II./ LÁTÁSMÓD
Alapkiindulás:
Ő ebben is MÁS volt: hogy látott, hogyan állt hozzá az emberekhez, a dolgokhoz, a hírekhez, a folyamatokhoz... mi ezt TANULJUK Tőle.
Egy-egy találkozáskor, egy-egy helyzetben, MIT lát az Úr Jézus? Mit láthatunk meg mi is?
Néhány példa:
--Mit láttak az emberek, mit látott Jézus: Máté a vámszedő életében, Zákeusban, a fővámszedőben, a Samáriai asszonyban, Nikodémusban, a gazdag ifjúban?
--Mit láthatott az Úr Jézus a sokaságon, a Mt 9,36-ban?
--Vagy mire gondolhatott a Mt 11,28-30-ban? (Elfáradtak az élet terhének cipelésében. Úgy érzik, nem tudnak megfelelően teljesíteni. Így érzik: „nem bírom” – kiborultak.)
--Hogyan láthatja az Úr Jézus a Mk 16,15-16-ban az embereket, akikkel tanítványai találkoznak? (Döntés előtti állapotban, kell hallaniuk, kell hitre jutniuk, képesek a hitre, jövőjük a döntésükön múlik.)
Jn 3,3-7.
Mindenkinek újjá kell születnie.
Jn 3,14-15.
--Mindenkiért „fel kell emeltetnie” – mindenkiért eleget kell tennie, mindenkinek szüksége van rá, hogy Ő „felemeltessen”.
--Mindenkinek szüksége van a megváltásra, a megmentésre. (v.17 – „Mert nem azért küldte az Isten az Ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa – elítélje (krinó) – a világot, hanem, hogy megtartassék a világ Általa.”)
--Ő EZÉRT jött (Jn 10,9-10 – „Én vagyok az ajtó, ha valaki énrajtam megy be, megtartatik, és bejár és kijár majd és legelőt talál. A tolvaj nem egyébért jön, hanem, hogy lopjon, öljön, és pusztítson, én azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek.”)
Jn 3,18.
Az emberek kárhozatban élnek, (halottak).
Jn 3,19.
Sötétségben járnak.
--Sőt: inkább szeretik a sötétséget, bűneik takargatása, önmaguk felmentése miatt.
--Ezért IDŐLEGES az, amit Jánosnál töltöttek, átéltek (Jn 5,35 – „Ő az égő és fénylő szövétnek volt, ti pedig csak egy ideig akartatok örvendezni az ő világosságában.”)
--Ebből fakad, hogy gondolkodásukat is áthatja a felszín, a látszólagosság: „Ne ítéljetek a látszat (opszisz) után, igaz ítélettel ítéljetek.” (Jn 7,24.)
Jn 9,39-41.
A sötétség vaksághoz is vezet.
Jn 4,7.9.
Az Úr Jézus NEM volt felülről kezelő – számára ember volt mindenki, származástól, nyelvtől, bőrszíntől, kultúrától, nemzeti háttértől, nemtől függetlenül.
Jn 4,14.
Mindenkinek van szüksége egy örökkévaló megelégíttetésre.
--Egy mélységes szomjúság (örökkévalóság utáni vágy) van mindenkiben.
--A Vele való kapcsolat után vágyik mindenki.
--Csak Vele elégedhet meg mindenki (Jn 6,35.40 – személyesen! Jn 10,7.9. 8,12.)
--Csak Tőle kaphatja meg mindenki ezt.
--Mindenki az örökkévalóság hordozója lesz – mások számára is.
Jn 4,32.34.
Isten akarata eledel, ami megelégít. (Jn 6,27 – Jézusé is az: „Munkálkodjatok, ne az eledelért, amely elvész, hanem az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet az ember Fia ad majd nektek: mert Őt az Atya pecsételte el, az Isten.”)
--Isten akarata a megmentés munkája.
--Isten akarata az emberek örökkévalósághoz segítése.
--Isten akarja, hogy az emberek megkapják ezt az élő vizet.
Jn 4,35.
MÁR fehérek az aratásra – MÁS az időzítés, mint az emberek gondolják.
