezt mi látjuk... a "folyamat", amiről tudnunk kell, hogy helyesen gondolkodjunk.
b./ Ahogy az Úr Jézus látja az embereket. Mennyei látásmód...
c./ A kapcsolat, ami "fellazítja" (előbb vagy utóbb) az "ellenállást".
d./ A szó, ami eléri az embereket, ami változást hoz, ami megment, ami irányba állít - ami jön általad is.
-- Szerintem biztatás volt.
"Ne félj, mostantól fogva embereket fogsz..." (Lukács 5, 10.)
-- Ahogy megértettem, mi egy sajátos helyzetben vagyunk... mindannyiunknak szól ez az üzenet - ha összevetjük a Márk 16, 15-18 verseivel, a Máté 28, 18-20 szakaszával, a 2Timótheus 2, 1-2. és 2Korinthus 5, 17-21 (6, 1-2) verseivel, a Titus 2, 14-el és az Efézus 5, 16-17 és Kolossé 4, 5-tel, ez valamennyiünk irányba állítása.
-- De nem kárhoztató módon! Nem úgy, hogy "állandóan rosszul érezd magad", hogy "nem csinálod".
-- Inkább egy fajta szenvedéllyel ajándékoz meg téged, betölt egy mennyei látással, és elkezded saját életedet, élethelyzetedet, lehetőségeidet is másként látni. Felismered azt, amit az Úr egy-egy időszakban, egy-egy helyzetben, egy-egy találkozásban, egy-egy kapcsolatban elkészített...
-- Megértettem emellett azt is, hogy Ő "Krisztus Testben" gondolkodik, amiben vannak ajándékok, de nem mindenkinek ugyanazok az ajándékai, és amiben kiegészítik egymást a lehetőségek, s az emberek működései...
-- Itt, a "Krisztus Testében" öröm tölthet el, hogy végzed a "magad lehetőségei között" azt, amit az Úr bízott rád, és azért is, hogy "másnak szélesebben" megy, mint neked. A lényeg, hogy:
a./ Nem ellenséged, nem riválisod, nem azért van ott, hogy kárhoztatva érezd magad,
b./ Te is betöltsd a magad lehetőségeit, "kicsiben", ha "nem vagy evangélista", de megtedd, ami rajtad áll... és ahogy teszed, öröm tölt el, és békesség, és mennyei összekapcsolódás, felbátorodás...
c./ Abban, amiben Te vagy, fejlődj, vedd az Úr Jézus biztatását, és legyen kibontakozás, egyre inkább kiteljesedő
aa./ felismerés
bb./ meglátás
cc./ tudatosság
dd./ tervezés
ee./ imádság
ff./ vágyakozás a mennyei terv betöltésére
gg./ öröm abban, akivé téged tett az Úr Jézus, és tesz, folyamatosan...
d./ Lásd, hogy "Testben" élünk, Krisztus Testében, ahol egymást kiegészítjük, s ebben is van öröm, és szenvedély... még, ha "kevesebbet tudnál is felmutatni" - ez nem kevesebb, hanem annak maximális betöltése, amit Te kaptál, aki Te vagy, akivé Téged tett az Úr Jézus.
"Ne félj, mostantól fogva embereket fogsz..." (Lukács 5, 10.)
-- Lehet, hogy segíted egy másik szolgálat kibontakozását?
-- Lehet, hogy imatámogató vagy, és hordozod konkrétan a következő lépéseket egy misszió mellett?
-- Lehet, hogy olyan anyagi támogatóvá tett téged az Úr Jézus, akinek szenvedélye van arra, hogy a misszió előrelépései megtörténhessenek?
-- Lehet, hogy mindezek közben folyamatosan ott a szemed a te élethelyzeteden, környezeteden, és "lesed", mit készített el ott, neked, "kicsiben" az Úr Jézus?
-- Lehet, hogy minden kapcsolatodra így nézed - "mit tudok ott tanulni - mi jót", illetve "mit tudok továbbadni", és "mikor, minek van az ideje", s "hol van továbblépés, kapunyitás, a folyamat hol lendült tovább"...
-- Lehet, hogy folyamatosan imádkozol, és kéred az Urat, hogy napról-napra felismerd a "kicsi lehetőségeket", a szeretet, a kedvesség és segítség lehetőségeit, ahol megmutathatod az embereknek az Úr Jézus végtelen szeretetét, hűségét, tisztaságát és azt, hogy Ő eljött, sőt, most is itt van a mi világunkban, (hiszen feltámadt, Szentlelkét elküldte, hogy éljünk Vele, Általa, és vezetni tudjon bennünket hétköznapjainkban)...
-- Lehet, hogy az Úr újra és újra csodákat tesz, "apró", "pici" beszélgetésekkel, amikkel vezetgeti közelebb, oda, Magához az embereket, általad is?
-- Ez is része annak, amiről Ő beszélt!
"Ne félj, mostantól fogva embereket fogsz..." (Lukács 5, 10.)
-- Ne bánkódj.
-- Nehogy kárhoztasd magad.
-- Nem kell a "legnagyobbakkal összevetned" magad, mert te az vagy, akivé az Úr elhívott, formált... és még "folyamatban levő ügy" vagy...
Inkább vedd a biztatást - visszahallgathatod az előző négy hét biztatását, a YT-n is megtalálod ezeket, a "Tanuljunk együtt igeverset minden nap" csatornán, vagy itt a FB-n is, a "Mondd el" csoportban. (Szabó Erika segít, hol mindenhol van elhelyezve ez a négy másfél órás biztató üzenet. Rálátást jelent, és hidd el, nem fog kárhoztatást okozni...)
És gyere, ha szeretnél, ide kedden, 17:30-tól, és hallgasd meg a további biztatást arról, hogy mennyire "torkunkban tud dobogni a szívünk", egy-egy "evangélizációs helyzetben", mennyire meglátjuk, mert a Szentlélek megláttatja, hogyan akarja Ő tovább vinni a dolgokat, milyen lehetőségekkel ajándékoz meg téged is a hétköznapokban...
Uram, biztatás, amit mondasz, és köszönöm, hogy látod, mennyire szeretnék én is megmenteni másokat, behozni a "halakat", (embereket) Hozzád, odasegíteni mindenkit, hogy megismerjenek Téged, és Veled járjanak.
Köszönöm, hogy tanítasz, tanácsolsz, megerősítesz, biztatsz, megnyugtatsz minden nap, ma is, és viszed, vezeted tovább az életemet - kérlek, legyen is így, minden nap, ma is.
Köszönöm, hogy Te nyitod ki a lehetőségeket, és adod a következő lépéseket... a csoda-lépéseket, (igaz, a "hétköznapok 'pici' csodáival", amiket én áldott kedves és értékes csodáknak tekintek, mindegyiket, egyen-egyenként), hogy betöltsem a Te mennyei hívásodat és küldetésedet... s ez a világ megismerjen Téged, úgy, ahogy Te szeretnéd.
Legyen ez így, Uram, legyen így. Ámen.
2024. 04. 08.