--Ez egy négy részből álló felkészítés a SZEMÉLYES EVANGÉLIZÁCIÓ témakörében. Gyakorlati felkészítés lesz. 🙂
--Ma egy rövid rálátás (4 találkozás: 1./ Úton. 2./ Látásmód. 3./ Kapcsolatok. 4./ A szó jelentősége.) után az ALAPKIINDULÁSOKAT néztük végig, és ennek kapcsán a kulcsszó a FOLYAMAT volt... 🙂
A négy fakultatív házi feladat, amit közben feladtam, a következő volt:
a./ Gondold végig az első tíz évedet.
--Ki maradt meg az emlékezetedben, ki jut elsőre eszedbe, ki az, akire szívesen visszaemlékezel ebből a tíz évből?
--És miért?
b./ Gondolj három nem hívő ismerősödre. Lehetnek "nehéz emberek" is.
--Gondold végig velük kapcsolatban: MI tartja vissza őket Istentől. Vagyis, mi miatt van bennük ELLENKEZÉS Istennel, ill. a Vele kapcsolatos üzenettel szemben. Milyen akadályok vannak az életükben, hátterükben?
--Készíts egy kis táblázatot, elöl a nevekkel, utána oszlopokkal, s ikszeld, ami vonatkozik egyikre-másikra.
--Én megadtam három lehetőséget (ld. alább a jegyzetben)
c./ Hogyan tudod elhárítani ezeket az akadályokat? Mit tudsz tenni értük, velük kapcsolatban? (Ötletparádé...) 🙂
d./ A nem hívő emberek úton vannak, ahogy Isten felé közelednek. Milyen kapcsolatban van ezzel az úttal az Ef 2,10 és az Ef 5,16-17.? 🙂
Ideillesztem a felkészülési jegyzetemet, bár a mostani bibliaiskola kapcsán elmondott példák nem szerepelnek benne előre. 🙂
Alapkiindulások – az alapvető tények Isten Igéjéből:
Távol Istentől – Róma 3,23.
Isten vágya – 1Tim 2,4. 2Pét 3,9.
Megfizette az árat – Jn 3,16. Róma 5,8.
Erre válasz kell az embertől – ehhez:
-Hallani kell (Róma 10,17.)
-Készség kell (Róma 10,9-10.)
-Szívvel hinni és szájjal kimondani kell (Róma 10,9-10.)
Ehhez viszont hirdetni és meghallani is kell (Róma 10. Mt 28,18-20. Mk 16,15-18. Acs 2,38-39. Acs 1,8. Acs 2,21.)
A hallás is FOLYAMAT során születik meg, a készséggel együtt! (2Kor 2,14-17. 4,1-4. 5,17-21.)
Távolságból – közeledés útján – kinél hónapok útján (ha volt előkészítés), kinél évek, vagy akár évtizedek útján (ha te vagy az előkészítő is).
I./ Úton
Mi mindig hajlamosak vagyunk „pontszerűen” látni az eseményeket, a dolgokat, amik „csak úgy megtörténnek”, de valójában mindig van HÁTTÉR is mögöttük, és ha jól visszanézünk, vannak ELŐZMÉNYEK... mert a dolgok „folyamat-jellegűek”.
a./ A megtérésig is egy folyamat vezet el, és ez arról beszél, hogy van út a megtérés felé, s utána is van a növekedésnek útja.
--Pl. A Luk 5,1-11 előtt is volt valami Péterrel. A Jn 1-ben látjuk, ahogy egy megelőző találkozásban az Úr Jézus már megszólítja. És Péter nem véletlenül kap felkérést, hogy vegye hajójába az Úr Jézust, és nem véletlenül hallgatja végig az igei üzenetet, s utána nem véletlen, hogy az Úr hálóvetésre biztatja. S ez után történik meg az elgondolkodás, az összetörés és végül a döntés az Úr Jézus követésére.
--Pl. Saulusról olvassuk, saját beszámolójából is, mi mindennek volt tanúja. Pl. István kivégzésének is. És sok-sok keresztény elhurcolásának és viselkedésének is. S közben – valószínűleg nagyon erőteljesen – mi történt? A testvérek imádkoztak. S így, egy ponton az Úr beleszólt Saulus életébe – Acs 9: nehéz neked az ösztöke ellen rúgódoznod... mert, hogy az Úr már „folyamatában” ösztökélte őt.
--Pl. s a tékozló fiú? Ott is látunk egy fajta folyamatot...
b./ Szem előtt kell tartanunk, hogy VAN az Istenhez való közeledésnek egy ÚTJA, bár, mi egy-egy ponton találkozunk az emberekkel, de volt előtte is valami útjuk, és lesz utána is útjuk, míg döntenek az Úr Jézus mellett.
--Vagyis: amit általunk kapnak, valamibe bekapcsolódik, valamire épül, és lesz még hatás, ami követni fogja azt, amit általunk kaptak. És az Úr lesz az, Aki összekapcsolja az egészet, egy láncolattá.
--Az Úr az, Aki TUDJA, hogy mi volt előtte, hogy mi van a háttérben, hogy honnan indult, hol tart, és milyen úton halad a megtérés felé ez az ember, s ezért bölcs hallgatni Rá, figyelni, mit, hogyan szóljunk, tegyünk, hogy SEGÍTSÜK ezt a folyamatot, és ne gátoljuk.
--Jó szem előtt tartani ezt a TÉNYT, hogy úton vannak, mert mi SEGÍTŐIK vagyunk ezen az úton, az Istenhez való előrehaladás útján, és azon, ahogy később Vele növekszenek az Ő megismerésében, a Vele való együttmunkálkodásban, és az Őbenne való HIT-ben.
c./ Nem egyforma háttérről érkeznek. Ennek megfelelően nem is egyformán gondolkodnak, nem is egyformák az ellenvetéseik, nem is egyformán megnyerhetők. „Sokoldalúaknak” kell lennünk, és hívőként sokakkal kell jó kapcsolatot ápolnunk, hogy adott pillanatban többekkel tudjuk a nem hívő embereket kapcsolatba hozni.
--Hátterük szerint lehetnek:
aa./ ateisták
bb./ közömbösök
cc./ Isten-ellenesek (vadak)
dd./ okkultisták
ee./ tévtanok követői
ff./ vallásos emberek
--Az evangélium hirdetése (befogadása) szempontjából:
aa./ ellenállók (ellenkezők)
bb./ Isten-keresők (közeledők, készségesebbek)
Akik: érzékelik szükségeiket, melyekre csak Jézus adhat megoldást, és nem zárkóznak el attól, hogy a megoldást Tőle várják... és akik: érzékelik bűnös voltukat, és dac, büszkeség vagy önakaratúság nem készteti őket merev ellenkezésre (szívük puhult)
--Az Isten nélkül élő emberek az Istenhez való közeledés útján különböző pontokon állnak éppen, ki-ki máshol tart:
-8 – Hit a „Legfelsőbb Lényben”
-7 – Az evangélium töredékes ismerete
-6 – Az evangéliumak az egyes emberrel szemben támasztott igénye megértése
-5 – Pozitív hozzáállás a kereszténnyé váláshoz
-4 – A probléma felismerése, tudata és készség a cselekvésre
-3 – Döntés a cselekvésre
-1 – Bűnbánat és hit JK-ban
-0 – Új teremtés Kr-ban.
--Mivel az Isten nélkül élő embereknek több csoportja van, ezért nekik MÁSKÉNT kell az evangéliumot (az igazságot) átadnunk, attól függően, ki honnan jött és hol tart:
aa./ Ehhez szellemi látás és Szentlélek vezetése – együtt: bölcsesség – kell!
bb./ Példáink: Nikodémus, samáriai asszony, a gazdag ifjú (Mt 19,16-22.), stb.
--Az Istennel való kapcsolatban akadályozásaik vannak. Általában több féle akadállyal is meg kell küzdeniük:
aa./ A korábbi botránkozásokkal (botránkoztatásokkal), csalódásokkal.
bb./ Az előítéletekkel, filozófiai rendszerekkel, beültetett gondolkodásmódokkal.
cc./ Azzal, hogy maga az ellenség is megpróbálja visszatartani őket, s ahol több tere van – okkult háttér, vagy korábbi speciális bűnök (pl. ferdeségek, droghasználat, stb.) miatt – ott direktebb módon is beavatkozik. Nagyon tudatosan ateizmust, vagy Isten-gyűlöletet ültet el.
--Ezeket az akadályokat elhárítjuk (vagyis dolgozunk ezen) méghozzá így:
aa./ a kapcsolatteremtés, a jó kapcsolat,
bb./ a hitelt érdemlőség, megbízhatóság és következetesség (életpélda),
cc./ valamint a szeretet, irgalmasság, segítés és egyidejűleg a bölcsesség útján segítünk elhárítani (magvetés),
dd./ imádság.
--Ezek segítenek lebontani a kapcsolatok akadályait.
d./ Szóval: folyamat-jellegben gondolkodunk, nem pedig „pont-szerűen”. Bár, mi sokszor egy-egy ponton tudunk csak bekapcsolódni egy-egy életbe, egy találkozás, egy elkészített helyzet megragadásával... de ők akkor is FOLYAMATBAN vannak, és ezt nekünk látnunk kell...
--Ez egy munka, amit valaki végez (Ige, SztL és Egyház)
--Ez egy folyamat – változás – ami végbemegy a megmentés érdekében.
--Ennek apró lépései vannak (Ef 2,10. és Ef 5,16-17.) amiket TE a HIT által teszel meg, az ÁRÁT mindig megfizetve.
--Ez HARC, amiért mindig TENNED kell, pl. ima útján, ha kell, böjttel is, vezetés mellett, TUDATOSAN vállalva az árat, amit megfizetsz.

II./ LÁTÁSMÓD
Alapkiindulás:
Ő ebben is MÁS volt: hogy látott, hogyan állt hozzá az emberekhez, a dolgokhoz, a hírekhez, a folyamatokhoz... mi ezt TANULJUK Tőle.
Egy-egy találkozáskor, egy-egy helyzetben, MIT lát az Úr Jézus? Mit láthatunk meg mi is?
Néhány példa:
--Mit láttak az emberek, mit látott Jézus: Máté a vámszedő életében, Zákeusban, a fővámszedőben, a Samáriai asszonyban, Nikodémusban, a gazdag ifjúban?
--Mit láthatott az Úr Jézus a sokaságon, a Mt 9,36-ban?
--Vagy mire gondolhatott a Mt 11,28-30-ban? (Elfáradtak az élet terhének cipelésében. Úgy érzik, nem tudnak megfelelően teljesíteni. Így érzik: „nem bírom” – kiborultak.)