--Elő van készítve.
--Ha megfelelően állsz hozzájuk, LESZ aratás.
--Nem szabad halogatni – MÁR fehér... időben! Isten akarata az aratás – ne legyen „szemveszteség”.
--Az aratás mennyei jutalommal jár – örömre.
Jn 5,6.
Látta, tudakozódott, megtudta, megindult bensőjében, látta az Atyát cselekedni és megkérdezte... ez is megindította (Mt 9,36 – „Mikor pedig látta a sokaságot, könyörületességre indult (szplagkhnidzomai) rajtuk, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok.”) – közben jött a SZÓ a gyógyulásra.
--Jn 5,19 – „Bizony bizony mondom néktek, a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem, ha látja cselekedni az Atyát, mert amiket Az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképpen a Fiú is cselekszi.”
--Nem olvassuk, hogy – mint a Jn 3-ban, 4-ben – lett volna az örökkévalósághoz kapcsoló SZÓ.
--Utólag viszont volt.
A bűn elleni harcra hívta őt az Úr Jézus, és felhívta figyelmét: a bűn összefüggésben áll a sorssal.
Int, útmutatást ad, óv, nem hagy SZÓ nélkül menni tovább az úton.
Függetlenül attól tette ezt, hogy az ember megbecsüli-e, vagy rosszat fog tervezni Őellene emiatt (mint ahogy így is lett).
Jn 5,24-25.
SZÓ, hall, hisz, élet (maradandó és más)
--Aki Nélküle él – halott.
--A hallottak hallani tudnak.
--A halottaknak Jézusra van szükségük.
--A halottaknak SZÓ-ra van szükségük és HIT-re van szükségük.
--Van ÉLET-lehetőség.
(Mennyei SZÓ és Jézus élete + SZAVA összefüggnek. Jn 5,38 – „Az Ő Igéje sincs maradandóan bennetek – mert Akit Ő elküldött, ti Annak nem hisztek.”
Összefügg az Isten szeretetével – Jn 5,42: De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek.)
Jn 5,29.
Van örökkévalóság azoknak is, akiknek nincs örök életük – akik a gonoszt tették (Jn 3,19 – Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot. Mert az ő cselekedeteik gonoszak voltak.
--Kerülték a világosságot, életet – amire figyelmeztette: Jn 5,14 – Ezek után találkozott vele Jézus a templomban, és mondta neki: Íme meggyógyultál, többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod.”
Jn 5,39.
Az ember akarata meghatározza, hogy Jézushoz akar-e jönni (bár a SZÓ működik).
--Összefügg ez a készséggel, hogy akarja-e Istent szeretni.
--Méricskélik, kit fogadjanak be (ravasz kis agyukkal – Róma 1,21 – hogy ne kelljen dicsőíteni Őt, és ne kelljen hálát adni Neki – mert ebből persze több is fakadna... Jn 5,43. Jn 7,17.)
--Egymástól nyernek dicsőséget – erre futnak, ezért tesznek, ez kell nekik nagyon, ezen gondolkodnak, ez a mindenük. Jn 8,15 – „test szerint ítélnek”...
--Nem keresik az Isten dicséretét, elismerését, jóváhagyását (Jn 12,43.)
Jn 6,15.
„Nem bízta magát rájuk...” (Jn 2,25.)
--Ismerte indítékaikat – amit ők akarnak, azt várnák Tőle, utána ejtenék, ha nem azt teszi pontosan, amit elvárnak Tőle.
--Tudta, hogy a jeleket MÁSHOVÁ teszik.
--Önmagukban a jelek NEM mentik meg őket – a „HAS”-ba kerülnek, tárolóba, nem a mindennapi életükbe, nem lesz forrásuk.
Jn 6,23.
Az ember dolga – hétköznapi útja, tennivalója – hogy HIGGYEN és Vele így legyen kapcsolatban.
a./ Befogadja (Jn 5,43.)
b./ Megtegye, amit Ő mutat (Jn 6,27.)
c./ Hallgasson szavára (Jn 5,25.)
Jn 6,35.37.
