Hirtelen jött kérdések

Hirtelen jött kérdések sarai00011

Hirtelen jött kérdések. Amiket ott, helyben kérdeztek testvérek.


1./ Káin vajon tudta-e, hogy bűn, amit tesz, nem kellett volna-e Istennek "előbb" megadni a "Tízparancsolatot"?

--A válasz lényege az volt, hogy Káin ugyanúgy tudta, mi a helyes, mi nem, mintha meg lett volna neki a Tízparancsolat egy példánya. Mivel a lelkiismeretében ott volt a figyelmeztetés, ezen felül az Úr is szólt hozzá, méghozzá nagyon világosan, egyértelműen.

--Azt mondta neki, hogy a./ ne gerjedjen haragra, b./ ne csüggessze le a fejét, más szóval, ne adja oda magát a búsulásnak, c./ harmadsorban pedig ügyeljen arra, hogy a bűn rá (is) leselkedik, (mint a hajnalban prédára leső oroszlán a kaputorlaszok eltávolítása idején a tövisbozóttal védett falvak figyelmetlen lakóira, d./ de neki hatalma van arra, hogy uralma alatt tartsa. Más szóval: nincs arra kényszerítve, hogy elkövesse a bűnt, hogy vele együtt sodródjon.

--A mennyei szó világossá tette, hogy uralkodnia kell a bűn felett. Nem lehet arra hivatkozni, hogy "nem tehettem mást, el kellett kövessem" - ezt egyetlen emberi bíróság sem fogadja el kifogásként. Az Úr nem véletlenül figyelmeztette Kaint. Egyértelmű, hogy kísértés alatt volt, és el is indult a rossz úton. Ezért a harag, ezért a fej lecsüggesztése - s ezért, hogy szólt az Úr hozzá, személyesen.

--Amit Káin tett, rettenetes volt. Megölte testvérét. Amit mondott utána, jelzi a szíve állapotát. Nem azt mondta: "Uram, szörnyű, nagyon, nagyon bánom, iszonyat, amit tettem", hanem fogta, és felülről kezelő, tiszteletlen módon, teljes arroganciával mintegy számon kéri az Urat, hogy "mit zaklatja őt"...

--A kérdésre: "Hol van a te testvéred?" - a válasza ilyen stílusú: "Nem tudom... avagy őrzője vagyok én az én testvéremnek?" Hazugság, eltitkolás, a lelkiismerettel való szembesülés elkerülése, az Úr semmibevétele, vád és támadás Isten ellen... ez mind ott van ebben a válaszban. Nem a "tudatlanság", hanem a kemény szív jellemzi ezt a beszédet és viselkedést. Tehát, ha Tízparancsolata lett volna, sem változtatott volna a helyzeten - szerintem - mert a szívével volt baj.

--A törvény sem tud megmenteni a bűntől, csak figyelmeztet a következményekre. A megmentés a megtért szív és az Úrhoz forduló, Őt segítségül hívő hit útján jön el, az Úr Jézus Krisztus megváltásából. Ő az, Aki fölé tud emelni téged bűneidnek. Ő a Szabadító. (De azért a legkevésbé hívő ember is képes uralkodni a kísértő bűn felett, legalábbis az ilyen nagy súlyú bűnök felett... Különben nem működne a világi értelemben vett törvény előtti felelősség... De működik. Igaz, vannak teljesen démonizált, döntési képességükben is korlátozott emberek... de Káin nem ilyen volt, és az emberek nagy többsége nem így él. Úgyhogy a felelősség ott van az életükben. S az Úr ezért szól, hogy ne induljanak a gonosz irányba.)


