Római levél 36.

Római levél 36. sarai00011

--Róma 10,1-4. Eddig jutottunk el.
--Gazdag találkozás volt, az elején lerögzítettük, hogy a buzgóság jó, ha van mellette Isten-ismeret - de, ha nincs, ajjajj... mert, hogy Saulus, akiből később Pál apostol lett, ilyen felettébb való buzgósággal végezte, amit fontosnak érzett, egy fajta "rendcsinálást", ami pusztításba ment át... saját "igazságát" tartotta Isten igazsága elé - ahogy az Ige mondja a Róma 10,3-ban, s így "vak volt" arra, amit Isten akart volna neki mutatni.
--Mennyire csodálatos, hogy amikor eljött a TALÁLKOZÁS pillanata, "nem lett engedetlen a mennyei látás iránt" (Acs 26,19.), hanem ENGEDETT az Úr szavának, és ALÁRENDELTE magát az Ő igazságának. (hüpotasszó - Róma 10,3.) 🙂
--Láttuk, mennyire meg tud ragadni az Úr bennünket mások üdvösségére nézve, hogy megmenthesse őket - bevon, bekapcsol, szenvedélyessé tesz, és elvégzi... (Róma 10,1 kapcsán). 🙂
--Láttuk, mennyire fontos az Isten megismerése, az Úr ismerete, hogy jó legyen az irány, és ez mennyit, de mennyit jelent abban, hogy a "saját igazságunkat" NEM állítjuk oda, Isten igazságával szemben, az Övé elé! (Fil 3,6-8.) 🙂
--Még egy kicsit beszéltünk a "megütközés kövéről" s a "botránkozás sziklájáról", mennyire NEM lehet kikerülni Őt, mennyire nem spórolja meg az Úr azt, hogy az emberek Jézus mellett ELDÖNTSÉK, hogy az Ő igazságát akarják-e, vagy "megelégszenek" a "saját igazságukkal"... A Mt 21,42-44 pedig beszélt nekünk a jövőről is, a Dániel 2 alapján, de csak épp érintettük... 🙂
--S végül nagyon gyönyörűségesen láttuk, mit jelent az, hogy "a törvény vége (telosz - beteljesülése) Krisztus, minden hívőnek igazságára"... 🙂
--Kicsit meséltem is, és így láttunk rá a keresztre... de közben megragadtuk az igazságot, és hálásak voltunk - és vagyunk - drága Úr Jézusért, AKIBEN ott volt a "törvény igazsága" is, Aki magában hordozta azt, és be is töltötte... s Akinek élete, ha befogadtuk, bennünk is betölti a törvénynek igazságát (Róma 8,3-4.) 🙂
--Azután, valahol itt lejárt az időnk, és félbehagytuk.