A személyes evangélizáció izgalmas kérdései... "neuralgikus pontjai". 🙂
1./ Átnéztük röviden, eddig miről volt szó:
a./ A "FOLYAMAT", ahogy az ember Isten közelébe kerül, s döntés elé jut, és végül dönt a Mindenható Isten, a Megváltó Úr mellett. Ennek a folyamatnak az akadályai, ahol az emberek megkeményednek, ellenállás alakul ki bennük az Úrnak való életátadással szemben. S ezeknek az ellenállásoknak a feloldása, fellazítása, hogy MÉGIS tovább mehessen a (megmentés) folyamat(a). 🙂
b./ A RÁLÁTÁS, ahogyan az Úr Jézus látta az embereket, és ahogy mi is láthatjuk, Vele együtt. S persze ezzel ellentétben, ahogy "általában" szokták látni őket, illetve, ahogy a "vallásos világ" is szemléli a "meg nem térteket" ("hitetleneket"). KULCSKÉRDÉS, hogy hogyan látunk, mert így fogunk viselkedni és szólni is. És ez nem mindegy, mert ennek függvényében tudnak tovább jutni a folyamatban a megtérés felé, és fogadják majd be az Urat.
c./ A KAPCSOLAT, ami meghatározó - ahogy bizalmat nyernek, és ahogy az Evangélium is hitelességet nyer a szemükben. Hogyan látjuk kapcsolatainkat, hogyan kutatjuk fel, akikkel az Úr akarja, hogy felelevenítsük a korábbi kapcsolatot, hogyan ápoljuk a kapcsolatokat, és mit tehetünk és teszünk annak érdekében, hogy az Úr Jézushoz közelebb kerülhessenek ismerőseink.
d./ A SZÓ - ami megment. S ahogy továbbadjuk. (Olvastunk jó példákat Jim Petersen Az evangélizáció mint életstílus c. könyvéből - a hajóút példáját és Abrahaó példáját is.)
2./ Ez után jött ez a mostani találkozó, az izgalmas kérdésekről, a "neuralgikus pontokról" az evangélizációval kapcsolatban. 🙂
3./ Kiindulásunk egy KÖZÖS ige-kibontás volt: Lk 5,1-11. 🙂
a./ Ki mit tesz, vajon miért, és az Úr Jézust hogyan ismerjük meg?
b./ Vonatkozik-e mindegyikünkre az, hogy "emberhalászokká tesz bennünket", vagy csak Péterre, mint némely teológusok mondják?
--Az Úr Jézus (Jn 17) imádkozott azokért is, akik majd a MI SZAVUNKRA hívőkké lesznek (vagyis értünk, s az előttünk levő generációkért, és az utánunk levőkért is, ha lesznek). Ő FOLYAMATOT látott, az elindító láncszemekből folyamatosan kibontakozó evangélizációs folyamatot. Amiben mi is benne vagyunk.
--Amikor valaki TUDATOSAN ODAADJA magát az Úr Jézusnak, mint TANÍTVÁNYA, az MEGRAGADJA a tanítványoknak szóló üzeneteket, és saját magára érvényesnek tekinti. A Hegyi Beszédet is, (bár az is a "tanítványoknak szólt"), a Mk 8,34-38 verseit is, a Jn 15,14-16 szakaszát is, ez a MIÉNK, mert minket is elhívott az Úr a jó gyümölcsök megtermésére, a maradandó gyümölcsre.
--A Mt 28,18-20 és Mk 16,15-18 versei, valamint a 2Tim 2,1-2. is így áll előttünk, a NAGY FOLYAMAT elindító láncszemeiként, aminek mi is folytatói vagyunk.
--Szóval: emberhalászok.
--Azt is megláttuk, hogy NEM HASONLÍTJUK magunkat - elkeseredetten a "nagyokhoz" - hanem AZT, ami ott van KÖRÜLÖTTÜNK, ami a MI LEHETŐSÉGÜNK, azt tesszük meg, az lesz a miénk, "körülnézünk", és az Úrral "felismerjük" azt, amit Ő MOST, ITT készített el nekünk... ismerőseink körében, a személyes evangélizáció lehetőségeiként, illetve, amiket Ő hoz elő most, itt, a mi környezetünkben, nekünk. 🙂
--De MEGTESSZÜK azt, ami rajtunk áll, és HÁLÁT adunk Istennek azért, amit mi, most, itt megtehetünk. 🙂
4./ Láttuk, az Igéből, hogy vannak "dobbantó pontok", vagy "ugródeszkák", amikről tovább tudunk lépni egy-egy helyzetben az Evangélium felé.