--Hogyan láthatja az Úr Jézus a Mk 16,15-16-ban az embereket, akikkel tanítványai találkoznak? (Döntés előtti állapotban, kell hallaniuk, kell hitre jutniuk, képesek a hitre, jövőjük a döntésükön múlik.)
Jn 3,3-7.
Mindenkinek újjá kell születnie.
Jn 3,14-15.
--Mindenkiért „fel kell emeltetnie” – mindenkiért eleget kell tennie, mindenkinek szüksége van rá, hogy Ő „felemeltessen”.
--Mindenkinek szüksége van a megváltásra, a megmentésre. (v.17 – „Mert nem azért küldte az Isten az Ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa – elítélje (krinó) – a világot, hanem, hogy megtartassék a világ Általa.”)
--Ő EZÉRT jött (Jn 10,9-10 – „Én vagyok az ajtó, ha valaki énrajtam megy be, megtartatik, és bejár és kijár majd és legelőt talál. A tolvaj nem egyébért jön, hanem, hogy lopjon, öljön, és pusztítson, én azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek.”)
Jn 3,18.
Az emberek kárhozatban élnek, (halottak).
Jn 3,19.
Sötétségben járnak.
--Sőt: inkább szeretik a sötétséget, bűneik takargatása, önmaguk felmentése miatt.
--Ezért IDŐLEGES az, amit Jánosnál töltöttek, átéltek (Jn 5,35 – „Ő az égő és fénylő szövétnek volt, ti pedig csak egy ideig akartatok örvendezni az ő világosságában.”)
--Ebből fakad, hogy gondolkodásukat is áthatja a felszín, a látszólagosság: „Ne ítéljetek a látszat (opszisz) után, igaz ítélettel ítéljetek.” (Jn 7,24.)
Jn 9,39-41.
A sötétség vaksághoz is vezet.
Jn 4,7.9.
Az Úr Jézus NEM volt felülről kezelő – számára ember volt mindenki, származástól, nyelvtől, bőrszíntől, kultúrától, nemzeti háttértől, nemtől függetlenül.
Jn 4,14.
Mindenkinek van szüksége egy örökkévaló megelégíttetésre.
--Egy mélységes szomjúság (örökkévalóság utáni vágy) van mindenkiben.
--A Vele való kapcsolat után vágyik mindenki.
--Csak Vele elégedhet meg mindenki (Jn 6,35.40 – személyesen! Jn 10,7.9. 8,12.)
--Csak Tőle kaphatja meg mindenki ezt.
--Mindenki az örökkévalóság hordozója lesz – mások számára is.
Jn 4,32.34.
Isten akarata eledel, ami megelégít. (Jn 6,27 – Jézusé is az: „Munkálkodjatok, ne az eledelért, amely elvész, hanem az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet az ember Fia ad majd nektek: mert Őt az Atya pecsételte el, az Isten.”)
--Isten akarata a megmentés munkája.
--Isten akarata az emberek örökkévalósághoz segítése.
--Isten akarja, hogy az emberek megkapják ezt az élő vizet.
Jn 4,35.
MÁR fehérek az aratásra – MÁS az időzítés, mint az emberek gondolják.
--Elő van készítve.
--Ha megfelelően állsz hozzájuk, LESZ aratás.
--Nem szabad halogatni – MÁR fehér... időben! Isten akarata az aratás – ne legyen „szemveszteség”.
--Az aratás mennyei jutalommal jár – örömre.
Jn 5,6.
Látta, tudakozódott, megtudta, megindult bensőjében, látta az Atyát cselekedni és megkérdezte... ez is megindította (Mt 9,36 – „Mikor pedig látta a sokaságot, könyörületességre indult (szplagkhnidzomai) rajtuk, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok.”) – közben jött a SZÓ a gyógyulásra.
--Jn 5,19 – „Bizony bizony mondom néktek, a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem, ha látja cselekedni az Atyát, mert amiket Az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképpen a Fiú is cselekszi.”
--Nem olvassuk, hogy – mint a Jn 3-ban, 4-ben – lett volna az örökkévalósághoz kapcsoló SZÓ.
--Utólag viszont volt.
A bűn elleni harcra hívta őt az Úr Jézus, és felhívta figyelmét: a bűn összefüggésben áll a sorssal.
Int, útmutatást ad, óv, nem hagy SZÓ nélkül menni tovább az úton.
Függetlenül attól tette ezt, hogy az ember megbecsüli-e, vagy rosszat fog tervezni Őellene emiatt (mint ahogy így is lett).
Jn 5,24-25.
SZÓ, hall, hisz, élet (maradandó és más)
--Aki Nélküle él – halott.
--A hallottak hallani tudnak.
--A halottaknak Jézusra van szükségük.
--A halottaknak SZÓ-ra van szükségük és HIT-re van szükségük.
--Van ÉLET-lehetőség.
(Mennyei SZÓ és Jézus élete + SZAVA összefüggnek. Jn 5,38 – „Az Ő Igéje sincs maradandóan bennetek – mert Akit Ő elküldött, ti Annak nem hisztek.”
Összefügg az Isten szeretetével – Jn 5,42: De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek.)
Jn 5,29.
Van örökkévalóság azoknak is, akiknek nincs örök életük – akik a gonoszt tették (Jn 3,19 – Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot. Mert az ő cselekedeteik gonoszak voltak.
--Kerülték a világosságot, életet – amire figyelmeztette: Jn 5,14 – Ezek után találkozott vele Jézus a templomban, és mondta neki: Íme meggyógyultál, többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod.”
Jn 5,39.
Az ember akarata meghatározza, hogy Jézushoz akar-e jönni (bár a SZÓ működik).
--Összefügg ez a készséggel, hogy akarja-e Istent szeretni.
--Méricskélik, kit fogadjanak be (ravasz kis agyukkal – Róma 1,21 – hogy ne kelljen dicsőíteni Őt, és ne kelljen hálát adni Neki – mert ebből persze több is fakadna... Jn 5,43. Jn 7,17.)
--Egymástól nyernek dicsőséget – erre futnak, ezért tesznek, ez kell nekik nagyon, ezen gondolkodnak, ez a mindenük. Jn 8,15 – „test szerint ítélnek”...
--Nem keresik az Isten dicséretét, elismerését, jóváhagyását (Jn 12,43.)
Jn 6,15.
„Nem bízta magát rájuk...” (Jn 2,25.)
--Ismerte indítékaikat – amit ők akarnak, azt várnák Tőle, utána ejtenék, ha nem azt teszi pontosan, amit elvárnak Tőle.
--Tudta, hogy a jeleket MÁSHOVÁ teszik.
--Önmagukban a jelek NEM mentik meg őket – a „HAS”-ba kerülnek, tárolóba, nem a mindennapi életükbe, nem lesz forrásuk.
Jn 6,23.
Az ember dolga – hétköznapi útja, tennivalója – hogy HIGGYEN és Vele így legyen kapcsolatban.
a./ Befogadja (Jn 5,43.)
b./ Megtegye, amit Ő mutat (Jn 6,27.)
c./ Hallgasson szavára (Jn 5,25.)
Jn 6,35.37.
Személyesen Őreá van szüksége az embernek.
--Tudja, hogy sok helyről, háttérről jönnek az emberek, Ő NEM veti el, NEM küldi el, NEM dobja ki őket (majd Nála átformálódnak, ha igazán akarnak).
--Sok ellenvetés (vallásos elvárás, stb.) ellenében SEM veti el őket.
--A legfontosabb az ember, a lehetősége, hogy megváltozzon.
--Kell, hogy az emberben LEHESSEN reménység, bizalom, hogy Őhozzá MINDIG jöhet.
Jn 6,39.
Vannak alapvető bizonyosságok, alapok.
--Lehet, hogy mindent nem tudunk, nem látunk át, lehet, hogy az „eleve elrendelésről” nem tudunk hű képet adni – DE az, hogy KIT ad oda az Úr, egy-egy helyzetben, tudjuk, és ahhoz foggal-körömmel ragaszkodunk.
--Egy-egy helyzet a „miénk”, kapunk „valakit”, egy-egy helyzetet (Ef 5,16-17.), amit ÁRON veszünk meg, egy-egy embert, (nem feltétlenül tömegeket – bár egy-egy időszakban tömegek is lehetnek... vagyis ébredés, vagy lehetőség az ébredésre... pl. 1989-92-ig nálunk) és EBBŐL NEM engedünk. (Jn 17,12 – „Mikor velük voltam a világon, én megtartottam őket a Te nevedben, akiket nekem adtál, megőriztem, senki el nem veszett közülük, csak a veszedelemnek fia, hogy az Írás beteljesüljön.”)
--Így látunk egy-egy ránk bízottat, előttünk kinyílt helyzetet, (pl. a tegnapi nehéz telefonbeszélgetés G-el – erőszakosnak nevezett, de az a szolgálat, ami Istentől nyílik meg, amiért FIZETÜNK, ebbe mindent belefektetünk – ez Jézus Krisztus indítéka – bárminek látszik is.)
Jn 6,40.
Jézus Krisztus személyesen.
Jn 6,61.
Nem félt attól, hogy a JÓ miatt megbotránkoznak. Nem félt a jövőtől, hogy elhagyják.
Jn 6,63.
A SZÓ ad életet. Rajta kívül ezt NEM kaphatják meg.
Jn 6,67.
NEM akar látszólagosságot. Egy ponton ismét döntés elé állít. (Mk 8,34-38 – dönteni kell Jézus mellett.)
Mk 8,34-38.
Vannak, akik csak úgy, tessék-lássék követik Őt.
Az, hogy „eljárnak” valahova, még nem garancia semmire.
A sokasággal tartani még nem jelent egyéni döntést.
Az Úr Jézus KISARKÍTJA a dolgokat, keresztút elé állítja az embereket, döntés elé.
Jn 7,17.
Az indíték NEM mindegy. NEM lesz bizonytalanság (Jn 5,39. Róma 1,21.)
Nem csaphat be a kifogás – te TUDOD, mi van a háttérben (de szólsz, adod a SZÓT, ha van készség).
Jn 8,8.
Tudja, hogy VAN lelkiismeret (2Kor 4,1-4.)
Tudja, hogy a lelkiismeret DOLGOZIK (vagy eléri a célt, vagy nem – de dolgozik).
(Jn 7,17. 10,5 – aki igazán akarja.)
Jn 8,12.
Ő személyesen, amire (Akire) szükségük van az embereknek (Jn 10,7.9. Ő, személyesen. Jn 10,27-31.)
Őt követni kell – hallgatni, engedelmeskedni Neki és tenni, amit mond.
Jn 9,3.
Nincs okolás, nincs okoskodás, hanem a lehetőség meglátása (Ef 2,10. 5,16-17.)
