Elízeus egy élethelyzetben. Az özvegy asszony szabadítást nyer. A két gyerek nem kerül adósrabszolgaságba. Mennyire, de mennyire bevon bennünket a mi Urunk, az Ő csodáiba. Ő szeret szabadítani, szeret megoldást adni, szereti, amikor Hozzá kapcsolódunk minden dolgunkkal, és várjuk Őt, az Ő munkáját. És Ő elvégzi - sokszor teljesen váratlan módon...

(A videó alatt következik a folytatás.)

Elízeus a Szentlélek indítására, a hit szavával hoz továbblépést egy élethelyzetben. Meg kell becsülni a hit szavát. Ez ajándék az Úrtól, ma is működik, az Úr csodáit, megoldásait, szabadítását hozza közel. Mindannyian benne vagyunk, ahogy az Úr elindítja. Bekapcsol bennünket. Nem úgy van, hogy "majd ránk esik", mi pedig csak "várjuk passzíve", hanem bekapcsol, és a mi részünket mi tesszük meg. Ez bontakozik ki ebben a történetben, a 2Kir 4 elején, amikor az özvegyasszony, egy korábbi próféta-tanítvány özvegyen maradt felesége odajön Elízeushoz, hogy segítséget nyerjen tőle. Meg is nyeri, de a megoldás csoda útján érkezik. A csodába pedig az Úr bekapcsolja Elízeust is, az özvegyasszonyt is, a fiait is, és vannak szempontok, amikre figyelniük kell. Nem véletlenek a részletek. Ezek ma is ugyanúgy fontosak, és ahogy bennünket bevon az Úr Jézus ma, az Ő szabadításába, sok jó megoldásába, ezek a részletek ma is fontosak. Az engedelmesség, a menny iránti szeretet és a figyelem a mennyei munkára, fontos, és ahogy mi bekapcsolódunk, egyre inkább megismerjük Őt, ma, itt, a mi életünkben, az Újszövetségben. A Szentlélek ugyanúgy, nagyon váratlanul, nagyon gazdagon, és mégis megismerhetően munkálkodik, és bennünket is, ahogy bevon, folyamatosan tanít, és odakapcsol a mennyhez ezen az úton is. Jó Vele járni... Ahogy a Szentlélekkel közösségben járunk, ahogy figyelünk az Úr Jézusra, és az Ő vezetésére, a Szentlélek által, egyre inkább megismerjük Őt, és egyre inkább betöltjük az Ő megmentő tervét.  

Elízeus az "Illésben levő Lélek kettős mértékét" kérte, és kapta is meg, amikor meglátta őt elragadtatni az Úr angyalai között. Ez a Szentlélek ugyanaz a Szentlélek, Aki ma is itt van, akivel Pünkösd óta beteljesednek az Úréi, és Aki ma is vezet, tanít, és bizonyságot tesz Jézus Krisztusról. Mi ezzel a Szentlélekkel - Szent Szellemmel - közösségben járunk, és igyekszünk Rá hallgatva, egyre inkább betölteni a mennyei tervet, egyre inkább közel hozni az embereket az Úr Jézushoz, és egyre inkább segítségére lenni azoknak, akik körülöttünk vannak (hívőknek és egyelőre még nem hívőknek, egyaránt). Jó, ha látjuk "működésben" a Szentlelket, az Ószövetségben, mert amelyek itt megírattak, a "mi tanulságunkra írattak meg". (1Kor 10,11. Róma 15,4. Zsid 6,11-12.) A miénk minden, ami itt meg van írva, a miénk, és azért, hogy mi most, itt, a mi világunkban, ebben a mostani időszakban győzzünk. 

--Így néztük meg a korábbi prófétai tanítvány özvegyen maradt feleségének és két gyermekének történetét, ahogy nehéz helyzetükből kiszabadulnak. Pontosabban, ők az Úrhoz fordulnak - Elízeus prófétán keresztül (is) - és az Úr megoldást ad nekik. Nem is akárhogy. Bekapcsolja őket is a szabadulásba, abba, ami hosszú távra megoldást jelent nekik. (2Kir 4 eleje).