--Nikodémus - saját maga jött, s az Úr egy ponton vitte az újjászületés felé... ahogy Nikodémus tájékozódni akart, az Úr a Lélek által "berobbantotta" a legfontosabb üzenetet. (Jn 3)
--A samáriai asszonynál a VÍZ volt a kiindulópont, illetve a TÉNY, hogy az Úr Jézus MÁSKÉNT volt ővele, mint bárki más, NEM tartott távolságot, NEM ítélte el, NEM nézte le, hanem EMBERKÉNT tekintette, "mert kérni" tőle, jóllehet Jézus férfi volt és zsidó hátterű... innen tovább lehetett lépni a "maradandó víz" felé. (Jn 4) 🙂
--Zákeusnál az Úr NEVET mondott, és időt ajánlott fel, személyes találkozást. (Lk 19)
--Péternél pedig a SZÜKSÉGHELYZET volt a kiindulópont, az, hogy az Úrnak kellett egy hajó az igehirdetéshez, és Péter kész volt időt adni, alkalmazkodni... innen jött a hal, és utána a meghívás és a jövő lerögzítése. (Lk 5) 🙂
5./ Utána olvastuk el a repülős beszélgetés történetét Jim Petersentől, (76-78.old) és lerögzítettük, hogy igen, néha a körülmények nem annyira megfelelők, igen, néha ÁRAT fizetünk azért, hogy egy-egy beszélgetésben benne lehessünk, IGEN, kulcsfontosságú a következetesség, nagyon fontos a tisztaság, és az ÉLET bizonyságtétele, ami magáért beszél, fontos, hogy az ÉRTÉKEKET úgy tudjuk képviselni (bátran), hogy azok az IGÉHEZ vannak kötve, és NEM szégyenkezünk emiatt... egyáltalán nem.
6./ Milyen feltételei vannak ennek az életünkben? Ezt is átbeszéltük, némelyiket hosszabban, némelyiket rövidebben:
a./ Bátorság (itt részletesebben is beszéltünk a "csak-azért-is" bátorságról, arról, hogy "együtt evangélizálunk bátrakkal", s hogy a "bátorság is ragad", nem csak a félelem, a "mélyvíz taktikáról", s az "előre felkészülésről" - s ennek területeiről... felvetettem, hogy a személyes bizonyságtételek kidolgozása is nagyon nagy segítség... szó volt arról, hogy az Úr ISMERETE is nagyon sokat segít, és arról is, hogy a Szentlélek közelsége, a dicsőítés, imádság, imádat, igei üzenet pl. egy-egy missziós táborban, megint csak nagyon is átlendít és belevisz az evangélizációba... s végül szó volt arról, hogy a felelősségteljes helyzet is pl. ha egy csoport van rád bízva - önmagában is lendít).
b./ Leleményesség
c./ Szeretet
d./ Szentlélek indítása (s a szükséges nyitottság, készség... és az, hogy NE FÉLJ attól, hogy esetleg rosszul hallod majd - inkább evangélizálj, ha "nem is indított", mint, hogy nem tennéd, indítása ellenében...)
7./ Picit tudtunk még beszélni a gyakori hibákról is:
a./ Elsietés
--A horgászat példája, kapással, és bevágással (amit nem jó sem elsietni, s nem jó róla lemaradni sem).
--Van izgalma, de megtanulja az ember... gyakorlatban, Szentlélekre figyelve.
--Példa - az egyetemi misszionárius kudarca (Petersen: 33.oldal). 🙂
b./ Lekésés.
c./ Személytelenség.
d./ Szégyenkezés miatti erőtlenség (a meggyőződés és bátorság győz: Acs 4,12-13.) 🙂
Persze nem tudtunk mindent belevenni, de azért nagyon nagy kincs volt, hogy átvehettük.