Személyesen Őreá van szüksége az embernek.
--Tudja, hogy sok helyről, háttérről jönnek az emberek, Ő NEM veti el, NEM küldi el, NEM dobja ki őket (majd Nála átformálódnak, ha igazán akarnak).
--Sok ellenvetés (vallásos elvárás, stb.) ellenében SEM veti el őket.
--A legfontosabb az ember, a lehetősége, hogy megváltozzon.
--Kell, hogy az emberben LEHESSEN reménység, bizalom, hogy Őhozzá MINDIG jöhet.
Jn 6,39.
Vannak alapvető bizonyosságok, alapok.
--Lehet, hogy mindent nem tudunk, nem látunk át, lehet, hogy az „eleve elrendelésről” nem tudunk hű képet adni – DE az, hogy KIT ad oda az Úr, egy-egy helyzetben, tudjuk, és ahhoz foggal-körömmel ragaszkodunk.
--Egy-egy helyzet a „miénk”, kapunk „valakit”, egy-egy helyzetet (Ef 5,16-17.), amit ÁRON veszünk meg, egy-egy embert, (nem feltétlenül tömegeket – bár egy-egy időszakban tömegek is lehetnek... vagyis ébredés, vagy lehetőség az ébredésre... pl. 1989-92-ig nálunk) és EBBŐL NEM engedünk. (Jn 17,12 – „Mikor velük voltam a világon, én megtartottam őket a Te nevedben, akiket nekem adtál, megőriztem, senki el nem veszett közülük, csak a veszedelemnek fia, hogy az Írás beteljesüljön.”)
--Így látunk egy-egy ránk bízottat, előttünk kinyílt helyzetet, (pl. a tegnapi nehéz telefonbeszélgetés G-el – erőszakosnak nevezett, de az a szolgálat, ami Istentől nyílik meg, amiért FIZETÜNK, ebbe mindent belefektetünk – ez Jézus Krisztus indítéka – bárminek látszik is.)
Jn 6,40.
Jézus Krisztus személyesen.
Jn 6,61.
Nem félt attól, hogy a JÓ miatt megbotránkoznak. Nem félt a jövőtől, hogy elhagyják.
Jn 6,63.
A SZÓ ad életet. Rajta kívül ezt NEM kaphatják meg.
Jn 6,67.
NEM akar látszólagosságot. Egy ponton ismét döntés elé állít. (Mk 8,34-38 – dönteni kell Jézus mellett.)
Mk 8,34-38.
Vannak, akik csak úgy, tessék-lássék követik Őt.
Az, hogy „eljárnak” valahova, még nem garancia semmire.
A sokasággal tartani még nem jelent egyéni döntést.
Az Úr Jézus KISARKÍTJA a dolgokat, keresztút elé állítja az embereket, döntés elé.
Jn 7,17.
Az indíték NEM mindegy. NEM lesz bizonytalanság (Jn 5,39. Róma 1,21.)
Nem csaphat be a kifogás – te TUDOD, mi van a háttérben (de szólsz, adod a SZÓT, ha van készség).
Jn 8,8.
Tudja, hogy VAN lelkiismeret (2Kor 4,1-4.)
Tudja, hogy a lelkiismeret DOLGOZIK (vagy eléri a célt, vagy nem – de dolgozik).
(Jn 7,17. 10,5 – aki igazán akarja.)
Jn 8,12.
Ő személyesen, amire (Akire) szükségük van az embereknek (Jn 10,7.9. Ő, személyesen. Jn 10,27-31.)
Őt követni kell – hallgatni, engedelmeskedni Neki és tenni, amit mond.
Jn 9,3.
Nincs okolás, nincs okoskodás, hanem a lehetőség meglátása (Ef 2,10. 5,16-17.)
Jn 9,39.
Vakok – bár úgy gondolják, hogy látnak (Jn 7,24 – „Ne ítéljetek látszat után – hanem igaz ítélettel ítéljetek!”)
Jn 10,16.
Más aklok (hátterek, népek, nyelvek, kultúrák, nemzetek) is vannak – de mind Őhozzá jönnek – Ő fogja egyesíteni őket.