Jn 9,39.
Vakok – bár úgy gondolják, hogy látnak (Jn 7,24 – „Ne ítéljetek látszat után – hanem igaz ítélettel ítéljetek!”)
Jn 10,16.
Más aklok (hátterek, népek, nyelvek, kultúrák, nemzetek) is vannak – de mind Őhozzá jönnek – Ő fogja egyesíteni őket.

Kapcsolatok 🙂
--Ezek a bibliaiskolai tanítások a személyes evangélizációról szólnak.
--A témáink eddig a következők voltak:
1./ ÚT az Úr Jézus felé... vagyis, milyen úton mennek végig az emberek általában, mire megismerik Őt.
2./ GONDOLKODÁSMÓD - ahogy látjuk a meg nem tért embereket, ahogy az Úr Jézus látta őket.
3./ Ez a mostani: KAPCSOLAT... 🙂
A./ Ő kapcsolatra talált ki bennünket, nem „antiszociálisra” nevelt, és nem elszigeteltre, magunkban élőnek, hanem kapcsolatokban gondolkodónak, tájékozódónak, élőnek talált ki.
--A kapcsolatoknak vannak törvényszerűségei.
--Vannak „funkcionális” kapcsolatok, mint a munkakapcsolatok, stb.
--Vannak „élettel megtöltő” kapcsolatok, mint a családi, baráti kapcsolatok, a gyülekezeti testvérekkel való kapcsolatok.
--Vannak „adó” kapcsolatok, ahol a lényeg abban van, hogy segítesz, szolgálsz, adsz, erősítesz, tovább lendítesz, segítesz kibontakozni másoknak.
--És vannak tanuló-kapcsolatok, vevő kapcsolatok, ahol kapsz, ahol továbblépésedet segítik.
--De persze mindezt mi KOMPLEXEN látjuk (ez a szeretet szerinti megközelítés, a nyitottsággal való megközelítés), ami azt jelenti, hogy HELYZETTŐL függően változik a kapcsolat „tartalma”... van, hogy „vevői” a kapcsolatod, de egy pillanatban „adóvá” válsz, és van, hogy „funkcionális” a kapcsolatod – pld. sorra kerülsz az orvosi váróban, de ahogy belépsz, te kérdezel rá az asszisztensre, hogy van, amikor látod, hogy gipszben van a keze, stb.
--Ahogy mi az Úrral járunk, mindig KOMPLEXEN közelítjük meg az élet helyzeteit... figyelünk rá, hogy MIRE készítette el a mi Urunk azokat (Ef 2,10 és Ef 5,16-17.)
--Vannak hosszútávú kapcsolatok, és nem tudhatjuk, mikor, mit, mire készített el a mi Urunk... pl. egyetlen találkozás vkivel, de az Úr hosszú távúvá teszi, újra és újra feleleveníted, megerősíted, pl. névnapi köszöntéssel, nőnapi köszöntéssel, stb. és tovább viszed, hogy mélyüljön, és legyen TÉR arra, hogy az örökkévalóságot is bekapcsold... pl. az evangélium megosztásával.
B./ Mi HOSSZÚ TÁVRA gondolkodunk, ezért tudatosan gyakoroljuk:
a./ a kedvességet
b./ az előzékenységet
c./ a tiszteletet
d./ az udvariasságot
e./ a szívességet
f./ a segítőkészséget
g./ a beleérzést és megértést
h./ ezzel együtt az irgalmasságot
i./ a kifejezésre juttatott szeretetet
j./ a megbocsátást
k./ a bocsánatkérést
l./ az alázatosságot
m./ a tisztázó kommunikációt (hogy ne legyünk félreérthetők)
n./ a türelmet
o./ a várakozást (míg pl. megnyílik a másik ember)
p./ a tudatos magvetést – szóban, szeretetben, anyagiakban, időben, segítségben, megértésben, kérdezésben és meghallgatásban, türelemben, stb.
q./ a háttérimádságot (nem adjuk fel, küzdünk, hogy jó legyen a kapcsolat, elmélyüljön, tovább tudjon lépni a misszió – az örökkévaló dolgok megosztása és megértése – felé is)
r./ a jó feltételezést
s./ azt, hogy jót mondunk másokról, dolgokról, helyzetekről, s keressük a jót, hogy arról lehessen szó (nem kibeszélő jellegűvé tesszük a kapcsolatot, közös ítélkezéssé)
t./ a kérdezést (amiben érdeklődés van, és nyitottság, és a másik megnyílására való várakozás és készség)
u./ az őszinteséget (akár az alázatban, ha valamit nem tudunk, nem értünk, vagy valamire nem emlékszünk, vagy valamiben tájékozatlanok vagyunk, vagy valamit elrontottunk, valamiért bocsánatot kell kérjünk, vagy valamit tisztázni kell, hogy ne legyen félreértés)
v./ a felkeresést, az aktivitást, a kezdeményezőkészséget, az „első lépést” – pl. a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek...
z./ a szellemi harcot a háttérben, az imádsággal párhuzamosan – azt, hogy NEM adjuk fel, beimádkozzuk az ördög akaratával szemben az Úr tervére az embereket...
C./ Vannak biblia alapelvei a kapcsolatoknak
Jn 13,14. és 17.
Az alázat – az, hogy készen állsz szolgálni (mint Pál apostol is Máltán, Acs 28) – megmutatja, ki az Úr Jézus, és milyen.
A versengés megbotránkoztat. A versengés ellentéte az alázat és a bizalom Istenben. S az imádság a gyakorlatban – HIT által.
Jn 13,34-35
Felelősségünk van, egymás szeretetével is, hogy mások megismerhessék az Urat.
Az Úr Jézus ÖSSZEKÖTI a kettőt.
Ha akarod, hogy megismerjék környezetedben az emberek az Urat, kettő irányba szeress:
a./ Őt is szeresd Jézus szeretetével.
b./ Szeresd az embereket, főként a testvéreket, ezzel a szeretettel.
c./ És természetesen az Urat is szeresd – teljes szívedből... Mk 12,30.
1Thess 4:11-12
“És becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, saját dolgaitoknak utána lássatok, és tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok, amiként rendeltük nektek. 12 Hogy a kívülvalók iránt tisztességesen viselkedjetek, és semmi szükséget ne érezzetek.” (1Thess 4,11-12.)
--Ebből fognak olvasni.
--Ez fogja őket segíteni, hogy megértsék az Evangéliumot is.
Kol 4:5-6
Bölcsen viseljétek magatokat a kívül valók irányában, a jó alkalmatosságot áron is megváltván. 6 A ti beszédetek mindenkor kellemetes [legyen], sóval fűszerezett; hogy tudjátok, hogy mimódon kell nektek kinek-kinek megfelelnetek.
--Mindig elkérjük a bölcsességet. Mi jó, mi helyes, mi tiszta, mi méltányos (Jak 3,18 s előtte).
--Tudatosan viselkedünk, nem érzelem-vezérelten.
--Tudjuk, a kapcsolatokban is ott az elkészített alkalom – kairosz – és erre ügyelünk, ÁRON is megvesszük. Mert nem tér vissza. Mert megmenekülésre szól. Foci közben, munkaidőben, mindig, amikor ott van, ezt választjuk.
--A beszéd is jó legyen – kellemetes (khárisz – kedves, kegyelemmel teljes, szívességgel, jóindulattal teljes) – és maradandósággal kiegészített.
--VAN egy módja, ahogyan KELL beszélni – és ebben az Úrra hangolódunk, hogy meglássuk, egy-egy helyzetben: milyen módon beszéljünk. Mi a megfelelő válasz, hogyan szóljunk vagy hallgassunk.
Róm 12:18-21
Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek. 19 Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. 20 Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjúhozik, adj innia; mert ha ezt műveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére. 21 Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.
--Ez is a TUDATOS viselkedésre hívja fel a figyelmünket.
--Nem mindenki könnyű ember (Zsolt 120,7.) – vannak kifejezetten ellenünk valók, ellenünk beszélők. De KÖZTÜK IS úgy kell viselkedni, hogy minél kevesebb legyen a konfliktus.
--Van megnyerés... „meggyőzés” – de ez a cselekedeteken és a hozzáálláson is fog múlni.
Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek – Róma 12,10.
--Ez is meggyőző erő.
--Megismerik az Urat a mi viselkedésünk átltal.
D./ Van egy fajta tudatosság is a kapcsolataink „kezelésében”
a./ Felmérjük, milyen jellegű a kapcsolat (adó, kapó, mélyíthető, eleve mély – pl. barátság)
b./ Megnézzük, hogyan lehet:
--Feleleveníteni
--Elmélyíteni
--Tudatosan intenzívebbé tenni
--Irányba állítani – az Evangéliummal megtölteni
--Felvetni azt, hogy az Igét bekapcsoljuk
--Megtartani, miközben az Igét vesszük is együtt
c./ A testvérekkel való közösségünk is jelentőséggel bír ebben – pl. „lakomák”, vagy közösségi dolgok – kirándulások, stb.
E./ Példák Jim Petersen könyvéből...
F./ Mit tesz a kapcsolat, mit jelent az evangélizációban?
a./ LÁTHATÓVÁ TESZ
--Ellenőrizhetővé – hiteles vagy-e.
--Megismerhetővé – Jézus milyen, Akit te megismertél (egyszer írta valaki: „szeretem azt az Istent, Akit te megismertél”)
--Elfogadhatóvá tesz, „Jézusoddal együtt”.
b./ FELLAZÍTJA a megkeményedéseket.
--Reményt ad, hogy MÉGIS van valami jó a „kereszténységen belül is”.
--Ellenérvet szolgáltat a sok csalódás közepette is.
--Kiszélesíti a látásmódot, talán új szempontot is bekapcsol, ami segít feldolgozni a korábbi rosszakat.
c./ BIZALMAT épít.
--Elkezdenek meghallgatni téged.
--Kinyílik a fül – idővel a szív is – és leteszik a pajzsot, páncélt. (Persze csak óvatosan, sok-sok idő elteltével.)
--Feltámad Isten felé is a bizalom, vagy legalábbis annak készsége. (Persze ez is csak óvatosan, idővel... és nem biztos, hogy rögtön észreveszed... apró lépésenként.)
d./ HIVATKOZNI kezd majd rád, és érvként használja életedet környezete kritikusaival szemben.
--Az embernek fontos, hogy értelmesnek érezze, tudja magát, ezért KELLENEK az érvek.
--Amit hall tőled, azt is beveti majd az érvelésben. Ezért NEM hiábavaló, amit mondasz...
e./ TUD KÉRDEZNI, van kihez fordulnia, amikor hall valami kiborítót, vagy rossz ellenérvet.