--Utána, most, egy másik történet kerül elénk, szintén a 2Kir 4-ből, a sunemita, a sunemi gazdag asszony története, ahogy megérti Elízeus helyzetét, ahogy megvendégeli, ahogy befogadja házába, és még egy szállást is készít neki, hogy bármikor odajöhessen és megpihenhessen ott, nála. Egészen izgalmas, ahogy látjuk az Úr gondoskodását, egy olyan módon, amit ez az asszony nem is várt volna. A mesékben halljuk a "jó tett helyébe jót várj" fordulatot, de az Isten országában a "vetés és aratás" törvényszerűségére kell gondoljunk. A mi Istenünk nem feledkezik meg arról, ha vetünk, ha adunk, ha odatesszük magunkat, lehetőségeinket, amikor az indítást érezzük, és valamiképpen meg fogjuk látni az Ő ajándékait, ami nincs összekapcsolva azzal, amit tettünk, tehát "nem fizetség-jellegű", de mégis összekapcsolódik, mert a hit cselekedetei, az irgalmasság cselekedetei, az Istent kereső, az Urat tisztelő élet hűséges cselekedetei, a szeretet élete, nem marad "fizetség" nélkül, más szóval, nem marad következmény nélkül az Isten országában. Gondolj a Cézáreában működő századosra (Acs 10 - "alamizsnáid és könyörgéseid felmentek Isten elé..."), vagy arra, hogy Péter adott az idejéből, erejéből, pihenéséből az Úr Jézusnak, amikor az egész éjszakai halászat után megengedte, hogy hajójából tanítson (ő is bent ült ez idő alatt) - Lk 5 eleje. Az a bőséges halfogás összekapcsolódott azzal, amit ő a "hit által" (vagy egyszerűen engedve a mennyei kérésnek, indításnak) megtett. Öröm, hogy láthatjuk, a mi Istenünk hűségét ebben is (Gal 6,6-10.) 

--Szeretem, ahogy a Szentlélek szava, ahogy az Ő vezetése egy-egy helyzetben kibontakozik, ahogy elénk kerül, amit Ő tesz, és ahogy ebben mi is benne vagyunk... Mert nálunk is hasonlóan működik. Nem idegen Tőle a gondolkodás, az, hogy tanácskozunk... Nem idegen, hogy "eljutunk" arra, amit Ő szeretne tenni. Néha lépéseket látunk, amik hozzátartoznak az Ő megoldásaihoz, gondoskodásához, de néha egészen hirtelen ott a váltás, a válasz, a szó a mennyből, és ez megfordít mindent... "Esztendő ilyenkorra fiút fogsz ölelni..." - mennyei szó. Élet beszéde. Bejön a szívbe, és csodát tesz. Hitet támaszt, és megváltoztatja a dolgokat, a körülményeket is... És megvalósul, végbe megy, amit Isten mondott.
--A hit szava - a Szentlélek ajándéka - ma is működik. Boldog vagyok, amikor jön, amikor meglátom, ahogy Ő adja, és elvégzi általa az Ő munkáját. Benne vagyunk, mindkét oldalról - mint, akik kapjuk, és mondjuk, és mint, akik halljuk, és ráállunk. 

A mi Istenünk a reménység Istene. A reménység kincs a hétköznapokban. Sokszor találkozunk elreménytelenítő helyzetekkel, amik megpróbálják gondolkodásunkat - vajon bízunk-e a mi Megmentő Istenünkben, és odakötjük-e magunkat Isten élő Igéjéhez? Igen. Ezt tesszük. S miközben átmegyünk a megpróbáló helyzeteken, a reménység megerősít bennünket, gondolkodásunkat, hozzáállásunkat, azt mondja: "Jó lesz... nem baj... győzni fogunk, Jézussal...". S miközben ezeken a "reménységet próbáló" helyzeteken átmész, növekszel a reménységen, gazdagon átjár téged. Különlegesen. És mások is nyerni fognak belőle. Másokat is meg fog majd erősíteni.

