Acs 26. 🙂
Szoros összefüggésben az előző találkozással, az Acs 25 áttekintésével. Gazdag, gazdag üzenet! És gyakorlati. 🙂
--Egy kincs, hogy itt van nekünk ez a fejezet. Annyira szépen meglátjuk, milyen volt AKKOR kapcsolatot teremteni, a tényeket odatárni és rugalmasan figyelni a Szentlélekre, és milyen ez MOST... (ugyanilyen). 🙂
--Tisztára betekintést nyerünk, abba, hogyan beszélt Pál apostol a Szentlélek vezetése alapján. Gyönyörű 🙂
--A jegyzet sajnos egyelőre nem teljes még - töredékes, de ameddig eljutottam, megosztom itt:
Apcs 26:1 Agrippa pedig monda Pálnak: Megengedtetik neked, hogy szólj a magad mentségére. Akkor Pál kinyújtván kezét, védőbeszédet (apologeomai – védelmére elmond) tartott:
3./ A mód, ahogy cselekszel, a környezetedben elvárt, helyesnek tartott mód.
a./ Pál „kinyújtotta kezét”, ahogy a rómaiaknál szokásban volt.
b./ Beleilleszkedett abba, amilyen helyzetben volt:
--Nem keresed a „kilógó” viselkedést.
--Nem vagy „polgárpukkasztó”.
--Nem jelzed minduntalan, hogy „te ártatlan vagy, ezért NEM fogadod el az eljárás körülményeit”.
--Beleilleszkedsz abba, ami van, és a szavaid erejével, a Szentlélek jelenlétével, a viselkedésed hitelességével, a szereteteddel, a tiszteleteddel, az engedelmességed készségével, a tisztaságoddal, a helyes és az irgalomnak megfelelő értékítéleteiddel „lógsz ki” a sorból, vagyis az Isten országának jellemzőivel. NEM pedig extravagáns viselkedéseddel.
c./ Védőbeszédet – jogi értelemben is, de az evangéliummal kapcsolatosan is, az Úr Jézus bemutatásával kapcsolatosan is „beszédet tartott”.
--Ehhez itt joga volt.
--A lehetőséget JÓL használta ki.
--Nem „magyarázkodott”, hanem ELŐTÁRTA a tényeket, és a tények erejére bízta a hatást, a meggyőző hatást.
--Ugyanakkor VOLT szerkezete annak, amit elmondott.
--Jó volt a TARTALMA is annak, amit előadott.
--Megfelelően súlyozott, megfelelően rakta össze, amit el akart mondani, megfelelően illesztette a megfelelő sorrendben, a megfelelő részeket.
--VOLT jelentősége annak, hogy ez egy jól szerkesztett, felkészült védőbeszéd volt. Evangélizációs jelentősége is volt.
Apcs 26:2 Agrippa király! Boldognak tartom magamat, hogy mindazok felől, amikkel a zsidóktól vádoltatom, te előtted fogok védekezni e mai napon. 3 Mivel te nagyon jól ismered a zsidók minden szokását és vitás kérdését. Azért kérlek, hallgass meg engem türelmesen!
4./ Megszólít!
a./ Te is szólítsd néven, akivel beszélgetsz.
--Ez tiszteletet is jelent.
--Ez egyúttal kedves is annak, aki hallja.
--Meg is jegyzed így a nevét, ha többször mondod.
--Az Úr is NÉVEN szólít (Ézs 43,1-3. Círust is néven szólította: Ézs 45,4.)
--Az Úr nevét is ismered, és néven szólítod Őt, és Ő megment: Zsolt 91,14. „Mivelhogy... felmagasztalom, mert ismeri az én nevemet...”
b./ Mondd ki a jót, amit tudsz arról, akivel beszélsz.
--Ez is tisztelet.
--Ez is jóindulatot vált ki.
--NEM hízelgés, hanem tény.
c./ A türelmét is kérte Pál – fontos, hogy végig meghallgassa őt Agrippa.
--Ha tudod, hogy hosszabb és összefüggő lesz, amit mondasz, jelezd.
--Köszönd meg a másik idejét, értékeld azt, NEM magától értetődő, hogy adja azt neked.
--VALÓBAN kincs, ha meghallgató fülekre találsz, akik VÉGIG hallgatnak téged. Értékeld.
Apcs 26:4 Az én ifjúságomtól fogva való életemet tehát, mely kezdetétől az én népem közt Jeruzsálemben folyt le, tudják a zsidók mindnyájan. 5 Kik tudják rólam eleitől fogva (ha bizonyságot akarnak tenni), hogy én a mi vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus.
5./ Figyeld meg, mivel kezd: a MÚLTJÁVAL, amilyen volt, ahogy élt, s ami „leellenőrizhető”, nyilvánvaló.
a./ Miért?