--Elkezd barátként gondolni rád, legalábbis ezen a téren – a megkérdezhetőség terén.
--Te pedig ott állsz a háttérben, és adod magad arra, hogy kérdezhessen.
--Lesz, akihez fordulhat élete nagy problémáiban is – mert feltámadt a bizalom, és mert te OTT VAGY.
f./ A SZÓ IS eljut majd hozzá... a magvetés

--Téma: a "SZÓ" 🙂
--Az eddigi témakörök:
1./ Az ÚT - amilyen utat bejárnak az emberek általában, mire az Úr Jézushoz jutnak, mire megszületik bennük a döntés... a "FOLYAMAT", amit látnunk kell... s a "visszatartó erők", az "ellenállások", amiken az emberek átmennek Istenhez közeledő útjuk során... 🙂
2./ A LÁTÁSMÓD - ahogyan az Úr Jézus látja az embereket. Ahogy Ő néz azokra, akik még Isten ellenére, az Úr nélkül élnek, "saját útjukat járják". S ez MÁS, mint ahogy az emberek a./ gondolják, hogy Isten hogyan látja őket, b./ ahogy az embere gondolkodnak erről a témakörről, többnyire... 🙂
3./ A KAPCSOLAT - ami rajtad áll... 🙂
--S most ez az új szakasz - az első négy részes bibliaiskolai egység lezárásaként: a "SZÓ" 🙂
--Az eddigieket megtalálod a "Mondd el" c. FB csoportban és a YT-n is, a Tanuljunk együtt igeverset minden nap c. csoportban. 🙂
--A jövő héten egy új négyrészes sorozat indul el:
1./ A személyes evangélizáció neuralgikus pontjai
2./ Evangélizáció az Úr Jézus életében
3./ Evangélizáció az Apcselben
4./ Evangélizáció az Apcselben és a mi életünkben
--Kedd 17:30-19:00
--Ha Zoom linket is szeretnél, kérd Szabó Erikától, a "Tanuljunk együtt igeverset minden nap" c. FB csoport vezetőjétől.
--A Zoom szobában beszélgetni és imádkozni is tudunk, tapasztalatainkat ki tudjuk cserélni. 🙂
A mostani bibliaiskolai találkozó jegyzete:
--Pótlólag a "Hajóút" történetét olvastam el, és beszéltünk róla egy kicsit - ez még a "KAPCSOLAT" témájához tartozott, de ott, akkor nem találtam meg. Most felolvastam.
--Utána a mai témakört kezdtük:
IV./ Szó
A./ Az IGE sajátossága, különleges volta:
János 1,1-4. vers 14.
Az Ige különleges.
Isten.
Testté lesz.
Két féle módon is:
a./ Jézus Krisztus eljön. Testté lesz.
b./ Szól és meglesz.
--1Móz 1 – Ő szólt, és meglett.
--„Szólt és meglett, parancsolt és előállott.” (Zsolt 33,9.)
EZÉRT bízhatunk abban, hogy ha az Ige ott jelen van, valahol, ott cselekedni is fog.
Ézs 55,11.
Ez az Ige – Ézs 55,10-11 – megerősíti az előzőt.
Ez TÉNY: az Ige elvégzi, véghez viszi, és mindebben áldás kíséri, sikerülni fog Neki.
Ez az alapkiindulás.
--Hozzáteszem: ha megfelelően hirdetjük – ha figyelünk az Úrra, Aki Szentlelke által ADJA, mutatja, hogyan adjuk tovább.
--De – s ez a biztató kiegészítés – néha az Úr „felülhelyezi Magát” azon, hogyan hirdettük, és felhasználja, még azt is, amit rosszul adtunk oda... mert az IGE dolgozik, és az Úr AKARJA az embereket, hívja, és az „éhes embernek minden keserű édes”...
Zsid 4,12.
Hová jut el az Ige? – Legbelülre.
S mit tesz? – Döntés elé állít. (Nem engedi önmagadat felmenteni, a felelősséget másokra áthárítani.)
Megítél – rendet tesz, besorolja a dolgokat. Értékítéletre segít.
B./ Nem mindegy, hogyan teszed – hogyan adod tovább!
1./ NEM mindegy, hogyan „hirdeted”...
--a./ Nem lehet eldarálni – vallásos tanításként átadni. (Dogmatikus elvárásrendszerrel, feszengést, vallásos kelletlenkedő érzést okozva, vagy elvárásokba „kénytelen-kelletlen belesimuló látszatviselkedéshez” vezető módon.)
--b./ Nem „fejbe vágjuk” – a bibliai üzenettel, kárhoztatásként. (Ez a fajta fenyegetés, felülről kezelés nagyon idegen az Úr Jézus lelkületétől és attól, ahogy Ő képviselte az Igét – bár beszélt az Istentől elszakadt állapotról... de „máshogy”... ebben a „MÁSHOGY”-ban ott az ÉLET... ezt nézd, keresd, tanuld és vedd át...)
--c./ De több kell, mint, hogy érzéseire hassunk... „szegény Jézus kint vár...” (Charles Finney – 19.századi evangélisa, aki körül az Úr hatalmas mozdulásokat adott – mondta, ha jól hallottam: „Engem nem az emberek „érzelmei” érdekelnek, hanem az AKARATUK!”... Miért? Mert a döntés itt születik meg – az érzelmek elszállnak, emlékké válnak. És az marad meg, amire nézve döntés született.)
2./ MIRE ügyelünk, amikor továbbadjuk az Igét?
Az Ige:
--a./ Információhoz is juttat.
--b./ Értékítéletre is segít (rendet is tesz benned, bent).
--c./ „Érintést” is ad.
Mit jelent ez az „érintés”?
aa./ Személyes jellegű:
--Őt úgy „érinti”, mintha direktben NEKI szólna
--Őt úgy „érinti”, mintha MEGSZÓLÍTANÁK – az Úr megszólítaná, személyesen Ő, személyesen őt.
bb./ Ez érzelmeket is előhoz
--Érintettség
--Meghatottság
--Tisztelet megjelenése (megtiszteltetést jelent, hogy az ÚR Maga megszólított)
--Isten-félelem (amiben ott megrettenés is, annak „komolyan vétele”, ami elhangzott)
d./ És az előzőekből fakad az is, hogy az Ige: DÖNTÉSRE vezet (igyekszik vezetni)
aa./ Látni kell, hogy a mennyei cél a „visszafordítás”, a megnyerés a jövőre nézve, amihez a döntés elkerülhetetlen.
--Tehát az Ige célja: a döntés is.
--Nem pusztán a „megérintés”, nem pusztán az „értékítéletre segítés”, és nem pusztán az „információ”.
--A DÖNTÉS a cél... az AKARAT pozitív használata (odaszánás, amikor megadod magad az Úrnak, amikor odaszánod, és kimondod: Ő az Úr – s utána így is élsz: Hozzá viszed dolgaidat, Őrajta méred le, mit tegyél, mit ne tegyél... Vele közösségben vagy, a HIT és az engedelmesség alapján).
bb./ Persze van, amikor magvetést végzünk. Vagyis az „előkészítő munka” zajlik. Nagyon sokszor tesszük ezt. Ilyenkor nem „direkt döntésre felhívás” történik! És ez is nagyon-nagyon fontos. Erről beszéltünk az I./ pontban (amikor az ÚTRÓL beszéltünk az Úr Jézus felé, amin mindenki átmegy, ki így, ki úgy). S erről beszéltünk a III./ pontban is, amikor a KAPCSOLATOKRÓL volt szó, amelyek SEGÍTENEK az „előkészítés” munkájában.
--Van, amikor az ellenállást lazítja fel az Ige – előkészítésként a döntés felé haladó folyamatban.
--Van, amikor a korábbi csalódásokat, megbotránkozásokat ellensúlyozza.
--Van, amikor a korábbi fel nem dolgozott rossz tapasztalatokat „gyógyítja” új szempontokkal, egy más fajta „rálátással”.
--Van, amikor az ellenvetéseket válaszolja meg, elgondolkodtatva, újabb szempontokat munkálva a szívekben (pl. Róma 2,14-16 verseivel az apologetikai kérdésekre... vagy a Róma 2,4-6 ill. Ef 2,1-3 verseivel a rálátás, a valóságos helyzet felismerésére segítve őket).
cc./ Mindezekkel együtt látnunk kell, hogy mennyire fontos a DÖNTÉS!
És az Ige a döntésre segít el. Döntés elé állít. Munkálja a helyes döntéseket.
Ézs 30,15-17.
Jn 7,17.
Különben az érzések elszállnak, s emlék marad a megérintettség helyzete (időszaka).
Jel 3,20.
Figyeld meg, ebben az Igében mi a döntés szerepe!
Ki mit csinál?
Mit tesz az Úr?
--Ő ott áll.
--Ő várakozik.
--Ő kopogtat.
Egy kis kitekintés – hogyan „kopogtat” az Úr az emberek életében?
--Sokféle módon:
--pl. Saulus életében is... látta, hallotta a keresztények viselkedését, bizonyságtételét, hogy nem gyűlöltek, közbenjártak érte, s közben érezte belül, hogy „igazuk van”, hogy „igazságtalan viselkedés”, amit ellenük tesz, de közben megpróbálta elhárítani mindezt magától, hogy ne kelljen szembesülnie mindezzel, hanem „jól érezhesse magát”, mint „vallásának védelmezője”, mint aki a „vallása igazságát képviseli”, és „azért üldözi” a keresztényeket, mert „veszélyesek a vallására” és az emberekre nézve... de mindeközben is ott volt az újra és újra jelentkező lelkiismeretfurdalás, az Úr „kopogtatása”... s végül a damaszkuszi úton ott volt a SZÓ is a mennyből, a tapasztalat mellett, ahogy az Úr VILÁGOSSÁ tette, hogy amin átment, az az „ösztöke ellen való rugódozás” volt... és ez NEM könnyű, mert az Úr az, Aki szólt közben. A SZÓ végülis döntés elé állította – és helyesen döntött.
--De van, akinél úgy kopogtat, hogy nyomorúságon mennek át... (sokszor, saját korábbi döntéseik következményeként... de néha mások viselkedésének következtében... vagy úgy, hogy nem is lehet látni az okokat...)
--És van, akinél „hiszek hitetlenül Istenben” állapotban elmondott imádságaik meghallgatása útján kopogtat... csodákkal, amikről be tudnak számolni, „megszólítással” (meglátogatással), bár úgy érzik, mások el sem hiszik, annyira megrázó és hihetetlen... de tudják, MÉGIS valóságos... ez is az Úr kopogtatása... Pl. Sch.Á – Jel 2,4-5.
