Ars'poetica - 1/4
Egyszer megértettem, hogy a megismert igazság szabadokká tesz minket.
-- "Ha ti megmaradtok az én beszédeimben - mondta az Úr Jézus a benne hívő zsidó hátterű embereknek - valóban az én tanítványaim vagytok (más szóval: a tanítvány NEM csak beszél, vitázik, okoskodik, és főleg NEM ezt teszi, hanem MEGMARAD az Úr beszédeiben, vagyis, ott maradnak benne az IGÉK, és ő követője lesz az Igének, és cselekvője, megmarad mellette, "benne", és amit megért, teszi is), és megismeritek az igazságot és az igazság szabadokká tesz titeket." (János 8, 31-32.)
-- Szóval, ha megismered az igazságot, szabaddá tesz téged.
-- Ez más "megismerés", mint amit az iskolában nyerünk. Ott megtanulunk valamit, visszamondjuk, azt jutalmazzák, és úgy gondoljuk, van ismeretünk. S van is, csak ez MÁS, mint amiről itt szó van.
-- Ez a megismerés egy mélyen személyes, személyiségünket átható, bennünket is bekapcsoló megismerés. Megismered, vagyis átjár téged, a tiéd lesz, és felismered, hogy ez tény, ez igaz, ez a valóság, és ez felszabadít téged.
-- Ez a felszabadítás azt jelenti, hogy nem fogsz már félni, pl. a "jövőfélelem", vagy az "emberfélelem", vagy az "Istentől való félelem" eltűnik, felszabadulsz tőle, mert valami más jár át téged... az igazság, amit megismertél, ami a tiéd lett, és ez válasz az előzőekre...
Az "ars'poeticám" valójában ilyen tényekre alapul. Ilyen "megismert igazságokra", vagyis, olyan dolgokra, amiket megértettem Istentől, Istenből, és amik tényként íródtak be az életembe.
-- Ezek felszabadítottak, felszabadítanak, szabadságban tartanak.
-- "Egyszerű kijelentések", az Ige megértése, ami az enyémmé lett...
Az első az ars'poeticámból:
1./ „Aki az Ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem Őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna Vele együtt mindent minékünk?” (Róma 8, 32.)
-- Nekünk egy ajándékozó Istenünk van. Minden helyzetre van megoldás Nála.
-- Akarja, hogy az Ő oldalán védelem alatt legyünk, el legyünk látva, jól tudjuk megoldani élethelyzeteinket, feladatainkban el tudjunk járni.
-- Egy tőlünk független tény, hogy Ő milyen, és milyen módon gondolkodik rólunk, velünk kapcsolatban.
(Folyt.köv - 2/4.)