--Mert valóban átlátható.
--Tény, ami önmagában is hitelesíti majd, amit elmond.
--Mert ebbe, aki ismeri ezeket a körülményeket, személyeket, helyzeteket, maga is bele tud illeszkedni – kicsit „át is tudja élni”, el is tudja képzelni „magát is ebben” a helyzetben.
--Ez fontos az evangélizációban.
b./ Ha olyannal beszélgetsz, aki NEM ismeri ezeket a körülményeket (pl. később született, nem az ötvenes években, vagy nem élt a hatvanas-hetvenes években), annak picit magyarázni kell, annak KÖZEL kell hozni egy-két jellemzővel.
--Annak is, aki esetleg NEM abban a szubkultúrában élt, nem ismeri a drogos- vagy a börtönkörülményeket, vagy nem tanult abban az iskolarendszerben, vagy nem elvált szülők gyermeke, vagy nem állami gondozásban nevelkedett.
--Ilyenkor néhány találó ismérvvel jellemezzük a helyzetet, egy icipici példával, ami nem viszi el a figyelmet, pl. a szülők egymás közti idegenségére, vagy az állami gondozásban jellemző magányosságra.
--Így is közel kerül hozzá, kicsit bele is tudja élni magát abba, amiben voltál – és amiben ő is lehetett volna (talán ismerősei voltak is).
--Óvatosan, hogy ne legyen túl sok – ha már megérthető, tovább lehet lendülni...
Apcs 26:6 Most is az Istentől a mi atyáinknak tett ígéret reménységéért állok itt ítélet alatt. 7 Melyre a mi tizenkét nemzetségünk, éjjel és nappal buzgón szolgálva reményli, hogy eljut; mely reménységért vádoltatom, Agrippa király, a zsidóktól.
5./ Hamar rátér egy kiutalással arra, hogy miről is van szó – miről is lesz szó – a „reménységről”, ami az ÍGÉRETEKBEN ott van.
a./ Nem szabad elfelejteni: itt Izráelt, az ígéreteket ismerő emberről van szó.
--Ha vallásos az illető, akivel beszélgetsz, utalhatsz arra, ami a vallásos emberek gondolkodásában ott van, egyértelműen jelen van.
--De, ha nem, akkor körbe kell járnod ezt is. Illetve AZT kell megragadni a tényekből, ami JELENT számára valamit. Pl. a jövő biztonságát, a „mégis-reménységet”, a „személyes közelséget” Istentől, vagy azt, hogy NEM vagy egyedül, jóllehet nagy a magányosság és félelem. Ha ki akarsz utalni.
b./ Pál apostol nem várt, hanem KIUTALT rögtön, mintegy „megelőlegezve” azt, amiről majd szó lesz.
--A legfontosabb tényt vázolja fel előre: a feltámadás tényét.
--Erre fog majd visszautalni.
--Ez lesz majd középpontjában az egész bizonyságtételének.
--Erre van szüksége Agrippának is – aki egy csomó mindent már hallott, már tud, vagy tudni vél – ez fogja HELYRE TENNI mindazt, amivel már rendelkezik, őbenne.
c./ Te is – felmérve, kivel beszélgetsz – adhatsz „címet” annak, amiről beszélni fogsz.
--A „CÍM” segít összefoglalni magadban is, amit hallasz folyamatosan (vagyis hallgatódnak segít, vagyis beszélgető társadnak).
--A cím téged is irányban tart.
--A címhez mindig visszatérhetsz, nehogy elkalandozz.
Apcs 26:8 Micsoda? Hihetetlen dolognak tetszik nektek, hogy Isten halottakat támaszt fel? 9 Én bizonyára elvégeztem magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem. 10 Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben: és a szentek közül én sokat börtönbe vettettem, a főpapoktól való felhatalmazást megnyervén. Sőt mikor megölettettek, szavazatommal hozzájárultam. 11 És minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket, káromlásra kényszerítettem; és felettébb dühösködvén ellenük, kergettem mind az idegen városokig is.
6./ Mi ez? Ez a MÚLTJA, kicsit részletezve, beengedve a hallgatóját a részletekbe, hogy el tudja gondolni, milyen is volt akkoriban (mármint az apostol).
a./ Óvatosan részletezz.
--Nem kell szennyet feldobálni. Ami el van fedve, amitől meg vagy tisztítva, abban ne gyönyörködj.
--De nem „általánosan” beszél arról, ami történt, hogy LEHESSEN LÁTNI és ÉRTENI azt, hogy milyen súlya volt mindennek az életében.
--A TÉNYEK magukért beszélnek.
--De látod, a saját vonásai, hozzáállása, lelkülete is világosan benne van.