--És van, akiknél általad, kedves életed, jó kapcsolataid, helyes viselkedésed, bizalmat támasztó hozzáállásod által és az általad képviselt IGE által kopogtat az Úr... jelzi, hogy „ez igaz”, jóllehet belülről ellenállások jelentkeznek... hiszen jobb érzés „felmenteni” magát az embernek, a felelősségét „másokra hárítani”, és „NEM szembesülni” azokkal az indítékokkal, amik Isten ellen lázítják, vagy magát helyezik középpontba, szemben azzal, amire az Úr hívná őt, őket. De a „kopogtatás” mégis végbemegy, megtörténik, általad, kedves, kitartó, hűséges és Istent szerető – s az emberekért letett – életed és szavaid által.
Szóval – az Úr oldala:
--Ő kopogtat (várakozik, készenlétben van, „ott áll”)
--És „szól” – adja a SZÓT is. (Hiszen az Ige arról beszél – Jel 3,20 – hogy „meghallja az én szavamat”...)
--És készen áll belépni – bent maradni – új közösséget létrehozni – ami egy megváltozott jövőt jelent.
--Bemegyek – vagyis belép az emberek életébe – s ez lesz a csoda – (ez Isten oldala) – az új élet, az új közösség, a változás, és az új jövő: Vele!
Ez mind az Úr oldala.
És mi az ember oldala?
--Meghallja (a szót)
--Megnyitja (az „ajtót” – a személyisége mélyét, ahol az indítékok laknak, ahol a döntések megszületnek, az akaratát – Őelőtte... és ez a „megnyitás” a DÖNTÉS az ember oldaláról).
Mi kapcsolja össze a kettőt – az Ő várakozását, kopogtatását és bejövetelét, az új kezdést?
--Az ember döntése. Az, hogy kimondja Neki az IGEN-t. „Megnyitja az ajtót...”
Jn 20,31.
--Az Írás hitet táplál
--Ez által életre vezet
Róma 10,17
--Ige
--Hallás – Meghallás, megértés (Jn 5,25.)
--Hit
Róma 10,9-10.
Innen jön az élet, az üdvösség, (belső)feltámadás (Kol 3,1-3.)
C./ Nem mindegy, hogyan teszed – adod tovább az Igét.
--A Szentlélek segít, hogy ezek sikerüljenek – nem vallásos, nem kárhoztató, nem üresen érzelmi
--Információt ad
--Értékítéletre vezető
--Személyes jellegű (érintést jelentő) legyen
--Döntésre is elvezető (hallás, hit, befogadás)
2Kor 4,2.
--Lelkiismeretig elhatóan
--Nem meghamisítva, (nem kihagyva...)
2Kor 5,19.
--Békéltetés Igéjével
--Amit megtett Jézus Krisztus, arról szólunk
--A valóságos helyzetről szólunk (az elszakítottságról, a bűn súlyosságáról, a magányról, Isten nélkül, a megváltásról, a visszafogadásról, a jövőről – mi változik).
Kol 4,5-6.
--Bölcs, illő viselkedés
--Helyes beszéd – megmentő szó (személyre szabott, felméred, kinek mire van szüksége, beszélgetés jelleggel, várva a reakciót, kérdezve és szólva, ha látod, mire kell válaszolnod... maradandó üzenet, az örökkévaló szóval, ott van a „só”, ami „tartósít” – szövetséged sója).
1Pét 3,15.
--Számot kér tőled...
Kétféle képpen lehet:
--Vad, támadó módon.
--Érdeklődve, mint a mai napon O-N.Endre. (Malacsütő mester) – aki a bárányt készítette el nekünk a széder estre. Nagyon érdeklődött, hogy van ez, hogy zsidó ünnep, és mi keresztények vagyunk.
--Tudtunk beszélni: 2Móz 12. Jn 1,29. Utolsó vacsora. Kereszthalál. Acs 1,8. Zsidókért is, népekért is.
Mt 13,3-23.
A magvető vet.
4-ből egy föld termett.
Ne keseredj el.
Tudd előre, hogy ez is megtörténhet.
Imádkozz.
Ő az egész folyamatot végigkíséri.
Nem mindenki érti – de aki Tőle kérdezi meg, érti.
Mk 4,26-29.
Valódi csoda.
Igazi csoda, amikor megtörténik.
Mi tudjuk, ez az egész az Úrtól van.
Mi sok mindent megtehetünk – de Aki végzi, az Úr az. (1Kor 3,6-7.)
A mi Istenünk a növekedést adó Isten.
Abrahaó példája (Jim Petersen - Az evangélizálás mint életstílus c. könyvéből.) 🙂
Larry példája (101-102 old.)
Züllött ffi megtérése példája (86-88.old.)

A személyes evangélizáció izgalmas kérdései... "neuralgikus pontjai". 🙂
1./ Átnéztük röviden, eddig miről volt szó:
a./ A "FOLYAMAT", ahogy az ember Isten közelébe kerül, s döntés elé jut, és végül dönt a Mindenható Isten, a Megváltó Úr mellett. Ennek a folyamatnak az akadályai, ahol az emberek megkeményednek, ellenállás alakul ki bennük az Úrnak való életátadással szemben. S ezeknek az ellenállásoknak a feloldása, fellazítása, hogy MÉGIS tovább mehessen a (megmentés) folyamat(a). 🙂
b./ A RÁLÁTÁS, ahogyan az Úr Jézus látta az embereket, és ahogy mi is láthatjuk, Vele együtt. S persze ezzel ellentétben, ahogy "általában" szokták látni őket, illetve, ahogy a "vallásos világ" is szemléli a "meg nem térteket" ("hitetleneket"). KULCSKÉRDÉS, hogy hogyan látunk, mert így fogunk viselkedni és szólni is. És ez nem mindegy, mert ennek függvényében tudnak tovább jutni a folyamatban a megtérés felé, és fogadják majd be az Urat.
c./ A KAPCSOLAT, ami meghatározó - ahogy bizalmat nyernek, és ahogy az Evangélium is hitelességet nyer a szemükben. Hogyan látjuk kapcsolatainkat, hogyan kutatjuk fel, akikkel az Úr akarja, hogy felelevenítsük a korábbi kapcsolatot, hogyan ápoljuk a kapcsolatokat, és mit tehetünk és teszünk annak érdekében, hogy az Úr Jézushoz közelebb kerülhessenek ismerőseink.
d./ A SZÓ - ami megment. S ahogy továbbadjuk. (Olvastunk jó példákat Jim Petersen Az evangélizáció mint életstílus c. könyvéből - a hajóút példáját és Abrahaó példáját is.)
2./ Ez után jött ez a mostani találkozó, az izgalmas kérdésekről, a "neuralgikus pontokról" az evangélizációval kapcsolatban. 🙂
3./ Kiindulásunk egy KÖZÖS ige-kibontás volt: Lk 5,1-11. 🙂
a./ Ki mit tesz, vajon miért, és az Úr Jézust hogyan ismerjük meg?
b./ Vonatkozik-e mindegyikünkre az, hogy "emberhalászokká tesz bennünket", vagy csak Péterre, mint némely teológusok mondják?
--Az Úr Jézus (Jn 17) imádkozott azokért is, akik majd a MI SZAVUNKRA hívőkké lesznek (vagyis értünk, s az előttünk levő generációkért, és az utánunk levőkért is, ha lesznek). Ő FOLYAMATOT látott, az elindító láncszemekből folyamatosan kibontakozó evangélizációs folyamatot. Amiben mi is benne vagyunk.
--Amikor valaki TUDATOSAN ODAADJA magát az Úr Jézusnak, mint TANÍTVÁNYA, az MEGRAGADJA a tanítványoknak szóló üzeneteket, és saját magára érvényesnek tekinti. A Hegyi Beszédet is, (bár az is a "tanítványoknak szólt"), a Mk 8,34-38 verseit is, a Jn 15,14-16 szakaszát is, ez a MIÉNK, mert minket is elhívott az Úr a jó gyümölcsök megtermésére, a maradandó gyümölcsre.
--A Mt 28,18-20 és Mk 16,15-18 versei, valamint a 2Tim 2,1-2. is így áll előttünk, a NAGY FOLYAMAT elindító láncszemeiként, aminek mi is folytatói vagyunk.
--Szóval: emberhalászok.
--Azt is megláttuk, hogy NEM HASONLÍTJUK magunkat - elkeseredetten a "nagyokhoz" - hanem AZT, ami ott van KÖRÜLÖTTÜNK, ami a MI LEHETŐSÉGÜNK, azt tesszük meg, az lesz a miénk, "körülnézünk", és az Úrral "felismerjük" azt, amit Ő MOST, ITT készített el nekünk... ismerőseink körében, a személyes evangélizáció lehetőségeiként, illetve, amiket Ő hoz elő most, itt, a mi környezetünkben, nekünk. 🙂
--De MEGTESSZÜK azt, ami rajtunk áll, és HÁLÁT adunk Istennek azért, amit mi, most, itt megtehetünk. 🙂
4./ Láttuk, az Igéből, hogy vannak "dobbantó pontok", vagy "ugródeszkák", amikről tovább tudunk lépni egy-egy helyzetben az Evangélium felé.
--Nikodémus - saját maga jött, s az Úr egy ponton vitte az újjászületés felé... ahogy Nikodémus tájékozódni akart, az Úr a Lélek által "berobbantotta" a legfontosabb üzenetet. (Jn 3)
--A samáriai asszonynál a VÍZ volt a kiindulópont, illetve a TÉNY, hogy az Úr Jézus MÁSKÉNT volt ővele, mint bárki más, NEM tartott távolságot, NEM ítélte el, NEM nézte le, hanem EMBERKÉNT tekintette, "mert kérni" tőle, jóllehet Jézus férfi volt és zsidó hátterű... innen tovább lehetett lépni a "maradandó víz" felé. (Jn 4) 🙂
--Zákeusnál az Úr NEVET mondott, és időt ajánlott fel, személyes találkozást. (Lk 19)
--Péternél pedig a SZÜKSÉGHELYZET volt a kiindulópont, az, hogy az Úrnak kellett egy hajó az igehirdetéshez, és Péter kész volt időt adni, alkalmazkodni... innen jött a hal, és utána a meghívás és a jövő lerögzítése. (Lk 5) 🙂
5./ Utána olvastuk el a repülős beszélgetés történetét Jim Petersentől, (76-78.old) és lerögzítettük, hogy igen, néha a körülmények nem annyira megfelelők, igen, néha ÁRAT fizetünk azért, hogy egy-egy beszélgetésben benne lehessünk, IGEN, kulcsfontosságú a következetesség, nagyon fontos a tisztaság, és az ÉLET bizonyságtétele, ami magáért beszél, fontos, hogy az ÉRTÉKEKET úgy tudjuk képviselni (bátran), hogy azok az IGÉHEZ vannak kötve, és NEM szégyenkezünk emiatt... egyáltalán nem.
