A bizalom napja (91)
Ó, a bizalom... igen, ez lesz az alapja a bátorságodnak, és annak, hogy NEM adod fel, ha Őt - az Úr Jézust, a Megváltót és Urat - ismered, ha Vele jársz, és egyre inkább megismered Őt.
-- Annyira sokszor kerülünk olyan helyzetbe, hogy minden lezárul előttünk. Sokszor mondják az emberek is, hogy "ez reménytelen"... de a bizalom Jézusban, az, hogy ismered Őt, hogy tudod, milyen Ő, átlendít.
-- Az életed, ahogy majd visszatekintesz rá, a végén, vagy majd odaát, az Úr Jézusnál, abból hoz gyümölcsöt, amit a Benne való bizalomból tettél... mondjuk így: "mégis megtettél", vagy "csak azért is tettél".
1./ Sokan nem ezt látják. Azt gondolják inkább, "ami nem megy, nem kell erőltetni" - de ezzel a gutaütött meggyógyulása helyett szomorú konstatálással, hogy "túl nagy a tömeg", hazavitele lett volna a történet vége... ahelyett, hogy a négy barát megbontja a háztetőt, és mégis, "csak azért is" odaeresztik az Úr Jézus elé a béna barátjukat a hordágyán.
2./ Ha ezt a rezignált gondolkodást engeded be, vagy a "reálisat" (mások ugye figyelmeztetnek, hogy "légy reális"), akkor a vérfolyásos asszony sem fog odafurakodni a sokaságban Jézus Krisztus ruhájáig, hogy megérinthesse azt. S nem is gyógyul meg.
-- De ebben a vérfolyásos asszonyban ott dolgozott a bizalom, ami egyfolytában jelezte neki: "ha csak a ruhája szegélyét érintem is, meggyógyulok". S ő úgy döntött, hogy erre a bizalomra hallgat! Jól tette...
3./ Vagy Bartimeus sem kerül Jézus elé, mert amikor hallja, hogy "mit zavarogsz", vagy "ne tartsd fel a Mestert, mert nincs rád ideje", akkor legyintett volna, vagy "alázatosan elfogadja a maga helyét" - de akkor nem is kérdezik meg tőle, hogy "mit akarsz, hogy cselekedjek veled". S nem is veszi a szeme világát...
-- Viszont nem ezt választotta, hanem a bizalom ott dolgozott a szívében, s valahogy tudta, hogy ha Jézus elé jut, akkor meggyógyul.
4./ Az Úr Jézus nem egyszer mondta is ezt, hogy bízzál!
-- A gutaütött embernek is:
"És íme hoztak Hozzá egy ágyban fekvő gutaütött embert. (Négy barátja hozta, s látva a tömeget, nem adták fel, hanem felmásztak a háztetőre, és megbontották a tetőt. S így, megoldva a megoldhatatlannak tűnő problémát, odaeresztették hordágyán, beteg barátjukat, Jézus lábai elé.) És látva Jézus azoknak hitét, mondta a gutaütöttnek: BÍZZÁL fiam! Megbocsáttattak neked a te bűneid." (Máté 9, 2.)
-- Ez egy egészen személyes kapcsolat – az Úr Jézus egy pillanat alatt túllép minden elgondoláson és formaságon.
-- Neki fontos az ember. Ő azért jött, hogy megmentse. Ő látja, tudja, mi van a szívében, mi van a barátai szívében.
-- Más megütközik rajta, lehet... "hogy lehetett ilyet csinálni - más házának a tetejét megbontani..." vagy: "ezek itt feltartóztatják Jézust és egy új feladatot adnak Neki..." - de az Úr Jézus nem hagyja magát eltántorítani. Nem is ütközik meg azon, amit tettek - bizalomból tették - s ez fontos az Úr Jézusnak. közelebb van Hozzá, mint sok más ember, sok más megfontolással.
-- Mással is megosztja, amije van, amiért jött, de ez az ember, itt, akit a barátai engedtek le a háztető megbontása után, Jézus elé, benső kapcsolatban lehet Vele. "Bízzál fiam, megbocsáttattak neked a te bűneid."
5./ "Jézus pedig megfordulván és reá tekintvén, mondta: Bízzál leányom; a te hited megtartott téged. És meggyógyult az asszony abban az órában." (Máté 9, 22.)
-- Itt is egy egészen személyes kapcsolat alakult ki. Ez az asszony meglepte az Úr Jézust. Nem kopogtatott, nem is kért, hanem a hit által megszületett benne egy döntés: "megérintem Jézus ruháját - mert, ha megérintem, akkor meggyógyulok". S ő a döntés szerint cselekedett.
-- Az Úr Jézus híre, a szó, ami Róla szól, a cselekedetek, amik megelőzik Őt, feltámasztják a hitet, és mélyen a szívben megjelenik egy bizalom: "Ő be fog fogadni... Ő meg fog érteni... Ő meg fog szabadítani... Ő meg fog gyógyítani..."
-- Olyan mélyen van ez a bizalom, hogy minden más ehhez képest elsikkad... S ez a bizalom győzni fog az akadályozó körülmények fölött is.
-- A bizalom összekapcsolta ezt az asszonyt az Úr Jézussal. Jóllehet takargatni próbálta magát, a tettét (hogy megérintette az Urat), de az Úr Jézus átlátott a helyzeten, és magához engedte (magához hívta) őt. Akarta, hogy legyen nyilvánvalóvá a bizalom, s a következő lépés is.
Hálaadás:
Uram, köszönöm, hogy közeledbe jöhetek. Bízom Benned, bízom, mert feltámasztottad bennem ezt a bizalmat, feltámasztottad bennem a vágyat is Teutánad, hogy Veled járjak, és mindent Hozzád hozzak.
Az elrontottakat is, a vágyottakat is, amiket megértettem, hogy Te akarsz, (mindenképpen, bármilyen sok minden mondana is ellenük), azokat is. Mindent.
És köszönöm, hogy bizalommal hozhatom ezeket, mindent, mert Te közel vagy, és a Tiédnek tekintesz engem. Ahogy az is vagyok, visszavonhatatlanul.
Kérés:
Uram, ez a legnagyobb vágyam. Végezd el, tedd teljessé bennem, hogy a lelkem, a gondolkodásom átformálódjon, teljességgel, és ne tudja a hitetlenség, a megszokás, az első megközelítés, vagy bármi más "okosság" kirekeszteni a Te mennyei lépéseidet, ötleteidet, indításaidat. Ne, ne, ne, ne és ne.
Ehelyett inkább az legyen, hogy amikor jönnek a lehetetlennek tűnő helyzetek, bennem a bizalom szárnyaljon, legyen minden mást felülhaladóan. Uram.
Legyen, formálj, és hozd elő bennem, legyen uralkodó a bizalom, és innen fakadjanak a megoldások, a következő lépések, és lássam is meg a Te szabadításodat. Felette annak, mint amit én el tudnék gondolni. Ámen.
Olvasmány:
Ha Máté 8-ból ezt a két történetet elolvasod, és ugyanezt megnézed Márk 2-ben és 5-ben is, akkor meglátod, mennyire, de mennyire nem zavartatta magát az Úr Jézus, s ahogy meglátta ezt a bizalmat, ezt a hitet, megállt, és ezt akarta betölteni, megtenni, amire ez a bizalom irányult.
Dávid életében sok ponton láthatod, de elég most az 1Sámuel 17-ben megnézni és meglátni ezt a mélységes, bensőséges, magától értetődő bizalmat...
S egy Zsoltár, 31. Zsoltár, a bizalom egyik zsoltára.