--Az is, hogy mennyire mindent belefektetett abba, hogy elhallgattassa azokat, akik az Urat képviselték.
b./ A te saját élethelyzeteddel kapcsolatban is így kell tenned.
--Nem mindenki előtt világos, ha csak „megnevezed” azt, amiben voltál. Kellenek a tények is.
--De nem a gusztustalanságig.
--Kicsit hallgató-függő.
--Nem mindenki ért mindent. Van, amit körbe kell írni. Le kell rögzíteni.
--Pál apostol azért részletezte ezt az üldözési mentalitást, ennek mindent átható voltát saját életében, mert annyira MÁS volt ez, mint ami lett belőle később. És ennek az ELLENTÉTNEK is van meggyőző hatása.
--Érdemes ezt időhöz is kötni – amikor fiatal voltam (itt érthető talán – de nem mindenütt elég). Az évtizedet vagy, ha fiatalabb vagy, konkrét életkorodat is érdemes megnevezni. Ezzel bekapcsolódik valakinek a saját életkora, ill. akkori tapasztalatai.
Apcs 26:12 E dologban éppen útban lévén Damaszkusz felé a főpapoktól vett felhatalmazással és engedelemmel. 13 Délben láttam az úton király, hogy mennyből a napnak fényességét meghaladó világosság sugárzott körül engem és azokat, kik velem együtt haladtak. 14 Mikor pedig mi mindnyájan leestünk a földre, hallottam szózatot, mely énhozzám szólt és ezt mondta zsidó nyelven: Saul, Saul, mit kergetsz engem? Nehéz neked az ösztön (ösztöke) ellen rugódoznod. 15 Én pedig mondtam: Kicsoda vagy, Uram? És Ő mondta: Én vagyok Jézus, akit te kergetsz. 16 De kelj fel, és állj lábaidra: mert azért jelentem meg neked, hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek úgy azokban, amiket láttál, mint azokban, amikre nézve meg fogok neked jelenni. 17 Megszabadítván téged e néptől és a pogányoktól, akik közé most küldelek. 18 Hogy megnyissad szemeiket, hogy sötétségből világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek az énbennem való hit által.
7./ Figyeld meg, most miről van itt szó! A fordulatról – vagyis arról, ami megelőzi azt, pillanatokkal. Tehát a megtérése körülményeiről.
a./ Éppen akkor mi történt?
b./ Milyen körülmények között volt?
c./ Milyen időpontban történt?
d./ Mit látott?
e./ Voltak-e szemtanúk?
f./ Mit hallott?
g./ Milyen nyelven hallotta?
h./ Honnan tudta, hogy neki szól, személyesen?
i./ Mi volt a tartalma annak, amit hallott?
j./ Mit kérdezett? (Vagyis, párbeszéd alakult ki.)
k./ Mi volt a válasz? Milyen nevet hallott? Mit jelent ez a megszólító Úrra nézve? (Személy. Élő. Feltámadt.)
l./ Mit mondott még az Úr? És hogyan szólt?
--Tekintéllyel. A jövőről. A helyzetet világossá téve: szolga és bizonyság leszel. Jelenben és jövőben. Fog még többet is megtudni majd Jézusról. Lesznek üldözések is (utalás a jelen helyzetre is). És az Úr ígérete is ott van, hogy megszabadítja. (Utalás a jelen helyzetre is. Védőbeszéd ez, nem szabad elfelejteni.)
m./ Mi a CÉL?
--A szemek megnyitása. A megtérés. A kiszabadulás. Honnan? A sátán fogságából. Hatalma alól. Kihez? Istenhez. Neki is van hatalma. (Utalás ez a hallgatóságra is. Burkoltan, finoman, diszkréten, de megérthetően. Most is történik, amiről ott akkor az Úr beszélt. Aki akarja, megérti.) A bűnbocsánatról is szól. Az örökségről is. A Jézusban való HITRŐL is.
n./ Kikerülhetetlen – aki hallja, érti, tudja, beleérti saját magát is (kivéve, ha aa./ teljesen kívül van, mint Festus – de, hát nem neki szólt ez most elsősorban, bár érthette, ha akarta és kész volt rá – bb./ ha nem akarja valaki, akkor nem fogja megérteni).
8./ Ahogy mi bemutatjuk az Úr Jézust, abban is ott van, hogy Ő Úr, hogy Ő adja a bűnbocsánatot, hogy Ő szabadít ki az ördög hatalma alól, hogy KELL az Őbenne való HIT, és ez az Ő nevére vonatkozik, vagyis, hogy Ő az Úr, a Megváltó, a Feltámadt Isten Fia. És benne van a célkitűzés is, ahogy Pált elhívta, úgy hív el minket is – hallgatóinkat is.
Apcs 26:19 Azért, Agrippa király, nem lettem engedetlen a mennyei látás iránt...