6./ Milyen feltételei vannak ennek az életünkben? Ezt is átbeszéltük, némelyiket hosszabban, némelyiket rövidebben:
a./ Bátorság (itt részletesebben is beszéltünk a "csak-azért-is" bátorságról, arról, hogy "együtt evangélizálunk bátrakkal", s hogy a "bátorság is ragad", nem csak a félelem, a "mélyvíz taktikáról", s az "előre felkészülésről" - s ennek területeiről... felvetettem, hogy a személyes bizonyságtételek kidolgozása is nagyon nagy segítség... szó volt arról, hogy az Úr ISMERETE is nagyon sokat segít, és arról is, hogy a Szentlélek közelsége, a dicsőítés, imádság, imádat, igei üzenet pl. egy-egy missziós táborban, megint csak nagyon is átlendít és belevisz az evangélizációba... s végül szó volt arról, hogy a felelősségteljes helyzet is pl. ha egy csoport van rád bízva - önmagában is lendít).
b./ Leleményesség
c./ Szeretet
d./ Szentlélek indítása (s a szükséges nyitottság, készség... és az, hogy NE FÉLJ attól, hogy esetleg rosszul hallod majd - inkább evangélizálj, ha "nem is indított", mint, hogy nem tennéd, indítása ellenében...)
7./ Picit tudtunk még beszélni a gyakori hibákról is:
a./ Elsietés
--A horgászat példája, kapással, és bevágással (amit nem jó sem elsietni, s nem jó róla lemaradni sem).
--Van izgalma, de megtanulja az ember... gyakorlatban, Szentlélekre figyelve.
--Példa - az egyetemi misszionárius kudarca (Petersen: 33.oldal). 🙂
b./ Lekésés.
c./ Személytelenség.
d./ Szégyenkezés miatti erőtlenség (a meggyőződés és bátorság győz: Acs 4,12-13.) 🙂
Persze nem tudtunk mindent belevenni, de azért nagyon nagy kincs volt, hogy átvehettük.

Három fő egység szerepelt ma: 
a./ Ismétlés: evangélizáció az Úr Jézus életében. 
b./ Hogyan valósult meg ez az Ő tanítványai életében. 
c./ Személyes evangélizáció Pál apostol életében, egy konkrét tapasztalat leírása: Acs 26 - ennek előkészítése, az Acs 25 áttekintése valósult meg, láttuk a helyzetet. 🙂
A./ Acs 1,1 – amit „kezdett Jézus cselekedni és tanítani”... 
a./ Az Apcsel a folytatás – annak szerves része, amit az Úr Jézus tett az Evangéliumokban.
b./ Ma is a folytatásban vagyunk – ennek a kezdete is ott volt az Úr Jézusnál, az Apcselben nem fejeződött be, hanem zajlik azóta is.
B./ Hogyan jött el Ő:
1./ Betöltötte az Ószövetség próféciáit, legyőzte az ördögöt és megváltotta az embereket. 
--Acs 10,38. Jn 1,29. 
--Apcs 13:32 És mi hirdetjük nektek az atyáknak tett ígéretet, hogy azt az Isten betöltötte nekünk, az ő fiaiknak, feltámasztván Jézust:
--Apcs 13:38-39 Azért legyen nektek tudtotokra, atyámfiai, férfiak, hogy EZ ÁLTAL hirdettetik nektek a bűnöknek bocsánata. 39 És mindenekből, amikből a Mózes törvénye által meg nem igazíttathattatok, ez által mindenki, aki hisz, megigazul.
2./ Tekintéllyel hívta el tanítványait, és meg is tartotta őket, s kiküldte a következő időszakra, hogy amikor Ő már nem lesz itt, tanítványai felhatalmazottként végezzék az Ő munkáját. 
--Mk 3,14-15. 
--Mt 28,18-20. Mk 16,15-20.
a./ Ő személyesen is tette – s utána tanítványaira is ezt bízta: 
Prédikált, tanított, elhívta a tanítványokat, gyógyított, kiűzte a gonosz szellemeket, csodákat tett, természetfeletti hatalommal szólt, kijelentés útján látott bele az emberek életébe, bátran szólt, megkapva a mennyből a szükséges szót, szükséges tényeket emberek életével kapcsolatban, a szükséges szóval igazságra is vezette az embereket, a jövőről is szólt, szava bölcs volt, hatalommal teljes. 
b./ Tanítványait is így küldte ki: 
aa./ Prédikáltak, világosan hirdették az Evangéliumot, az Írásokra építve és bizonyságtételekre támaszkodva: 
--Acs 2 – pünkösd után, 
--Acs 3 az Ékeskapu gyógyítás után, 
--Acs 13 új helyre érkezve – Pisidiai Antiochiában, 
--Acs 17 – megint új helyre érkezve, (Athén.)
bb./ Tanítottak: 
--Acs 20 – éjszakába nyúlóan is, 
--Acs 2,42 – de az apostolok tanítását házanként is továbbadták.
--Acs 28 – de Rómában is, Pál.
cc./ Ők is tanítványokat hívtak el, hogy a munkát rájuk bízzák ill. velük megosszák:
--Barnabás így vette maga mellé Saulust – Acs 11.
--Pál így vette maga mellé Timotheust – Acs 16. 
--De így követték – Acs 20 – sokan, s vették az üzenetet. 
--Vagy így tanította az embereket Efézusban is – Acs 19. 
--Benne volt a jövőre való tekintet: 2Tim 2,1-2.
dd./ Gyógyítottak: 
--Péter és János az Ékes kapunál – Acs 3. 
--Kérték kifejezetten ezt is az Úr Jézustól – Acs 4,31.
--Pál is, Máltán – Acs 27-28.
ee./ Gonosz szellemeket lepleztek le és tettek ártalmatlanná – űztek ki:
--Acs 8 – Péter szembefordult a Simon mágust fogva tartó gonosz szellemmel.
--Acs 13 – Pál is, Cipruson, Barjézussal, ill az őt fogva tartó gonosz szellemmel.
--Acs 16 – Filippiben is a jövendő mondó szellem felett hatalmat vettek. 
--Acs 19 – Efézusban is, még a könyveket is összehordták (s rájuk hivatkoztak Skéva fiai)
ff./ Csodák történtek általuk:
--Acs 5 – Péter árnyékára is meggyógyultak a betegek. Kihordták őket Jeruzsálem utcáira.
--Acs 9 – Dorkás (Tábita) is feltámadt.
--Acs 13 – Barjézus elvesztette látását – Sergius Paulus hitt. 
--Acs 20 – Eutikhusz feltámadása.
--Acs 28 – kígyómarásból gyógyul meg Pál apostol. 
gg./ Természetfeletti hatalommal szóltak:
--Acs 4-ben el is ismerik róluk a Főtanács tagjai
hh./ Kijelentés útján beleláttak az emberek életébe:
--Acs 5 – Péter Anániás és Safira életébe.
--Acs 8 – Péter Simon mágus esetében.
--Acs 13 – Pál Barjézus sugdosásaiba.
--Acs 26 – Pál Agrippa király szívébe.
ii./ Bátran szóltak, megkapva a szükséges tényeket és szavakat emberek életével kapcsolatban:
--Acs 3 – Ékes kapu gyógyításnál.
--Acs 4 – a Főtanács tagjaival kapcsolatban (4,12.)
--Acs 8 – Simon mágus leleplezésénél
--Acs 13 – Barjézussal kapcsolatban
--Acs 26 – Agrippa megszólításában
jj./ A jövőről is szóltak
--Acs 14 – sok háborúság vár rájuk.
--Acs 20 – mi fog következni a gyülekezet életében később... ill. személyesen is: nem látják már többé itt Efézusban
--Acs 27 – nem vész el más, csak a hajó
kk./ Bölcs és hatalommal teljes szavaikra sokan tértek meg
--Acs 2 – Pünkösd napján.
--Acs 19 – Efézusban. 
ll./ Ahogyan Ő járt itt ezen a földön, úgy jártak tanítványai is – és bennünket is erre hív el
--Adták magukat az engedelmességre (Acs 2,37-38.)
--Adták magukat a HIT-re, a Benne való bizalomra és a Neki való alárendeltségre (Acs 16,31.)
--Adták magukat arra, hogy Ő indíthassa őket, hogy az Ő terveit betöltsék (Acs 9 – „ki vagy Uram... mit cselekedjek?”. És ima az Acs 4-ben és kérés, hogy az Úr cselekedjen. Acs 16-ban is, a filippi börtönőr ugyanígy készséggel állt, mint Acs 16 elején 16,15 – Lídia.)
--Az Ige és a cselekvés együtt volt ott az életükben – amit HITTEK, aszerint cselekedtek is. Így adták magukat az Úrnak, mint ahogy Ő az Ő mennyei Atyjának. (Acs 13,1-3. És következő szakasz – elindultak az első missziói útra. De ugyanígy Acs 11-ben Antiokhia szentjei – elnevezték őket „Krisztusi embereknek”, keresztényeknek – mert Őt ismerték fel cselekedeteik útján is.)
--Felszálltak és leszálltak Isten angyalai az ő életükben is (Acs 1 – rögtön a mennybemenetelnél. Acs 5 – kiszabadította őket az Úr angyala. Acs 12 – ugyanígy. Acs 27 – kísérte Pált az útján.)
--Az Ő testeként jártak el, az Ő tagjai voltak, s ezt ismerték, tudták egymásban is, így próbálták meg megtartani a Lélek egységét – Acs 15. 
--Az Ő Lelkével teltek meg – Acs 2 – és ez volt az ígéret a megtérők számára. Azután Lélekkel teltek meg újra – Acs 4 – imádságra. Illetve – Acs 7 – bizonyságtétel közben ugyanígy, erőteljes szóra. Acs 8 – külön elküldtek ezért Jeruzsálembe, ill. eljöttek ezért Samáriába. Acs 9 – EZÉRT jött Anániás Saulushoz. Acs 10 – ez volt a bizonyságtétel a mennyből Cornéliusék megtérése és megkeresztelésük lehetésgessége mellett. Acs 11 – erről tettek bizonyságot Péterék (hetedmagával) Jeruzsálemben. Acs 19 – erre kérdezett rá Pál apostol Efézusban. Mennyire fontos volt ez – ott volt életük, cselekedeteik, a velük és általuk történt csodák hátterében, ott volt abban, ahogy bátrak voltak, szóltak, cselekedtek, vették az ajándékokat és a mennyei indítást. Ott volt bennük, mint a Krisztus Testének életében. 