2./ A második kérdés Támár és Júda esetére vonatkozott (1Móz 38), hogy ez vajon paráznaság volt-e. A válasz egyértelműen: igen. De más a megítélés Júda, és más Támár esetében. Ami nagyon érdekes: Támár bekerült az Úr Jézus nemzetségi táblázatába is. Név szerint is meg van említve (Mt 1). Ő megragadott valamit. Mélységesen átjárta egy igazság, és a jövőjét nem engedte elveszni, nem engedte, hogy a "körülmények" sodrásában "elmaradjon" valami, amiről megértette, hogy az az "övé". Amikor az Úr országában ez átjár téged, és ennek odaadod magad, és erre ráadod magad, és megteszel mindent, ami rajtad áll, hogy a felismert jó terv megvalósulhasson, akkor ez simán lehet, hogy hit lesz benned, ha az Úr mondta, és erősítette, hogy mi a jó terv, és ez a hit megerősít téged a jóban, Isten igazságává lesz nálad... Nem emberileg választott és elképzelt "jó dolgokról" van szó, hanem itt valahogy ráhangolódik az ember arra, amit az Úr is mond, amit az Úr rögzít le, és ahogy ez átjárja a bensőjét, ez megragadja őt belülről, és behozza, ráhozza a mennyei útra. A hit által. Én úgy gondolom, Támár valami hasonlót élt át. Ugyan, erről kevés szó esik, csak egyszerűen a kiszolgáltatott helyzetét látjuk, és azt, ahogy ebben a helyzetben nem adja meg magát, de a háttérben ott lehetett még sok minden, amit nem látunk. Amit tett, nem használható fel "kibúvónak", "indoknak" arra, hogy "én is megtehetem, ha ő is megtette", mert a helyzete speciális volt. De ugyanakkor nem is lehet simán "pálcát törni felette", fogni, és szimplán elítélni, mert Támár az Úr előtt volt, az Úr látta a szívét, és Ő ítélte meg - s megmentette Júda kezéből (az ítéletet tartók kezéből) is. Igaz, ebben ott volt Támár bölcsessége és előrelátása is (ahogy zálogot vett Júdától), de az Úr igazságtétele, és szava is, ahogy Júdát meggyőzte a lelkiismeretén keresztül.
Nagyon összetett helyzet, a vége pedig jó lett... Tanulunk belőle, és egyáltalán nem véletlen, hogy leírásra került s benne van a Bibliánkban. https://static.xx.fbcdn.net/images/emoji.php/v9/t4c/1/16/1f642.png


3./ A harmadik kérdés messzire nyúló, tág ívelésű kérdés volt: "beszéljünk az angyalokról". S ráadásul még a gonosz angyalok, a gonosz szellemek is bekerültek a kérdés második felébe.

--Úgyhogy kis áttekintést tartottunk, de csak az eleje volt szisztematikus, utána, Sodoma után, már ugrottunk, s amikor kiderült, hogy a kérdés mögött egy másnapi bizonyságtételre való felkészülés igénye is ott rejtőzött, hirtelen az Újszövetségben találtuk magunkat. Az Úr Jézus megfoganásánál, születése előtti időszakánál, majd a szolgálata megkezdésénél, s folytatásánál, s végül a kereszthalálánál, feltámadásánál és mennybemenetelénél is ott voltak az angyalokm (Mt 1, Lk 1, Lk 2, Jn 1,52, Mt 28, Acs 1).

--Ha bizonyságot akarunk tenni az angyalok témája kapcsán, akkor azokat vesszük elő, akik az Úr Jézus Krisztus körül voltak.

--Amúgy az angyalok a mi javunkra szolgálnak (Zsid 1,14.). Hadseregben járnak sokszor (2Kir 6. 2Kir 1), és dicsőítő kórusuk is van (Lk 2,12-14). A gyermekeknek is vannak "angyalai" - "őrangyalok" - (Mt 18) - de ezek nyilván nem hagyják el a hívő embert sem, soha életében. Van, amikor lehet látni is őket, bár ez a ritkább, de tudni, hogy ott vannak, az Ige alapján, lehet. És ez biztonságot is jelent nekünk, és annak biztos tudatát, hogy erő van velünk, és cselekvőkészség, az angyalok oldalán (is).

--A beszélgetésben még előkerültek a gonosz szellemek is, a szabadulásról is beszéltünk, és arról, hogy nem kell a gonoszság szellemeit látnunk, ezekkel foglalkoznunk - ha megnyilvánul, azért történik, valószínűleg, hogy eltakarítsuk onnan a Szentlélek erejével és az Úr Jézus Krisztus nevének teljhatalmával.

--Több kérdés jött még elő ebben a témában, de már nagyon a végén volt, nem is készültem előre, kicsit nehézkesen bontakozott a dolog, többet kellett várni egy-egy bibliai kikeresésre. De az első kérdések miatt, mégis megosztom ezt az anyagot is. Legyen áldás rajta. Ámen. https://static.xx.fbcdn.net/images/emoji.php/v9/t4c/1/16/1f642.png