--Elízeus is hasonló helyzeteken ment át. És sokan hoztak elé reménytelen - reménytelennek látszó - helyzeteket. De ő a hit által járt, és a Szentlélekre figyelt, és engedte, hogy a Szentlélek magyarázza neki a helyzeteket, és a Szentlélek adhasson neki szót, a hit szavát, s amit mondott, azt ő is kimondta. S a dolgok ettől változtak. A helyzetek is átalakultak. Megszületett a megoldás, megváltozott, ami lehetetlennek tűnt addig.

--Így történt a 2Kir 4 első történetében is, ahol a próféta-tanítvány özvegy felesége kellett megoldást találjon, mert a hitelező két fiát akarta elvinni a tartozás fejében. Ez az asszony jó helyen kereste a megoldást, reménytelennek tűnő helyzetére.

Még egyszer végignéztük a 2Kir 4-et, az olaj megsokasodását, a sunemi asszony megáldását, s gyermekszülését, s tovább folytattuk, a gyermek halála és feltámadása történetével. A sorozat 1-3 részei a születésig tartottak, ugyanígy, a 2Kir 4 alapján, és azt figyeltük, a Szentlélek hogyan dolgozott itt, az Ószövetség idején, és hogyan dolgozik most, az Újszövetségben. Most, a sorozat 4-5 részeiben pedig emellett láttuk, hogy a reménytelen helyzetekből az Úr hogyan hoz változást, mi ebben a mi szerepünk, hogyan működik a hit szava, a Szentlélek vezetése, és a hitből fakadó engedelmesség és mindezek között hogyan jelenik meg a reménység, és ennek mi a szerepe.
A Róma 5,1-5-öt is átvettük, közben, a reménység és a dicsőség szempontjából. 

--Az Úr Jézus nagyon fontosnak tartotta. Hogyan küldte Őt az Atya? (Jn 20,20. Lk 4,18-19.) Küldetéssel, céllal, és felhatalmazással, a Szentlélek felkenése alapján.

--Ő is így küldi ki tanítványait (Lk 24,49. Acs 1,4-8). Azt mondja nekik: el ne menjenek Jeruzsálemből, ameddig fel nem lesznek ruházva a Mennyből, erővel. Az Atya ígéretét kell megvárják, azt, hogy elnyerik a Szentlélekkeresztséget. Megértik, megvárják (Acs 2,1-4).

--És Pünkösdkor kitöltetik rájuk a Lélek, amit az Úr Jézus nyert meg az Atyától, és betölti őket, ahogy elnyerik a Lélek ajándékát (Acs 2,33). S innentől erővel képviselik az Úr Jézust. És akarják, hogy akik mellettük megtérnek, azok is elnyerjék "a megígért Szentlelket". Tudják, hogy ez "hozzá tartozik..." (Acs 2,38-39.)

--Ez történik az Acs 8-ban, Samáriában, ahová Péter és János Jeruzsálemből mennek el, hogy itt is kitöltessen a Szentlélek, mert ezek az emberek megtértek, meg is keresztelkedtek, sőt, az Úr öröme is ott volt velük, de a küldetés betöltéséhez szükséges Szentlelket, nem nyerték még meg. S Péter és János könyörögnek, hogy vegyenek ők is Szentlelket, majd rájuk teszik kezeiket, és ők is veszik. Megkapják a Lélek ajándékát, látható, tapasztalható módon, olyannyira, hogy Simon mágus is megkívánja ezt... Mármint, hogy neki is legyen meg arra a hatalma, hogy amikor kezeit ráveti másokra, Szentlelket vegyenek.

--Saulnál is kulcsfontosságú, Anániás így állít be hozzá: azért jöttem, hogy megnyíljanak szemeid, és Szentlelket vegyél. (Acs 9.) Vesz is.

--Majd jön Kornéliusz házanépe, az Acs 10-ben, és János tanítványai, az Acs 19-ben, Efézusban. A Szentlélek nem marad el... A felkenetés a mennyből, harci küldetésre, a mennyei terv betöltésére nem marad el. 

--Mi is kérhetjük - (Lk 11) - s ha engedünk Neki, el is jön, be is tölt, át is jár, és újra és újra betölt bennünket. Erővel is. Ajándékaival is. Látásával is. Útmutatásaival is. És mindazzal, ami a Mennyből jön, hogy minden végbe mehessen általunk, körülöttünk, amit Ő akar. A megmentés terve...