C./ Most lássuk ezt a személyes bizonyságtétel egy tapasztalatában! 
1./ Pál apostol most Festus és Agrippa előtt áll, Cézáreában, ahol Pált már két éve fogságban tartották. (Acs 25.)
--A lehetőség az által nyílt, hogy új helytartó (prokurátor) érkezett Judea provinciába, és ellátogatott a Joppétól északra elterülő kikötővárosból, Cézáreából, ahol Heródes amfiteátrumot is építtetett korábban... ahol amúgy állomásozott a helytartó 4000 fős helyőrsége is – szóval innen Jeruzsálembe látogatott a prokurátor, ahol 10 napot töltött, s ahol a Főtanács tagjai és megbízottai vádat emeltek Pál ellen, s kérték, hozzák át őt Jeruzsálembe. (Út közben meg akarták ölni – természetesen az őt szállító római katonákkal együtt.) Acs 25,1-3.)
--Festus – bölcsen – Cézáreába hívja át őket, mondván, hogy nemsokára visszatér oda, s ott fog ítéletet hozni. (Acs 25,4-5.)
--Az ítélet meg is született, pontosabban, Pál védelmet igényelt, hogy ne kelljen Jeruzsálembe mennie, hanem a császár ítélőszéke előtt maradhasson: fellebbezett. (Epikaleó – a császárt hívta segítségül.) (Acs 25,6-12.)
--Mivel a frissen beiktatott prokurátort a helyi méltóságok is köszöntik, eljött hozzá II.Heródes Agrippa (Kr.u 27-92.) is, aki Nagy Heródes dédunokája volt. (Nem egyenlő azzal az I.Heródes Agrippával, (Kr.e 10-Kr.u 44.) aki Nagy Heródes unokája volt, aki az Acs 12 szerint megölette Jakabot és elfogatta Pétert is. Amúgy ő több évet Rómában töltött, de mivel részt vett egy Tibérius császár elleni merényletben, bebörtönözték. Több évig volt börtönben, míg Caligula szabadon engedte trónra lépésekor, isz.37-ben és kinevezte negyedes fejedelemmé Galilea és Pérea területén. 41-től Judea és Samaria is az ő területe lett.). 
--II.Heródes Agrippa (Úsz csak Agrippának nevezi) 52-ben foglalja el országát. Központja Cézárea Filippi (nem ugyanaz a Cézárea, mint ahol Festus székel). Az udvarában élt Berenice is, húga, akivel vlsz vérfertőző kapcsolatban volt. Az első zsidó háború (Kr.u 66-73.) idején a rómaiak oldalára állt. (Acs 25,13.) 
--Festus a több napig Cézáreában időző uralkodói párnak elmeséli, mit kértek Pál ellen a zsidó főpapok és vezetők. S hogy Pál a császárhoz fellebbezett. Agrippa kíváncsiságát fejezte ki. Festus pedig lehetővé tette számára, hogy lássa és hallja az apostolt. (Acs 25,13-22.)
--Festus már másnap létrehozta ezt a kihallgatást, és fel is vezette, mi fog történni – a kihallgatás után fogja majd megfogalmazni a kísérőlevelet a császár számára. Tehát Agrippát mintegy résztvevővé avatta azzal, hogy „szakértelmére” is igényt tartott. (Acs 25,23-27.) 
2./ Így jött létre a lehetőség, amiről az Acs 9-ben már szólt az Úr Jézus Anániásnak – „hordozza az Úr nevét” pogányok, királyok és Izráel előtt is. 
a./ A nehézségek egyúttal lehetőséget is jelenthetnek. Soha ne vesd meg őket. Lásd meg – ha nem félsz, hanem bízol az Uradban meg is láthatod – a LEHETŐSÉGET abban, amiben vagy. 
b./ Nem mindig azonnal telnek be az Úr Jézus szavai, de idővel meglátjuk, hogy megvalósulnak. 
c./ De csak akkor tudod betölteni az Úr Jézus adta lehetőséget, ha előtte lépésről-lépésre hallgattál Rá, és tetted, amivel megbízott „kicsiben”, és hűséges voltál, nem a „meghátrálás embere”, hogy elvessz, hanem a HITÉ, hogy életet nyerj (Zsid 10,39.). 
d./ Nézzük meg most ezt a helyzetet, ahogy leírja az Acs 26.

--Először átnéztük, MIÉRT, és HOGYAN jött el az Úr Jézus, és megláttuk, hogy HOGYAN töltötte be az Ő küldetését. Mi mindent TETT, és ezek a mi életünkben hogyan lehetnek ott. 🙂
--Utána pedig amennyi időnk maradt, a Jn 4-ből megnéztük, hogy HOGYAN evangélizált az Úr Jézus egy-egy ilyen "váratlan" helyzetben, ahol az Ő szeretetének, és a mennyei üzenetnek kellett kibontakoznia. 🙂
Most pedig átnézhetjük, mi mindennel találkoztunk ezen a bibliaiskolai tanulmányozáson:
1./ Mk 1,1 - az Úr Jézus az Isten Fia.
--Ő úgy jött el, hogy ezt megláthassák az emberek. Úgy jött, hogy felismerhessék Őt, mint Messiást, Szabadítót, s úgy jött, hogy betöltse az Igét (az Ószövetség próféciáit, és mindazt, ami megíratott - akár a Törvényben is - Mt 5,17-21.) és hogy az ördögöt legyőzze. (Acs 10,38.) 🙂
2./ Jn 1,29 - Keresztelő János világossá tette: "Íme az Istennek az a Báránya, Aki elviszi (elveszi, elhordozza) a világ bűneit." 🙂
--Mindenki hallhatta.
--Két tanítványa utána is ment - s amikor meglátták Őt, "működőben", "élőben", tovább is adták: "Megtaláltuk a Messiást".
3./ Lk 5,10-11. Az Úr Jézus EZZEL a tekintéllyel hívta el tanítványait. Így, ahogy Ő itt volt, ahogy Ő eljött, mint Isten Fia, mint Akinek hatalma van.
--Nem csak "felvetette", hogy "mi lenne, ha utána jönnének", hanem LEHETŐSÉGET adott, úgy, hogy ők megértették, ez életük "kihívása", ez "elhívás" a mennyből, a JÖVŐRE nézve, ez A lehetőség... 🙂
--Választás elé kerültek. (Mk 1,16-17. Itt is erről van szó.) 🙂
4./ Mk 2,10 - Nyilvánvalóvá teszi mindenki előtt, hogy NEKI VAN hatalma a bűnöket e földön megbocsátani. Ő Isten. (Isten Fia.) 🙂
--Mint "ember Fia" is megteheti ezt, mert a mennyből jött. Odatartozik. 🙂
--Ott voltak: követői (Mk 4,41.), ott voltak az érdeklődők is, családtagok, barátok, ismerősök, akik mérlegelték magukban, hogy hogyan tovább, "valóban Ő-e az"..., ott voltak a Hozzá fordulók, (Benne hívők), és az Őreá szorulók is (mint pl. ez a négy barát és a gutaütött ember). De ott voltak a kritikusai is, (Mk 2,28 - akik később hallják Tőle ezt is: "az embernek Fia URA a szombatnak is", és látják Őt cselekedni a zsinagógában is, pontosan szombat napon, letagadhatatlanul, Isten hatalmával, szavával és jelenlétével - Mk 3,1-6.) 🙂
5./ Mk 2,17 - Ő tudta, miért jött (hogy a bűnösöket hívja a megtérésre), ehhez nem fért kétség.
--És világossá is teszi, nem csak a barátai, de a kritikusai (későbbi ellenségei) előtt is. 🙂
6./ Mk 3,14-15 - Így hívja el tanítványait, így tartja őket Maga körül (mutatja meg Magát és jelenti ki mindazt, amire szükségük van), és így fogja kiküldeni őket, hogy végezzék az Ő munkáját.
--Mt 10,1. és 7-8. 🙂
--Így készítette fel őket AKKOR, ott, a JÖVŐRE is (Mt 10,23. ill. Mk 2,20 - amikor "majd elvétetik tőlük a Vőlegény"), és egyúttal a JÖVŐ TANÍTVÁNYAINAK is adja ugyanezt az útmutatást... 🙂
--Így tartja Maga körül, tanítja őket, és jelenti ki Magát nekik, MA is, nem csak "akkor, ott"... (ADD MAGAD te is Neki) 🙂
7./ Mit tett?
--Prédikált - eléjük tárta az igazságot, beültette az "igazság Magvait", az Igét, a hétköznapjaikra, döntésükre nézve, hogy TUDJÁK, mi az igazság, és tudjanak választani, és választásukban mindenkor megmaradni. (Mk 1,14-15. 38.) 🙂
--Tanított (Mk 1,21.) - ami azt jelentette, hogy RÁ TUDTAK TÁMASZKODNI arra, amit mondott nekik, ami ELIGAZÍTÁST jelentett, és válaszokat a kérdéseikre. Ami összefüggésében is útmutatás volt, életalapokkal, kiindulási alapokkal, összevetésekkel, rendszerezettséggel is. 🙂
--Elhívta tanítványait - ahogy az előbb láttuk. (Mk 1,16-17.) 🙂
--Gyógyított (Mk 1,30-31. és 33-34. s 40-42. vagy, ahogy a Jn 5-ben látod, a 38 éve beteg embert, mennyei indításra, irgalmasságból). 🙂
--Kiűzte a gonosz szellemeket (Mk 1,25-26.) 🙂
--Csodákat tett, s megmutatta egészen nyilvánvalóan a mennyei hatalmát, minden formában: vízen (lecsendesítve a vihart - Mk 4,39.), tömegben (a kenyeret s a halat megsokasítva, és így jóllakatva a sokaságot - Mk 6.), a halotta(ka)t feltámasztva (Lk 7-irgalmasságból és Jn 11-mennyei vezetésre.) 🙂
--Természetfeletti hatalommal szólt, olyan módon, hogy ellenségei sem bírtak mit tenni ellene - pl. a Gecsemánéban (Jn 18,6.) 🙂
--Kijelentés útján látott bele az emberek életébe, szívébe, s kapott meg "szükséges tényeket", szolgálata során (pl. Jn 2,25. Jn 4-ben, a samáriai asszony életével kapcsolatban, vagy Lk 19-ben Zákeussal kapcsolatban). 🙂
--Bátran szólt, meglátva a mennytől a szükséges SZÓT, és vezetett embereket az igazságra (pl. Jn 3-ban, Nikodémussal való beszélgetésében). 🙂
--Betöltötte a próféciákat, a mindenki által ismert Igéket, bár néha olyanokat is, amiket nem gondoltak (pl. szamárháton vonult be Jeruzsálembe, s 30 ezüstpénzért árulták el Őt). A feltámadásra sem gondoltak - és előtte a keresztre feszítésre, a megváltásnak erre az útjára sem. 🙂
--Ő is világossá tette sok ponton a jövőt - korszakokra előre próféciát mondott, saját eljövetelével kapcsolatban is (Mk 13. stb.) - de személyek életével kapcsolatban is (Jn 1-ben, Simonra nézve, majd ugyanőrá Lk 5,10-11. Nátánáel - Jn 1.) 🙂
--Szava bölcs volt és hatalommal teljes, amivel nem nagyon tudtak mit kezdeni kortársai (Mk 1,22. és 27. Mt 22 - adópénz, ill. Jn 8,1-12.) 🙂
8./ Mk 7,37 - vizsgálták, álmélkodtak Rajta, és lerögzítették: "mindent jól cselekedett" - más szóval: betöltötte a próféciákat... 🙂
9./ Összefoglalva: Acs 10,38 - fel volt kenve Szentlélekkel és hatalommal (látjuk is, Jn 1-ben, Mt 3-ban, és másutt - Lk 4-ben is, a Szentlélek erejével jött vissza a pusztából), és szerte járt, JÓT téve, és MEGGYÓGYÍTVA mindenkit, aki az ördög hatalma alatt volt... mert az Isten (a mennyei Úr, az Atya) volt Ővele. 🙂
--Nyilvánvalóvá tette, hogy az ördögnek Felette NINCS hatalma. Neki viszont VAN hatalma az ördög felett. (A zsinagógában megnyilvánuló gonosz szellemek elhallgattatásában is meglátszott, és a gadarénusok megszabadításában is.) 🙂
--Nyilvánvalóvá tette, hogy Ő kiszabadíthatja az embereket az ördög hatalma alól, és ezt megmutatta a gyógyításban is. Pl. amikor a vak és néma démonizált embert meggyógyította, kiűzve a gonosz szellemet - s megszólalt a korábban néma, s látott. (A dolog egyértelmű volt, csak más tartalmat adtak neki ellenségei.) Mt 12,22. 🙂
10./ Mivel Ő ugyanerre hívta el tanítványait (Mk 3,14-15 és Mt 10,1. s 7-8.), mi, itt, ma NEM tehetünk mást, hanem ADJUK magunkat is arra, hogy Ő MA IS ugyanígy cselekedhessen.
--Kérjük a hitet, ami egykor a szenteknek adatott (Júd 1,3.) 🙂
--Készen állunk rá, hogy Ő bármikor, bárhol, bárhogyan indíthasson bennünket is.
--De közben NEM kárhoztatjuk magunkat, ha valami "nem olyan módon" történik, mint akkor... (nem olyan "mértékben", vagy "nyilvánvalóan", stb.). Többen is vagyunk a Krisztus Testében, ha mások útján (is) történik, ez mennyei, a TERV része, hiszen az Úr "Testben" gondolkodik, más szóval részei vagyunk egymásnak. 🙂
--De mindenképpen ADJUK magunkat, hogy Ő igénybe vehesse életünket, itt, most, a mi időnkben. 🙂
11./ Nem felejtjük el, hogy az IGE és a mennyei CSELEKVÉS az Úr Jézus életében EGYÜTT voltak jelen. (Mk 2,1-11.) 🙂
--Őreá leszálltak (fel és leszálltak) az Isten angyalai. Jn 1,51. 🙂
--Mi pedig az Ő TESTE vagyunk itt, a földön, az Ő "teljessége Neki", Aki mindeneket betölt mindenekkel... (Ef 1,23.) 🙂
--Az Ő Teste az Egyház (Kol 1,24.) 🙂
--Ahogy Őreá akkor, amikor itt volt emberi testben ezen a földön, ahogy Őreá akkor leszálltak (fel és leszálltak) az Isten angyalai, úgy mireánk is, ebben járhatunk, mint akik minden szellemi áldással meg vagyunk áldva a mennyekben, a Krisztus Jézusban (az Ő angyalainak parancsolt felőlünk, hogy őrizzenek bennünket minden utunkban - Zs 91.) 🙂
--Az Ő Lelkét adta nekünk is, ami Őt betöltötte annak idején (Lk 4,18-19.), és NEM akarta, hogy bárki elinduljon szolgálatát betölteni, MIELŐTT felruháztatott volna a mennyből mennyei erővel, Szentlélekkel (Lk 24,49. Acs 1,4-8.). 🙂
--Miért nem akarta? Azért, hogy a MIÉNK is lehessen ez a felkenetés, ez a mennyei erő, a tanúságtételre, a bátor igehirdetésre, és arra, hogy az Ő jelei és csodái megtörténhessenek miáltalunk is. S erről volt szó az Acs 2,38-39 ígéretében is, ami a KÖVETKEZŐ GENERÁCIÓNAK is szólt, sőt, a még tovább levőknek, egészen a mi időnkig, és fizikailag távoli területekre is... "mert nektek lett az ígéret és a TI GYERMEKEITEKNEK, és MINDAZOKNAK, akik MESSZE VANNAK (időben... térben - nekünk is), akiket csak ELHÍV Magának az Úr, a mi Istenünk" - TÉGED is elhívott? Engem biztosan... 🙂
--Légy bátor ezt meglátni, és KÖVETNI az Úr Jézust ezen a téren, ezen a módon is... mindabban, amire Ő elhívott, amire Ő elvezet (minden igazságra), amiben Ő járatni fog... jeleiben, csodáiban is... szóval és tettel, ahogy Pál apostol is mondta a Róma 15,18-19. verseiben. 

A samáriai asszonnyal való beszélgetés. Jn 4,1-42. 🙂
--Ó, ez nagyon izgalmas volt. Végigolvastuk, és átbeszéltük, közösen.
--Mit jelenthet ez a mi életünkben "kellett"... mit jelentett az Úr Jézusnál? Átmenni Samárián, ami nem volt vonzó, sőt, szinte mindig kerülendő volt a "hithű", és "tisztaságukra vigyázó" zsidó emberek számára. "Kellett?" - igen, akit "nem zavar" az emberekben dolgozó előítélet, aki nem "tömegvélekedéstől függő", hanem a szeretet hatja át, és a mennyei küldetés, annak vannak olyan utak, ahol ő simán járhat, fel sem merül benne, hogy ez "rossz lehetne"... mások nem értik. Nem baj. Az Atya fel tudja használni. "Kellett" - néha egyszerűen felmérjük, hogy ez JÓ, és JÓ LEHET az Úr kezében, ahogy LEHETŐSÉGET adunk arra, hogy találkozzanak Ővele, amint valami helyen "átmegyünk", vagy tartózkodunk... pl. Lidl pénztár előtt, sorban állva, vagy patikában, tömegközlekedésen, szomszédokkal való kapcsolatban, iskolában, szülői értekezleten, stb. 🙂
--Felmérjük, meglátjuk, megértjük, a mennyhez igazítva beazonosítjuk, hogy "ott kell legyünk" valahol, vagy "át kell menjünk" valahol, s így a mi Urunk elő tud hozni valami helyzetet, ahol Őt MEGISMERHETIK (általunk - is). 🙂
--Megláttuk, hogy az Úr Jézus "ember volt", aki el tudott fáradni (nagyon is), meg tudott szomjazni, és kiszolgáltatott tudott lenni.
--De egyet NEM tudott: nem vetette meg az embereket, nem versengett velük, nem nézte le őket, sem származás, sem bőrszín, sem nem, sem életkor alapján, semmi alapján.
--S erre ez az asszony felfigyelt. S amikor ezt szóvá is tette, az Úr Jézus azonnal a "lényegről" kezdett el beszélni. S a lényeg két dolog volt:
a./ A SZEMÉLY.
b./ Az ajándék.
--A személy Ő volt, a Messiás - és erre szépen, lépésről-lépésre elvezette ezt az asszonyt.
--Az ajándék az "élő víz" volt, ami NEM engedi, hogy szomjúsággal éljen az ember (persze lelki-szellemi értelemben), és ami "önműködő", állandóan "buzog", árad, és mindig - mivel a mennyből jön - a mennyhez kapcsol bennünket. Hozza a menny gondolatait, irányait, indításait, és mi odagyökerezünk, onnan kapjuk a forrást, és ezért mi magunkban is hordozzuk majd a forrást... forrássá leszünk. 🙂
--Amikor ez a drága asszony picit is megnyílik, az Úr Jézus "szembesíti" a VALÓSÁGGAL.
a./ Egyfelől azzal, hogy ő valójában miben van, milyen életet él ("megmondott nekem mindent, amit tettem") 🙂
b./ Másfelől azzal, hogy JÖN a Messiás, sőt, ITT is van már, és a Messiás a zsidók közül támad - más szóval: ha akar Vele találkozni, akkor ezt a tényt el kell fogadnia.
c./ Valóban NEM Jeruzsálem a kulcskérdés (és persze nem is Samária), hanem az, hogy az Atyával találkozzon az ember, de Ővele CSAK teljes őszinteségben - a VALÓSÁGGAL szembesülve - tud találkozni, úgy, ahogy Ő van, és ahogy mi vagyunk... és ez összekapcsolódik a "Szellemmel" is, hiszen a mennyei Szentlélek leleplezi a valóságot, segít megszabadulni a hazugságtól, önfelmentéstől, felelősségáthárítástól, kimagyarázástól, halogatástól és féligazságtól.
--Ahogy látod a "terelést" - azokat a témákat, amiket a samáriai asszony igyekszik behozni (pl. vallási, népi, nemzeti felsőbbrendűségi, vagy versengési kérdés - "Jákób, a mi atyánk..." - ill. hol is kell imádni Istent?) - látod azt is, hogy az Úr Jézus mennyire EGY IRÁNYBAN tartja a beszélgetést. Mindig ez a két fő hangsúly, két fő téma áll előtte:
a./ A személy (a Messiás, ill. az Atya)
b./ Az ajándék (az élő víz, ami "önműködő", és az Atyával való kapcsolat, ami a Szellem és az Igazság alapján működik).
--Ha megfigyeled, ez a drága asszony teljesen felszabadul a beszélgetés végére. Felismeri, hogy Jézus a Messiás (és már nem zavarja, hogy a "zsidók közül támad a Messiás - az üdvösség"), és egyszerűen a múltja már NEM tarthatja vissza, ezért erről is bátran tud beszélni azok között is, akik korábban megvetették: "mindent megmondott, amit tettem". 🙂
--Ez a felszabadítás a mi életükben is ott van, a bűnnel való szembesülés, a bűnbánat, a bűnbocsánat következtében. 🙂